Élő Víz, 1944
1944-március / 3.szám
ÉLŐ VÍZ EVA NGÉLIZÁCIÖ Megnyílt szemek Luk. 15:17—19. A helyes látáshoz mindig bizonyos távlat kell. Háború nyomorúságaiban tudjuk igazán értékelni a béke csendes idejét, hontalanságban az otthon áldását. Sok gyermek csak akkor tudja meg, hogy ki volt az édesapja vagy édesanyja, amikor az már haló porában nyugszik. A nélkülözés napjaiban nő nagyra a mindennapi kenyér értéke és keserű rabságban lesz legdrágább kinccsé a szabadság. Azonban nem elég maga a távlat. Sokan vagyonuk romjain sem tanulják meg örökségük megbecsülését, sokan gyötrelmes kórházi hónapok múltán is könnyelműen játszanak az egészségükkel. A távlatban csak látó szem előtt élesednek ki a körvonalak s lesznek világossá az arányok. A tékozló fiúnak se volt elég a földrajzi távolság, vagy a tönkremenés nagy különbsége az otthon igazi értékeléséhez. A disznóvályútól még nem természetszerűen szállnak az atyai ház felé a gondolatok. Lehetséges, hogy heteken vagy hónapokon át terelgette a kondát és viaskodott a disznókkal a moslékon, anélkül, hogy hazagondolt volna. Csak „mikor aztán magába szállt“, akkor kezdte összehasonlítani előbbi állapotát a mostanival. Mit jelentett ez a magábaszállás? Elsősorban önmagába tekintést. Eddig mindig csak kifelé nézett. Az apai házban a gyönyörű vagyonon legeltette szemét és szüntelen csak azt számítgatta, hogy mi lesz mindebből az övé. Birálta és elítélte bátyja hízelkedő és meghunnyászkodó természetét, apjának szigorúságát s mikor szűknek bizonyult számára az otthoni porta, nem kereste magában a hibát. A nagy város csillogó életében mindig volt, ami lekösse a tekintetét, fülébe is mindig zajos muzsika, barátok hízelgése csengett és nem hallotta meg a belső hangot. Amikor rosszabbra fordult a sora, volt kit okolnia. A korcsmárosok nagyon bőven számoltak, a cimborák mindig csak kértek és soha nem adtak s ennek tetejébe jött az Ínséges idő. összeesküdtek ellene a körülmények. Az útjába akadó gazdag polgár szokatlanul szívtelen volt. a disznók is túlságosan nagyétvágyúak és marakodók. „Üldöz a balsors“ — gondolta biztosan sokszor, míg magába nem tekintett. A sok panasz, vádaskodás, zúgolódás, elégedetlenség azért van a világban, mert a legtöbb ember mindig csak másba és sohasem magába tekint. Fáradhatatlanok a szálkakeresésben s a gerenda észrevételéhez nincs hajlandóságuk. (Mt. 7 : 3—5.) A tékozló fiú magábatekintéséből önvizsgálat lett. Nemcsak futó pillantást vetett hazafelé, hanem ma- gábaszállt. Elfordította tekintetét a külső világról és szembenézett önmagával, cselekedeteinek belső rúgóit kutatta. Ez a magábaszállás egészen új világot tár elé s a régi világot is egészen új színben mutatta meg. Ördög kísértésével megrontott, a maga vágyai és a világ hazug színpompájával elfátyolozott szeme megnyílik igazi látásra. Itt van a tékozló fiú életének mélypontja és innen indul visszafelé az útja. Aki ezt nem érti meg, annak a számára mindig csak szép mese lesz ez. a mélyértelmű példázat. Itt van a keresztyén igehirdetés megértésének a kulcsa is. Az evangélium minden vigasztalása, biztatása, ígérete és örömhirdetése a ma- gábaszálló embernek szól. Keresztelő Jánosnak, Jézusnak az ajkán az első felhívás: térjetek meg! tartsatok bűnbánatot! — ugyanezt jelenti: szánjatok magatokba! Enélkül falrahányt borsó a golgotái kereszt üzenete és tetszetős szójáték a bűn és kegyelem csodás találkozása. Ne csodálkozz rajta, ha magadbaszál- lás nélkül üres, unott és elcsépelt szólam volt mindig a számodra. Csak az önvizsgálat útján nyílnak meg a szemek. Mit látott a tékozló fiú megnyíló szemeivel? 1. Az atyai ház bőségét. Egészen új látás. Mikor otthon volt, szűkmarkúnak és zsugorinak látta az apját. Még önmagával, az örökössel szemben is, nemhogy a cselédekkel. S most egyszerre a tékozlás távlatából és az önvizsgálat megnyitotta szemekkel máskép fest minden. Megelevenedik az emlékezetében az otthon körülült asztal, a kenyér bősége, a megelégedett béresek. És a disznóvályú mellett feltámadt benne a vágy a bővelkedő atyai hajlék után. Gyakran így kezdődik a szemek megnyílása. A szűkös, korlátozott, Ínséges jelenben feltámad a sejtés, hogy nem volt ez mindig így. Gazdag Atya gyermekei vagyunk, akiknek emlékében él még a hajdani gazdagság. Fiataloknak a szívét ilyenkor szokta elfogni a vágy: el valami ismeretlen messziségbe, ahol kevesebb a korlát, szabadabb a lélek, erősebb a jó és többet ér az ember. Tagadásba hullt tanítványoknak ilyenkor szoktak megeredni a könnyei és nemcsak az ■arcukat mossák tisztára, hanem viszik újra közelebb a megtagadott otthonhoz. Még a véreskezű, méltán bűnhődő latornak is egyszerre feltámad az ernleKe*.^- tében a szentség boldog országa, azért kiált a mellette szenvedő töviskoszorús királyhoz: Uram. emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodban. Neked nyílt-e már ilyen látásra a szemed? Támadt-e már hívó, csalogató vagy unszoló vágy a szívedben az atyai hajlék után? Nem a szerencsésebb, kényelmesebb, könnyebb megélhetést nyújtó körülmények, hanem a szentség, a tisztaság hona után. Isten országa után. ami igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. (Róm. 14 : 17.) Vagy nem láttad még ínségesnek a magad állapotát? Ne az anyagi javakban való gyarapodásodat tekintsd hanem azt vizsgá’d meg, hogyan állsz a mennyei örökséggel? Istentől kapott drága javaid: hited, az örökéletre irányuló reménységed és tiszta lelkiismereted megvan-e még? Szállj magadba. tarts önvizsgálatot, hátha neked is azt kell mondanod, hogy minden anyagi jólétem, kultúréletem ellenére sínylődik, éhenhal bennem a lélek, az Isten bővö^ödő világára való emlékezés. 2. Nemcsak nyomorúságot, az atyai ház bőségével ellentétes éhhalált látott magába tekintve a tékozló fiú. hanem ajkán meglepő vallomás érik: Atyám, vétkeztem az ég ellen és Te ellened. Bizonyára ezt sem mondta még eddig. Soha nem is gondolt még arra, hogy lehetett valami hiba az apjától való elszakadásban. Es most egyszerre amint magába néz, az atyai
