Élő Víz, 1944
1944-március / 3.szám
ház bőséges és a maga Ínséges állapota közötti nagy ellentéten túl felsötétlik a saját bűne. Egyszerre égeti a lelkét az otthoni torzsalkodás, követelődző lázadása, a hetyke juss-kikérés és a dacos távozás. Amint felelevenedik a múlt ködéből atyja jóságos szelíd arca, összeszorítja a szívét durva eljárása. Ez ellen az apa ellen volt ő bizalmatlan és ilyen szívbe gázolt bele vádaskodásával! „Vétkeztem“ vallja vallatás nélkül. A szíve mondja befelé tekintő szemének és az ajk se tud csukva maradni. A bűn megismeréséhez és beismeréséhez is ma- gunkbaszállás és látó szemek kellenek. Különben miért lenne a mai önvizsgálatnélküli világban megint leg- megfoghatatlanabb dolog a bűn. Ezer és ezer szószékről hirdetik, millió és millió ember hallgatja és mégis alig van olyan, akinek fájna. Kérkedve vagy könnyelműen beszélnek róla. Készek arra, hogy nagy igyekezettel eltakarjanak mindent, azzal az általános igazsággal: minden ember bűnös. Sokan nagyképű szemforgató kegyeskedéssel ismételgetik a frázissá lett bibliai ítéletet: bizony bűnösök vagyunk. De ki az. aki a zsoltáros módjára szenvedi is bűnei terhét: „...nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként erőm felett... í-ehorgadtam. meggörbedtem nagyon: naponta szomorúan járok... Erőtlen és összetört vagyok nagyon s szívem keserűsége miatt jajgatok ... Szívem dobogva ver, elhagy erőm, s szemem világa — az sincs már velem ...“ (Zsolt. 38 : 4—11.) Pedig a bűne látása elől senki nem menekül el végleg. Ha itt a földön sikerült is megszöknöd minden önvizsgálat elől, nem fogod elkerülni azt a vizsgálatot, ahol számon vétetik minden cselekedeted, és mérlegre kerül minden hivalkodó szavad is. (Máté 12:36.) Hogyha itt ezen a földön nem sajtoltak égető köny- nyeket a szemedbe bűneid, akkor az örökkévalóságban lesz sírás és fogcsikorgatás az osztályrészed. Ne menekülj a magadbanézés elől. Aki itt a földön ismeri fel lelkének bűnégette sebeit, az még gyógyírt is kereshet reá. 3. A tékozló fiú le is vonta az önvizsgálat következéseit: „nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam...“ — teljesedik ki benne a bünval- lás. Egyszerre világos előtte, hogy bűne nem maradhat következmény nélkül. A jusskikérés és az atyai hgztól való elszakadás hatálytalanítja a fiúi jogokat. Az örökséget eltékozolta, gyermekjogait eljátszotta, legfeljebb béreshelyért könyöröghet. A megnyíló szemek előtt ez is mindig világos. A kapernaumi százados is küldöncöt menesztett Jézus elé: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek ...“ (Luk. 7 : 6—7.) Simon Péter . sem tudta elképzelni, hogy egy levegőt szívhasson Isten szent Fiával: „eredj el éntőlem. mert én bűnös ember vagyok, Uram!“ (Luk. 5:8.) Nem tekintettek még igazán magukba azok, akik szemrehányással, követelőzéssel és jogok felemlegetésével állnak Isten elé. Mérd le az érdemeidet Isten parancsán és akkor mint a száraz homok síkos kezedből, úgy fog széthullni minden jogalapod és igénytámasztásod. „Nem vagyok méltó“ — milyen hamar meggyengül ennek a belátásnak a súlya, amikor bűnvallással állunk Isten elé és kegyelmének közlését várjuk. Ha késik a kegyelem áradása, fogy türelmünk és panasz panasz után jön ajkunkon. Méltatlanságunk hangoztatásával kulcsoljuk imára kezünket s mégis milyen hamar széthull összefont kezünk, ha nem jön a felelet, vagy késni látszik a meghallgatás. Érdemtelenségünk tudatával lépjük át a szoros kaput, mégis milyen hamar kényszeredetté és duzzogóvá lesz a járásunk, ha nem fog kézen mindjárt az Ür. A tékozló fiú méltatlanság-tudata azt jelentette, hogy nem érdemel fiúnak kijáró elbánást. Nem csodálkozik azon, ha apja becsapja előtte az ajtót, hátat fordít neki, kitagadja. Még a béres-helyért is csak könyörög. Nem vagyok méltó a kegyelemnyerésre, imádságom elfogadására, a keskeny út megszentelt rögeire sem. Az a természetes, hogy Isten hallgat, fülét nem hajtja hozzám, közönyösen nézi botladozásaimat. Ha hagy beleveszni a bűnbe, még akkor se szólhatok semmit, mert nem vagyok méltó, hogy egy tekintete is legyen a számomra. Luther azt mondja: ha elkárhoztat is Isten, még akkor sem lázadok fel ellene, hanem a pokolban is Öt fogom dicsérni. A tékozló fiú magábaszállásából unszoló honvágy, bűnmardosás és méltatlanságának az ismerete született. Mégsem bánta meg mert a megnyílt szemek indulásra ösztönözték a lábait is és nem hagytak neki nyugtot addig, míg haza nem vitték a rég elhagyott hajlékba. Adjon az Űr neked is ilyen nyugtalanító új látást, amely csak az új életben, a békesség igazi forrásánál hagyjon megnyugodni. Akar mi lesz is: * * M eglássátok, hogy • ki ne legyen, aki ben- netek zsákmányt vet a Bölcselkedés és üres csalás ál tál, mely emberek rendelése szerint és nem a Krisztus szerint való.” koi.2.í. " Oly tudományokat tanita- naK. amelyek embereknek^ parancsolatai.” Marét } Ne légy nyűlszivü keresztyén! / „Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?" (Ésaiás 51:12.) * „Akinek van bátorsága Teremtőjével szembenézni, az nem szeppen meg a föld fiaitól." „A gyáva ember reszket a harc előtt, a bátor férfi remeg a győzelemért." „Bátorság nélkül megszűnik az élet kívánatos lenni." „Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni." (Spurgeon.) 2 ÉLŐ VÍZ
