Élő Víz, 1944
1944-január / 1.szám
ÉLŐ VÍZ EVANGEUZÁClO A nagy hitető Luk. 15 :14—16. Ebben a példázatban Jézus világosan megmutatja a sátán módszerét. Az előtt az ember előtt, akire kivetette hálóját, a jövendő színes, ígéretes, csalogató pontjait mutatja meg s a szomorú véget gondosan eltakarja. Mikor a példázatbeli ifjút kísértgetni, apja ellen bujtogatni kezdte, akkor egészen biztosan nem a kifosztott, tönkretett életre csalogatta, hanem a távoli nagyváros csábító örömeit és ragyogó pompáját csillogtatta meg előtte. Az ezerféle szórakozási alkalmat, az összkomfortos szállodai lakást, ahol minden mozdulatára inasok és lakájok állanak szolgálatra készen. A barátoknak, a szórakozó cimboráknak a társaságát, amelynek ő lesz a középpontja, a finom városi nőket, akiknek ő lesz a kedvence, a titkos, rejtett, még nem is ismert örömöket, amiket ő mind megszerezhet magának, hiszen neki vagyona van. Az örökségről bizonyosan nem mondta neki a sátán, hogy bármilyen sok, csínján kell vele bánni, mert esetleg hamar elfogy. Dehogy, azt súgta mindig a fülébe: ne dolgozz tovább, neked már annyi jut, hogy a te életedben soha el nem fogy. — A bekövetkező nagy Ínségről és disz- nópásztorkodásról gondosan hallgatott a sátán. Nyisd ki a szemedet és körülötted hemzsegnek a példák, amelyek mind ugyanerről a hitegetésről beszélnek. Fiatal leány indul az életnek. Szép és egészséges. Azt hallotta, hogy neki áll a világ. Ma már nem az anyjuk szoknyáján ülő hajadonkák ideje van. Az erkölcs-csősz mindenütt nevetséges. Azé a szerencse, aki utána megy. Aki sikerre vágyik, az ne törődjék öregek sopánkodásával. De a szerencsét mégis hiába hajszolja. Kicsattanó arcának rózsái egyre hervadnak. A lemosolygott erkölcsi törvények vádolni kezdik. Az eldobott tisztaságot nem lehet visszahozni. Ma már mindent odaadna, ha anyja szoknyáján ülő hajadonka maradhatott volna. Ifjú érett férfiúvá. Az édesanya könnyes intéseit, az otthon bibliás útravalóját, a falusi iskola és templom áhítatos tanításait rendre szélbe szórta. Neki nem mesék, hanem tények kellenek, ö nem hinni, hanem tudni fog. Szomjas lélekkel vetette magát a könyvekre, önálló utakat is járt. Férfimunkát akart végezni. De az értelmének tágulásával a szíve egyre inkább összeszorult. Hiába fűtötte belső tűz, a világ körülötte egyre hidegebb lett. Bármennyit tudott is, nem találta értelmét az életnek. Sokszor nyúlt már méreg, vagy fegyver után. óh, bárcsak tudna gyermeki módon, hittel imádkozni! Mást a gazdagodás vágya fűtött. Hiába számít- gatta a vékony napszámot, vagy a szűkös fizetést, abból sohasem lesz vagyon. A sült galamb nem repül senkinek a szájába. Szemesnek áll a világ. Ügy se tudja meg senki! Nem tudja hogy ki. vagy mi súghatta neki ezeket, de beszennyezett becsülettel, kis keresetétől is megfosztva, százszor is hajtogatja, ha tudta volna hogy ez lesz a vége, soha nem nyúlt volna a máséhoz. . így dolgozik ma is a sátán. Nem láttál még lejtőre került embert, akit azzal a gondolattal csábított volna az első pár tyúk ellopására, hogy majd idővel a Csillag-börtönben ülhet életfogytig. Nincsen édesanya, aki azért vitte volna leányát a tánciskolába, hogy majd ott találkozik az egész életére megrontó- jával. Nem láttatok még embert, akit azzal csalogatott volna be az iszákosság ördöge a kocsmába, hogy majd szépen be fog rúgni, elveszíti az eszét és talicskán tolják haza világos reggel, mindenki szemeláttára. Azt mondhatja valaki, hogy soha nem találkozott ezzel a hitetővei. Az ő kis életében nem voltak soha nagy kísértések. Egyik nap múlt a másik után s nem jött elő soha az ördög a maga csábító tétjeivel. Ha a forma más is, de a lényeg mindenütt ugyanaz. Az a mindenáron megőrzött békesség, a zavartalan • nyárspolgári élet, az élet nagy kérdéseinek a könnyenve- vése, a fölényes blazirt mosoly, a hideg közöny, vagy az unott érdektelenség mind-mind hitetés. Hány ilyen körülbástyázott életbe is beütött már a szükség, amikor megrettent a lélek és lefoszlott minden külsőre parancsolt hideg vonás. A sátán hitetése, hogy nem kell megtérés, hogy felesleges túlzás a bibliaolvasás. Az elmulasztott szolgálatok, az elkényelmeskedett áldozatvállalás, lerázott felelősség, a jóllakottság és a megelégedettség mind a sátán hitetése. Óh, ébredj ebből a közönyből, serkenj fel a bűn álmából, nehogy késő legyen reád. Ne higyjetek soha a sátánnak, sem az ő csatlósainak, amikor valamely bűnről azt igyekszik elhitetni veletek, hogy az egész csekélység, árta’matlan, közömbös dolog hogy hozzátartozik a férfiassághoz, önállósághoz. Ne higyjetek neki, mert mindig hazudott. A hazugság atyja és örökké hazugságban leledzik. (Ján. 8 : 44.) Az első emberpárt is azzal bírta rá Isten tilalma megszegésére és a tiltott gyümölcs leszakítá- sára: olyanok lesztek, mint az Isten! Mondd meg te, testvérem, vájjon odafejlődött az ember, hogy kezd hasonlítani Istenre? A mostani embernemzedékre nézz. Nem a romlottjaira, az aljára, hanem a legkü- lönbjeire, akit csak ismersz. Mondd ilyennek képzeled Istent?! Vagy nézz magadba. Őszintén és igazán. A szívedben lakó indulatokra: az irigységre, az önzésre, a bűnre való hajlandóságra, sokféle vétkedre. A sátán azt ígérte felőled, hogy olyan leszel, mint az Isten. Te magad megállapíthatod, hogy mennyire váltotta be az ígéretét! És úgy higyj neki ezután is. Milyen más Istennek a módszere, aki igazságban lakozik, s akinek igazságban telik kedve. Mikor fiatalokhoz szól. megnyitja előttük az örömteli életnek teljes gazdagságát, de nem tagadhatja le előttük, hogy próbás végre kell számítaniok: Örvendezz ifjú a te ifjúságodban és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében és járj a te szívednek utaiban és szemeidnek látásaiban, de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von. (Préd. 12 :1.) Isten már a fiatalokat se akarja kétségben tartani afelől, hogy jön egyszer az ítélet, amikor mindenről számot kell adniok. Amikor valaki nagy lelkesedéssel indul Jézus követésére, előre figyelmezteti: A rókáknak barlangjuk ÉLŐ VlZ /
