Élő Víz, 1944

1944-december / 12. szám

Aki elébe m^nl a viharnak...

,.Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk. ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, őmaga gyalog akarván jönni. Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvevén őt, menénk Miti- linébe. És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig át- hajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Miletusba. Mert elvégezé Pál, hogy Efézusnál elhajózik, hogy ne kelljen néki időt mulatni Ázsiában, mert siet vala, hogy ha lehetne néki: pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.”

(Csel. 20:13-16.)

Hogyha olyanvalaki olvassa ezt az igeszakaszt, aki nem él benne Isten igéjében, az valószínűleg csak átsiklik rajta és várja, hogy jöjjön valami érdekesebb, szívhezszólóbb szakasz. Ellenben akik megtanulták, hogy a teljes írás Istentől ihletett, azok nem tudnak olyan egyszerűen átlapozni oldalakat és egyes részeket a Szentírásban, mert tudják, hogyha Isten Lelke szükségét élezte annak, hogy valami le legyen írva a bibliában, ezzel célja van. Csak mi nem látjuk meg mindig a célt.

Aki nem így közeledik Istenhez, az nem lát ebben a négy bibliai versben mást, mint csupán egy hajózási menetrendet, amelyben fel vannak sorakoztatva az egymásután következő állomások. Mindjárt másképen nézek az igére, ha tudom, hogy ez a menetrend válságos időben keletkezett. Súlyos válságban él Pál. Nem tudja, mi vár reá, csak azt Judja. hogy nagy tragédiák közelednek feléje. „És most imé én a lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott énreám, kivéve, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság következik.“ (Csel. 20:22—23 ) Egy nagy bizonytalanság bizonyossága felé megy. A homályos jövendőből csak a nagy megpróbáltatásbizonyos. Mihelyt igy látjuk Pál útját, rögtön jobban érdekel bennünket, miképen állítja össze élete menetrendjét.

Vihar előtt.

Az a legcsodálatosabb a fenti versekben, hogy az a Pál apostol, aki felé a vihar közeledik, nem menekül előle, hanem megy elébe. Ez az első, ami legelőször megragadja az embert. Pál tudja, hogy rá Jeruzsálemben fogság és nyomorúság és még sok más ismeretlen megpróbáltatás vár. És ő mégsem távolodik Jeruzsálemtől, hanem egyenest Jeruzsálem felé megy. Ez a keresztyén és bölcs magatartás. Amit az Isten akarata valakire rá akar hozni, az elől lehetetlen elmenekülni. A kereszt elől nem lehet elmenekülni. Az Istentől adott megpróbáltatásokat, el kell hordozni. A gyáva meg- futamodás nem keresztyén magatartás !

Amikor Jézus megjelenti a tanítványoknak, hogy még Jeruzsálembe kell mennie és ott mi minden történik az ember Fiával, akkor hiába mondja neki Péter, hogy „mentsen Isten. Uram“, elmegyünk másfelé. Jézus világosan leszögezi, hogy neki nem szabad á kereszttől menekülni, Péter szájával a sátán adott tanácsot. A kereszt problémájának egyetlen megoldása: felvenni és hordozni. Még akkor is, ha úgy imádkozom, hogy múljék el tőlem e pohár. Még akkor is,

ha a Getsemáné kertben vért verítékezem és összegörnyedek a keresztfa alatt a Golgotha felé vezető úton. Ez az egyetlen lehetséges megoldás: felvenni a keresztet, eléje menni a viharnak.

Erőgyűjtés,

Hogyan megy eléje Pál? Troásban vannak, egy hetes evangélizációt végeznek, úrvacsoraosztással és utóösszejövetellel fejezik be, és ekkor egy szerencsétlenség történik. Euthikus, aki Pál beszédét az ablakban ülve hallgatta, — késő lévén, elnyomja az álom — leesik az. alsóházba. Pál lemegy hozzá és feltámasztja. Ezután egy szeretetvendégség keretében együttmaradnak egészen reggelig, amíg jelentik, hogy ott áll a hajó és indulni kell. Mi sem lenne természetesebb mindezek után, minthogy Pál csendesen és boldogan elindulna az övéivel a békés és csendes hajóútra. De Pál azt mondja, hogy én nem megyek, én gyalog megyek Assusig, ott találkozunk és akkor én is felszállók hozzátok.

Furcsa és érthetetlen magatartás már az is, hogy egyáltalán elindul a hajóval, de így még érthetetlenebb. Mennyi érvet lehetett felhozni ez ellen a gondolat ellen. Egy egész éjtszaka fáradtsága, a hetes nehéz szolgálat után nincs semmi értelme aszkétikus gyakorlatokat csinálni, pihenésre van szüksége, kivált ha igaz, hogy nagy megpróbáltatás vár reá, szüksége van fizikai erejére is Észszerűden dolog, hogy gyalogutat akar megtenni. És Pál hajthatatlan marad. Bizonyosan elmondják azt is neki, hogy igaz, a rómaiak jó utat építettek már, de eléggé elhagyott út és nem tanácsos, hogy valaki egymaga menjen azon az úton. És Pál nem hajlandó engedni belőle: ti menjetek a hajón, én pedig megyek gyalog — „ott akarván felvenni Pált, mert így^ rendelkezett, ő maga gyatog akarván jönni " Nem mehetett ez olyan könnyen, rendelkezett és akaratát érvényesítette. Amikor mindenféle érzelmi, értelmi és hasznossági szempontot elmondtak, valószínűen így vágta el a gordiusi csomót: száz szónak is egy a vége, így akarom és így lesz! Egészen szokatlan jelenség ez Pál jelleméhez Pépest. Különösen, ha leveleit is ismerjük, őmaga mondja, hogy levelei lehetnek kemények, de jelenléte nem olyan kemény. Soha nem fordult ez elő, hogy : én pedig így akarom ! Vájjon mi lehetett az oka annak, hogy az apostol így intézte el ezt a kérdést, hogy ő gyalog akar menni Assusba?

Máté 14:22-23-ban olvassuk, hogy „kényszerítette Jézus az ő tanítványait, hogy szádjának hajóba és menjenek át előre a túlsó partra“ — kényszerítette őket. Bizonyosan vele akartak maradni, nem ment könnyen elküldésük. Azután pedig „elbocsátotta a soka* ságot.“ Szerte küldte azokat, akik csüngtek rajta, akiket csodálatosképen kielégített az öt kenyérrel és két hallal. Tuszkolnia keltett őket el magától — azért hogy maga maradjon az Istennel. Jézus Krisztus az Istennel való csendességét és egyedüllétét a legkeményebb és Jegerőszakosabb helyzetben is mindég biztosiam akarta a maga számára. Lukács evangé-