Élő Víz, 1944

1944-október / 10. szám

BESZÁMOLÓ. Az imádság* akadályai. Az imádásról úgy szoktunk beszélni, mint imád­kozásunk előrehaladásában olyan megszentelt percek­ről, amelyekben eltűnik a könyörgés, hálaadás, kérés s az Úr imádása, dicsőítése, magasztalása tölti el — sokszor szavak nélkül is —» a lelket. Az imádás azonban bizonyos tekintetben előfeltétele is az imád­kozásnak. Nem szükséges ennek hosszú körmondattá bővülő megszólításban jelentkezni. Az ilyen körmondat többnyire csak üres pótléka az imádás elhalt lelké­nek. A hiányát tudat alatt érezzük és körmondatos erőlködéssel »pótoljuk«. Amikor Isten először kezdi magát kijelenteni egy léleknek, akkor még eleven az imádásban való remegő közeledés a szent Istenhez. Meg kell azonban ennek maradni a legbensöbb gyer­meki viszonyban is. Istent féljük és szeressük! A porban van a helyünk az ő szentsége előtt. Dániel a nagy imádkozó így kezdi: »Kérlek, Uram, nagy és rettenetes Isten ...« Az igazi megszentelődésben Isten szentsége ha­talmasan ragadja meg s tölti el magasztalással az embert. Legjobban az angyalokat és a szeráfokat! Az Istentől elszakadt embert viszont nyugtalanítja, Nem szeret hallani se Isten szentségéről. Aki még hiszi magát — vagy már hiszi magát valaminek, annak (először vagy megint) szembe kell kerülni Isten szentségével, hogy megillető helyén, a porban tudja magát és imádja a Szentet. TVIeg kel­lett ezt a leckét tanulni úgy Mózesnek (II. 3:5—6.), mint a prófétáknak (Ésa. 6.), úgy Jóbnak (42:5 -6.), aki már a saját szentségért' beszélt, mint Urunk tanítványainak (Luk. 5:8—10 a, lt. 14:33, 17;6.). Erre tanítanak a százados (Mt. 8:8), Jairus (Mk. 5;22), abélpoklos (Mt. 8:2), a kananeus asszony (Mk. 7*25) és sokan mások. A szeretetközösségben leg­bensöbb tanítvány élete végén is áhítattal szól a Szent dicsőségről (Ján. 1:14<) s a porban van előtte Pathmos szigetén is. (Jel. 1:17.) Imádságunknak akadálya az,- ha gyermeki bizal­munk bizalmaskodássá válik. Újra meg kell tanulnunk, hogy öt féljük és szeressük és egyedül csak őbenne bízzunk, hogy leessünk és magasztalva imádjuk azt, aki örökkön örökké él (Jel. 4;10.) és újra valóságos imaközösségünk legyen Vele és rajta át egymással. Könyörögjünk: Urunk szentségének új látásáért, az imádás leikéért, bűneink bocsánatáért, teljesebb szabadulásért és megszentelödésért, Szenvedésekre való felkészítésért. Szeretet és szolgálat életéért. Egymásért, hazánkért, a népekért. Urunk visszajöveteléért. Adjunk hálát az evangéliumért, a hosszútürő kegyelemért, a szenvedés áldásaiért, »nehéz« embereinkért. Magpszta'juk az Urat mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. IMAkOZÖSSéÓ. Házanként! evangélizáclónk. és közösségi csendes napunkról mindezfdeig is érkez­tek beszámolók. Sorjában közöljük őket a múlt szá­munkban írt beszámolók folytatásául. Békéscsabán, ahová Orosháza után a legtöbb pél­dányszámot küldtük a »Csendesedjetek el«-ből, a kö­zösséghez tartozók családjukban olvasták napon­ként az előadásokat, s csupán egyszer voltak együtt a rendes biblia- és ima-órájuk keretében. Tordmon a templomban jöttek össze estéről es­tére, átlag 70—80-an. Imádságaikban különösen a bünbánat és békesség hangja Szólalt meg. Úrvacsorát is vettek! a csendes hét alkalmából (32-en). Szeptember 12-én írják, hogy a csendes napok még mindig nem értek véget, mert augusztus 15 óta is minden este együtt vannak a templomban kb. 20 perces elcsönde- sedésre. Azóta a hívek kérésére minden hónap első vasárnapján van úrvacsoraosztás. Makón a gyülekezeti teremben minden este 7 órakor volt összejövetel, amelyeket lelkészünkön kí­vül több ízben a Bethánia ref. lelkésze is vezetett. Hétköznap 40-50-en, pirosbetűs napokon kb. 120-an is voltak együtt, reformátusok még többen, mint evan­gélikusok. A befejező csendes napon délelőtt-délután együtt voltak, s az Úr szent vacsoráját is maguk­hoz vették. A délszabobsi misszióban pár nappal később kezdték a csendes hetet, mert az anyagot nem lehe­tett idejében szétküldené Borbányán, Nyirszöilősön és Vadastanyán jöttek össze magánházakban egy egy he­lyen átlag 10—15-en. Kálmánházán a mezei munkák befejezése után a reformáció hetében akarják meg­tartani a csendes napokat, melyeknek anyagáét a misz- sziói lelkészek a legtávolabbi szórványokba is szét- küldték. Dombóváron a külső élet váratlan zavarai mi­att esténként mindössze 4-5-en jöttek össze a lel­késszel, mindig más-más háznál. A befejező napon a lelkészi hivatalban voltak együtt. Szarva:on augusztus 10 töl kezdve naponként jöt­tek össze evangélizáló előadásra. Vasárnap szabad­téri összejövetelt tartottak. A befejező csendes na­pot program szerint nem tarthatták meg, mert az anyaga csak aznap érkezett meg. Naponként állag 35—50-en gyűltek össze. Magyaróváron is késve kapták a füzeteket. Ezért szept. 1—8-ig tartották meg a csendes hetet, kb. 50 fü­zetet osztva ki hozzá. Családi körben vagy egyedül ol­vasták. A közösségi csendes nap elmaradt, csak egy templomi áhítatot tartottak. Galgagután aug. 8—15-ig csak néhányan olvas­gatták az előadásokat. A későre maradt aratás és cséplés miatt szeptember 6—10 ig tartották meg ren­desen esti összejövetelekkel a csendes napokat, ame­lyeken 24—34-en voltak együtt. A zárónapot reggel 24-en kezdték, de estére már 80-90-re nőtt fel a résztvevők száma. Ezen a napon Balassagyarmatról diakonissza testvér vendégük is volt, aki az össze­jöveteleket vezette és énekeket tanított. Losoncon egész napon át nem tudtak együtt len­ni s ezért aug. 8-tól egészen 22-ig minden este össze­jöttek az ottani özvegy ref. püspökné testvérünk la­kásán, s a ref. és ev. diakonisszák, valamint egy ref. ÉLŐ VIZ - 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom