Élő Víz, 1944

1944-október / 10. szám

egyáltalán nem mutat többet a szemnek, mint a terméketlen vízhajtás; sőt az/ utóbbi rendszerint erőteljesebbnek látszik. De a vége ugyanaz, mint minden terméketlen és rossz hajtásé: kivágattatik és tűzre vettetik.

Ha a fák éreznének, akkor a ráoltás művelete nagy fájdalommal járna. Fáj a vesszőnek és fáj az alanynak. De a vesszőnek előbb fáj, mert őt előbb vágták le. »... és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből.« — jövendöli tovább Ésaiás a lelki Oltóvesszőről (Ésa. 53,8.). Fáj annak a Fának is, amelyből a nemes vessző kivágatott. Fájt az Istennek, Fájt a Krisztusnak. Őnékik együtt fájt mindeneknek előtte.

Oltáskor a beoltandó vad alany testén is borzasztó sebek esnek. Levagdalják díszes koronáját és beléje ékelik az idegen vesszőt. Nem tud tőle szabadulni, szorosan össze van kötözve vele. Saul sem szabadulhatott a beléje ékelődött Krisztustól, bármint rúgódozott ellene. Át kellett formálódnia gyümölcs- termő Pállá. i

Fáj a fának, ha beoltják. Lassanként azonban csodálatos dolog történik. Az egymássá'1, érintkező két seb erős egységgé forr össze. Az oltóvessző mindent megelőző sebe oda,nő a vad alany sebéhez és meggyógyítja,. » ... és az ö sebeivel gyógyulánk meg« mi is, az Ür kertjének elvadult fái (Ésa. 53:5.)

A beoltás fájdalmas műtété után az új vesszőből alakítják ki a gyümölcstermő koronát. Vájjon a fa most már egyszer s mindenkorra megszabadul a fájdalmaktól? Semmi esetre! A korona alatt a törzs és a gyökér még! a régi és ez folyton megpróbál vad hajtásokat növelni. Életösztön ez. A fa nem akar lemondani öröklött sajátságairól. Ha a kertész le nem metszi ezeket a vadhajtásokat, azok elvonják a nedveket a nemes koronától, Túlnövik azt s akkor a nemes rész is csak satnya gyümölcsöt terem. Ezért a kertész folyton ott jár a metszőollóval és sebeket ejt. A Krisztussal beoltott ember kinövéseit is folyton nyesegeti Isten, a klörülmények ollójával. De vezek a sebek nem gyilkoló, hanem gyógyító sebek. Az orvos kezében a kés gyógyít, a gyilkoséban öl. A szándékon múlik ... Isten szándékai mindig üdvösek, ha néha fájdalmasak is. »Ö megsebez, de be is kötöz...« Figyeljük meg: ha Isten sebet ejt az övéi szívén, siet bekötözni. Ha pedig nem siet, annak mindig oka van; gennyes a seb, ki kell tisztulnia előbb. Isten gyermekei közt sok olyan van, aki nyitott sebekkel járkál. Isten nem kötözheti, nem gyógyíthatja meg addig, míg minden fertőzés ki nem jő belőlük. Elmérgeznék az egész szervezetet s a vége halál volna.

Engedjük a sebet tisztulni! Ne piszkáljuk, ne fertőzzük újra. »Lelkem légy nyugodtan, minden bölcsen s jól van, mit Isten tészen.« Ne dédelgessük lelki sebeinket és ne is nyugtalankodjunk miattuk. Isten bölcsen tudja, hol kell operálni, hol van bennünk a fertőző góc.

Életünk fáján a vadhajtások miatt szükséges állandóan operálni, nyesegetni. Ha az Isteni Kertész békén hagyná ezeket, tüzrevaló lenne belőlünk.

Életünk fáját azonban nemcsak a Kertész met- szegeti. Esnek rajta káros, sőt gyilkoló sebek is. Vihar tördeli a gyenge koronát, amely nem forrhatott jól össze az alannyal. Harkály vájogat benne, férget kutatva, vagy fészekodút készítve.

Mik voltak az én Krisztust tépázó viharaim? Melyek az én hangosan kopácsoló, belém fészkelő, tarka, rikácsoló harkályaim? És melyek az én alattomosan rágó férgeim?

Lehet, hogy a harkály segít a kertésznek. Kiszedi a férget. Mindnyájunk életében vannak ilyen kellemetlen harkályok. Ugyanakkor esetleg mi is harkályok vagyunk mások fájában. De vájjon nem vájkálunk-e benne néha csak úgy kedvtelésből? És az ö férge nem csemege-e a mi számunkra? i

Az életet fájdalom kíséri és a gyümölcsözést fájdalom előzi meg. De az ő fájdalma, — az Oltóvesszöé és a nemes Fáé — megelőzte az éh fájdalmamat. Az Atya és a Fiú előbb szenvedtek. v

Az élet alapjában véve tragikus. Fájdalmak kísérik. Fáj a születés ép (fáj a meghalás. Isten fpldi kertjében a gyümölcsfákat állandóan nyesik. Vigasztaló azonban, hogy aki nyeseget, az kapálgat is és megadja a fának mind, ami szükséges. És aki a harkályt küldte, az erőt és napsugarat is küld. A sebekre pedig gyógyító kenőcsöt. Balzsamot.

E világ gyümölcsös kertjében egymást váltogatják a fájdalmas és az örvendeztető dolgok s ezek együtteséből formálódik ki az igazi gyümölcs.

Ezt a különös képet — az ember-fáról — még nagyon sokáig tudjuk elemezgetni, egészen az aprólékosságig. Például előfordul, hogy a beoltott, jól nyesett, jól nevelt, jól táplált fa, amelyre a nap is bőven sütött, mégsem terem gyümölcsöt. Pedig men í/i virág volt rajta!

Talán egyedül volt a fa, £társtala.nul és nem kapott megfelelő termékenyítő virágport. A fák közösségben kell, hogy legyenek egymással, különben a termés elmarad. A Krisztussal beoltott, azaz keresztyén ember is közösségre van rendelve. A robinson- keresztyén nem gyümölcsözik.

Előfordul, hogy minden szükséges dolog mellett a közösség is megvan és a lélek mégsem terem. Mi itt a hiba? Tudnunk kell, hogy vannak növények, melyek virágaikat nem tárják ki egészen, úgyhogy a virágot hozó méh nem képes bejutni. Van olyan lélek, amely kivirágzik, de bizalmatlanul zárva tartja a kelyhét. Ez is meddő marad.

Vájjon, testvérem, te melyik vagy a sokféle fa közül? A még beoltatlan? Vagy épen most oltanak és fáj? Vagy már régen beoltottak, de most nyesnek és ez fáj? Vagy harkály vájogat benned? Vagy féreg rág? Magányos fa vagy talán? Esetleg szemérmesen, vagy bizalmatlanul, vagy gyáván, vagy épen ellenségesen bezárt virág vagy?

Bízd rá magad a Kertészre, ő vág, ha kell és ott, ahol kell. Ne félj, feleslegesen nem vág beléd, mert jól tudja, hol kell vágnia. A sebek fájdalmától se füj mert gyógyírt tesz reájuk és elmúl v. Iái dalom és sóhaj. Magányosságodat is bízd reá. Ültet melléd társakat. Zárkózottságodon is tud segíteni. Engedd újra is oltani az ágaidat.

És ti, beoltott termőfák, tudjátok meg, hogy az isteni vesszőt rólatok metszi le majd a kertész, hogy új alanyokat oltson be Vele. És azt is tudjátok meg, hogy a virágpor, a hímpor is rólatok, a ti virágaitokról száll mások felé.

Szent papsággá kíván tenni az Úr. Vájjon termünk-e illő gyümölcsöket? ízeset, táplálót és bővet? Származik-e jó illat és aranyos hímpor a virágainkból? Van-e bennük nektár, gyűjtenek-e róluk a méhek édességet? És nem fajult-e el rajtunk a nemes vessző? Hordozzuk-e még lelkűnkben az élő Krisztust? Vagy nem volt velünk összeforrva és így elszáradt a mennyei hajtás?

Várjuk akkor a nagy Kertészt, hadd oltson be aira!

6 ÉLŐ VÍZ