Élő Víz, 1944
1944-október / 10. szám
BIZONYSÁGTÉTEL ELŐADÁS. Rostán. Az egyik gyenesi csendeshétnek két résztvevőiét elözöen rgen kikérte rostálásra a sátán. Egyikük áthullott rajta, másikuk is egészen eltávolodott az Úrtól. Másutt támadt ébredésből származnak mindketten, de az Úr elhozta őket Gyenesre is. .Most érkezett levél az, amelyben a következőket olvassuk»Sok harcon keresztül írhatom, hogy igen boldog vagyok. Naponta közelebb érzem magam az Úr- ' hoz. Minél jobban megsemmisülök, Ő annál nagyobbra nö. Die ezt a harcot naponta meg kell vívnom. Csodálatos igéket h{apók naponta. Nem tudom leírni, hogy mit jelent Isten igéje új/rt a számomra. Csak mélységes hálával tudok megúllani az én hű Cram előtt, aki olyan csodálatos módon szeretett és szeret. Csodálatos az, amit az Ur velem, senkivel, nyomorultul, szeméttel cselekedett. Nincs más vágyán), mint egészen belemerülni és elmerülni őbenne. Olyan jó tudni azt, hogy Nála fel van jegyezve a nevem, ismer jobban mint én saját magamat, tuá- ia szivem minden gondolatát és mint ítélő, de irgalmas Ur élött dúlhatok meg naponta. Gyenes óta hosszú idő telt el. Sok drága alkalmat mulasztottam, amit az Úr készített. Különösen a közösségben. Mikor hazajöttünk, egyszer elmentéin, de igen rosszul éreztem magam. El is határoztam, hogy többet nem megyek, nekem nincs semmi szükségem rá, és nem is tudom felvenni veliijk a rég megszakadt hapcsolatot. De az Úr nem hagyott nyugton Nagyon szomorú és keserves napok jöttek rám. Az ördög elém hozta lelki testvéreim hibáit és meg akarta velem átálltain’ az egész keresztyén életet. Sokat keseregtem és majd-majd újra visszaestem. Elém jöttek a bűneim, hűtlenségem, hitetlenségem, minden nyomorúságom. Nem tudtam mást, csak kiáltani az Úrhoz. Utam, én akarok a Tied lenni, légy segítségül nékem gz én hitetlenségemben! i £s újra elnyertem — mint Guenesen nz Ur asztala előtt —- a felszabadulást és bocsánatot. Tudom, hogy ezzel a bocsáinattal nem szabad visszaélnem. Azóta megint járok a közösségbe. Vágyjpm utána, és kimondhatatlan szeretet él a szivemben testvéreim iránt... És niég valamit akarok írni. I., mikor hazajöttünk, igen kedves volt és igen őszintén, sokat beszélgettünk. Mondta, hogy egy hang egyre csak hívja, hogy engedelmeskedjék. Határozottan látta és tudta, hogy Jézus kívánja és kéri a bálvámyait és szenvedélyeit, de azok még mindig drágábbak és kedvesebbek, így csak halogatta és most újra Szomoríian látom, hogy ruipról-napra megy visszafelé. Már nem imádhoz unk együtt, ha taUílkozunk. Neki más programja van, csámakázás, mozi, cigaretta, fiúk társasága. Egy barádnöre akadt, aki hasonló állapotban van, mint ö. Odahaza természetesen haraguSznak rá megint. Ma beszéltem vele újra erről és szeretettel figyelmeztettem, hogy ne gondolja, hogy Isten elöl el lehet menekülni. Hogy mi lesz a vége, nem tudom..,. Kérem, keresse fel soraival és imádkozzék érte!« • Imádkozzunk érte együtt. Jézus még az ördögtől eldobottat is felveszi. S a Imi Sátántól-megbüvölt testvérünket igen-igen szereti. Hiszen egyszer már elkezdte benne tat jó dolgot. Bizonnyal mondhatatlanul fáj néki a megújuló hűtlenség! A lélek gyümölcse: szeretet.* , »Dé a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség; jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.« Gál. 5,22. A Budapesten is járt skót evangélizátor, Stewart hívta fel a figyelmet arra, hogy e felsorolás elején egyes számban van az a szó, hogy: gyümölcse. A Szentírásban egy ióta sincsen ok nélkül és itt nincs szó nyelvi tévedésről sem. Hanem arról van szó, hogy ez a sokrétű dolog valójában egyetlenegybe torkollik vissza és abból árad ki. Ez pedig a Szeretet. A szeretet az igazi gyümölcs, az ízek teljessége. Amiként a féhér fény magában foglalja a szivárvány minden színét és azok összességéből áll, úgy a szeretet is együttese az örömnek, békességnek, szívességnek, szelídségnek. A fehér fény a felhőkön s az aláözönlő esöfüg- gönyön szokot szétterülni mindent átívelő szivárvány- nyá. A szeretet is a borúlátón bontakozik ki és mulatja meg, hogy milyen sokszínű. Az igazi szeretet- szivárvány a komor időkben fénylik föl, míg a hamis, festett, cégtábla szivárványt elnyeli a borulat. Az ál- szeretet hazug megnyilatkozásai elfakulnak, ha felhők vonulnak a láthatáron. A valódi szeretet fénye ilyenkor teljesedik ki, mint a szivárvány, amely a Nap és a felhők gyermeke. Ha lelki gyümölcs a szeretet, akkor magában foglalja a mennyei ízek teljességét, mert a menny- nyei napsugár érlelte meg mindenestül a mi életünk fáján. A mennyei Nap bőségesen árasztja fehér-arany fényét a nagy gyümölcsöskertre e világon, hogy gazdagon teremjen. Miért van hát, hogy mégsem terem minden lélek, minden élet-fa, hanem annyi sok a terméketlen, vagy rossz gyümölcsöt termő? Ez a tulajdonság — ősi örökség. A mi földi fáink is eredetileg valamilyen vad gyümölcsöt termettek s az őstulajdonság ma is bennük lappang. A legédesebb alma magvából is csak vadalma fejlődik. Kiütközik a régi örökség. Az ember lelke mélyéből sem képes kiküszöbölni semmiféle civilizációs fejlődés sem a bünbeesett Ádám ősi örökét. Az emberlélektöl csak fanyar gyümölcs telik ki. Lehet-e ezen' változtatni? Képes-e a nevelés, a jó példa, a jó pedagógia eredményt elérni? Az ember példája és pedagógiája nem fog változtatni az örökletes belső állományon, legfeljebb a külsőségek, a felszín változik meg többé vagy kevésbbé! Hiába állok a vadalma fája elé és mutatom meg neki a legszínesebb gyümölcsfaárjegyzéket: _ »Végy példát, ilyen gyümölcsöt teremj!« A fa továbbra is vad gyümölcsöt hoz. Megtrágyázhatom, körülkapálhatom, a gyümölcs mégis vad marad. Legfeljebb nagyobb, feltűnőbb lesz és még bővebben termi a maga vadalmáit a vad fa. A példálódzgatás, rábeszélés, táplálgatás. peda- gógizálgatás tehát nem változtat a lényegen. Csak radikális eljárás segit. Vad fa jó gyümölcsöt csak úgy teremhet, ha beoltják nemes vesszővel. A lelki gyümölcsözés nemes vesszője a Krisztus, akiről Ézsaiás próféta így jövendöl: »Felnőtt, mint egy vesszőszál Ö előtte ... nem volt néki alakja és ékessége. ..« (Ésa. 53:2) A nemes vessző *Az augusztusi gyenesi férfi csendeshétröl. ÉLŐ VÍZ 5
