Élő Víz, 1944
1944-január / 1.szám
pusztultak, milliókat ért utói a halál és alig van valaki, akit semmiben sem érintett volna a háború szenvedése. Az a tény, hogy az esztendő első és utolsó napja is péntek volt, nagypénteket juttatja eszembe, amikor az Istentől elforduló zsidóság keresztre adta az Ártatlant és magára vette az ítéletet: „az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon.“ (Mt. 27 :25.) — Sajnos, a mai keresztyénség is eltávolodóban van Istentől. Igéjét egyre kevesebbe veszik, a nevét segítségül hívók megfogyatkoznak, szaporodnak azok, akik Isten Fiát meggyalázzák, a szövetségnek vérét szentségtelen- nek tartják és a kegyelemnek Lelkét bántalmazzák. (Zsid. 10 : 29.) Az Istentől elszakadó, elpártoló nép sohasem kerülte el a büntetést. — Jézus magát szegletkőhöz hasonlította, amit az építők megvetettek. Aki hisz henne, meg nem szégyenül. (I. Péter 2 : 6.) De ha valaki beleütközik ebbe a kőbe s ez a kő reáesik, szétmorzsolja azt. (Luk. 20 :18.) Manapság félnek az emberek attól, hogy repülőgépek bombaesője, vagy tankok kereke alá kerülnek. De Isten haragjától nem rettegnek. Éppenúgy nem, mint a nagypénteki zsidóság. Rajtuk a szemünk láttára van beteljesedőben az ítélet. A Krisztustól elszakadt keresztyénség is nagyon hamar a sorsára juthat. A szegletkő ma is változatlan. A kegyelem türelme. A megkeményedett szívű ember nem érti Isten útjait. Beteljesedik rajta a prófétai ítélet: hallván hallanak és nem értenek, látván látnak és nem ismernek. (Mt. 13 :14.) Ezért hangzik ma annyi ajkon a bűnnek az elszabadulását és az értékek pusztulásának féktelenségét látva: ha lenne jó és igazságos Isten az égben, nem nézné el, ami itt folyik. Hogyan van az, hogy háborús esztendők múlnak egymás után, lassanként az egész világ lángban áll és Isten mégsem vet ennek véget?! Hadd halljuk a feleletet: „Nem késik el az ígérettel az Ür, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki mnegtérésre jusson.“ (II. Péter 3 :9.) Az ítéletnek a visszatartása és a négy háborús esztendő szabad folyása a kegyelem hosszútüréséről beszélnek. Isten még a mai bűnzivatarban is némelyek megtérésére vár. Úgylátszik, hogy Isten a bűn gyűlöleténél is jobban szereti, szánja és akarja menteni az embert. Soha se látszik -ez jobban, mint éppen ma. Azért néz el háborút, hagy dörögni fegyvert és robbanni annyi pusztító bombát, mert még mindig vannak, akiket nem szeretne elveszejteni, hanem üdvösséget tartogat számukra. A lezáródott 1943. év a háború minden pusztítása mellett — kegyelmi esztendő volt. Hogy beléphetünk az 1944. esztendőbe, a háború még borzalmasabb szakaszának a rettentésével — a kegyelem bő- völködésének a jele. — Isten már csak némelyek megtérésére vár. Élj a kegyelemmel addig, amíg időd van. Ki tudja, fogunk-e még 1945-öt is írni?! Ha egyszer Isten kegyelmes hosszútűrésének is vége szakad, akkor semmi sem tartóztathatja fel többé az ítélet teljes végrehajtását. Jaj lesz azoknak, akikre hiába várt az Ür! dr. Saarisalo Aapeli, helsinkü egyetemi tanár. Előkészületben lévő evangélizációk: január 9—16: Sajóházán I. evangélizáció (Zászkaliczky Pál), január 9—11: Apostagon hitmélyítő napok (Csepregi Béla), január 16—23: Orosházán hitmélyítő hét (Győri János, Csepregi Béla), január 30—február 6: Foton II. evangélizáció (Csepregi Béla). Figyeljünk a dátumokra és ne feledkezzünk meg az imádságról! „Nekem az élet Krisztus..." Fél esztendeje ért haza a kedves ifjú testvérünk, akit evangélizációkról, konferenciákról, Gyenesdiás- ról sokan ismernek és aki megtérése óta különösen betegek egész sorának volt lelki gondozója. Törékeny élete szolgáló szeretetté vált nemcsak szülővárosában, hanem messze idegenben is. Leveleit most gyűjtjük össze. Kérjük ezúton is, hogy akinek van levele Mla- doniczky Lenkétől, küldje be legalább másolatban a szerkesztőségbe. — Halála után ezeket a sorokat találták könyvébe rejtetten: „Olyan gyengének érzem magam. A lázam már délben 40'7. De boldog a szívem, mert az Ür úgy megvigasztalt az Ö igéjén keresztül: Ésa. 41 :10, 13. Nagyon drága igék, fénnyel és örömmel töltötték el szívemet. Isten kegyelme végtelen, ő fogja kezemet, és tudom, Vele a célt elérem sötétben is. Most olvasom az „Isten Hárfása“ c. könyvet, abban is olyan sok gondolat van a szenvedésről és halálról, hogy én sem tudom a gondolataimat kikapcsolni. Egészségeshez is közel áll a halál, hát még a beteghez. Én minden beteglátogatásom alkalmával igyekeztem a halál gondolatát közel hozni a beteg szívéhez. Ha rugódo- zott ellene, akkor nem volt kész rá. Vezérigém, mióta Krisztust ismerem: „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.“ (Fii. 1:21.) Kimondhatatlan öröm töltötte el a szívemet, mikor ez az ige eszembe jutott. De tudtam azt is, hogy csak akkor nyereség a meghalás, ha életem valósággal Krisztusé. És mitől félnék? „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.“ (Róm. 8:1.) Halál, hol a te fullánkod? Olyan szépen fejezi ki az „Isten Hárfása“ is: Idegen sátoron vándor megy keresztül. Messze országból jön és ugyanoda tér vissza. Milyen mindegy, fény vagy sötétség, boldogság vagy fájdalom veszi-e körül, úgyis csak átmegy az idegen sátoron. — De ha Valaki fogja a kezét, erősíti, amíg megy... Isten végtelen kegyelme az! Igen, az én életutamon is végighúzódik Isten végtelen szeretete, különösen amióta tudatosan az ő kezébe tettem kicsiny, beteg, nyomorult életemet. Mióta Krisztus váltsága személyesen az enyém lett, mióta Isten gyermeke vagyok, azóta tele van a szívem csodálatos napfénnyel és örömmel. Ez 1939 októberében történt. Három és fél éve járok Krisztus napsugaras útján. Hogy mennyi volt az öröm ebben az időben, azt bizonyítja az a sok levél, amit lelki testvéreimnek küldtem, és a konferenciai bizonyságtételeim is. Sokszor elmondtam már, hogy soha még csak elképzelni, álmodni sem mertem volna, hogy ilyen teljes öröm van Krisztusnál. Csak az fáj, hogy olyan kevés szolgálatot tehettem Őneki, aki engem úgy szeretett! De Ö látta a sok nehézséget, ami utamba állt, látta a testi állapotomat is, mindent — s így alázatos szívvel adok hálát azért a kicsi áldásért is, amit rajtam keresztül is árasztani tudott. Hálás szívvel gondolok arra is, hogy sok embert szerethettem az Ő szeretetével, és engem is olyan sokan szerettek. Nékem olyan jó most, úgy érzem, sok imádkozó testvér lelke vesz körül itt a betegágyon, és az Ür karjai visznek előre — a célhoz! Abba az aranyutcás városba, ahol nincsen fájdalom és sóhaj, ahol színről- színre láthatjuk Őt. Óh milyen csodálatos kegyelem! Ne is sirasson engem senki. Minek siratni azt, aki szebb, jobb és igazibb világba ment át?!“ Megrendelted az Élő vizet 1943-ban? Szerettesd meg másokkal is 1944-ben! \
