Élő Víz, 1943

1943-augusztus / 5. szám

Príácilla közötti (Csel. 18:24—28.) Apollos csodálatos műveltségű tudós, ékesen szóló, Aquila és Priscilla egyszerű iparos házaspár, mégis ők tanítják a tudóst, aki így növekszik hitben a közösségben. Ha Apollósnak nem lett volna elég alázata ahhoz, hogy elhordozza ezt a két egyszerű embert, nem tudott volna olyan magasságokba eljutni a hite.

Istennek tetszett az, hogy bűneikkel harcoló és bűneikre kegyelmet kapó, de bűneikben újra meg újra elbukó emberek közösségében növekedjék az ember hite. Sok a botránkozás ezen. Erkölcsileg is szentek, megtisztultak fehér közössége kellene az ember véleménye szerint, Isten pedig megkegyelmezett, de bukdácsoló nyomorultak közösségébe teszi az embert. Istennek az az akarata, hogy a konkoly és a búza együtt növekedjék.

leg, gyenge, vagy holt hitnek beteg, gyenge, vagy nincs

megszentelt élete, a meg nem szentelt élet pedig megrontja a meglévő hitet is.

Az élet megszentelődéséhez nem lehet nélkülözni a közösséget. A csecsemő sem tudja magát tisztába tenni. A keresztyén ember is újból és újból a szennybe kerül, mint a kis gyermek. Ha nincs közösség, amely tisztába tegye, belepusztul. I. János 1 : 7 így szól: „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." Közösségben tisztít meg tehát a Jézus vére. Embereken át tisztít meg. Nem kellemes ez annak sem, akinek végeznie kell, de annak sem, akit tisztába tesznek. Ha valaki a keresztyén tisztító szolgálatot gorombán, durván látja el, azért ő felel, de ha a meg nem felelő formák miatt nem fogadom el, azért meg én felelek. Ezért van szükségünk hitünk érdekében közösségre, hogy hitünk megszentelt életet, megszentelt életünk növekedő hitet teremthessen.

Közösségben jut át a hit a holtponton.

Minden ember hitéletében vannak holtpontok. Borzalmas nagypéntekre virradó éjtszakák, mint amikor Péter megtagadta mesterét. Ilyenkor elfeled az ember mindent. Azt is, amit az Űr mondott, azt is, amit ö ígért. Leül melegedni a világ tüze mellé s megszólal benne az ördög: Minden elveszett! Nincs ilyenkor menekvés, ha nincs, aki imádkozzék értünk, önmagáért nem tud az ember ilyenkor imádkozni. Nincs bátorsága sem már hozzá. Péter is elveszett volna ebben a borzalmas állapotban, ha Jézus néni imádkozott volna érte ígérete szerint. A hit éltető levegője az imádság. A növény, amely nem jut levegőhöz, elpusztul. A közbenjáró imádság levegője nélkül elpusztul a hit. Nem lehet megtartania hitét annak, akiért nem imádkoznak.

így érthető meg Jakab 5 : 14—16 is: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Űr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, meg- bocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése." A közösség kell a gyógyuláshoz.

A közösség azonban nem mindig konferenciai közösség.

A konferenciák magaslati levegőjében olyan jó lenni s olyan könnyű hinni. Ez az a terület, amelyen a hit virága csodálatosan nyílik. A világban azonban nem olyan a közösség, mint a megdicsőülés hegyén volt. A világban jobban kiütköznek a különbségek. A közösség ugyanis sohasem az egyforma emberek társasága. Milyen nagy különbség van a szerecsen főembér és Filep között is! Fajtabéli, tudásbeli, egyéniségbeli különbség. És mégis ez a két, egymástól' teljesen elütő ember alkotja azt a közösséget, amelyben a hit ajándékát adja Isten.

Nagy különbség volt az apostolok között is. Korban, társadalmi állásban, műveltség szempontjából is. A nős Péter mellett a tejfelesszájú János. Vámszedők mellett halászok. Máté írni, Júdás számolni tud, mások analfabéták. Jellem dolgában is milyen nagy különbség van közöttük! A fellobbanó, előtérbe tolakodó Péter, a hiitelenharagú Jakab és János, a tudatlan Filep, á tolvaj Júdás. És mégis megáldott közösség volt.

Milyen különbség volt Apollós és Aquila meg

Ha szeretnénk hitre jutni és ha pislákoló hitünk tüzét éleszteni akarjuk, nem szabad magunkra maradni. Testvéreket kell keresnünk. A keresztyén élet zarándokúba mellett sok a holttest. Csontvázak. Szomjan- éhen elveszett, széttépett emberek. Erre a sorsra jutottak, mert magánosán akartak menni. Vannak közöttük emberek, akikre valamikor felfelé néztünk. Magánosán jártak s elsikkadtak, posványba jutottak. El- szörnyűlködünk, hogyan juthatott idáig az ember! Pedig ide kellett jutnia, mert magában akart keresztyén lenni. Nincs Robinson-keresztyénség. A tüzet nemcsak táplálni kell, hanem együtt is tartani. Elalszik, ha szétdobálják. A szétrúgott parázs is csak úgy marad meg, ha gyújtani tud ott, ahová esett, ha tehát új közösséget teremt.

Keresd a testvért, keresd a hívők társaságát. Ne nézd le őket, mert kevesebb az olvasottságuk, kevesebb az iskolázottságuk. Vannak Istentől tanított egyszerű emberek. Ne botránkozz meg a bűneiken sem. Hidd el, hogy harcolnak vele s utálják érte önmagukat. Ha talán rejtegetik is, jobban fáj nekik, mint gondolnád. Szenvedjétek el egymást szeretettel.

Ne feledjük, hogy a szentek közössége hit-cikk (3-ik hitágazat). Most még nyomorult földi alakjában látjuk, egykor majd dicsőségben.

A szerecsen főembernek volt vágya, volt bibliája, de Filep nélkül soha sem mondta volna el: „Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten fia." (Ap. csel. 8 : 37.) Ezért érdemes volt maga mellé ültetni, végighallgatni ezt az izzadtságszagú, poros, ismeretlen s nem az udvari formák között ismerkedő, egyszerű embert. Érdemes vc-lt alázatosan tanítványának lenni.

Ügy látszik, magában senki sem tudja szilárd hittel elmondani, hogy Jézus Krisztus Isten fia, — csak másokkal együtt!

Pedagógus evangélizáció. Ebben az évben ötödször gyülekeztek össze az evangélikusság nevelői, hogy igét hallgassanak és nevelő munkájukat az ige mérlegén mérjék le. A jólrendezett konferencia külső kereteit az előadások igaz értékkel töltötték ki: Túró'czy Zoltán, dr. br. Podmaniezky Pál, dr. Mády Zoltán, dr. Pass László, dr. Belohorszky Ferenc előadásait 110—120 résztvevő hallgatta, akik az ország legkülönbözőbb részeiről sereglettek össze. Volt köztük három vendvidéki és több református is; mégsem éreztünk semmi idegen- séget, mert a legmesszebbröl jöttek is hamar összemelegedtek. A morzsaszedés áldásról beszélt, s hisszük, hogy ez az áldás maradandó is lesz.

2 ÉLŐ Víz