Élő Víz, 1943
1943-július / 4. szám
TANÍTÁS megigaziilAs Pál apostol Eléz. 6, 14-ben azt kívánja tőlünk keresztyénektől, hogy mi öltözzünk fel az igazságnak mellvasába. Mit ért a szentírás ezen az igazságon (dikaiosyné, iustitia, Wahrheit), mely minket páncélként beföd? Keressük meg az ellentétét. Ellentéte az istentelenség, a törvénytelenség, a gonoszság. Az igazak és gonoszok, mint két ellentétes emberfajta, gyakran együtt szerepel a Zsoltárok könyvében (pl. Zsolt. 1, 6; 37, 17), de másutt is (v. ö. I. Móz. 18, 23; I. Pét. 4, 18). Igaz, az aki nem bűnös, aki az isteni rendnek megfelel, akinek Istenhez való viszonya felhőtlen, aki az Isten arcát tisztán tükrözi vissza, akár csak az ember bűnbeesése előtt, a teremtés hajnalán. Akinek ez az igazság a birtokában van, az megállhat az örök bíró előtt, azt nem kárhoztatja a vád, el nem ítélheti senki. Van-e ilyen igaz ember a földön? Pál apostol a Római levél első fejezeteiben kifejti, hogy sem az erkölcstelenségben élő pogányság körében, sem az Isten törvényét bíró zsidó kegyesek között ,,nincs csak egy igaz is" (Róm. 3, 10 kk.; Zsolt, 14, 1—3.), „Zsidók és göiögök mindnyájan bűn alatt vannak" (Róm. 3, 9). Az egész emberiség szűkölködik Isten dicsősége nélkül. Minden kegyes jócselekedetünk, emberi igazságunk semmivé válik, ha Isten előtt kell megálla- nunk és az ő mértékével megméretnünk. Kicsoda igaz tehát? Az, akit Isten igazzá tett, igaznak elfogadott, kegyelemből felmentett, akinek bűneit megbocsátotta s akit új élettel ajándékozott meg. Isten teremtő tette, királyi cselekvése az, hogy mi igazzá leszünk, megigazulunk Ö előtte. Ez az igazság tulajdonképen mindig az Isten igazsága! Tőle származik, általa adatik nekünk. Sohasem szabad úgy tekintenünk, mint az emberi jellemnek egy fényes vonását, sőt ékes tulajdonságát. Addig lehet a sajátunk, míg Isten kezéből vesszük, ha Istenről megfemindennapok terhes kötelességeiben is. Isten velük munkálkodik, szemeivel tanácsolva őket. És boldogok, mert közösségük van a szerelmetes Istennel, Aki maga a tündöklő Szépség, a kristályos Igazság, a legszere- tőbb Jóság. Isten országának minden ember polgára lehet, mert Valaki megváltotta ezt a jogot egyszer s min- denkorra, minden emberfia számára. Isten Egyszülöttje letette a váltságot értünk. Az új ország minden java a miénk immár. S aki halandó örök életre szomjúhozik, veheti itt az Életnek Vizét ingyen. Örülhetünk az örömhírnek! De hogyan jut a természetes és természetellenes ember a maga világköréből át az Isten Országába? Oda kell menni! Az utat mindenki megtalálja, aki keresi. Az út: Jézus Krisztus. Csak induljak és igazán zörgessek. A kapu megnyittatik,mert mindenki hivatalos; lévén Isten akarata, hogy mindenki üdvözüljön. örüljünk hát a jó hírnek és kerekedjünk fel! A kapuk negnyílnak a zörgetésre. Nem iratok felmutatására, nem jelszavak kiáltozására, nem pénzcsör- getésre. Csak zörgetésre! ledkeztünk, menten bűnné változott az igazságunk is s megint csak az ő kegyelméből, bocsánatából igazul- hatunk meg. Az élő Isten ismétlődő örök cselekvése rajtunk, ez az igazság. Istennek ez a végnélkül folyó megigazító, igazságot teremtő cselekvése azonban egy egyszer végbevitt egyetlen cselekvésen áll. Krisztus halálán s feltámadásán. Róm. 3, 21 kk verseiben világosan kifejti Pál apostol, hogv Isten bűnbocsánata, bűnösöknek megigazulást szerző cselekvése nem történhetett meg anélkül, hogy ítéletet ne tartson a bűn felett. A szent isten nem olyanképen fogadta el igaznak a bűnöst, hogy eltakarta kezével a szemét: ne lássa az ember gonoszságát, eltekint felette, mintha nem is volna valóság az. Nem! A szent Isten végrehajtotta az ítéletét egyszülött fián, Krisztuson. S az ő ártatlan halálát vette engesztelésül, nekünk váltságul. Halottaiból való feltámasztása által megbizonyította Jézus vérének engesztelési szerző, váltságot hozó, bűnbocsánatot és megigazulást teremtő páratlan erejét. „Feltámasztatott a mi megigazulásunkért" (Róma 4, 25.) A megfeszített és fóltámasztott Krisztus lett nekünk Istentől „igazságul" (I. Kor. 1, 30; v. ö. Jeremiás 23, 6.) ö az Isten igazságai Hogyan lesz mármost ez az egyszer megjelent igazság a miénk? Hit által! (Róm. 3, 22; 28; stb.) Hit által, vagyis a Jézus Krisztus váltsághalálába és értünk történt feltámadásába vetett hit által. Azoké az Isten igazsága, akik szívbeli bizodalommal hisznek egy nagy és szent cserében; Isten „azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (II. Kor. _ 5, 21.) Krisztus bűntelen létére bűnné lett; mi pedig bűnös létünkre igazakká leszünk őbenne, a vele való közösségben hit által. Ez a sok súlyos mondanivaló mind ott van amögött, hogy mi öltözzük fel az igazságot mintegy lelki páncélt. Az ördög tudniillik nemcsak bűnbe ejt, ennél gonosszabbat is mivel. Vádol, szemünkre hányja vétkeinket. S ki az, aki saját igazságával, kegyességével, jócselekedeteivel, tökéletes istenes életével verhetné vissza aljas támadásait? A mi „igazságunk" na- gvon is támadható. Mezítelen mellünkön találnak el az ördög mérges nyílvesszői. Védőpáncélunk csak az Isten igazsága, a Krisztus halálában való bűnbocsánat hite lehet. Azon nem üthet rést az ördög. A Feltámadottal szemben ő már vereséget szenvedett. Felöltözni az Isten fegyvertárából való igazságot mifidig azt jelenti, hogy elhajítjuk a saját vélt igazságunknak gyönge fegyverét. Nem úgy védekezünk a bűn ellen, hogy letagadjuk, hogy palástolgatjuk, hogy fogadkozunk, hogy életünket foltozgatjuk, hogy fogcsikorgatva igyekszünk megjobbulni, hogy kegyességi gyakorlatokkal törekszünk sikert elérni Istennél. Ez mind csak papirosból való mellvért. „Nincs bennünk Isten igazsága — mondja Luther a zsoltár-diktátumaiban —, hacsak a saját igazságunk elébb mindenestül tönkre nem ment. Különben az isteni igazság nevetséges volna és Krisztus hiába halt volna meg." „Méltatlan dolog Istennel szemben, ha valaki Krisztus igazságát akarja és keresi", tudniillik azt véli, hogy azt maga is elérheti, hogy Krisztus igazsága nélkül is megállhat Isten előtt. Ha a keresztyén ember Krisztus váltsághalálában s feltámadásának megigazító erejében nem bízik, akkor .nyíltan elölről mellének szegezheti az ördög az ő vétkeit és- nincsen, ami megmenthetné. zi .be
