Élő Víz, 1943

1943-július / 4. szám

ÉLŐ VÍZ EVANGELIZÁCIÓ A hitrejutás útja Ap. csel. 8:26—40. IV. Az érthetetlen kereszt. A szerecsen főember Ezsaiás próféta 53. fejezeténéi akadt meg a bibliaolvasásban. Ez a fejezet Isten Bá­rányáról szól, aki a Golgotán bűneinkért szenvedett és meghalt. Eljutott tehát a keresztig. Itt azonban meg­áll. Szeme meglátja a betűket, Filep még hallja is, amint fennhangon olvassa, de az olvasásból is rögtön nyilvánvaló, hogy nem érti a kereszt titkát. Itt van — a golgotái keresztnél — a hitrejutás út­jának a fordulópontja. Ennek a kikerülésével nem le­het igaz hitre jutni, pedig nemcsak az óember, hanem a „vallásos" ember is szeretné kikerülni a keresztet. A szerecsen főember is „vallásos" ember. Komolyan, búzgón, áldozatosan keresi Istent. Isten is csodálato­san keresi őt. Megelégszik Isten igéjével s ha nem érti, akkor is olvassa,... de a kereszttel nem tud mit kezdeni. A keresztről való beszéd ma is bolondság és botránykő az embernek. (I. Kor. 1:18—23). Azt min­denki hajlandó elfogadni, hogy az, ami nagypénteken a kereszten történt, a világ legnagyobb tragédiája, eszmékért elszenvedett hős vértanúhalál, de hogy a kereszten Isten Báránya váltságot szerez a világ bű­neiért, ezt a természeti ember nem hajlandó befogadni. A kereszt az ember számára mindenkép ész­szerű tlen A gondolkodó emberi elme számára jogi lehetet­lenség az a helyettes elégtétel, amely a kereszten tör­ténik akkor, amikor Isten egyszülött Fiában önmagára veszi a világ minden bűnét, hogy elszenvedje érettünk és helyettünk annak minden büntetését. Már maga a helyettesítés is jogi lehetetlenség. Aki más helyett akarja leülni a büntetést, megbüntetik érte s a bűnös sem mentesül büntetésétől. A birónak és az elitéltnek az a személycseréje pedig, amely a kereszten áll előt­tünk, az emberi értelem előtt naiv romantikának látszik. A gondolkodó emberi elme számára erkölcsi lehe­tetlenség is az, ami a kereszten történik. A bűnösért ártatlan szenved ott. Az ilyen eset mindig felháborítja az ember igazságérzetét. Ügy érezzük, hogy az osztó igazság a társadalom fundamentuma és ez azt kívánja, hogy mindenki a maga bűneiért lakoljon s ártatlanul senki se szenvedjen. A kereszt az ember számára mindenkép megalázó. Ezért sem kell az embernek. A kereszt kegyelmet hirdet, az ember pedig, jogot akar és nem kegyelmet. A kegyelemre utaltság el­ismerése ugyanis megalázó. Amint a mindennapi élet­ben jogot és nem jóindulatot akar az ember a maga számára biztosítani, épp úgy viselkedik az üdvösség kérdésében is. Nem kegyelemből akar a mennybe jutni, hanem a maga erejéből. A legnagyobb erőfeszítésekre is hajlandó azért. Építi újra meg újra az ószövetség bábel-tornyát, . hogy az égbe feljuthasson. Alulról akarja meghódítani a mennyet s nem akar bele­nyugodni abba, hogy a mennyei Jeruzsálem felülről száll alá. Nem tud belenyugodni abba, hogy erre a kérdésre: „Kicsoda üdvözülhet hát?" Jézus így felel: „Embereknél ez lehetetlen.“ (Máté 19:25—26). Hiába mondják néki, hogy a földről az égbe nem vezet út, csak az égből vezet le a földre, nem tud ebbe a meg­alázó ténybe belenyugodni. Ezért hajlandó az ember nagy lelkesedéssel csatlakozni minden olyan vallás­hoz, amely a kereszt kikerülésével akarja megoldani a bűn kérdését. Hajlandó arra, hogy a bűnt jóvá- tegye, vagy levezekelje, de hogy a kegyelmet elfo­gadja, arra nehezen fanyalodik reá. Pedig itt van a keresztyénség lényege. Ezért egyedülálló a keresztyén- ség. Ezért nem fejlődési foka, vagy akár csúcstelje­sítménye a keresztyénség a különböző emberalkotta vallásoknak, hanem emberi elme által ki nem található kijelentés. De idegenkedik az ember a kereszttől azért is, mert a kereszt irtóztató. Megmutatja a bűnt a maga teljes szörnyűségében. Lukács 23:26—31-ig van megírva az, hogy a jeru- zsálemi nőkre milyen hatást tett a Krisztus keresztje. A női szívek nem bírták könny nélkül nézni a fájdal­mak útján keresztje alatt roskadozó s talán többüknek ismeretlen, vérverítékes embert. Jézus hozzájuk for­dulván, így szól: „Ne sírjatok én rajtam, hanem ti ma­gatokon sírjatok és a ti magzataitokon. Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz Ián?" Ez az esemény* elénk állítja a nagy kérdést: Milyen nagynak kell lennie az ember bűnének, ha az ártatlannak he­lyettes elégtételképen ennyit kell szenvedni! Nem nézhetem ezt a kérdést csupán egyetemes emberi szempontból úgy, mintha az emberi bűnök nagy hegyében csupán csak egy kicsiny rög lenne az én bűnöm. Krisztus az egész emberiségért szenvedett ugyan, de szenvedésére minden egyes embernek úgy kell tekintenie, mint amely egészen és kizárólagosan az ő bűneiért történt. Amikor pedig így az okozatból visszakövetkeztetek az okra, Krisztus szenvedéséről a magam bűnére, nem elég, ha a nagypénteki eseményre gondolok csupán. Krisztusnak egész élete szenvedés volt. Lejön a mennyből, ahol mindenki szereti őt, a földre, ahol mindenki gyűlöli. A barmok összébb hú­zódnak, hogy helye legyen a világ Megváltójának, de az emberek nem hajlandók összébbhúzódni érette. Még bölcsőt sem adnak neki s ágyat sem a vajúdó anyának. Kell-e ennél proletárabb születés? Kint a bethlehemi mezőn megnyílik ugyan az ég és angyalok serege zeng éneket, de bent az istállóban teljes pioletár-sorsban barmok lehelletétől melegítve fekszik a szalmán Krisztus. Még értelmesen szét sem tud nézni a világban, máris menekülnie kell, mert gyilkos harag­gal keresik. Otthontalan, hazátlan. Az Övéi közé jön, de az övéi nem fogadják be. Lejön a világra, hogy megváltsa azt s világmeg­váltó szolgálat .helyett kenyeret kell keresnie a család­nak. József ugyanis valószínűleg korán elhal, hiszen később az evangéliumok nem emlékeznek meg róla s így Jézusnak keli a családfő szolgálatát vállalnia. Aki ÉLŐ VÍZ /

Next

/
Oldalképek
Tartalom