Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 10. szám
V 19 -2. "Társadalmi forradalom"; ez az előbbinek a következménye s különösen a déli földtekén nagy megrázkódtatásokkal jár. Ez, a bevezetés a keresztyénség hivatástudatát ébresztgette mindenfajta kizsákmányolás es társadalmi igazságtalanság megbélyegzésére. 3. "A hittudomány forradalma" lenyűgözően ismertette, hogy a modern kor milyen társadalmi, politikai, gazdasági stb. kérdésekkel ostromolja az egyház kapuit s a kérdező ember az egyház határozott válaszát útmutatását, eligazítását akarja hallani a zűrzavaros időben. Ezek az existentiális kérdések a hittudomány forradalminak nevezhető eszmélkedését eredményezték. -Minden kontinens minden rétegű problémája felröppent a konferencián, mint a velencei Szent Márk téren a galambok megszámlá-lhatatlan serege. Komoly, súlyos, sokszor igen fájdalmas kérdések, és mirdezt"jóakaratú"emberek, mélyen lató, mélyen érző fehérek, sárgák, feketék tették azzal a hívő reménységgel, hogy a szörnyű kavarodásból, a kétségbeejtő gomolygásból van még kiút és van reménység annak a szellemében, aki az egé'sz világért önmagát adta valtságul. -/ Vargha Sándor, Genf,/ mmnnmmummmni Dr. Tóth János., (Genf): Gondolatok az Egyházak Világtanác sának genfi konferenciájáról. A mai eraber^a társadalmi fejlődés egyenlőtlenségének szorításában kinlódik: vagy túl sok;.^' produkál, vagy túl kevés. Ezt a megállapítást untig emlegetik nemzetközi üléseken, szociológiái kongresszusokon, de az orvosságát'még eddig nem találták meg. Idézzük az egyik legkirívóbb példát: az Atlanti-Óceán partjain - Íszak-Amerikában, vagy Nyugat-Európában - az úton levő autós gyakran kilométerhosszú torlódásokba szorul bele, az utszélről pedig a balesetek áldozatainak ezreit szedik össze hétrölhétre a rendőrségi mentőkocsik. - Indiában a közlekedés ma is ökör-vontatta kordákon történik, mint ezer évekke.1 ezelőtt. Az utszéli halottakat az éhség pusztította el, eltakarításukról az Őstermészet gondoskodik a keselyük hadával. Nagyobb ellentétet elképzelni sem lehet. k két szélsőségesen ellentétes helyzetnek azonban van egy közös eleme: a tömegben saját tehetetlenségét, magánosságát érzi az egyén, a magános ember, a magas fokon technizált és a primitív nyomorúságban tengődő tömegben egyaránt. A társadalomszervezés eddigi eszközei elégtelennek bizonyultak arra, hogy kiemeljék az emberek százmillióit a nyomorúság kilátástalan sivárságából. Azok a szám szerint jóval kevesebb százmilliók pedig, akiket a technika anyagi jólétbe helyezett - mint minket is - a technizált élet egyéniséget elszürkitő, atomizáló egyformaságának nyomása alatt szenvednek. Magányosság a nyomorban - magányosság a jólétben: ime a húszadik század utolsó harmadának eluralkodó közérzete. Ezt a romboló magányosságot a század uralkodó tényezője: a Tudomány csak diagnosztizálni tudta, de rajta segíteni nem. ál azonban a mai háromezer milliós emberiségben egy közösség, amelynek .tagjai tudják, hogy ebből a gyötrő maganyosságbol és tehetetlenségből van szabadulás. Ezt a közösséget két ezer évvel ezelőtt alapította egy galileai próféta, akiről mi: követői tudjuk, hogy az Isten fia. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a közösséghez : hány millióan tartoznak, de aztigen. hogy mind az öt földrészen kisebbség. Ez a közösség: az Egyetemes Egyház. b
