Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 10. szám
20 Ebben a közösségben nem vagyunk egyedül, mert Jézus Krisztusban a másik emben: az ellenség, az ellenfél, a rivális, saját szenvedésem érdektelen és szenvtelen szemlélője felebaráttá és testvérré válik. Ennek az Egyháznak a mai nagy élménye az, hogy egyetemes, az egész lakott világot, az egész- földet magában foglalj. Ennek az Egyetemes Egyháznak egyik-megjelenési-formája, akciója volt az Egyházak Világta.nácsának: 1-966 júliusában megtartott konferenciája. A feladat - Dr. W,A.Visser 't Hooft szavaival szólva, az volt,, hogy a mai-világ'.eseményeit a konferencia az emberi szellem és az Evangélium, tükrében vizsgálja és magyarázza. Együttes gondolkozás teendőinkről Krisztus közösségében - ebben foglalhatom össze az "Egyház és Társadalom"-konferencia tevékenységét és jelentőségét. A szervezeti keretről ebben a számban megjelenő másik cikk számol be. Itt most mindössze a kétheti megfeszített munkában, - a rárztvétel feszültségében szerzett tapasztalataimról mondok el nehány gondolatot. . . Az Egyház - minden széttagoltságán túl - egy, és mint Egyetemes Egyház felelős az emberiség sorsáért. "Ti vagytok a világ világossága", mondotta Jézus, de milyen messze vagyunk mi ettől a valóságban. Húsz évszázadon ,át az emberi kapcsolatokat átformáló, átlényegesitö keresztyén. szervezet döntően hozzájárult az emberi .együttélés formainak, a falunak, városnak, országnak, nemzetnek kialakulásához. Ezek közül a szervezési formák közül némelyik - a nemzet, vagy ország - messzemenően azonosult a$ Egyház egyes közösségeivel, különösen a Reformáció nyomában. így beszélünk például magyar református egyházról, dán evangélikus, vagy svájci protetstáns egyházról. Ha magunkakarjuk megnevezni, ezeknek a fogalmáknak a kategóriajaba tesszük: "kis genfi magyar-protestáns gyülekezet". Éz igy igaz és helyes, minden jelző történelmileg kialakult jellemvonást fejez ki. Csak arról nem szabad elfeledkeznünk,' hogy mint ilyen pici szórványgyülekezet sem vagyunk egyedül, mert minden helyi sejt, - a mienk is - része annak az Egyetemes Egyháznak, melynek feladata Jézus parancsa szerint, hogy hirdesse az örömhírt, - a magányosságból és a halálból való szabadulást mind a "széles lakott világon", ahogy Márk evangélista írja. És ebben az egész világot magában foglaló "Egyházban" "nincs sem görög, sem zsidó", azaz: nincsenek faji, sem nemzeti, sem társadalmi különbségek. A konferencia egyik, nagy szenvedélyeket kavaró vitája a vietnami háboráról zajlott. Ma ha Káin el akarja pusztítani Ábelt, nemcsak testvérének vére kiált az égre, de könnyen az egész emberiség belepusztul, Káint is beleértve. Ma tehát a vitákat nem agyonveréssel kell"elintézni?.hinein másképen. Az Isten és az embertársakkal szembeni felelőtlen magatartás ( a "bűn"), ma sokkal hamarabb, közvetle nebbül és sokkal nagyobb méret-ben eredményezi a halált, mint valaha. Ennek a fel ismerésén kívül a vitával azt is elérték, hogy az amerikai egyházak képviselői tisztábban és élesebben látták meg és élték át saját maguk és országuk felelősségét ezért a háborúért. ( A másik hadviselő fél felelősségének felismerésére nem voltak résztvevők, de mindenki főleg a saját,-, s nem a más felelősségének felismer sére hivatott). Végül szólnom kell arról a felismerésről, amit a Reformáció egyházai ágy fogalmaztak meg: Ecclesia semper reformanda - az Egyháznak állandóan meg kell ájulnia. - A konferencia fiatal reform-nemzedéke ágy mondotta: az Egyháznak meg kell ájulnia, mert fontos szerepe, hivatása van a világ rohamos és gyökeres átalakulásában s intézményeinek átalakításában. Ahhoz, hogy a Föld nyomorban élő százmillióinak emberhez méltó viszonyokat lehessen teremteni, forradalom szüksége és az Egyház ennek a forradalomnak forradalmi teológiával és akcióval tevékeny ré szese kell, hogy legyen. Volt ennek a felfogásnak egy szélsőséges szárnya is a fiatal egyházakból, de volt egy mérsékelt, ám nagyon határozott csoport. Dr. Martin Luther King prédikációjában ezt a felfogást így fogalmazta meg: *
