Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 1. szám
Emberke II.- 9 -Gyermekeink-.. Ké't kicsi kéz, két kicsi rózsaszirom Nyitom, simítom S keblemre igy szorítom. Két kicsi kéz, két kicsi rózsalevél, Kis álomhajó ringó, lebegő, Az élet felé bizton evező... * * Két kicsi kéz, örömök nyitja, csukója Kis csodakilincs, Szivemen drága bilincs... Két kicsi kéz, nem nagyobb, Mint egy rózsalevél! ás mégis Egész bús életem belefér... /: Kovácsné, Páll Rózsa " Vándorversek".:/ Cs.Szabó László, londoni magyar iró nyitás után érkezett a Hup~i evangéliumi ifjúsági konferenciára. Nem CSak azért tette, mert ez illik a "nagyokhoz"; tette azért is, mert munkálkodó ember elvégre nem tölthet el egy egész hosszú hetet egy mások agyának szánt összejövetelen. Régen hangoztattam magamban, hogy a "két Szabóval" a találkozás még az evilági programomba tartozik. Most ottvoltak mind a ketten: Szabó Zoltán, Cs. Szabó László. Hiába voltunk együtt, Szabó Zoltánnal nem tudtam "találkozni". - Mert egvüttlét és találkozás - kettő, -A "találkozásban" Cs.Szabó Lászlóval - a kislányom segített. Ez az, amit á nehézkes, magában élő ember az "asszonynéptöl" remél: diplomáciai"összjátékot", megrendezéseket, - segítséget, stratégát - Velöhadat", "utóvédet", támaszt, - szóval mindent. -Gyermekéveim alatt ebben életem nagy élménye - Anyám. -Majd kapcsolatom a - "lányos anyákkal", azaz, akinek lányuk volt legényember számára.., Cs. Szabó is megérkezésekor rögvest " a karcsú, huncutszemü" hajlongó fiatal asszonnyal "kötött ki" - bizonnyal a-Szépfalusi lelkipásztor"gyermekkertész" nejével. Mert amig mi bent konferenciáztunk, megérkezésekor őket pillantotta meg először. Beléjük kellett botlania. Meg is tanulta a rigmust: Nyuszi ül a fűben, Nyuszi, talán beteg vagy, szépen szundikálva. hogy már nem is•ugorhatsz? Nyuszi hopp! Nyuszi, hopp! egyet már is-megfogott! I Ennyit hallott"az ifó. Ez elég volt ahhoz, hogy"Uj ég, új föld elmen" egyik legsikerültebb kis karcolata az exil-ifjúság psichéjéröl, - sorsáról, erőtlennek
