Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 3-9. szám
— 30 — A FÓRRADAL0M_ég a LÉLAK: ' " / /Függelék/. _Illyés_G^ulaj_ Agy mondat a zsarnokságról. (Irta 1950-ben, közölték 1956-ban) Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsöben, nemcsak a-börtönökben nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavaban, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jóben, nemcsak a birá hűvös itéletében:bünösI ott zsarnokság van, nemcsak 'a katonásan V. pattogott nvigyázzinbap, • 1?tüzi5i-ben,a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe házzak) nemcsak a titkon félignyilt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan ' vergődő jajsikolyokban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagaban, kimeredt szerabogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban,énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben kürtben,az operában, épp oly hazug-hasányan zengő szoborkövekben, színekben,képteremben külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halka. n , sikló gépkocsizajban’ s abban, megállt a kapualjban; hol zsarnokság van,ott jelenvalóan tn’ mindenekben ahogy rég istened sem; ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban,ahogy a gyermek idegennek felelget; nemcsak a szogesdg^tnemcsak a könyvsopokoan, szogesdrótnál jobban butító szólamokban; az ott va.n a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves , mikor jössz haza,kedves ; az utcán oly szok^tismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszeresük szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámörban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi .ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett vele hevertél, ha azt hitted,szerettél, tányérban és pohárban, az.van az orrban,szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, . ha magadban beszélgetsz, ö,a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a tejút is már más: határsáv,hol fény pászaknamezö;a csillag:°az’ kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból.kinek gyónói, a prédikációból, templom,parlament,kinpad: megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy,mint az emlác, vonat kereke,hallod, rab vagy,rab,érre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled; cikáz a villám,az van minden váratlan ' zörejben,fényben, a sziv-hökkenésben; a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérö rácsban; a cellafal fehéren bezáró hóesésben; az néz rád ' • kutyád szemén át, s mert minden célban' ott van, iott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;
