Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 3-9. szám

A krisztusi kultúra magyarok között: Kultúrateremtő elhivatásunk szintén református magyar törté­nelmi örökségünk szerves része. A XVI.század nagyjelentőségű pro­testáns kultúrája irodalmivá tette a magyar 'nyelvet, fellendítette a tudományok ápolását, megteremtette az iskolákat; eleve, már csak azért is, mert a Reformációnak szüksége volt arra, hogy olvasni tudjon a nép. Mindezek terén elkötelezésünk ma sem csökkent. Nagyon nehéz,'sok áldozatot és munkát követelő magyar református hivatás ugyan, de"rendkívül fontos az, hogy az Isten igéjének irá­nyítása alatt álló irodalmunk legyen, mely"a magyar és az egyete-­­mös emberiség társadalmi, politikai, tudományos, művészeti, gazda­sági, stb. kérdéseit az isteni igazságnak megfelelően kutassa, feltárja és terjessze. Továbbá ma, amikor a zavaros világnézetek számtalan eszközzel igyekeznek az emberek gondolkozását igájukba - hajtani, rendkívül fontos hivatás az, hogy a tanításban és a neve­­lésben határozottan érvényesüljön a református elv, amely mindent az Isten dicsősége szempontjából néz és annak szolgálatába törek­szik állítani. Ennek végzésére viszont csak az evangélium közvet­len hatása alatt álló emberek képesek. Persze, ezzel távolról sem azt gondjuk, hogy ilyen magyarok csak a mi egyházunkban vannak. Azt sem állítjuk, hogy a mi egyházunk tagjai többségükben ilyenek.­­Csak azt mondjuk, hogy az evangéliumi hithez s•az evangéliumi élet­hez 'az átalakulásra a mi egyházunk szolgáltatja a legnagyobb alkal­mat . Cigány-hit helyett: élő egyházi Amint rágondolunk a magyarországi református egyházainkra,­­(ideértve az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, nyugat-­­magyarországi egyházainkat), azután a több évtized óta folyama­tosan létesített amerikai és kanadai egyházainkra, a braziliai, a buenosairesi, az uruguayi,(montevideói),párizsi gyülekezeteinkre, és a németországi, ausztriai, svájci, hollandiai, angliai, auszt­ráliai délafrikai stb.stb. helyeken alakult missziós szolgála- - tainkra, egyházainkra, lelkigondozói munkáikra, mindenütt tapasz­talnunk kell, hogy egyházunk egész törtonelmének egyik legnagyobb próbáját éli.. Saját lábára kellene állania s hiveinek naponként gyümölcsöt hozó hitéből kellene tudnia élni. Az igazi magyar refor­mátus hivatástudat - legalább a - kivándoroltak körében - i?minta­­gyülekézeteket" eredményezhetne, megmutatva azt, hogy miként lehet fenntartani egy-egy egyházat,(amit;sok másnyelvű református nép .és egyház életében Amerikában is v^g kozva tapasztalunk). Egyetlen hivatás van: Magyar református hivatás "csupa:: ak egy van, bárhol éljünk is. S e téren nem a magyarságból in*mi' Lk ki, hanem Istenből. Az ember annyit ér, amennyit Istennek ér, A magyarság annyit ér, n­­mennyit Istennek ér. Életűnk lényegét maga az Elet: Isten adja. Hivatásunk nem egyéb, mint a Krisztus hivatása:bizonyságot tenni az igazságról. Mi ez az Igazság?-Krisztus.-Ö mondotta: En vagyok az Út, az Igazság"és•Elet.- Magyarságunk, mint testi-szellemi adott ságunk; és református mivoltunk,'mint lelki örökségünk, - keretei, eszközei és útjai Isten Igéjének, Igazságának bennünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom