Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 1. szám
-6 -"Vándor prédikátorok"emlékezetére... f így fogytak el a drága évek, Hálával senki sem idézett. Ei épült rajta, tovább állott, Engem nem kérdett... meg se látott.. .Nem fizetett és nem is áldott... Meleg, pezsgő életet adtam S az át vegén magam maradtam Az írás szent vizei mellett... De amért küldtél - az betellett, Mert sorsom mélyén ott csirázik az Es szűz gyümölcsét már érleli Jövendő. Ozv. kovács Perencné:?áll Rózsa költő dedikált "Vándorversek" cimü kötetéből irtam ide a fenti verset férje: Kovács Ferenc volt kanadai moderátor, londoni gyülekezetszervezö református lelkipásztor emlékezetére, akit hetven esztendővel hirtelen magához szólított az Isten. t Ezzel a halállal az Ur egy kenyérszegöjének ismét vége. Nem siet már elörehajlott testtel mindig. Meleg, jóságos szemébe nem nézhetnek többé ismerősei. Nem hallhatják bátorító szavait. A mindig igyekvő ember most végleg eltűnt -.szólt tetemei felett a búcsúztató beszéd - mint őszi délutánon a ködbevesző vándor. -Kovács Ferencet is Erdély tragikusan magyar földe adta a világgá futott magyarok egy részének, Ölven esztendeje szórta, pazarolta sértett, vagy egyszerű magyaroknak sziklává vált.szivébe az Istentől ingyen vett, ingyen adott Igét. Hitét, hűségét, magyarságát,levethetetlen, nyütt ruhaként Erdély tette Kovács Fenenc vállára is. Tudta, hogy az Ur Egyházának szolgálata s a magyarság szolgálata kálvinista prédikátornak - ószövetségiesen - egy és azonos feladat és öröm. Határozott, kemény vonásainak kiformálásában ott munkálkodott a szülői otthon s bélyegét kitorülhetetlenül rányomta a nagyenyedi ősi kollégium. Az atomkor mai kényelméhez szokott legifjabb nemzekékbeli ember el sem képzelheti, ezelőtt 4o-5o esztendővel mit jelentett tengeren túl, - Kanadában magyar papnak lenni. Kovács Ferencnek Lőne ónba visszaköltözése után is megadatott az az öröm, nogy az 195o-es évek derekán Hamiltonba látogasson régi gyülekezetéhez s a szószékről visszaidézze a félelmes kezdet minden reménységét, gondját. Pál^&jEn nem a teologizálás kötötte le figyelmét, hanem a gyülekezetépités gondba érdekelte különösen. S ehhez Istentől kapott ajándéka volt.- 0 is esendő ember volt, de lelkesedni tudott s képessége volt hozzá, hogy másokban is felszítsa a lelkesedés tüzet. Tudta, hogy tűz nélkül nincs fejlődő gyülekezet; enélkül az is elsorvad, ami megvan. Kenyér voltam az úr kezében 3 óh ju.j, 5 megtördelt egészen A morzsáimat is szétszórta, Itt is ott is maradt egy morzsa. Itt is ott is maradt egy morzsa. Jutott gazdagnak és szegénynek, Jóllaktak - avagy csemegéztek - Úr kenyerének nem volt vége, Mindenki szelte, aki kérte... Mindenki szelte, aki kérte... * * *
