Élő Egyház, 1965 (1. évfolyam, 3-6. szám)
1965 / 5. szám
Csak- az ajkakon folyt a játék, nem a szivekben. Ott már ostromló kérdések förgetegében állt a két torony, a keresztes és a kakasos, egymást faggatja, hol az egyetlen megoldás, amelyért milliók vesztek el buzgó kardélen, városok hamujában s vérszinü folyókban. . Lelépte kétszer a falat» mintha szobáját róná fel-alá. Tréfáig jutott a szó, de a mellében s nemsokára az emlékfal léptékénél is hosszabb versben már békítő, vagy legalább csilapitó magyarázatért viaskodott, hogy'minek irtották egymást a hivök milliószámra csatamezön, bitófán, vérpadon, karón, keréken s " a fájdalomszerzés új mestergépe.in" az egyértelmű»végső győzelemért, ha falusi papjaink századok múltán együtt üldögélnek ferbli-körökben, vagy harcsa-tornál? Vagy lehet-e, hogy tekervényes utakon mégiscsak nagyobb világosság derült a világra, nem hitvitákból, nem vallásháborúkból, hanem a reformátor! dacból, amely rettentő késéssel s egészen más területen megváltotta a hullaszaporító teológiai rémtetteket embermüvelte. csodákban: villannyal, .repülőgéppel, himlőoltással? Vagy talán úgy igaz, ahogy a fal szilén állva fölidéztem a tépelödö ember ingerlésére Kurt Tucholsky kifakadását a sötét harmincas években: megoldás helyett a nemzedékek egyszerűen kikerülik az álözö nemzedék problémáit, az eemberiség megunt, nagy kérdései ottmaradnak fekve az útszélen. Bűvölte, mint valami rögeszme, fölzaklatta, mint valami személyes sérelem minden leszámolás, dúlás, embersütes, amit Isten nevében (miatta s nem érett el), hol dölyfös eszmék szolgálatában valaha rendeztek. Miért kapta le fejét hunyorgatva? Havas szél vágott a szemébe a Jurából? Vagy hétszáz esztendős füst csapott bele al-bigens máglyákról, Montségur eleven fáklyáiról? Miért, miért az időnkénti bő csapolás a baromként belehajtott szegények véréből, honnan a parancs, amelytől elboruló szemmel testvérnek ront a; testvér az örök üdvösségért? Egyaránt kétkedő volt a metafizikai és a dialektikus megfejtéssel szemben. Nem De Maistre az igazság kútfeje, de nem is Marx; ugyan miért lakolna az ember, hiszen nem fogant bűnben, nincs elkärhozva, de tökéletesedni sem tud, újra és újra kitalál két toronydiszt, amelyért ágyúkkal vitázhat, mint Kain es Abel. Talán csakugyan kár kutatni mélyebb ok után, egyszerű az -igazság, egyszerű és megszégyenítő: a gonoszak -erősebbek a jóknál, mert elszántabbak s egy ügyesen irányított golyóval, célszerű gyilkossággal, vagy gyilkolással maguk alá tiporják a történelmet...- Menjünk - mondtam Illyésnek-, mert lekésik a konzulátusról. • . (Uj Látóhatár, V,évf.5«sz.) 1962.- 0 -Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretététől? Nyomorgattatás, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség»- vagy veszedelem, vagy fegyver ? Amint meg van irva: Teéretted öldökölnek minket minden nap; olyannak tekintenek, mint a vágójuhokat. „ De mindezekben diadalmaskodunk 0 általa, aki minket szeretett. Mert meg vagyok' győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következéndök, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket az Isten szeretetétöl, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.(Róma 8/35«)
