Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-12 / 182. szám

1844 augusztus i» ellenzék ■mbmmbhbhb Fokosodé hevességű harcok jellemsik « nyugati és keleti arcvonalak helyseiét BERLIN, augusztus 12. (MTI) A Füll reír főhadiszállásáról' közli a véd­erő f őparan elsírnak s ága: A Gaenitől délkeletre levő ténsléigf- bün a,z elleaiisóges betörési helyet eil- retieszeltük, az arcvanal össizefügig'é- sét ismét helybe állít otítaik. Pénteken a kora reggeli órák óta az ellüeinisíéfge© tüzérségi tűz ott isméit, piergot,tízzé fokozódott. Az ellenség estkor tok ön az; Ómétól kétoldalt levő szakaszon csak szükebhre korlátoizioitt támadá­sokat intézett, de ezek eredméniyUo leniek maradtak. 3’2 páncéloslt Iklilut- tünk. Különösen elkeseneidett hanc folyt a Vicétől délre fekvő betörési tiérségbpn, amelyníek kiszéileisitése nem sikerült az ellenségnek, ellent.á- madjásaink következtében. Le Mans térségében heves harcok folynak az erős repülő kötélé kekkel támogatott, é-«ak felé tartó ellensiéggel. Saint Nazaillenek, Lorientnek és Brestnek; a véderő .mindhárom részéből átló védői ismét véPesein visszaverték az ellenséignek páncélosokkal támoga­tott valamennyi támadását. Eigyiedül Brest tői északkeletre 40 ellenséges páncélost lőttünk ki a legutóbbi Ha­pcikban. St. Malo védííserege csütör­tökön is tartotta a várost az észak- amerikaiak állandó elkeseredett tá­madásával szemben. Csatanépülök Le Manjstéll íészakra igen eredméniyeisen támad tak el 1 e n séges j áa^miuoszlopo ­kai- Nehéz csatarepülők táimiadláteai a no nn an diai partok előtt felgvnujtot- tak egy 4000' brutto regiszhertonna tartalmú kereskedelmi hajót, léte su- lyrPán megrongáltak egy rombolót. A haditengerészet biztosító jármüvei ós a tengerészeti légvédelmi tüzérek a megszállt nyugati pankviidékék előtt 11 ellenséges repülőgépet Lőttek le. A francia hátországban hart ban 271 terroristát felkoneolitulnk. London ellen tovább tart a meg­torló tűz. Olaszországban csütörtökön nem zol,tak jelentős harci aseleknUéinytek. Keleten a Szárij és a Visztula kö­rött kemény harte utáni véresen ösz- sneomliott a bolsevisták számos tá­madása. — Csapataink Baranovtnl északra folytatták támadásaikat es elfoglaltak egy magaslati terepet- Ellieniséges elíentiámadásolk ered­ménytelenek maradtak. Varsó és Au gust ovo között a bol­sevisták több szakaszon többnapos harci szünet után nagy erőkkel is­mét megkezdték támadásaikat. Var­sótól keletre valamennyi támadást visszavertünk. Biálysloktól északira az ellenség­nek sikerült benyomulnia állásaink­ba. Ellenlök és ekkel megá’láltottuk. Kovncitól délnyugatra Vilkovisken városát, ellentámadással vis izafoglal- tuk. M emel tői északra a isiziovßirlt az, előző napokon szenvedett nagy vesz­teségei miatt nem folytatta tamadiá- sait. A raseini hatrapcs csatában csapataink teljes elhárító sikert ér­tek el- A szovjet nagy vérvesztesége­ket szenvedett és az augujsziüisi 4-től 9-ig terjedő idő-ben két pánöéllms had­test harckocsi állomány át vesztette el A lett arcvonalon a btetseviüták számos kötelékkel széles arcvonalon támadtak. Támadásaik többségét hal adók talanul megindított elleniek késekkel visszavertük. Az ellenség csak a P,szkovi-tióltól dlélnytugatra, tiu- d-cteit áliláisainkha benyomulni, miután több, minit tiz lövészihnidosztálvt rei­tet t harcba páncélos és csatarepülő- kötet ékeik támogatásával. Itt snilyos harcok dúlnak. Ellenséges bombázó 1c csütörtökön megtámadták Plojiest vidékét. Né­met, román bolgár légvédelmi erők 13 ellenséges repülőgépet 'lőttek He. Ellenséges zavaró repülőgépek az éj folyamán átrepültek délanagylaror- szági terület felett. Két repülőgépet lelőttek. Ellenséges vadászköt,efliákefc Délnyugat- és Nyügati-Nórnetioirsizág fölé repülve törtek előre. E tátmadás alkalmával München térségében fe­délzeti fegyverekkel megtámaditak egy kórház vonatot, amely világosam meg volt. jelölve vörös kereszttel. El­lenséges írlapülőgiépek aiz éj folyamán bombákat1 dobtak Berlinre és Bré­mára. mi sem. De .memicsalk a nótáihoz érted, sok ■életbölcsessiég és humor voűit her ne. Egyik kol'égiámiat ,,aiki bohém hóbortból moorok- liit viselt, ő saoktatta le erről a fiölösle- gességirőh Gyiakran h£ rigó ztatta elő te: a míonokli o-lyian, miimt a nő . . • csillogó, ©legjáins, de nélküle jobbam Iáit az ember“. A s-xinís-xíkt ätält nás-zui... — Éiletpéilyámiat nt?.|gycxn szerettem min­dig. Talán, ha éhen kellett volna halnom, áűdkior is csak ezt a meîtieirsqgiemiet válasz­tottam. volna, miért mindén bizonytalan­ság és nélkiüilöziések közepette is emelke­dett tudott man-idni a lelkiem. Ez az érzés sok mindenen átsegített. Mindig heveseb­ben dobog a szive is a szinéiszník, hiszen S a szinészélet olyan, mint egy ör ökös nász*- ujt, amely át van szőve soha ki nem alvó szerelemmel, boldogsággal. Aki ezt való­ban. érzi is, az igazi művész. A dilettáns, egy^zóvt' 1 olyami, aki csak magara erősza­kolta ezt az életpályát, sohasem láthat bele a mi gyönyörű álomvilágimkba, an­nak számára a színészet csak illatnélküli virág, melyet ha keblére, vagy kţilapjára is tűz, hamar tehervad onnan,. G. Imre egyáik nagyobb anyaországi tár­sulat tagija, most egyenruhában ül mellet­tem és ’vidáman, mosolyogvn., közli, hogy talán nemsokára farkasszemet kell néznie a halállá. Csak mosolyog rajta, hiszen az ő müvósrztelkét már rég megacélozta a kisebbségi élet ezer megpróbáltatása. SZOTYORI NAGY ENDRE. OLVASÓINK ÍRNAK Csak a negyven éven ielüli nők dohányozhatnak! Törökország felett lelőttek egy angol repülőgépet SZÓFIA, augusztus 12. (MTI). A Német Távirati IrpcLa közli: Az \'\n\lcarai rádió jehemti: A török lég elhárítás egy török város felett ismeret­len nemzetiségű repülőgépet lött le, amelyről később Ikiderült, hogy curqgpl. Sze­mélyzete ejtőernyőivel megmenekült. A gép, amely Romániából tért vissza elté­vedt és gyárra zuhant. • > Legyen szabad nekem is hozzászólnom és egy szerény indítványt tennem a nők dohányzása körüli sajtóvitában: csak a negyven éven felüli aőlc dohányozhassanak. Indítványom nem egészen eredeti. Páris rendőrkapitánya, amikor a francia fővárosban rendkívül elterjedt a női kocsihajtás divatja és emiatt ijesztő méreteket kezdtek ölteni a bal esetek, szellemes, s a női lelket jól ismerő ren­deletet hozott, amely szerint „csak a negyven éven felüli nők hajthatnak a jövőben kocsié, és csodák csodájára, másnap egyetlen hölgy sem üt a bakon. Ezt a rendeletet szeretném, ha a dohányzó nőkre is ajkalmaznák és ugyhiszem, nálunk is teljes eredménnyel járna. Ezek után a dolog komolyabb oldalával is szeretnék foglalkozni. Mint a fullánlros női vá­laszokból látható, veszedelmes kérdéshez nyúlt a „Olvasóink imák” rovat cikkírója. Veszedel­mes azért, mert az egész női dohányzó tábort támadás érte, ahelyett, hogy általában, nemre való tekintet nélkül, ninden dohányzót támadak volna meg. A dohányzás olyan káros szenve­dély, amely éllen feltétlen küzdeni kell, részben közegészségügyi, részben nemzetpolitikai ér­dekből. Helyes volna, ha nemcsak a nőket igye­keznének jobb belátásra bírni, hanem a fér­fiakat is, mert a nikotin éppen olyan káros és romboló hatású a férfi szervezetében, mint o nőében. Kár ilyen tisztán szociális problémába bele­vinni a nők és férfiak egyenjogúságának kér­dését. Mert, jegyezzük meg mi is magunknak kedves nőtársaim, hogy addig, amig csak elő­nyei mutatkoznak a női emancipációnak, lelkes hívei vagyunk annak, de mihelyt a férfiak fel­függesztik az általuk igényelt, „gyengébb- nemünknek” kijáró udvariasságot, hajlandók vagyunk azonnal lemondani az egyenjogúság­ról. Kár tehát személyeskedni, kár azt bizony­gatni, hogy csak a nőknek árt a dohányzás, mert ez az egyoldalú beállítás azt a látszatot kelti, mintha a férfiak pusztán önzésből akar­nák a nőket egy káros, de nekik nélkülözhe­tetlen szenvedélyről leszoktatni. Tudni kell azt is, hogy a férfiak szoktalták rá a nőket a do­hányzóra, tehát az ő kötelességük a leszokfa- tás. Hogyant — kérdezhetjük, ügy, hogy példát szolgáltatnak: a lemondással. Kezdjék a fér­fiak és meglátják, hogy a nők milyen gyorsan követik példájukat. Hányszor volt alkalmam látni társaságban (igaz, hogy a múltban, ma már nem), amikor a férfiak valósággal könyörögtek a nemdo­hányzó nőknek: — Édes Mária, gujtson rá, csak egy szippan­tást, na. az én kedvemért. Es Mária rágyújtott és szippantott és azután menthetetlenül rabja lett o dohányzásnak. Okosabb tehát mielőbb békét kötni hölgyeim és uraim. Mi, nők, lemondunk a dohányzásról (titokban el lehet azért egyet-egyet szívni), ha a férfiak is lemondanak. Kezdjék el ők. az „okosabbak”, mi azután minden bizonnyal, kö­vetjük jó példájukat. Dr. gróf PONORY-THEWREK ILONA. Férfi a nők mellett Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! \ SoMtészetnÍélwk a KOLOZSVÁR,, augusztus 12. Egy kis székely városkában találkoztam össze elő­ször jiellemszinész barátommal ezelőtt tiz évvel. Alkíkoriibian káé, vidéki szintánsula- ,tekk:«l jlárita Erdélyt. Niéhány napig, vagy legfeljebb egy-két héttág ábomiásotziiak csu­pán a megláitogatott helyieken, idle ilyen rövid idő alatt is sok igaz barátot szer­zett mi agán ck sioha ki nem alvó jókedvé­vel, rendíthetetlen miagy,arságával. A vé­letlen most ujrta< összehozol t. Az évek mát sem változtattak rajta, csupán csak any- nyi a különbség, hogy amikor összebarát­koztunk, művészetével a magyar kultúra, magyar nyelv, magyar dal és magyar nemzeti ésrtzós megmaradásáért segített harcolni, most pedig egyen ruhában, ke­zében fegyverrel, a hazáját védelmezi. iff H&fyp c&úíád miiünk,.. A vüszontLáitás önömére fefe.levenitjülk régi eBG^éfceátíkiat. Szánté hailjiuík :a vici­nális pöfögjetek, szuszogását, amikor be- caramogott a városka, valfiiultiáíllDmiáisáriai, ahol már vártuk okét: a társulat hölgyeit virágcsotkjnakfciai a férfijaikat baráti kéz- szorftiásaai. — Kis v'ándortársulatünk olyan volt, mint egy nagy család, amelynek család­főjét a „jcUki“ képviselte — mondja G. Imire. Rengeteg nehézséggel kellett meg- krüzideiniünk, de megjöidkozitunk, miért a szeretet 1 áruja erősen összekapcsolt, a sok megprófoáltátáta eggyé kovácsolt bennün­ket. Együtt síirtunk, ha valami nem úgy Sikerült, ahogy terveztük s együtt örven­deztünk, amikor társulatunk tagjai közül valakit szivébe zárt a közönség. Ma soha­sem játszottunk másképpen, csak „telt Fáz“ előtt. T: Ián csak a mi társulatunk volt ilyen szerencsés, hogy igy körülra- jongjiak, de bizony ez egyúttal nem csak szeren cse volt hanem bizonyos mérték­ben kereszt is, mert éppen, ez a tény hív­ta flel fokozottabb mértékben re,ánk az akkori hatóságok figyel ónéit. Aki fnindix d%ít — A kiéli emetlien,emlékeket sok keltemes emlék bomiályositja el. Többek kozott megismerkedtünk egy igen jómódú föld- bártoKoís;ial, aki élt-h?.lt a szép magyar dalokért. A darabokban elhangzó betét­számokat sokszor háromszor is meg kel­lett ismiétielnünk az. ő kedvéiért, aki leír khsetdiésiável magával ragadta olykor az egész közönséget. Mecénásunkká lett, sok kell,emes estét töltölt tűnik együtt. ’ Egy ilyen alkalommal történt, hogy barátunk kfesé emielkedietfebb han',giuäv,i!iban tért ha­za, ahol élettáleaa szemrehányólag muta­tott rá a gomblyukban dászielgp fehér szekfüre. Nem jött zavarba, viseuiafordult és pap piiilLamiat mulyr cigánnyal tért visz- szia és női áival adott számot a töirténtekr nőH. Úgy dalolta el, hogv a gomblyukban S0erfén.ylkeidő fehér szekfüiéast mina?, ok az .aggodalomra, ellenben ha, majd egyszer pirossal tér haze, az nagy baj’lesz. Min­den alkalomra tudott egy-egy"nótát, min­idén nótát ismert. Nem is mert verseny­re kelni vele senki széles könnyeiken, még Szíveskedjék megengedni, hogy a nb. lapja hasábjain dúló hölgy-férfi dohányháboruhoz. mint erősen dohányzó férfi, én is hozzászól­hassak. A mai napon az egyik szamosmenti kis városba érkezve, kellemetlenül meglepődve ta­pasztaltam, hogy itt csak helyi lakosoknak szol­gáltatnak ki — vásárlási könyvükbe való be­jegyzés mellett -— heti 105 darab cigarettát, vagy 100 gram dohányt. Eltekintve attól, hogy igy a rövid szabadságukat itt töltő nyaralók nem jutnak cigarettához, a különös helyi sza­bálynak van még egy súlyos oldala — csak fér­fiak részesülhetnek dohányellátásban. Tehát a kérdés, amelyen a hölgyek és urak óly hevesen vitatkoznak, lázasan keresve saját igazukat, amit képtelenek kölcsönös önzésük miatt meg találni, el van döntve, mégpedig hatalmi szóval. A kérdés most már az, hogy helyes és igaz­ságos-e a helyi hatóságoknak ez az álláspontja. Szerintük kétségkívül az, szerintem azonban nem. A dohányzás ugyanis nem közszükségleti cikk, hanem élvezeti, luxuscikk. Kár vele bajlódni. Tizenöt éve dohányzom jókora buzgalommal, s úgy érzem, hogy szükségem van a nikotinra, de tudom, hogy nem halok bele. ha nem lesz mii szívnom. A bor, sör, pálinka és dohánybeszer­zés gondjai nem tartoznak a közellátási ható1 Ságokhoz. Aki nem tud dohány nélkül élni, álljon sorba érte, s tapostassa szét cipőjét öt cigarettáért. Ismerek különben olyan dohányzik asszonyt:, aki csők azért váz ma cigarebáhr“ hogy elküldhesse az urának, ő maga inkáig ~ lemond róla. Es — jár-e nekünk, férfiaknak, cigarettái', igenis jár. Illetményszerüen napi X darab, ha kint vagyunk a fronton. De bthon nem. Még annak sem, aki márt kint volt és Isten segít lé­gével épségben hazajött. Hát még annak, aki­nek csak itthon jár — itt sem a hazáért, hanem csak — cigarettáért — a szája. Az a hölgy, vagy ur, aki oly szerencsés, hogy dohányt tud szerezni, akkor jár el becsülete­sen, ha nem a saját cigaretta után vágyódó aj­kaira gondol, hanem a fronton lévő urának ci­garettát gyűjtő magyar asszonyra, vagy arra a magvar honvédre, aki életét kockáztatja, a mi gondtalan füstölésünkért. Ha a hölgy- és férfitársadalom harcot akar folytatni a részükre az igazán ellátandókon fe­lül még megmaradó cigaretta-mennyiségért, adassék meg nekik a harc, de egyenlő feltéte­lekkel, ugv, ahogy az a többi élvezeti cikkek frontján történik. Magyar üdvözlettel: KERTAY TIROR. Kolozsvár, Wesselénvi-u. 5. b "Wálasz »egy és még száz más* cigarettázó nőnek Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Augusztus 5-iki számukban „Egy tisztviselőnő és még száz más” aláírással hozzászólást közöl­tek a nők dohányzásának kérdéséről. Szeretnék néhány sorban én is bekapcsolódni a kialakult vitába. Miért ne cigarettázzanak a nők? Elsősorban i azért nem, mert úgy a múltban, mint a jelenben és a jövőben hazánknak sok gyermekszerető anyára van szüksége, nem pedig „egy és még száz más” cigarettázó nőre. Hogy a nő cigaret­tázik, vagy nem, nem lehet jog. Nem ktl! egyébként összetéveszteni a nő, vagy férfi jogait a társadalmi illemszabályokkal. Maradtam tisztelettel: EGY OLVASÓ. Még egy szó a dohányzó nők kérdéséhez E sorok írója nem dohányzik, sőt mélysége­sen utálja és gyűlöli á dohânyţ és mindazt a gyönyörűséget, ami bármi formában való élve­zetével kapcsolatos: a füstöt, bagó^zagot, szét­szóródott hamut és dohányport. Mindennek ellenére — vagy talán éppen ezért? — semmi­képpen sem érti azt a makacs kitartást, amely- lyel dr. N. L. ur a nőket — csak a nőket! — a dohányzásról való lemondásra igyekszik reá- birni, nem leplezve, hogy ha rajta állana, ő bizony kereken megtiltaná nekik a füstölést. Amit a dr. ur a dohányzás ellen ir, az mind igaz és ámen: de a logikus következtetés ebhói az lenne, hogy mindenki, nemre való tekintet nélkül, mondjon le erről a pazarló, káros, egész­ségtelen, erkölcs- és nemzetrontó szenvedélyről. Aki csak a nőket hívja fel erre, az vagy mégis csak alsóbbrendű lényeknek tartja őket, akiket nem illet meg az a magas gyönyörűség, ami a fér­finak, a teremlés urának kijár; vagy ellenke­zőleg, magasabbrendü lényeket lát bennük, akik a lemondásnak és önmegtagadásnak olyan fo­kára képesek, amilyet a férfiakról nem is lehrf feltételezni, s ezért kárba veszett fáradság lenne tőlük is kivánni. Annak eldöntését, hogy dr. N. L. urat vájj' n melyik elgondolás vezeti, az olvasóra bizza EGY NEM DOHÁNYZÓ FÉRFI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom