Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-12 / 182. szám
1844 augusztus i» ellenzék ■mbmmbhbhb Fokosodé hevességű harcok jellemsik « nyugati és keleti arcvonalak helyseiét BERLIN, augusztus 12. (MTI) A Füll reír főhadiszállásáról' közli a véderő f őparan elsírnak s ága: A Gaenitől délkeletre levő ténsléigf- bün a,z elleaiisóges betörési helyet eil- retieszeltük, az arcvanal össizefügig'é- sét ismét helybe állít otítaik. Pénteken a kora reggeli órák óta az ellüeinisíéfge© tüzérségi tűz ott isméit, piergot,tízzé fokozódott. Az ellenség estkor tok ön az; Ómétól kétoldalt levő szakaszon csak szükebhre korlátoizioitt támadásokat intézett, de ezek eredméniyUo leniek maradtak. 3’2 páncéloslt Iklilut- tünk. Különösen elkeseneidett hanc folyt a Vicétől délre fekvő betörési tiérségbpn, amelyníek kiszéileisitése nem sikerült az ellenségnek, ellent.á- madjásaink következtében. Le Mans térségében heves harcok folynak az erős repülő kötélé kekkel támogatott, é-«ak felé tartó ellensiéggel. Saint Nazaillenek, Lorientnek és Brestnek; a véderő .mindhárom részéből átló védői ismét véPesein visszaverték az ellenséignek páncélosokkal támogatott valamennyi támadását. Eigyiedül Brest tői északkeletre 40 ellenséges páncélost lőttünk ki a legutóbbi Hapcikban. St. Malo védííserege csütörtökön is tartotta a várost az észak- amerikaiak állandó elkeseredett támadásával szemben. Csatanépülök Le Manjstéll íészakra igen eredméniyeisen támad tak el 1 e n séges j áa^miuoszlopo kai- Nehéz csatarepülők táimiadláteai a no nn an diai partok előtt felgvnujtot- tak egy 4000' brutto regiszhertonna tartalmú kereskedelmi hajót, léte su- lyrPán megrongáltak egy rombolót. A haditengerészet biztosító jármüvei ós a tengerészeti légvédelmi tüzérek a megszállt nyugati pankviidékék előtt 11 ellenséges repülőgépet Lőttek le. A francia hátországban hart ban 271 terroristát felkoneolitulnk. London ellen tovább tart a megtorló tűz. Olaszországban csütörtökön nem zol,tak jelentős harci aseleknUéinytek. Keleten a Szárij és a Visztula körött kemény harte utáni véresen ösz- sneomliott a bolsevisták számos támadása. — Csapataink Baranovtnl északra folytatták támadásaikat es elfoglaltak egy magaslati terepet- Ellieniséges elíentiámadásolk eredménytelenek maradtak. Varsó és Au gust ovo között a bolsevisták több szakaszon többnapos harci szünet után nagy erőkkel ismét megkezdték támadásaikat. Varsótól keletre valamennyi támadást visszavertünk. Biálysloktól északira az ellenségnek sikerült benyomulnia állásainkba. Ellenlök és ekkel megá’láltottuk. Kovncitól délnyugatra Vilkovisken városát, ellentámadással vis izafoglal- tuk. M emel tői északra a isiziovßirlt az, előző napokon szenvedett nagy veszteségei miatt nem folytatta tamadiá- sait. A raseini hatrapcs csatában csapataink teljes elhárító sikert értek el- A szovjet nagy vérveszteségeket szenvedett és az augujsziüisi 4-től 9-ig terjedő idő-ben két pánöéllms hadtest harckocsi állomány át vesztette el A lett arcvonalon a btetseviüták számos kötelékkel széles arcvonalon támadtak. Támadásaik többségét hal adók talanul megindított elleniek késekkel visszavertük. Az ellenség csak a P,szkovi-tióltól dlélnytugatra, tiu- d-cteit áliláisainkha benyomulni, miután több, minit tiz lövészihnidosztálvt reitet t harcba páncélos és csatarepülő- kötet ékeik támogatásával. Itt snilyos harcok dúlnak. Ellenséges bombázó 1c csütörtökön megtámadták Plojiest vidékét. Német, román bolgár légvédelmi erők 13 ellenséges repülőgépet 'lőttek He. Ellenséges zavaró repülőgépek az éj folyamán átrepültek délanagylaror- szági terület felett. Két repülőgépet lelőttek. Ellenséges vadászköt,efliákefc Délnyugat- és Nyügati-Nórnetioirsizág fölé repülve törtek előre. E tátmadás alkalmával München térségében fedélzeti fegyverekkel megtámaditak egy kórház vonatot, amely világosam meg volt. jelölve vörös kereszttel. Ellenséges írlapülőgiépek aiz éj folyamán bombákat1 dobtak Berlinre és Brémára. mi sem. De .memicsalk a nótáihoz érted, sok ■életbölcsessiég és humor voűit her ne. Egyik kol'égiámiat ,,aiki bohém hóbortból moorok- liit viselt, ő saoktatta le erről a fiölösle- gességirőh Gyiakran h£ rigó ztatta elő te: a míonokli o-lyian, miimt a nő . . • csillogó, ©legjáins, de nélküle jobbam Iáit az ember“. A s-xinís-xíkt ätält nás-zui... — Éiletpéilyámiat nt?.|gycxn szerettem mindig. Talán, ha éhen kellett volna halnom, áűdkior is csak ezt a meîtieirsqgiemiet választottam. volna, miért mindén bizonytalanság és nélkiüilöziések közepette is emelkedett tudott man-idni a lelkiem. Ez az érzés sok mindenen átsegített. Mindig hevesebben dobog a szive is a szinéiszník, hiszen S a szinészélet olyan, mint egy ör ökös nász*- ujt, amely át van szőve soha ki nem alvó szerelemmel, boldogsággal. Aki ezt valóban. érzi is, az igazi művész. A dilettáns, egy^zóvt' 1 olyami, aki csak magara erőszakolta ezt az életpályát, sohasem láthat bele a mi gyönyörű álomvilágimkba, annak számára a színészet csak illatnélküli virág, melyet ha keblére, vagy kţilapjára is tűz, hamar tehervad onnan,. G. Imre egyáik nagyobb anyaországi társulat tagija, most egyenruhában ül mellettem és ’vidáman, mosolyogvn., közli, hogy talán nemsokára farkasszemet kell néznie a halállá. Csak mosolyog rajta, hiszen az ő müvósrztelkét már rég megacélozta a kisebbségi élet ezer megpróbáltatása. SZOTYORI NAGY ENDRE. OLVASÓINK ÍRNAK Csak a negyven éven ielüli nők dohányozhatnak! Törökország felett lelőttek egy angol repülőgépet SZÓFIA, augusztus 12. (MTI). A Német Távirati IrpcLa közli: Az \'\n\lcarai rádió jehemti: A török lég elhárítás egy török város felett ismeretlen nemzetiségű repülőgépet lött le, amelyről később Ikiderült, hogy curqgpl. Személyzete ejtőernyőivel megmenekült. A gép, amely Romániából tért vissza eltévedt és gyárra zuhant. • > Legyen szabad nekem is hozzászólnom és egy szerény indítványt tennem a nők dohányzása körüli sajtóvitában: csak a negyven éven felüli aőlc dohányozhassanak. Indítványom nem egészen eredeti. Páris rendőrkapitánya, amikor a francia fővárosban rendkívül elterjedt a női kocsihajtás divatja és emiatt ijesztő méreteket kezdtek ölteni a bal esetek, szellemes, s a női lelket jól ismerő rendeletet hozott, amely szerint „csak a negyven éven felüli nők hajthatnak a jövőben kocsié, és csodák csodájára, másnap egyetlen hölgy sem üt a bakon. Ezt a rendeletet szeretném, ha a dohányzó nőkre is ajkalmaznák és ugyhiszem, nálunk is teljes eredménnyel járna. Ezek után a dolog komolyabb oldalával is szeretnék foglalkozni. Mint a fullánlros női válaszokból látható, veszedelmes kérdéshez nyúlt a „Olvasóink imák” rovat cikkírója. Veszedelmes azért, mert az egész női dohányzó tábort támadás érte, ahelyett, hogy általában, nemre való tekintet nélkül, ninden dohányzót támadak volna meg. A dohányzás olyan káros szenvedély, amely éllen feltétlen küzdeni kell, részben közegészségügyi, részben nemzetpolitikai érdekből. Helyes volna, ha nemcsak a nőket igyekeznének jobb belátásra bírni, hanem a férfiakat is, mert a nikotin éppen olyan káros és romboló hatású a férfi szervezetében, mint o nőében. Kár ilyen tisztán szociális problémába belevinni a nők és férfiak egyenjogúságának kérdését. Mert, jegyezzük meg mi is magunknak kedves nőtársaim, hogy addig, amig csak előnyei mutatkoznak a női emancipációnak, lelkes hívei vagyunk annak, de mihelyt a férfiak felfüggesztik az általuk igényelt, „gyengébb- nemünknek” kijáró udvariasságot, hajlandók vagyunk azonnal lemondani az egyenjogúságról. Kár tehát személyeskedni, kár azt bizonygatni, hogy csak a nőknek árt a dohányzás, mert ez az egyoldalú beállítás azt a látszatot kelti, mintha a férfiak pusztán önzésből akarnák a nőket egy káros, de nekik nélkülözhetetlen szenvedélyről leszoktatni. Tudni kell azt is, hogy a férfiak szoktalták rá a nőket a dohányzóra, tehát az ő kötelességük a leszokfa- tás. Hogyant — kérdezhetjük, ügy, hogy példát szolgáltatnak: a lemondással. Kezdjék a férfiak és meglátják, hogy a nők milyen gyorsan követik példájukat. Hányszor volt alkalmam látni társaságban (igaz, hogy a múltban, ma már nem), amikor a férfiak valósággal könyörögtek a nemdohányzó nőknek: — Édes Mária, gujtson rá, csak egy szippantást, na. az én kedvemért. Es Mária rágyújtott és szippantott és azután menthetetlenül rabja lett o dohányzásnak. Okosabb tehát mielőbb békét kötni hölgyeim és uraim. Mi, nők, lemondunk a dohányzásról (titokban el lehet azért egyet-egyet szívni), ha a férfiak is lemondanak. Kezdjék el ők. az „okosabbak”, mi azután minden bizonnyal, követjük jó példájukat. Dr. gróf PONORY-THEWREK ILONA. Férfi a nők mellett Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! \ SoMtészetnÍélwk a KOLOZSVÁR,, augusztus 12. Egy kis székely városkában találkoztam össze először jiellemszinész barátommal ezelőtt tiz évvel. Alkíkoriibian káé, vidéki szintánsula- ,tekk:«l jlárita Erdélyt. Niéhány napig, vagy legfeljebb egy-két héttág ábomiásotziiak csupán a megláitogatott helyieken, idle ilyen rövid idő alatt is sok igaz barátot szerzett mi agán ck sioha ki nem alvó jókedvével, rendíthetetlen miagy,arságával. A véletlen most ujrta< összehozol t. Az évek mát sem változtattak rajta, csupán csak any- nyi a különbség, hogy amikor összebarátkoztunk, művészetével a magyar kultúra, magyar nyelv, magyar dal és magyar nemzeti ésrtzós megmaradásáért segített harcolni, most pedig egyen ruhában, kezében fegyverrel, a hazáját védelmezi. iff H&fyp c&úíád miiünk,.. A vüszontLáitás önömére fefe.levenitjülk régi eBG^éfceátíkiat. Szánté hailjiuík :a vicinális pöfögjetek, szuszogását, amikor be- caramogott a városka, valfiiultiáíllDmiáisáriai, ahol már vártuk okét: a társulat hölgyeit virágcsotkjnakfciai a férfijaikat baráti kéz- szorftiásaai. — Kis v'ándortársulatünk olyan volt, mint egy nagy család, amelynek családfőjét a „jcUki“ képviselte — mondja G. Imire. Rengeteg nehézséggel kellett meg- krüzideiniünk, de megjöidkozitunk, miért a szeretet 1 áruja erősen összekapcsolt, a sok megprófoáltátáta eggyé kovácsolt bennünket. Együtt síirtunk, ha valami nem úgy Sikerült, ahogy terveztük s együtt örvendeztünk, amikor társulatunk tagjai közül valakit szivébe zárt a közönség. Ma sohasem játszottunk másképpen, csak „telt Fáz“ előtt. T: Ián csak a mi társulatunk volt ilyen szerencsés, hogy igy körülra- jongjiak, de bizony ez egyúttal nem csak szeren cse volt hanem bizonyos mértékben kereszt is, mert éppen, ez a tény hívta flel fokozottabb mértékben re,ánk az akkori hatóságok figyel ónéit. Aki fnindix d%ít — A kiéli emetlien,emlékeket sok keltemes emlék bomiályositja el. Többek kozott megismerkedtünk egy igen jómódú föld- bártoKoís;ial, aki élt-h?.lt a szép magyar dalokért. A darabokban elhangzó betétszámokat sokszor háromszor is meg kellett ismiétielnünk az. ő kedvéiért, aki leír khsetdiésiável magával ragadta olykor az egész közönséget. Mecénásunkká lett, sok kell,emes estét töltölt tűnik együtt. ’ Egy ilyen alkalommal történt, hogy barátunk kfesé emielkedietfebb han',giuäv,i!iban tért haza, ahol élettáleaa szemrehányólag mutatott rá a gomblyukban dászielgp fehér szekfüre. Nem jött zavarba, viseuiafordult és pap piiilLamiat mulyr cigánnyal tért visz- szia és női áival adott számot a töirténtekr nőH. Úgy dalolta el, hogv a gomblyukban S0erfén.ylkeidő fehér szekfüiéast mina?, ok az .aggodalomra, ellenben ha, majd egyszer pirossal tér haze, az nagy baj’lesz. Minden alkalomra tudott egy-egy"nótát, minidén nótát ismert. Nem is mert versenyre kelni vele senki széles könnyeiken, még Szíveskedjék megengedni, hogy a nb. lapja hasábjain dúló hölgy-férfi dohányháboruhoz. mint erősen dohányzó férfi, én is hozzászólhassak. A mai napon az egyik szamosmenti kis városba érkezve, kellemetlenül meglepődve tapasztaltam, hogy itt csak helyi lakosoknak szolgáltatnak ki — vásárlási könyvükbe való bejegyzés mellett -— heti 105 darab cigarettát, vagy 100 gram dohányt. Eltekintve attól, hogy igy a rövid szabadságukat itt töltő nyaralók nem jutnak cigarettához, a különös helyi szabálynak van még egy súlyos oldala — csak férfiak részesülhetnek dohányellátásban. Tehát a kérdés, amelyen a hölgyek és urak óly hevesen vitatkoznak, lázasan keresve saját igazukat, amit képtelenek kölcsönös önzésük miatt meg találni, el van döntve, mégpedig hatalmi szóval. A kérdés most már az, hogy helyes és igazságos-e a helyi hatóságoknak ez az álláspontja. Szerintük kétségkívül az, szerintem azonban nem. A dohányzás ugyanis nem közszükségleti cikk, hanem élvezeti, luxuscikk. Kár vele bajlódni. Tizenöt éve dohányzom jókora buzgalommal, s úgy érzem, hogy szükségem van a nikotinra, de tudom, hogy nem halok bele. ha nem lesz mii szívnom. A bor, sör, pálinka és dohánybeszerzés gondjai nem tartoznak a közellátási ható1 Ságokhoz. Aki nem tud dohány nélkül élni, álljon sorba érte, s tapostassa szét cipőjét öt cigarettáért. Ismerek különben olyan dohányzik asszonyt:, aki csők azért váz ma cigarebáhr“ hogy elküldhesse az urának, ő maga inkáig ~ lemond róla. Es — jár-e nekünk, férfiaknak, cigarettái', igenis jár. Illetményszerüen napi X darab, ha kint vagyunk a fronton. De bthon nem. Még annak sem, aki márt kint volt és Isten segít légével épségben hazajött. Hát még annak, akinek csak itthon jár — itt sem a hazáért, hanem csak — cigarettáért — a szája. Az a hölgy, vagy ur, aki oly szerencsés, hogy dohányt tud szerezni, akkor jár el becsületesen, ha nem a saját cigaretta után vágyódó ajkaira gondol, hanem a fronton lévő urának cigarettát gyűjtő magyar asszonyra, vagy arra a magvar honvédre, aki életét kockáztatja, a mi gondtalan füstölésünkért. Ha a hölgy- és férfitársadalom harcot akar folytatni a részükre az igazán ellátandókon felül még megmaradó cigaretta-mennyiségért, adassék meg nekik a harc, de egyenlő feltételekkel, ugv, ahogy az a többi élvezeti cikkek frontján történik. Magyar üdvözlettel: KERTAY TIROR. Kolozsvár, Wesselénvi-u. 5. b "Wálasz »egy és még száz más* cigarettázó nőnek Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Augusztus 5-iki számukban „Egy tisztviselőnő és még száz más” aláírással hozzászólást közöltek a nők dohányzásának kérdéséről. Szeretnék néhány sorban én is bekapcsolódni a kialakult vitába. Miért ne cigarettázzanak a nők? Elsősorban i azért nem, mert úgy a múltban, mint a jelenben és a jövőben hazánknak sok gyermekszerető anyára van szüksége, nem pedig „egy és még száz más” cigarettázó nőre. Hogy a nő cigarettázik, vagy nem, nem lehet jog. Nem ktl! egyébként összetéveszteni a nő, vagy férfi jogait a társadalmi illemszabályokkal. Maradtam tisztelettel: EGY OLVASÓ. Még egy szó a dohányzó nők kérdéséhez E sorok írója nem dohányzik, sőt mélységesen utálja és gyűlöli á dohânyţ és mindazt a gyönyörűséget, ami bármi formában való élvezetével kapcsolatos: a füstöt, bagó^zagot, szétszóródott hamut és dohányport. Mindennek ellenére — vagy talán éppen ezért? — semmiképpen sem érti azt a makacs kitartást, amely- lyel dr. N. L. ur a nőket — csak a nőket! — a dohányzásról való lemondásra igyekszik reá- birni, nem leplezve, hogy ha rajta állana, ő bizony kereken megtiltaná nekik a füstölést. Amit a dr. ur a dohányzás ellen ir, az mind igaz és ámen: de a logikus következtetés ebhói az lenne, hogy mindenki, nemre való tekintet nélkül, mondjon le erről a pazarló, káros, egészségtelen, erkölcs- és nemzetrontó szenvedélyről. Aki csak a nőket hívja fel erre, az vagy mégis csak alsóbbrendű lényeknek tartja őket, akiket nem illet meg az a magas gyönyörűség, ami a férfinak, a teremlés urának kijár; vagy ellenkezőleg, magasabbrendü lényeket lát bennük, akik a lemondásnak és önmegtagadásnak olyan fokára képesek, amilyet a férfiakról nem is lehrf feltételezni, s ezért kárba veszett fáradság lenne tőlük is kivánni. Annak eldöntését, hogy dr. N. L. urat vájj' n melyik elgondolás vezeti, az olvasóra bizza EGY NEM DOHÁNYZÓ FÉRFI.
