Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-12 / 182. szám

ELLENZÉK 1944 uuyuiziuH 12. 6 a 9 0 0Ş A nyála nap megéri el te u kalászokat a/. tT.:olyi lankákon is. 1-Vter-Pál, a/ aratási To hagyományé- kezdete agy an. mar ra­gon elmúlt, clo or rele e más a gazda & a mr.tása. örvend, ha a'maga Idejében, jú­liusban, auguüzt tusban hozzá kezdhet az ara ashoz, nem úgy, mint u napsa ötté el­lik di rónák ivs az érlelő m leg napfény­ben hullámzó dunántúli halmok iö d:mi- V; ei. Medaráus különben is alaposan ki­tett magúért az idén. Locsolhatott < kkor is, vmikor nem kellett volna. Kipótolta a tavalyit is. Ma ta is késett meg ehet ősén a gabonafélék be órése erre főié­Már napokkal ezelőtt erős -n né'; gettók a kapálás dandárjának elvégzése után a munkából Vu zatérő gazdák a buza fejét. Áhítattal vette kezébe a háiúvaj -élt szi- vü földműves a megsárgult kalászt. Az acélosan kemény aranynngv- kát tenye­rébe pergette és az ég felé tekintve, ön­kéntelenül is, esz.- mondta: — Maholnap arathatunk . . . Megen­gedte az Isten, tz áldott . . . Mod aratnak a kalotaszegi föld arany- tengerében. A tüz.ö napfényben, utolsókat hullámzik a ringó buza enger, ii a szelő jön a hegyek felöl. Háza népev I kijött a gazda, hegy learassa kemény munkájá­nak, vetésének er élményét. Malomkerék­nyi szalmakalap virit az asszonynép fején. Némelyikén piros pántlik, is dísze eg, mint búréban a pipacs. Színes, virító szoknyákban haj! hoznak serényen a ou- zaföldön. Megelevenedett az eresz ha* ár Itt is, ot: is aratók dolgoznak a földeken. A tábláik aljában kanyargó gyalcgöe- vényen ha'adó városi ember szívesen kö­szön az aratóiknak: — Adjon Isten . . .! Jó munkák A kévéket kötöző g zda megal1 egy percre munkájában. Kiegyenesíti a haj- ladoeásban megfáradt derekát, megtörd homlokát a szalrru.kalap ala.t és jósziv- vel köszön ö is: — Áldja meg pz írtén! Azzal megy a tábla végebe. ahol a még 1ábon álló buza árnyékában hüsöl a cse­cse,<t korsó zöldre zománcozó , virágosra festett pocakjával, telve nagyszerű for­rásvízzel. Jót húz briőle megszfkksdt gc­gtÓ*j;Áp0 Az embernek feltűnik, hogy kaszái se­hol sem Iáit. Kasza helyet' élesre fmt sar­lókkal dolgoznak az asszonyok. Mig más helyen általában a férfink kaszával rrat- nak és az utánuk haladó asszonyok, a rra- rokszedök gyűjtik kévébe a levágott bu- zr rendeket, itt az asszonyok is vágják sarlóval a gabona'. — Kaszával nem szoktak aTatn:? — Ritkán — mondja a gazda. — A ka­szával ugyan szaporább a munka, de igen sok kalász elszórcdik a föloörn, kihull a mag és a kaszások levágják a gabona kö­zött nőtt gazt is ?-■ kévékbe. A sarlóval sokkal tisztábban Lehet dolgozni. A sar­lósok nem vágják le a gazt és nem szór­jak el a kalászt. Szaporát!ariubb a mun­ka igv, az igaz, de erre felé nincsenek akkora földek, hogy egyszer u vegére ne érjünk. — A sok haji adózásban ugyancsak meg- fájdulhu1 a derekuk. — Hát bizony, uram, este felé már nem érzi a derekát o* aratómuifkás. De­kát uz aratás ezzel jár. Nagyon is igaz a Biblia szava, hogy „arcod verítékével ke­resed a kenyeredet...!“ — Megelégedett u terméísel7 — Istennek hála, nem pnnuszkodha- tunk. Ahogy látom, talán husz-husziónkét kalangya is lesz másfél holdon, ami kö­rülbelül tlzennyo'c-husz mázsa búzát ad. Ez pedig itt a m,i vidékünkön igen szép termes. Ámbátor a másik földünkön nem lesz ennyi, mert az nem „szálkás-“ buza, mint ez, hanem,csak „kop sz“ fajta. Az rratók 'között feltűnő nagy szómban vannak a nők. Asszonyok, lányok — sek­Engetn ez a nagy ember érdemem felett be- citillött. és a mennyire azi egynéhány nap ta­pasztaltam, szeretett. A várban egy szegelet- házban nekem tisztességes kárpitos házat kú­ton, lovaimnak, szolgaimnak a városban jó szál­lást és tisztességes bő prel>endát rendele, minthogy olyan rendet tartott, hogy maga. fe­lesége. két-három kedvesebb urfi, vagy olyan kedvesebb elsfi rendű szolgája s papjával, nyoK-z. személlyel, benn a maga kis palotájában ett, lévén más nagy asztal uraiméknak a nagy pa­lotán. Melyet az akkori időben nem is igen di­csértek. mint németes szokást a magyarok henne, minthogy a magyar felesége holta után, a német feleséggel kezdett volt, és csak akkor ett a nagy palotán, a mikor sok úri fő 6s vitézlő rend vendége érkezett. Nékem benn volt véle asztalom; ekkor kevesen ettünk benn. maga, felesége egy kis asszonyka, Zichy Pál urfi. Vitnyfdl csak akkor érkezvén oda, Ou- zics Miklós udvari kapitánya, a páter és én. Nem sok tál, mint a német szokása, de ugyan szép iiri asztal volt a belső; a nagy palotán hosszú, igen magyaros és bő, tisztességes asztal voit, minthogy igen nagy udvara is volt. Magáról hogy írjak, nincsen erőm s időm reá, csak azt Írhatom: igen tudós vitéz, nagy ta­nácsú, nemzetéhez buzgó, vallásban nem ba­bonás, képmutató, s üldöző, mindent megbe­csülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyano­kat és az igazmondókat szerető, részegest, ha­zugot. félénket gyűlölő, nagy és szép termetű, lelkű és ábrázatu, in summa: akkor magyar, virtuoşii» és hires ember, hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony Ítéletem szerint Bethlen Gábortól fogva máig sem. -— ha olyan országul és szerencsét nem birt is, — sőt talám ez­után sem lészen, noha az Isten titka és tár­szor miéig gyerek.sorbaji - fogják kezük­be a ha díja vonult férfiúk helyett a sarlót, Sörényen, zugolódA* mén kiül végzik a ne­héz munkáit, mintha ereznék, mdJyen fon­tos uv, hogy rajtuk keresztül a nemkt- inok is kenyere legyen a szorgosain obz- szegyüjtö t kenyénnagyakból. Az egyik földön a fülű végi cigányok szorgoskodnak. Az együk módos gazda fogadta bérbe őket. A gazdin maga is ott van a nyomukban, csomózza a kévét és néha no zoiyiut j.a a nép-emész- kel, ha ne­tán cgyik-márik el álmodozna hosszasab­ban mumku közben: — Gyerünk, dádé! Folyik a mumkP' szépen. N'.'tn is irt Rnetmi vHe, mert Medárü, úgy látszik, ma délután uj/ra felcser» sir a-óa^-zonynak. A Gáíhor-teiő fölött már gyülekeznek sötét íollhöknnjícikbe burkolózva a kumuluszok. A kalangyák sora varázsütésre nö a tar­lón. Péír nap rmulva már altig Jósa lábon álló búza a határában. Egy hetvenen felüli öreg kalotaszegi gj Kida mondja ez egyik kalangyánál: — ír'tennék hálas mégis csak learafunk. | Újra Lesz kenyere a macvair embernek... • (dóbry) háza végheletlen. ... Ezalatt szép őszi idő járván, majd min- dftnnnp vadászni jártunk, paripát adatott min­denkor aláin. 18. novembris erdei disznókra manónk, ebéd után hintón, volt ugvan paripa is, Vitnyédi az első, én a hátulzó ülésben hal s ő Jobbfelől ültünk csak hárman” egy fabulát l>««zéle, méltónak tartom leimi nem tudván ő, hogy három óra múlva meghal, talám cvgnea rantiója helyén volt. Az pedig ez: Egvszer egy embert az ördögök visznek volt; találkozók egy barátja szemben véle, kérdi: Hová mégy- kenye­res? Nem megyek, hanem visznek. Kik. s hová? Felelők az ördögök: Pokolba. Mond emez: Juj szegény, ugyan rosszul vagy, kinél rosszabbul nem lehetnél. Felele: Rosszul bizony, de még is lehetnék én ennél is rosszabbul. Melyre emez álinélkodva: Hogy lehetnél rosszabbul, hiszen a pokol mindennél rosszabb. Felele: Ugv va- gvon az, de most mégis visznek ők engemet noha a pokolba, de a magok vállán, hátán, hogy már nyugszom addig; s hátha megnyer- gelnének, magokat is velem vitetnék, mégis ugv is csak azon pokolba mennék hiszen rósz- szabhul volnék úgy ennél is. Applica Magyar- ország s Erdélyre, és a törökre, németre. No, elmenénk vadászni. 0 maga levetvén a nagy* hő csizmát, melyeket a telekes hoeskorra is felvonhatott, puskával beméne. és szokása szerint csak egyedül hukálvárf, lőve - egy nagy erdei disznót, a gyalogok is lövénck egypt a szállónál s vége lön a vadászatnak. Khereglénk a hintóhoz, az ur is, hogv immár hazamen­jünk; estefelé is vala. Azonban odahoza a fa­tum egy Paka nevű jágert, ki mondó horvá­tul: egy kant sebesitettem, mentem a vérin. ha utána mennék elveszthetnők. Az ur mind­járt mondó nekünk Zichyvel ketten látván hogy el akarunk menni vele: öcsém uraim, ke­gyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek. Guzics kapitánynak: csak beszélgessen itt kegyelmetek, öcsém uraimékkal, csak meglá­tom, mit mond ez a bolond t. i. Paka, mind­járt visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuez kezében, Paka után nyargala; egy sa- baudus, Majláni nevű ifjú gavallér, Guzics öcsese inasa, meg egyr Angelo nevű kedves olasz inasa és a lovász ny’argalának utána; mi ott a hintónál beszélgeténk. Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyijának: hamar a hintót, oda az ur. Menénk, a mint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe befutók én, hát ott fekszik, még a. balkezében, a mint tetszett, a pulsus gyengén vert, de a szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghalva. Maj­láni igy beszélte: hogy a mint Paka után bé- ment a disznó vérin az erdőbe, a mig ők a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Paka szava volt. Majlámi legelébb érkezék. hát Paka egy horgos fán az ur arczczal a földön, s a kan a hátán: ő hozzá lő, elfut a kan, érkezik Guzics és Angelo, az ur felkél és mondja: rutul bánék vélem a disznó, de ihol egy’ fa' (melyet csatá­kon is magával hordozott zsebébe) állítsátok a 'sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé pró­bálják véle, de hijába, csak elfolyt a vére, elő­ször ülni, azután hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől a fülén feljül a feje csontján ment csak, és a kannak agyara a homloka felé sza­kasztottá rutul a feje bőrit; más ugyan a bal fü­len az orcáján, a szeme felé,- rut szakasztás; de ez kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden ina­kat ketészakasztotta; ez ölte meg a vére el- menvén; volt a kezén valami körmöcskélés, de a semmi sem volt. Rettenetes sirás lön az er­dőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is si­ratta. Azt akarják vala, hogy én vigyem a hirit a feleségének de én, mint uj esméretlen ember, elvetém magamról Zichy Pálra. Fogók a rtestet, és a mely kétfelöl eresztős hintóbán kimentünk volt, abból az üléseket kihányván, abban nyúj­tóztatok. és én az ablakban iilék és hazáig fe­jét. mejjét tartottam. Otthon fejér bársony7 dolmányba ölöztetlék és osztán eresztették a fe­leségét hozzája, a ki eszén sem volt buvában így lön vége Zrini Miklósnak; csuda, olyan vitéz sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuez, spadély lévén nála* ^ PRINZ GYULA a kolozsvári, azelőtt a pozsonyi és pécsi egyetem ny. r. tanára: Hat világrész földrajza TARTALOMMUTATÓ: I. A Szárazulatok. A föld szerkezete éis felszínének osztályai. Az éliet sfé- rái. A világrészek. A népek alkata, szánéi és területi kialakulásai. A nyelvnemzetek elterjedése. A világ államfői drajzi képe. Az emberiség elhelyezkedése. A világgazdaság földrajzi képe. A világutak hálózata. II. Eurázsia általános képe. Az euró­pai országok földgömbi helyzete. Ma­gyarország világhelyzete és szom­szédságai. Németország. Svábország. Poroszország. Rajmaország. Ősniémet- ország. Hollandia és Belgium. Len­gyelország. Az orosz országok. Az orosz élettér. A balkáni és görög or­szágok­ul. Törökország. Örmény ország és a Kaukázus. Olaszország. Atlasz ország, Spanyolország és Portugália. Fran­ciaország. A brit szigetül szag. Euró­pa északi országai. » IV. A Nílus országai és a Száhárd. A szir-arab ’’és iráni országok. Brité India 3 országa. Afrika délnyugati fejének országai. Kinő-Ausztrália or­szágai. DéTAmerika országai. Hófehér papiron, fél vászon kötiéisben ára 24.— pengő. Utánvéttel a portó felszámításával, vagy előrefizetéssel portómén!esen küldi az „Ellenzék” Kokxasvár, Mátyás király-tér 9. EL© MÓLT Bethlen Miklós (1042—me) önéletírásából Zrínyi Miklós halála Botár Béla két verse A nugyteha(ié|{ü fiúiul erdélyi költői nek M Termés könyvsorozatában ko/M iebbröl me^jdwiö verses kötetéből« SIR VERS Minden mi jó, hamar elvásik, lírizeui/veid az ember nc»kadásJg. Nem bírtam tovább, nontot tettem. Mimd'egy, hogy mi nyiliik felettem. Láttam a napot, az embert is lát tam, ÍBö leik rn isokszor kínáltam x Árnyam elment, többó nem tartom. Lenin a földben egyedül alszom. A világ emlékét nem bánom, Ne virassza senki az álmom — Felejtsem el, akire néztem, Rothad a fejem a sötétben. F,mberek közt nehéz volt lenni, Most örömmel őriz a serami —- Sár-arooddal Téged sem hívlak, Dajkái a föld s holdvilág ringat..« . + HOLDVILÁG Ezüst leng a Iák között^ szegények ezüstje — A fákból kiütközött, a föld álmának füstje. Rossz a föld, de álma szép égreszálló álom — Sárból fakad, égre lép kivül a világon . . . KIS SZÍNHÁZ i HÍREK 1. Bajtai Gábriel!a, a kolozsvári Nemzett Színház jóhangu, fiatal szopránéinekesnő- jie, aki tavaly operettekben és operaelő­adásokon is komoly sikereket ért el, jö­vőre a szegedi színházhoz szerződött. 2. M'er Miklós, kultuszminiszteri állam- \ titkár, lem.’xndott fi Lmk ormánybiztosi 'tisztségéről. Ez a megbízatása különben is csak arra ez időre szólt, amiig elvégzi a racáor.pjlizálás alapvető feladatait. Mi­után most a Hunnia filmgyár elnökévé válasz1 ották, hogy elkerülje az összefér- hetetleőségét, lemondott a jalmkormány- bizt osságról. 3. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola igazgatója, Geszler Ödön, nyugalomba vonult. Helyébe Horusítzky Zoltánt, „A zene“ cámü folyóirat szerkesztőjét nevezte ki a kuli uszminiszter. 4. Gyökeres változások várhatók a pest? Nemzeti Szánházban. Többen távoznak a színházból és sok meglepetésszámiba me­nő szerződtetés van kilátásban. Az uj igazgató, Kovách Aladár, olyan irányban ás tárgyalásokat folytat, hogy vitéz Bánky Róbert" kapjp meg a Magyar Művelődés Házát s az Uj Miagyar Színház a Nemzeti kamiaraszánházaként működjék. Amennyi­ben ezek a tárgyalások eredményesek len­nének, a Nemzeti Kam - raszimház jelenle­gi helyiségébe, az Andrássy-utra, Réh István biáibsainhiázh' költözködnék. 5. A Magyar—N.ámeí Társaság ösztöndU jiasaként Szőke Tibor, a pesti opera kor­repetitora is kiutazott a salzburgi ünnepi betekre. Egyébként betek óta tartja ma­gát a hir, hogy Szőke Tibor őszár,e ideke­rül, Kolozsvárra, operai karmesternek. LEVENTE-ÉLET MUNKAALKALOM 16—21 ÉVES VENTÉK RÉSZÉRE. A város útépítési enz- tálya 50 fő 16—21 éves szorgalmas és a föld• munkát bíró magyar leventét keres. Napibér: a munka teljesítése szernit 7 (hét) P. körűin A leventék igazolványukkal együtt eligazítás és irányítás céljából a városi leventeparancs nokságnál (Honvéd:utca 46. sz.) a délelőtt£ órákban sürgősen jelentkezzenek,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom