Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-28 / 169. szám
ÁRA 20 FILLÉR luXV. évfolyam ' szám. PÉNTEK, 1944 július 28. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ÜLÜPIÍÓiÍfil Kiadótulajdonjas:, „PALLAS SAJTÖVÁLLALAT Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- , IS fi ü î II 1 gj f, Bf J á í» RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetés texa-u, 8- Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 ß i SI I ü H «I iii ia L IU? árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre 15 P. ii keleti or evened j ^Ues hosszában r * Átadták a török kormánynak a Darda a balkáni politikára vonatkozó szovjet javaslatokat Mikolajesyk emigráns lengyel miniszterelnök Moszkvába utazott Az angolszászok Eszakolaszorszagban partraszállásra készülnek Törökország több mént egy hómapja, hogy már ű mlág érdeklődésének központtáiÖ27i áll. Az Ankarában folyó angolszász —török tárgyalások súlypontja— úgy látszik — pillanatnyira nyugvóponthoz jutott, arai azonban korántsem jelenti a 'helyzet megszilárdulását. Most a tárgyalások snkgpontja. Moszkvába helyeződött tit, amit bizonyít a Tribune de Geneve tegnapi számunkbaín már közölt jelentése, hagy az angol—török tűr.gy űl ások közvetlen szovjetorosz—török tárgyalásokká alakultak ók A külpolitika figyelői előtt nyilvánvaló, hogy ezek a tárgyalások a Dardanellákra vonatkoznak és az is, hogy milyen célzattal. Mig a török sajtó az ország semlegességének megtartását számstalansaor kmyü- váníitatta s ezt az állásfoglalást az angol és amerikai sajtó magáévá teszi — legalábbis látszólag — a törökök a legnagyobb bizonytalanságban vonnak az orosz szándékokkal. Hisz ícöztiidornásu, hogy az orosz imperiallizmsMS — teljesen, függetlenül az uralkodó politikai rendszertől- — hagyományosam tor a D-aróbcmMiák megszerzésére a kijárat (korlátlan uralmának biztosítása céljából. Oroszország 1774-ben lett párti állam, miután Isztambul elvesztette világforgalmi jelentőségét. De a kücsük—kajnarrdzsi békében már biztosította hajóinak szabad kijáratát. Az 1829-es Öníruápolyi béke minden hatalom kereskedelmi hajójának megnyitja a tengerszorosokat, a hadihajók elől ózonban elzárta. Oroszország ettől fogva fáradozott azon,, hogy orosz—török beltengerré tegye a Fekete-tengert, azaz, hogy kettőjükön kívül más hatalom hadihajói ne használhassák a tengerszorosokat. Ekkor megkezdődött a harc Angiba és Oroszország között a Dardanellákért. A Porta megengedte 1833-ban az orosz hadihajók átvonulását, de 1841-ben a Dar- danélla-egyezményben Nagybriflannia keresztül vitte ennék érvény elenité&ét. A pá <rísi béke 1856-ban \serrúegesite(tte a Fekete- tengert. Oroszország mesterkedése azonban 1871-ben a londoni értekezleten eléri célját úgy annyira, hogy a két parti ál- larrvrt'ik engedélyezte a hadihajók tartását a Fekete-tengeren és nemzetiségi különbség nélkül megtiltotta a hadihajók átkelését. Ez az egyezmény maradt érvényben az első világháború végéiig. A sévresi bé- loeszemződés 1921-ben kimondotta a tengerszaros nemzetköziségét s az 1924. évi laxibsárnnei pótegyezmény is biztosit ja a szabái hajózás elvét s me,gszüntette Törökország hadügyi felsőbbjogát a tenger- szorosokon. Az újjászületett Törökország nvügnék érezte azonban nemzeti szuveré- nitásán e határozmányokát s azok megszüntetését az 1936. julius 20-án aláirt momtreuxi egyezményben keresetül vitte és visszanyerte hadügyi felső jogát, Montveiuxben. a kereskedelmi hajók tekintetében hamar egyezmény jött létre, de a hadihajók átvonulása körül éles ellentét mutatkozott az angol és orosz álláspont között. Anglia szabad átvonulást szeretett volna biztosítani a maga számára a Fekete-tengeren, de ugyanakkor meg ckxirta. akadályozni az orosz flotta Földközi-tengerre való vonulását. Oroszország ellenja- vcuslasttxiil élt ® végeredményében az orosz álláspont győzött. A montreuxi egyezmény lényege, tehát: ha Törökország háború esetén semleges, úgy a tengerszorosok se,mte- g&s1 államok hadihajói számára nyitva állnak ugyanolyan feltételek mellett,, mint békeidőben. Nem haladhatnak azonban át a teívgerszorosokon a hadviselők hadihajói, kévévé, ha a népszövetségi határozat alapján hajtadnánalz végre Palamüyen akciót, vagy pedig olyan segélynyújtási szerződés alapján kixésrmárwk valamelyik fékeóeten- geri parti állam számúra segítséget nyújtani, amely segítségnyújtási szerződés bejegyeztetett a Népszövetségnél és amelyhez Törökország is csatlakoíZÖtk A pillanatnyi helyzietibm ennek a rendelkezésnek a jelentősége nyilvánvaló. A montreuxi egyezménynek ez a szakasza lehetetlenné teszi azt, hogy Oroszországot bármely hatalom a tengerszorosokon béremül megtámadja, de azt is, hogy segélynyújtást kapjon, vagy tud jam nyújtani szövetségeseinek. A. szovjet west elsősorban azt követeli, hagy a Dardanellák igazgatását az ő javára változtassák meg, a második kérdés a balkáni politikára vonatkozik. A svájci hírügynökség ugyanehhez a kérdéshez Moszkvából azt jelenti, hogy az ankarai szovjet nagykövet előterjesztette a török kormánynak a szovjet álláspontját a Szovjetuniónak a Dardanellákra és a Földközi-tengerre irányuló érdekéről. A szovjet külügyi népbiztos legközelebb Ankarába utazik, hogy a függő kérdések gyors és biztos megoldását hozza lábra. A török politika felelős vezetőit ma semmiféle kijelentések vagy időleges rrueg- állapoidás‘ok a tengerszorosok kérdésében ver I. ringathatják jlluzigbűn.. Minthogy a törökök nemi bíznak abban, hogy az angolszász és orosz világhatalmi érdekek többé nem keresztezik egymást, számolni kell azzal, hogy ez a kereszteződés a tö- nök szorosok kérdésében is megtörténik. Amennyiben pedig a porondon rrtaradé világhatalmi erők Törökország semlegességének megsértését terveznék, Törökország ellenállana függetlensége megvédésének érdekében, bár éppen semlegességének megóvásává törekszik. A szovjet-javasló. - tok részleteiről még nincsenek jelenté- seink, de úgy látszik, hogy'a tengerszorosok kérdése igen jelentős feűdulathoz érkezett. Gyülekeznek a viharfelhők . . . ’ A LENGYEL-SZOVJET VISZONY újabb érdekes fejezettel bővült. Miután Sztálin jelenlétében aláírták Moszkvában a lengyel—szovjet szerződést, Mikolajezyk, a lengyel emigráns kormány elnöke Römer és Grcdski társaságában Moszkvába utazott, hogy tisztázza viszonyát a szovjet kormánynyal. Erre a lépésre egyrészt az aláirt szerződés milyensége, másrészt az angol kormány nyomása késztette. A ‘szerződés értelmében ugyanis a hadműveleti területen, ahol a szovjet hadsereg egységei a hajdani lengyel területen harcolnak, a szovjet főparancsnokság kezében van a főhatalom. A lengyel szovjet felszabadító hizot‘ság a szovjet részéről megszállt területen közigazgatási szervezetet létesít és sorozást rendszert léptet életbe a len- gyel fegyveres erők számára. E tekintetben köteles tevékenyen együtt- működni a szovjet főparancsnokkal. Az egyezmény aláírásánál szovjet részről jelen | volt még Molotov külügyi népbiztos és Visinszky helyettes külügyi népbiztos, lengyel- szovjet^ részről Vitos helyettes elnök. Vdágosan felismerhető, hogy az angol kormány Mikolajczyktől annak a szeretnek elvállalását várja, apielyet Subasics a jugoszláv kérdésben tölt be. Úgy látszik, hogy az a gyenge angol ellenállás, amelyet a kormány kezdetben a felszabadító bizottsággal szemben tanúsított, a szovjet akaratának győzelmével végződött és most az angol diplomácia Mikolajczktől várja a szovjet törekvések részbeni enyhítését i Az amerikai sajtó még kitart kezdeti ellenző álláspontja mellett, amit bizonyít a .}Neuyork Times'' cikke, amely megáFtsa- pitja, hogy a Szovjet-Unió a lengyel felszabadítás: bizottság elismerésével megint egyoldalúan, a szövetségesek megkérdezése nélkül cselekedett. A világnak szembe kell nézni azzal a ténnyel — írja a lap —, hogy Oroszország teljesen egyoldalúan beleszól az európai békekötésbe, anélkül, bogy előzőleg tanácskozásokat folytatna szövetségeseivel. Felvetődik a kérdés, hogyan egyeztethető össze az. ilyen eljárás & Szovjet-Unió részére adott Biztosítékkal, amely acz Egyesült Al-> lamokkal és N agybritanmával való előzetes megbeszélésekre tartalmazott ígéretet. E fejleményeknek kikerülheteten jelentős hatásuk lesz Amerikának a békével kapcsolatos felhívására. A lengyel kérdés a legvisszásabb helyzetbe sodorta az angolszász diplomáciát. Hull és Eden kijelentései ellenére — akik Mikolajezyk kormánya mellett foglaltak állást — Moszkva önként akaria ezt megoldani. A Daily Mail helyesen állapítja meg, hogy sem a brit, sem az amerikai kormány nem mernek a bujdosó lengyel kormány támogatásában odáig menni. hogy veszélyeztessék a jó- viszonyt a szovjettel. Bizonyára okuk var, reá . . . A lengyel—szovjet kérdésben még igen érdekes fordulatoknak leszünk tanúi , „, Meghiúsult Prsemyslelfoglalásának kísérlete BEBIrlN, julius 28. (MTI—lintoríní.) A keleti arcvonal déli szárnyán a hadműveletek súlypontja szerdán Lomber g térségére és a San menüére esett, mig a Kárpátok, előterében a magyar páncélos kötelékek ellenit amad áss at feltartóztatták a szovjet eieren y um u 1 ást. Leuibergtől délnyugatra és keletre, valamint északra német gránátosok visszaverték a bolsevisták támadását. Jaroszlaimál egy német harccsoport három nap alatt 58 páncélost megsemmisített. Összeomlottak a bolsevistáknak azok a kísérletet, hogy Frzemysl városát elfoglalják^ A Visztula kanyarulatától keletre) B reszt! itovszk kornyékén a szöjet csapatok szerdán erős nyomást fejtettek ki. A német vezetés erre védelmi vonalát Ereszt környékére vitte vissza. Feszült veit a helyzet Bia- lystck térségében. Itt is a frontot több kilométerrel vissza kellett vonni, ami kényszerűen Bialystok feladására veretett. Nagyarányú harcok fejlődtek ki a Káváétól keletre terjedő térségben, ahol a bolsevisták a megkezdték várt támadásukat. A német csapatiek el reteszel tők az egyes helyi betörésieket. A keleti arcvcnal északi szárnyán, amely ellen a bolsevisták széles szakaszon páncélos támogatással erős támadásokat intéztek, a német csapatok állásaikat üünafourgnál és Pszkovtél délnyugatra teljes mértékben megtartották Ntor- va városának vidékét a helyi tartalékok meg,kímélése céljából tervszerűen kiürítették. Vu? német állások vonala kihasználja a Fejpusz tó és a finn tengeröböl közötti áthatolhatatlan erdős és mocsaras terep kedvező adottságait és elzárja ezután is az utat Észtország felé.
