Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-22 / 164. szám

fct LÉ NTtHC

n Uh I’mi ,í TiYrtikWiH^iia

r«<< f«n«* 31

«9* ,

** >rtiTn,f mM r% ' Ir—- ‘ -A"‘:u'

lâz&tţ:

AtnikM écdcfnc^ Ibnl...

A UsvivisitaU tneyfr ecs aleseAívűiig azt hangoztattuk, hogy a köztis/t- t velőt '.-.‘mutra egyetlen ti.tr y.nlo <V.er/i pont a.- a? eh': -.'em </.al>ail eljelenem egy pili.rruit- ru 'em, rogy „nem a közönség van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő a közönségért1'. Ezért helyeseltük mindannyiszor, amikor közéleti vezetők felhívásokkal es figyelmeztetésekkel jordultak a tisztviselői húrhoz, amelyekkel a közönséggel szemben való foké zott udvariasságot és előzékenységet követeltek meg. Erdélyben olyan közszellemet akartunk megteremtem, amely méltó legyen a kisebbség idők küzdelmeihez> Ne lásson senki sem kiskirályt, vagy ,,hivatalnok urat" a közösség érdekében dolgozó köztisztviselő-* ben, hanem egyedül csak a magyar testvért, ah'l szeretettel és megértéssel intézi hozzáforduló fajtestvéreink ügyeit. Köztisztviselőink d.cseretere legyen mondva, nagy általánosságban mindenütt olyan szívélyes viszonyt sikerült megteremteni a közhivatalok es a polgárság között, amel y a háborús idők állal megkövetelt rendkívüli intézkedések zökkenőmentes végrehajtását tette lehetővé.

Egy-két szórványos kivételtől eltekintve, t*hát joggal elmondhatjuk, hogy a magyar tisztviselői kar hivatása magaslatán áll és ezerféle teendői között sem veszti el a türelmét a közönséggel szemben. Pedig köztisztviselőnek lenni ma igazán áldozatvállalást tel ént. A munka és a felelősség egyáltalában nem ál! arányban a jövedelemmel és nem túlozunk akkor, amikor azt állítjuk, hogy a magyar jövendő érdekében a köztisztviselői kar hozza meg a legnagyobb anyagi áldozatot, Köztisztviselőink minden zúgolódás nélkül vádoljak a felfokozott munkatempót és az anyagi nehézségeket, de joggal megkívánhatják, hogy a közönség is értékelje áldozat- hozatalukat és részesítse illő megbecsülésben a közösségért dolgozó tisztviselőket.

Az utóbbi időben azonban nagyon sok olyan jelenséggel találkoztunk, amelyek azb bizonyítják, hogy most már nem a tisztviselői kart kell figyelmeztetni a közönség iránti udvariasságra, hanem a közönséget kell a tisztrviselók megbecsülésére inteni. Kétségkívül el kell ismernünk, hogy az államilag irányított gazdálkodás olyan rendkívüli intézkedések életbeléptetését tette szükségessé, amelyek a magánélet egyre több területére kiterjednek. A közönségnek igy természetszerűleg mindig több és több ügyes-bajos dolga van a közhivataloknál és i>a ehhez hozzászámítjuk a háborús idők ideges hangulatát, emberileg érthetővé válik, hogy mindenki azt szeretné, ha a kérését azonnal elintéznék, Soron kívül megkapná a kért felvitagositést. vagy a köztisztviselő órákon keresztül egyet len egy úgy kimentő magyarázatával foglalkozna. Igy^ egyre gyakrabban előfordul, hogy a kötelességüket teljesítő köztisztviselők türelmetlen kifakadásokat és kellemetlen megjegyzéseket kénytelenek zsebrevágni, anélkül azonban, hogy erre bármivel rászolgáltak volna. Különösen közigazgatási vonalon áll <v a helyzet mert a közigazgatási tisztviselőknek van a leggyakrabban dolga a hőzön- séggel. A közönség köréből tapasztalható túr elme tie snég arra indította több erdélyi varos közigazgatási vezetőit, rx>gy felhívással forduljanak a közönséghez és most már a köztisztviselők megbecsülését kérjék. Kolozsváron meg nem volt szükség ilyen felhívásra, de mi K tapasztalhatjuk, hogy nálunk is idegesebb és türelmetlenebb lett a közönség, különösen a zsidókérdéssel kapcsolatos beadványok e&fmtézésénél. Most tehát azokhoz fordulunk, figyelmeztető szóval, akik a köztisztviselőktől emberfeletti munkateljesítményt kívánnak. Ne felejtsék el, hogy a

D<e u t s c h e 3

Wissenschaftliches I Institut.

I Kolozsvár, Jókai-u, 2. 1 I. emelet.

Dr.

Sergius Groíow

rostovi egyetemi tanár 1 előadása:

„A szovjetorosz- 1 országi helyzet“ jj

BMBMgBHMHBBMMPWWBBBBBBBBMflMBBaMKj— Jf

1944 jul. 25-én, kedden 1 este 7 órakor,

iMr-nm&m VHaUSSOtztVUlBUm-, Z7F~r~. / V— ZZZZÍSZ.a.

köztisztviselő it belső front első élvonalbeli katonája, aki mindenhol becsülettel teljesítette kötelességet/ l.együnk tehát belátással köztisztviselőinkJsel szemben, értsük meg, bog v nem ra/tuk áll, ha nem tusinak mindent azonnal elintézni es varjuk be az. időkhöz méltó komolysággal, anng a közluvata- lok a jogrend és a lehetőségek kentei között teljesíthetik a közönség indokolt kívánságait.

/lésztet-uzUt

Egyre több panasz hangzik el a közönség köréből, hogy az utóbbi időben megszűnt a részletüzlet, vagy ha hétköznapi nyelven akariuk a vásárlók siralmait kifcezm. meghalt a hitel. A résziét üzlet válságával kapcsolatban nagyon sok téves vélemény terjedt el. Vannak, akik a vásárlási hitel megszűnését egyenesen a zsidókérdés rendezésével hozzák ősze függésbe. Ezek azit állítják, hogy a zsidó üzletekben minden nehézség nélkül lehetett részletre vásárolni, az átállított kereskedelem viszont nem nyu/t kellő beszerzési lehetőségeket a középosztálynak és a kisembereknek Mások ismét azzal érvelnek, hogy az uj keresztény magyar kereskedők nem dolgoznak elég tőkével és megfelelő reklámmal, mert érdekük volna, hogy bizonyos előre megállapított hitelkeret nyújtásával igyekezzenek minél több vásárlót szerezni. Mindkét álláspont merőben téves pontról u.dul ki. Akile a részletüzlet megszűnése miatt panaszkodnak, elfelejtik azt, hogy a keresztény magyar kereskedők sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint amikor a zsidók kezében ossz pontosul; a gazdasági élet. A régebbi időben szinte korlátlan áru-hitel állott a kereskedők rendelkezésére. A kereskedő négyszer-ötször annyi árut kapott hitelbe, minit amennyi az üzlet forgalmi értéke volt. Kamatmentesen dolgozott tehát a gyárosok és a nagyvállalatok pénzével, mig most az a helyzet, hogy a mai idők kereskedőjének már a megrendelésnél előre ki kell fizetnie a nagynehezen beszerzett árut és a köz- tcrheklzez is sokkal fokozottabb mértékben kell hozzájárulnia, mint a múltban. A sza- badkeredeedelem korszakában a részletüzlettel dolgozó kereskedő bőségesen megtalálta számítását, azzal, hogy valósággal tetszésszerinti haszonkulcsot számított, fel a részletre, illetőleg hitelbe vásárlóknak. A rögzített árak viszont pontosan meghatározzák a kereskedői hasznot és szigorú büntetéssel

A magyetr nyelv történetében van egy osodála'os korszak: a XIX. század. Csodálatos, meri ugyanakkor, amikor — hala a költőknek: Aranynak, Vörösmar. ynak, Petőfinek — nyelvünk felülmúlhatatlan szépségben és pallérozottságban tündöklőét, hogy irodalmunk általa kivívta az egész Nyugat áhmélkodását', abban a században, melyben Vörösmarty a Csongor és Tündéit, Arany a Toldit, Petőfi a János vitézt megírta, Erdélyben, a nagyobb .magyar világtól elrugaszkodva, a magyar nép tízezrei örökre elfelejtették ősi nyelvüket.

Erre a tényre pedig nem is lehet a jó- vátebeietlenség feletti megborzadás nélkül gondolni. Hátha még az is eszünkbe jut, hogy mindez akloor következett be, amikor az irök és> a' politikusok éppen a nemzeti wjászületésről énekeltek s beszéltek? Énekeltek és beszéltek, mert az elidegenedett arisztokrácia és nemesség — élükön Széchenyivel magával — .szaporán kezdett visszamegyarosodni, sőt javában zajlott a veriéégnépek asszimildiádnak folyamata is. A felszín tehát biztató jelensége Ide el kecsegtette és áltatta a nemzet sorsán aggódókat: szemüket szépen bekötötte...

— Nyelvéiben él a nemzet — mondogatták — s szivüket megelégedés töltötte el, ha %gy kassal, vagy pécsi polgár magyar házitan/ítónral fogta fiát magyar szóra, avagy egy besztercei a vásárhelyi reformálom kollégiumba íratta a fiát. Nem vették észre, hogy minden járványnál irtóza- todaiibam, pusztát a Mezőségen, vagy Szol- nok-Dobokéhen a nyelvi halál. Nem látták meg áz_ önálltatás emberöltőjében, hogy amit a réven nyernek, többszörösen elvesztik a vámon,.

Állítólag az őserdők elef ántját természetes halállal még senki sem látta kimúlni: mintha gyalázatos szégyennek tartaná, resteUné a halált, titokzatosan elrejtőz- ködik. Valahogy ilyenformán vagyunk az anyanyelvűnket elvesztőkkel, a nyelvükben meghalókkal is; már csak hálóztaikban találkozunk velük, amikor rég rajtuk a halál újszerű állapota — amikor már elidegenedtek.

A folyamat kezdeti állapotát azonban, az előjeleket, sajnos, annál gyakrabban, néha közvetlen kömyere+ükben észlelhetjük. Mert a nyelvi halál Erdélyben a

beszerzésről tájékoztat;

tKayvi« NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK ELOSZTÓJA

ÍUUNGE8 GVORGY. ÚJVIDÉK

sújtják azokat a kereskedőket, akik megszedik a törvényes rendelkezéseket. Azt is tényként kell elfogadni, hogy az uj keresztény ! magyar kereskedő runes abban a helyzetben, hogy tiz-, sőt százezreket hónapokig, esetleg évekig nélkülözhessen, vagy vásárlóinak egy- részét éppen azért veszítse el, mert a hitelbe könnyen vásárlók rádöbbennek arra, hogy anyagi erejükön felül költekeztek és nem tudnak fizetni.

Egészséges és áthidaló megoldásra van s/ükség tehát a részlet-üzlet terén. Az ugyanis teljesen megfelel a valóságnak, hogy a magyar középosztály tagjai a legnagyobb

nehézségek árán tudják például ruhaszükség- Ictüket beszerezni. Itt tehát helye volna a részletüzletnek, amelyet leggyakorlatibb módon úgy lehetne megoldani, hogy a pénzintézetek és szövetkezetek az intézmények és vállalatok garancia-levelei ellenében nyújtsanak megfelelő hitelt a kereskedőknek és tegyék lehetővé azt, hogy hitelügyleteket kör- hessenek. Nagy általánosságban azonban nem kell sajnálkoznunk azon, hogy pangavak a részletüzletek, mert igy senki sem bocsátkozik meggondolatlan bevásárlásokba és mindenki csak a legszükségesebb árucikkeket igyekszik beszerezni magának.

Székelyföldön és a magyar jellegű városok kivételével, majdnem mindenütt felen van s vidékenkint, a nemzetiségi megoszlás szerint váltakozik. Ezen saját- lagosan szórványvidékeken kívül azonban nem kisebb a veszedelem a látszólag mar- gyarabb jellegű helységekben sem. S ezzel megérkeztem a rövid elmefuttatás tulajdonképpeni kiindulópontjához: abba a faluba, melynek néhány hete vendégszeretetét élvezzük.

Tudom, most többen rosszallólag csodálkoznak s. fel nem foghatják: má köze van a jó gyalul magvarságnak ezekhez a rém- látásokhoz? S csodálkozásuk többé-kevésbé jogos: a gyalul magyarság elidegenedéséről beszélni napjainkban valóban túlzott aggodalmaskodás. A veszedelem ugyanis nem közvetlenül fenyeget; sót, ha románokkal, románul beszélgetünk, feltétlenül észrevesszük, hogy beszédükben sűrűm használnak magyar átvételeket, régebbieket s egészen újakat egyaránt, az üveget oiaga-nak, a gépei chip-nek, a tölcsért talceru-nak, a zsemlekását pedig minden kertelés nélkül zsemleká&ásnak mondják —, hogy csak egy néhány példáit említsek, mert ki győzné száanbavenni az erdélyi románság ujabbkeletü s régebbi magyar jövevényszavait? Ezzel szemben, á magyaroknál arra a megfigyelésre jutunk, hogv beszédük a romám szavakat majdnem teljességgel nélkülözi, s ha akad is egy-egy, tízszeresére sem rúgnak a ro- m/mok magyar szókölcsönevnek! Egyszóval a magyarok szókincsével talán, nincs bai... Mégis, miért kell ismét hangoztatnunk, hogy a gyalul magyar nyelv magában hordozza a betegség, a sartnyulás csiráit? Azért, mert lépten-nyornon megüti a fülünket a mondatok romános dallama; az ember sokszor nem is tudja megálló.-' pitoni, hogy magyar beszél-e saját nyelvén, vggy pedig magyarul jól beszélő román?

Ha azonban általánosítanánk, igazságtalanok volnánk; a vázolt tünet gyakori ugyan, de nem általános. Sőt. legnagyobb

boldogságunkra,' van alkalmunk régies

lejtésű, szép. zamatos magyar beszédet is hallani, A baj na nv óbb Ara csak olyan helyeken a+i ff1 teiét. ahol a mapuorok a román? óig g:il régóta, symbiosisb/w, éleiközösségben élnek, tőszomszédok, vagy éppen egyudvarosok; a hatás kölcsönös ugyan, de a magyarság kárára ütött ki: a románok átvettek számtalan, magyar kifejezést, helyettük azonban az erősebb tömegű nép bőké tűs cg ével ráerőltették a magyarokra nyelvük, beszédük jellegzets<- sen más zenéjét. S ez a tünet alkalmasint nem éppen jót jelent: sosem a szókincs- kölcsönző nép veszít nyelvi erejéből, hanem az, amelyik hagyja, hogy elidegenedjék nyelvének ősi üteme, dallama. Egy virágzó, életerős nyelv nagyon sok szókincsbeli átvételt kihever, feldolgoz — mint ahogy kiheverték és megemésztették a magyarok is terményt elen szláv jövevényszavunkat.

Jól van, mondhatja ezek után valaki: belátjuk, hogy betegecskék hagyunk, de tessék most már valamiféle hathatós orvosságot ajánlani; meri bennünk meg van a gyógyuló#, akarata nem könnyen adnók oda magukat az enyészetnekAz első lépés a baj felismerése. Az orvosság egyrészt egyszerű házi szer: a jó magyar könyv; a- jó magyar könyv gyakori, lehetőleg hangos olvasása — ez éppen úgy távoUartja az idegereséget, mint- a kerepelő a verebeket a vetéstől. De mivel éppen a nyelv zenéjének elfajzásáról van szó, ennyi nem elegendő az üdvösségre. Ne szécryeljwk tehát annak rendje s módja, szerint tanúim .saját anyanyelvűnket! Ne szégyéljünk szépbeszédü papra, tanítóra, vagy anyanyelvűnket érintetlenül őriző öregekre, más falubeliekre hallgatni, figyelmezni. Utánozzuk őket, mint más a divatos borbélysegédet. Olvasgassák olyan elmélyedéssel a nagy magyar költőket és íróikat, akár a bibliát; tanuljanak meg verseket, szebb prózai részleteket-. Gondoljanak mindig arra, hogy minden elfelejtett rrvagyár szóért, iclegenesen hangsüly&zott mondatért a, jövendőben — Isten ne adja — e nemzet egy hold földdel, egy lélekkel fog talán megfizetni.

(j. z.)

ELŐFIZETŐINKHEZ. Felkérjük igen tiszteli előfizetőinket, hogy hát- rálékos dijaikat szíveskedjenek kiadóhivatalunkban kifizetni, a behívások miatt ugyanis egyideig nem tudunk pénzbeszeöőí küldeni a t* előfizetők lakására,

A GYALUI MAGYAR NYELV VÉDELMÉBEN