Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-07 / 127. szám
Szerkeszt őség és kiadóhivatal: Ko! cras vár, Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye. tem-u. 8- Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 I LAPIÎ0 TT9; KiadótulajdonoÉi: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.30 P. negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 1?, (Z.) A régvárt pillanat elérkezett. Szinte szi- vescii moiiüniiok rá azt, hogy:, végre, A háború szakértői számára éppen úgy, mint a közönség egyszerű embereinek kibontakozást, a bizony ta- lan várakozásban megfeszüli idegek inegnyugvá sát jelenti június 6-ának hajnala, amikor a rendelkezésünkre álló jelentések alapján és a mutatkozó jelek szerint kimondhatjuk, hogy az angolszászok régóta Ígért nyugati elözönlési hadművelete megkezdődött. Az embereknek az az érzésé, hogy az ötéves küzdelem végső fordulójához érkezett és ha az ősz talán még nem is a békét, de a döntést meghozza. Tanácsos ilyen nagy pillanatokban visszatekinteni a múltra és a legegyszerűbb problémákat kiemelve a kérdések ezreinek tömkelegéből, szem- ugyre venni a helyzetet és a következő idők várható eseményeit. . Talán ott kell kezdenünk, hogy a most dúló háború 1914-ben robbant ki és végső fokon annak két évtizedes fegyvemyugvás közbeiktatásával! folytatása. Az uj kor kezdete óta történi események nyílegyenesen vezetnek a kontinentális politika kifejlődéséhez. A különböző kicsiny farmokból létesült államocskak egybefogták Eszakamerikát, majd később létrejött a dél- olaszországi latin államok közössége, a nagy gazdasági és külpolitikai vonatkozásokban; a tá- volkelefen megszületett a japán birodalmi’ gondolat; Afrikában egyre sűrűbb jelek mutatkoznak az afrikan'zmus megteremtéséért és Európában a (érnélküli Németország állott az euró- pai egység gondolatának élére. Mindezek nagyszabású törekvések, amelyek egy helyt valósággá váltak, másutt pedig még ma is csak utópiák, megzavarták a régi rendet és megsemmisítéssel fenyegették annak tartóoszlopait. A veszély legelsősorban a brit világbirodalmai érintette, amely ismert bekeritési politikájával igyekezett megfojtani a szárazföldi egység megteremtésére igyekvő Németországot. Á hatalmi, politikai és gazdasági ellentétek természetesen szociális feszültségeket okoztak és igv alakultak ki az ideológiai táborok, amelyek politikai hitet ajándékoztak az embereknek és azonos fróntokon, de uj zászlók alatt állították őket szembe egymással. TTgy szokták mondani, hogy ez a háború a világnézetek háborúja, holott talán helyesen csupán a világnézetek háborúja is. Minket ezúttal talán kevésbé érdekel azonban a történelmi fejlődés vonala, mint annak egyetlen logikus következménye, az, hogy az egyik félne te f°U ^tlemil g y ö z e d e l me sk e d n i e kell. Bizonyos azonban, hogy a győzelem ilyen értelemben nem lehet végleges, még akkor sem a régi rend számára, ha időközben katonai győzelemmel biztosítaná is fennmaradását és hatalmát. A fejlődé': törvényei elten hiába kiiz- ködünk és a fejlődésnek végső célja, bizonyára Krisztus országa, amely a föld minden emberét testvéri közösségbe fogja. A középkor apró autonómiájától különböző véres és küzdelmes állomásokon át valaha el fog érkezni az emberiség az annyiszor megálmodott igazi világbirodalom megvalósulásához. p De ahogy a történelmi fejlődésnek megvannak a maga törvényszerűségei és szakaszai, ugyanig} megtaláljuk azokat ebben a háborúban is. ami világtörténelmi szempontból a maga egészében nem egyéb egy fejezetnél, vagy méginkább egy fordulópontnál. Amikor kétévtizedes fegyvertelen háború után, 1Ü39 szeptember 3-án a lenSyel—-német határon ismét kitört a fegyveres konflagráció, mindenki tisztában volt azzal, hogy az összeütközés óriási, talán elképzelhetetlenül nagy méreteket ölt és a fegyverek hozzák meg a döntést Európa — de lehet, — hogy az egész világ számára. Németország a harmadik birodalom megalakulása óta, hogy ugymondjuk, „erélyes békepolitikát” követett. Igyekezett józan rábeszéléssel, meggyőzéssel és fegyelmezett lemondással megszerezni a maga számára azokat a feltételedet, amelyek az őt megillető szabad életet biztosították volna számára. A harmadik birodalom nem akarta a háborút, de híven a régi latin közmondáshoz, miután békét akart, felkészült a háborúra. Az első fejezet a „villámháboru” jegyében zajlott le. — Lengyelország, majd a következő évben Dánia, Norvégia, Hollandia, Belgium és Franciaország megszállása, illetve le- gázolása valóban minden tekintetben megfelelt azoknak az elképzeléseknek, amelyeket a vii- lámháboruhoz fűztünk. Ugyanezen stratégiai és eszmei elvek alapján indult meg a rákövetkező évben a páratlan eredményekre jutott orosz- országi offenziva, amelyet ugyancsak villámháboru előzött meg, a Balkánon és Afrikában. A tengely óriási területeket hódított meg és ugyanezt a taktikát követte teljes sikerrel a távolkeleten Japán. Döntést azonban sehol sem sikerült elérni. A hadbalépett Amerika kiviil esik a német fegyverek hatáskörén és Oroszország ugyancsak óriási szövetségesére: * térre támasz- kodhatik. Az afrikai partraszállás, ami a tengelycsapatok Afrikából való kiszorításával végződött, a klasszikus Európa határaiig előretörő orosz támadás és az olasz császárság árulása megsemmisítette az eddig elért területi nyereségek jelentős részét. A német visszavonulás azonban mindenütt tervszerűen hajtódott végre és ennek katonai jelentősége abban áll, hogy az ellenségnek óriási áron kellett megvásárolni j a visszaszerzett területeket. Május 6-ig nagyják&i í,-/z. volt a helyzet. De ebben a helyzetben döntés egyik fél ré- i széről sem volt várható. A háború lényege j ugyanis az, hogy orz ellenséget, meg kell semmisíteni. Erre egyik fél számára sem adódott mód. A megoldásra való elképzelés különböző lehetett és különböző is volt. Természetesen, mindez a különböző feltételektől függött. Minden gondolkozó ember tisztában lehetett azzal, hogy a Szovjet a sokezer kilométeres mélységű és szélességű defenzív és offenzív hadműveletek során óriási veszteségeket kellett hogy szenvedjen és ezek mértéke szabja meg jelenlegi erejét. Világos hogy ha Oroszország nagyon erős lenne, akkor nem volna szüksége az angolszász szövetségesek fegvyeres beavatkozására nyugaton, hanem maga folytathatná támadását Középeurópa ellen és partnerei részéről megelégedhetne azzal a szolgálattal, hogy nyugaton a német véderő és hadianyag jelentős részét az invázióval való fenyegetés által lekötve tartja. Miután azonban az orosz támadás hetekkel ezelőtt megtorpant és azóta a kezdeményezés inkább a németek és szövetségeseik oldalára látszik átcsúszni, bizonyosra vehető, hogy a Szovjet már nem nagyon erős. Mint- ahogy azt német illetékes helyen is kijelentették, Moszkva kicsikarta az angolszászoktól a számukra még egy esetleges győzelem alkalmával is óriási veszteségeket jelentő nyugati invázió megkezdését. Fennál immár a második kérdés, hogy elég erős-e Oroszország ahhoz, hogy a nyugati és olaszországi támadással egyidőben ő is újabb támadásba lendüljön, vagy pedig kénytelen megelégedni régi határai visszaszerzése után azzal a szereppel, hogy most ö tartja lekötve Németország és szövetségesei haderejé- j nek egyrészét keleten, az angolszászokra hagyva immár a munka nehezebb részének elvégzését. Erre a~ kérdésre valószínűen már a legközelebbi idő választ fog adni. m Eljutottunk tehát ezekután magához az invázió kérdéséhez, azaz oda, hogy Németország milyen magatartást tanusit a jelenlegi helyzetben, amikor két arcvonalon nagy erővel támadó egy harmadikon pedig esetleg támadó ellenféllé áll szemben. Mint egyik legutóbbi cikkünkbe; kifejtettük, a Schlieffen-féle terv három arcoo nalra is alkalmazható. Lényege az egyiken ki csikarni a döntést, megsemmisíteni az ellensé get és közben a másik kettőn csupán tartani * helyzetet és előkészíteni a döntést. Mint a jelek mutatják, az angolszászok ige» komoly erőkkel és széles arcvonalon indítottál! meg támadásukat, úgy, hogy azt bajosan 1& hetne ezúttal is „kísérletnek” minősíteni. Az t propaganda-hadjárat is, amelyet London é* Washington a megkezdett invázióhoz fűz, ári mutatja, hogy az angol és amerikai katonák < döntés kivívásáért szállóitok partra. Moszkva követelése mellett ennek a végre megkezdett akciónak kétségkívül — mint arra már régebben többizben rámutattunk — az amerikai belpol»' tikai helyzet is oka, mert Roosevelt újraválasztó, sához szükséges egy sikeres katonai akció végrehajtása. Az első nap jelentéseiből természetesen csupán annyit lehet megállapítani, amennyit elmondottunk: az invázió valóban megkezdődött. Annak méretei és lefolyása felől legfeljebb két hét múlva mondhatnánk véleményt. Teljesen nyílt kérdés, hogy a német hadvezetőség már a partról „a tengerbe akarja dobni” az expe- dieiós sereget, vagy pedig szükségét látja annak, hogy egy szárazföldi csatávan semmisitse-e meg. Ezzel kapcsolatban hibás és feleslege? volna bármiféle jóslásba bocsátkozni. Eléged jüuk meg azzal a tudattal, hogy az ^ angolszász 'invázió megkezdése a háború döntő szakaszának elérkezését jelenti. A birkózás életre-halálra most kezdődött meg és az ellenfelek elérheti közelségbe jutottak egymással Az a feltétlen önbizalom, amely nemcsak a német állam- es hadvezetés részéről, hanem a most közöttünk élő minden egyes német katona részéről is meg nyilvánul, azzal a bizonyossággal tölthet el, hogy ezt az óriási méretű és tragikus háborút nem hiába vívjuk, nem hiába viseljük szenvedéseit, mert a mi győzelmünkhöz kell hogy vezessen mert az beleilleszkedik az emberi történelem fejlődési vonalába. BERLIN, jtutniutsi 7. (MTI—DNB.) A britek és északamerikai ?k régóta várt elözönilése június 6-án kora hajnalban megkezdődött azzal, h gy léig! utón szállított- csapatokat tettek főidre a Szajna torkotaivadékéin. Le Havre kikötőjét, Calais ék Dünkirchen vidékét hevesen bombázzák. A német haditengerészet tengeri erői a part előtt harcban állanak ellensége© ipartraszáilJJó hajókká.! A német légvédelem azonnal megkezdte az elhárítást. Ezeken- a helyeken az ellenség még nem tett csapatokat a szárazföl dre. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelentése szerint tegnap a kora hajnali óráikban minden valót zimüség szerint megindult az angolszászok várt t.áimadá.- sa a nyuga'.európai part ellen. E percben szerzett értesülés snerint a Szajna torkolata és Normandia. partja között I igen sok szövetséges partraszáMó naszádot és más kisebb hadihajói figyeltek meg. Ugyanekkor azt jelentik, hogy a normandiai félsziget ászaik! csúcsán igen sok repülőgépről angol-amerikai ejtőernyőtök ugranak ki,, akiknek, valós-zártul eg az a feladatuk, hogy? elfoglaljanak né hány repülőteret es igy teremtsenek he lyet a légiiutcn szállítandó csapatok te vóbbt Leszáll ásátuaik. Kedden hajnalhun angol és amerikai hadosztályok Cherbourg és Le Karre között wizen és levegőből megkezdték az inváziót Berlin szerint as eíózönlésMoszkva parancséi az amerikai élttők» választás kényszeréből történt *® Németország a végső győzelem biztonságával fogadja tsz A parfraszáff# hadosztályok 75 százaléka a támadás első napian megsemmisült Heggel 9 órakor jelentettek t A kora hajnali órákban m as angolszászok támadása a nyngateuróppart
