Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-24 / 141. szám
ifyanyátn életkönyvi WKiERDÉLYIKÖlXn AZ ÉN VÁNDORLÁSOM Horváth István, a.-, uj erdélyi irodalom komoiv tehetségű népi lírikusa. Az Erdélyi Szcpmives Céh kiadásiban nemrégen megjelent verse«k'ótctévd jelenbeli költői arcút mutatja r.erct egyben arra hogv a jövőben még lia- .!,na? fejlődés, .kiboníakozái, tij színeket és ■ •.jigokái Ixvzó ux előtt áiI Mintha jellemző i.' voltta a köret cimo, eddig' költői vívódásait, sajátos hangjának megtalálási, mondják el versei. A falu küldöttének, a névtelen ezrek szószólói .mák érzi magát. Hivatása, hogy elmondja mindazt, amit a/ok, akik még lzárva vagy visszaszorítva a társadalmi korlátok köze cinek, nem- tudnák, vagy nem mernek elmondaná. Az egyszerű. kéménv, de sok szépségét adó falusi elet színei, élményei sugallják verseit, Látni csak úgy akar, ahogy azok láttak, akik előtte éltek, a névtcien ősök. a tőiddel, elemekkel via kodó apák és nagyapák. A világot, ac piát n igán életformát kíséreli meg össze v.- ... íl, amit cl kellett hagynia kényszerből ua talán megmagya- razhatatlianul feliörő v ágyi> >1. Segíteni akar testvérein, akik a tőid gában. a termeszei közelségében élnek, de valami Inán zik életükből. Ezt a hiányi próbálja megtalálni és igy jut el a szociális hanghoz, a nincstelenek panaszaanak elmondásához. Horváth István tartalomban és formában a két népi lírikus: Erdélyi József és Sárika István között áll. Egyénien és utmutaróan kpcsolia össze két- tőjük költői magatartását, vérmérsékletét. Józanabb és sokszor talán költőibb. mint ők. Mint „odaátral*' menekült, sokszor szólal meg verseiben, a bujdosók, a helyüket ivem lelök, a fájdalmasan hazavágyók szava és érzelmei. É sz és el báj A nagyi a szabott, testes köootek korát éljük. írók és kiadók eddig soha nem látott áradata zudul a könyvpiacra. Hogy ez miért van igv, azt sokféleképpen magyarázzák. Tatán még az a magyarázat a leghlhetőbb, hogy a háborús mzihózissal telített, rohanó ember irodalmat, tudományt, szépséget és pozitív tudást válogatás-nélkül habzsol. Mondhatnék, azt is. hogy ta-iám ezért van ma nagyobb keletje a tanmtnirt.yoknak, s könnyen érthető, imeretet és egyben szépséget gyorsan közvetitő essxékjraek. De a könyv és olvasó problémáján kívül itt van az eszmék, gondolatok, elméletek. átkok és hitvallások milliárája. A számtalan „elgondolás“/ ..tervezet“ és ,^zabadal- mazote igazság4' között nehéz mind az írástudónak mind a jámbor olvasónak az igaz utat meglelnie. Előítéletek, pártszempontok, anyagi és egyéb értékelések is beleszólnak az • irodalom, a szellem dolgaiba. Próféták, megszállottak, vagy ahogy Szabcdi mondja „bűbájosok“ kisértenek a magyar szellemi és közéletben. Ebben az alaktalan kaotikus, clőitélete* és kr iáikat Lan szellemi, társadalmi, irodalmi és művelődési zűrzavarban akar. Szabcdi László, nem mások helyer. gondolkodva, másokat befolyásolni szándékozva, hanem a maii isasszony! . Egyik légs&ebb és legrégibb szava nyelvünknek. Azt hiszem már a magyar nyelő kialakulásakor megszületett, rokonszavával, az „urfi”-val együtt. Mindkettő rendeltetése az volt, hogy a vezérek, főemberek fiait, leányait megszólíthassák a közrenden, vagy éppen szolgasorban levő egyének. Mig a „kisasszony* rokon jelentését megtalálhatjuk ugyszólva minden kulturáltabb nyehben, addig az „urfi” szó hasonértelmével alig egy-két európai nyelvben találkozhatunk. Mig az utóbbi szó fogalomjelölö, kifejező ereje semmit sem változott az évszázadok, sőt lehet, évezredek alatt, addig a „kisasszony” szó értéke sajnálatos módon, szinte a semmivé „devalválódott”. Alig félszázad alatt. Még néhány évtizeddel ezelőtt is egyedüli megszólítása volt bármily, magas polcon, rangsorban álló „urak” nem férjes leányainak, ma pedig legfeljebb arra alkalmas, hogy a pénzes- postás vagy kéményseprő, megtiszteljen vele egykét szemreoalóbb háztartási alkalmazottat, vagy a jobbérzésü utasok megelégedésüket, vagy éppen nemtetszésüket nyilváníthassák ennek kíséretében az autóbuszok ötgyermekes jegykezelőnői előtt. , ■ \ Ez a sajnálatos értékcsökkenés az öszes nyelvek között egyedül a magyar nyelv jelensége. Mig a francia- ma is azt% tudja kifejezni a „mademoiselle” szavával, amit mi a ,,kisasz- szonnyal” ötszáz évvel ezelőtt, addig bennünket a csuklás környékez, ha valakivel szembep ezt az egyedül kifejező és ugyszólva jogszerű szót kellene használnunk. Nézzü-nk ■ csak egy kicsit jobban a dolgok mélyére. 4 ..kisasszony” halálát kétségtelenül a neobarokk szellem okozta. Alikor a uruit század utolsó évtizedeiben törvényszerű lelt. hogy az „uracsok” és ,.;arsz lónak” részéről nem elegendő a „kisasszonyok” ■ számáru $■ „kisasszony” megszólítás, akkor születtek meg a bizonytalan eredetű- és értékű ,.nagy sód” és ..nagysóm” szavak, - amelyek a ...kisasszonyt” a- mai szintjére süllyesztették. 4 ..nngysád ' és o ..nayy.sám” néhány évtized virágzása után lehervadlak a nyelvünk virágbokrétájáról. a. „kisasszony” pedig nem emelkedett fel az értékét megillető helyre. ga és igazvig ut |.un |árv.i - örvényt vágni. GondlJabiivaL, felvetett és rendszerezett problémáival nem akar másokat a maga képére és hasonlatosságára formálni. I anulmány.ut, amint -naija mondja, az. *1 a céllal foglalta kötetbe, inert igv ,,egy Tu--sebben talán telje - ebben feje/ik ki azt a felfogá-i ts ir: a szándékot. me y megírásukra sar*»a 1 - a másik oka a tanulmányok kötetbe 'ürítésére az. volt, hogy a „bűbájosok“ ellen, akik sokszor igazságnak hitt rögeszméiket kiáltják igazságként a világba csak egy fegyver van. a gondol ko dás. Szabédi, mint a szellem forrnábaöntője, alázatos, de öntudatos bírálója eszméiknek, Mikor az ujsAgotvasiS kezébe veszi kedvenc lapját és átböngészi a hadijelenté.seket, nem is sejti, hogy egy rövid, akár kétsoros rideg je lenté.s mögött mennyi könny és vér. rnennvi szent ihlet és vad elszántság, micsoda percenként rohanó cselekménysorozat van. Száraz tényként kiragadva igy hangzik az egyik jelentés egyetlen mondata: Engi főhadnagy ütege bebizonyította hogy a tüzérség támogatósára a gyalogság akkor számíthat, ha a tüzér-föfigyelőt közelharccal kell az ellenségtől megvédeni \z alábbiakból megközelítőleg kiviláglik hogyan is fest a valóságban egy mozgalma» nap egy tüzér ütegnél Borús vasárnap reggelre ébredt az üteg legénysége. A nayv. szokatlan csend csak délelőtt 10 óráig tartott, azontúl az oroszok erős gyalogsági és aknavető tüzet zúdítottak saját gya logsági állásainkra. Közben jelentés érkezett arról. hogy az oroszok polgári ruhába öltözve — hallatlan ügyességgel — vonalaink mögé szívói rogtak. Az osztályparancsnok utasítására az üteg uj tüzclőállásba vonult. Időközben a saját vonalak mögé szivárgott polgári ruhás orosz sorkatonaság ig«-n felszaporodhatott. mert rendszeres, jól irányított fii zet zúdított hátulról a magyar egységekre. Kgv vörös rakéta repült a magasba, mire a szovjet tüzérség és aknavetők pokoli koncertbe kezd tek. \ két tűzben morzsolódó gyalogságunk mindjobban húzódott hátrafelé, az oroszok, pc dig szívósan nyomon követték őket. egészen P. városka határáig, ahol mintegy a polgári ruhás sorkatonaság együttes támadására várva, megllátak. de nem ásták be magukai „fCiCT*{ zö»1"ngansk yörßi&Ktnm,.," A mindjobban erősödő csata/;«i'mu a távbeszélőkészülékhez hívták az ütegparancsnokot. — Itt Sándor gazda! — jelentkezett az üteg parancsnok, mire a válasz egy recsegés és furcsa kattogás %o!t. Akna csapott a házba, mig a szomszédos padlásokról orosz géppisztoly kattogott. A beálló pillanyatnyi csendben a vonal túlsó végén . az osztályparancsnok az iránt érdeklődött, hogy Engi főhadnagy miért nem je lentkezik időben a készüléknél? — Mire a fű hadnagy csak ennyit válaszolt: — Kicsit rajonganak körülöttem, tessék csal: hallgatni! — és a hallgatót kitette az ablakba: igy a vonal túlsó \ égén is jól lehetett hallani Nyomukban szinte betölthetetlen ür maradi. Lehet, azt mondják némelyek, hegy ez az . üresség csak látszólagos, mert nincs olyan nagy szükség a ,,kisasszony” intenzív használatára. Ezek azt vallják, hogy az úgynevezett „társaságban” nincs is egyáltalán ' szükséy a ,,kisasz- szony” szóra, mert az urak egyszerűen nevükön szólítják.( vagy nagyon gyakran éppen tegezik a leányokat. A levélhordó, meg a mosóasszony nyugodtan „kisasszony ózhat ja” ezután is a főispán leányát, tőle elfogadott megszólítás és megtiszteltetés az, ami a ,,társaságbeli” részéről becsületsértés számba megy. Körülbelül ezeket mondhatják, akik semmi űrt sem éreznek a „kisasszony” szó kiközösítése miatt. -Titokban lehet, hogy ők. is visszasírják ezt a szép, zengzetes szavunkat. Mert tegyük fel példának okáért, hogy én, mint „társaságbeli” úriember, megismerkedem egy szintén ,,társaságbeli” fiatal hölggyel, aki még nem állott sohasem az anyakönyvvezető előtt. Ismeretségünk egész felületes, úgy, hogy óz ifjú hölgynek méy a neve sem marad meg az emlékezetemben. Előfordulhat azután, hogy az ifjú hölgyet kénytelen vagyok megszólítani. A nevét nem kérdezhetem meg, mert neveletlenség vblno. Törhetem tehát a fejem, hogy mi módon tiszteljem meg. Kisasszonynak” sem szólít hatom, mer! esetleg képen töröl; hallgatok, makogok és suttogva, egészen halkan, leheletszerüen káromkodom Lehet, a dolognak súlyosabb formája is. Tegyük fel. hogy még csak tizennyolc éves vagyok s az illető- hölgy; mondjuk: negyvenöt. Ezt ugyan nem illik tudomásul venni,- de mondjuk meg férfiasán: nem lehet figyel- men kivitt sem helyezni'. Tegyük fel mármost azt is, hogy az illető hölgynek levelet kel! írnom. Nincs semmi bizalmasabb kapcsolni sem közlünk s meg kell szólítanom. Váltig törhetem a fejem, hogy milyen különleges diplomáciai műveletiül kerüljem el, hagy ne ..kedves kisasszony ózzam" le. Pedig milyen jó fenne, ha a trónját vesztett királykisasszonyt vissza lehetne ültetni az őt megillető bársonyszékbe! Mennyi kellemetlen fejtöréstől szabadulnánk, ha a „kisasszonynak” isméi megadnák azt c hatáskört, vélrn vényeknek, birzWmck.iu-k. ív eredmények mk. Tévedéseket .Utar riosv.Htni és a jó/.Ul ésszel felvcrtezvte valóságra figyelme v:cr. fis/, és valóság a szabcdi-ti ígaz-űgkcreak két • .irk- pomja. Nőm uj;rt, előtte soka ki nein mondottat akar feds/inre hozni, nem áll be :>e a régi l.itvalla$ok;>a»k vakon hívők közé, sem pedig az újakat remire gyártók köze. Egyéni csapá- -on jár az örök magyar eszmények és a magyar müve.LtNégtudar hitével fogalmazvi meg mondani vallóját. A reális, a valóságot tisztelő és hirdető, éleu-rős népi gondol tr erős fegyvert kapott Szabcdi László egybogyüjtcitt taa rohamozó oroszok „hurri, liurri" kiáltását és önműködő fegyvereik jellegzetes hangját. Engi főhadnagy kél kézigránátot kivágott az oroszok közé, majd ujabb tüzparancesal közvetlenül ! maga elé kért tüzet. A magyar tüzérség és a saját aknatüz miatt az orvul támadó, polgári ruhás bolsevisták nem mozoghattak szabadon, igy támadásuk ellanyhult s gyalogságunk rendeződhetett, az ütegparancsnok pedig figyeWihe- Ivct változtatott. Mig a lótetemek, meg a jajgató sebesüllek között haladt a főhadnagy, közvet len beosztottaival, bizarr gondolat jutott eszébe: — Ma. vasárnap pont két éve adtam az. elsii szerenádot Munkácson annak a Szép kislánynak ... gondolta s szája szélére groteszk mosoly húzódott. Tüzeté* a lüvegröl 1 puskával Az uj fö figyelöhelven érte Engi főhadnagyot a visszavonulási parancs Fordított menetsorrendben indul meg az üteg: CtkőzetTvonat, lő- sz.erlépcsö. parancsnoki szakasz S legvégül so- , roit a menetbe a tüzlépcsö a lövegekkel. így haladtak a sötét éjszakában, miközben három közcltámadást hántoltak el. Az orvtámadások alkalmával nem álltak meg. sőt gyorsították menetük t ş i sak kalandorfilmekben látható — jól megrendezett — bravúros mutatványokkal hári lot . k I a támadási. Vágtató lóról kézigránát«») hajitól 'k ;< lövöldöző oroszokra, a zötyögve ro- hogö ló végről, a lövegpajzs mögül Engi föhad nags s a fógatos tiszt, Bertóti hadnagy meg e többiek géppivztoh sorozatot adtak le az erdőben fel-felvillanó torkolattüzekre. Néhány seliesiill és egy felborult kocsi kivé telével veszteség nélkül jutott az iitec B. köT ségig. Parancs szerint reggelre itt minden körül menyek között tüzelőéi Iá sba kelleti menni. Az éjjeli menettől s a megújuló harcoktól végletekig kifáradt székely tüzéreknek kellett a lőve- geket felvontatni egy meredek dombra. Az ein berek hörögtek és izzadtak, aléltan tántorogtak s veszettül káromkodtak, de rsak feltolták a ló- vegeket. Mikor éppen szuszanni akartai, a falu irányából puska, meg géppuskatüzet kaplak. Nosza, több se kellett a tüzéreknek s fogcsikorgatva lőni kezdték a gépuuskafészket, meg a lövészfészkeket, „ kél magasépitésü házal Gyors telitalálatokkal hamarosan elnémították az ellenséget . . . ?dindez csak falatnyi izeliiő a tüzérek mindennapos életéből. PÁCZAY LÁSZLÓ zls., haditudósító. amelyet, mondjuk, c .,mademoiselle” és társai élveznek, melyekkel bárki bármilyen "hajadon személyt nyugodtan titulálhat s még kupán sem verik érte. M'ásik ilyen indexre telt szava nyelvünknek, a valljuk meg, csakugyan darabos hangzású „maga” szó. Ezzel már komolyabb bajok vannak. pedig ez a szó sokkalta gyakoribb bármelyik megszólítást, megcimzést jelentő szavunknál. Természetesen ennél is azok a bizonyos árnyalatok az irányadóak, hopy ki mondja és kinek Egészen másként veszi az ember, ha bájos, tizenhatéves eper. cseresnye, stb. ajkak csicser- gik, suttogják, fuvolázzák, hárfázzák a fülébe, mintha! mondjuk, a közlekedési rendőr dörgi a képünkbe. Azt mondják, ez a legdurvább szó a társadalmilag és nyomdailag is elfogadott nyelvünkben. Udvarias nemzetek nyelvében mindenkit megillet az úgynevezett, többes második személyü megszólítás, amelyet Széchenyi Istvánunk óta a rövid és tetszetős „ön” szócskával próbálunk kifejezni. Azért mondom, hogy próbálunk, mert ugy.ebár az „ön” nem mindenkire alkalmazható. Mikar a legnagyobb magyar «.z „ön”-l megalkotta, kétségtelenül a „kegyelmed”, „kegyelmetek” szavakat akarta helyettesíteni. Sikerült is, szinte túlságosan jól. Egy szép szóval szegényebb lett a nyelvünk. ,Az „ön” körül pedig számos nehézség támadt. Nem fejezi ki ugyanis tökéletesen azt a bizonyos többes második személyt. Nőknek alig lehet jószivvel mondanih pedig a hézagot pótló „kegyed” még hasznavehetetlenebb és szintén a neobarokk r.söke- vény hajtása. A szolgámnak, kocsisomnak, ha ugyan van ilyen, szintén nem mondhatom azt, hogy „ön”, mert szemembe kacag, vagy meg sem érti. Marad tehát egyetlen használható szavunk a „maga". Szeretném ennek is visszaadni a sza- lonképességét; természetesen csak olyan viszonylatban. amelybén nem használható az „ön”, más bevett és fémjelzett udvariassági formula. A közlekedési rendőr esetet mindenesetre kapcsoljuk kf, de nem látom be, miért ne mondhatná:;! Mancikának. Micikének. Pirikének azt, hogy „maga”, akikkel szemben eddig a keresztnévük, gyakori használatával próbáltam a „maga” szót elkerülni. Igen. miért ne mondhatnám, persze csak finoman, hangsúlytalanul, le- heletszerüen, döngicsélve, favolázve: . . . Öregaziy(jkd/in rrúndx^v áldott bort kcrtţ/olt éíbtzv;, bf,.ng<errrudy pohárból. « megloéhélten u bibliát kereste: A bort előttem kortyolgat tu bátran S úgy -Ahmcott, a bibliát ne láexam. Értettem őt, azt is, hogy márt wotl, s nem csodálkoztam, ha zsolozsmán szájjal úc;y né'ha-méha nagy í ásított. Szegére;/ öreg. Oly ember volt a lelke, hogy bibliáját borral elkei>erte. Egy kcmyv volt, azt átlajxrzla jelig, másik felébe új igét lopott; pörölt, huzxuLoV. és károrrukodbott. így készítette könyve öt elé. a ndgybizonytalanságból egy mégrmrpyobb f felé. LŐRINCZ LÁSZLÓ. Tábori levelezőjap lla ngV-SKe-r megírják napjain* világháborújának történetét, a pápaszemes, derék tudósoknak soT gondot, fejtörést okoz majd, hogy bizony sok olyan jelenség mutál■ kozott ebben a hatalmas küzxie-- l-erriben. amire esd dig »m íg nem vök példa a népek töiT én elmében. És ekkor ezerszámra fognak felsorakozni az apró z-öld és rózsa/szanú tábori lapok, mint hiteles történél mi források, megfellebbezhetetlen adatok. Milliók harcát mondják majd el ezek az apró kis üzteoettek, reményt, kitartást továbbító apró po Maga lám bök. A tüzvonalak derék katonái ezeken keresztül kapjak az itthoniaktól a biztatást, a nehéz, férfias élethez szükséges szeretedet. Sokszor súlyos harcokat dönt el. hogy milyen a bevétett egységek lelkiállapota. És ennek a lelki-állapotnak legfőbb irányítói az apró Levelezőlapok. Színük is olyan megnyugtató. A zöldé mintha a harcolók reménysugarait küldené haza a belső arcvcnalon dől gőzökhoz. testvérekhez, rokonokhoz. A rózsa-színé mintha az itthoniak szeret étét, megbecsüléséi jelképezné. Azt mondják, hogy külföldöm külön intézet foglalkozik a tábori levelezőlap ok t amil m anyázásával, a belőlük leszűrhető tanulságok tudományos feldolgozásával. Emuéi-: az intézetnek az egyik közleményében olvashatjuk, hogy mi is érdekli az a-rcvonal bősek. Nem szólamokat, csepegő, erzedgös. «szó- áradatot akarnak tudni az itthoniak r ól, hanem azt, hogy helyettük, az ő munkájuk helyett tízszer, százszor annyit dolgoznak 3 hazai arc vonal szürke katonái. Ezekre gondolva írjunk tehát as arcvonalak katonádnak, értünk és jővőnikért harcoló hőseinknek. (—ezayd ,;fíS¥Smfö0 PÉLDA“ címmel nemrégiben kis cikket közölt az Est* lap. A cikkíró azt irta benne, hogy kisvá rosokban még mindig járja a névnapi, szüle tésnapi vacsora, uzsonna stb. s egy magyar m követendő példát állított fel azzal, hogy a név napi uzsonna megváltásába ötven pengőt küt dött a bombakárosuttaknak. Gyenge Áron aláírással a cikkre közieménj jött az Etlnzékben, mely az összeg kicsiségé kifogásolta s azt irta, hogy ez nem követen dó pélua, stb. .4; előző kis cikk írója ezt jegyzi meg. 1. öt-hat ember meguzsonnáztatását józan 1: gondos háziasszony ma is ki tudja hozni 5> pengőből. 2. Azért irta a cikk iroja, hogy ez a péld« követendő, mert, mini említette, vidéken vál tozatlanul sok a békebeli vendégeskedés — s ha ezek helyett mindenki nem 50, de csal 10 P.-t küld a kibombázottaknak országosan - úgy ebből igenis, több károsult család állha talpra! (Természetesen még jobb, ha valók mai fizetéséből — többet küldhet, mint 5* pengőt.) Vendégeskedés helyett — közcélrt történő pénzösszegmegajánlás.[, legyen az bár milyen csekély- — ez igenis követendő példa (esz.) .... .. , --------- Mmmm.----* ORVOSI HÍR. Dr. Srödy Margit szemklint kai orvos, szemész-szakorvos, rendelőjét Mussp I lini-ut 23. szám alatt megnyitotta. Rendelés dél után 3—5-ig, OTEA igényjogosultaknak 3—4-í<j 0I9L) 9 nulrrtóJiyaicxan. ('—es.) Tüzérbravur
