Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-24 / 141. szám

i 5 4 L I g '« í a s 2 4. ELLEK2ÉÍ sattaggJHHUM^^éggge unavölgyi német népcsoportok írté % MIKÓ IMRE A tizenhetedik évfolyamában járó bécsi „Na rion und Staat” folyó évi 5—-6. füzetében érde­kes összefoglaló tanulmány jelent meg dr. Ar­nold Weingärtner szerkesztő tollából a német népcsoportok jogi helyzetéről. A Werner Hasset- blatt kiadásában megjelenő nagymullu nemze­tiségi szemle abban az időszakban indult meg. amikor a kisebbségek jogai a Nemzetek Szövet­ségének védelme alatt állottak s az európai ki­sebbségek az évenként megrendezett nemzetiségi kongresszusokon építettek ki közös frontot e je­gek gyakorlati ’érvényesítésé érdekében. Azóta a Népszövetség csődbe jutott, a nemzetközi kisebb­ségvédelmi szei'ződések egymásután hatályukat veszheti ék s a nemzetiszöcialista német biro ­dalom európai előretörésével a nemzetközi ki­sebbségi jog helyét az úgynevezett népcsoport­jog foglalta el. A nemzetközi kisebbségi jog német rendszerezői, Bruns, Érlcr, Wintgens át­adták a helyüket a német népcsoportjog teore­tikusainak, akik közül K. Schmitt, M. H. Boehm. | K. G. Hqgetmann kidolgozták a birodalmon kí­vül élő német népiség jogainak elvi alapjat. Ezen a nyomon haladt a német külpolitika is. amikor a terigelybarát régi és uj országokkal a kisebbségi német népcsoportok közösségi életéi szabályozó szerződéseket kötött, illetve ezekei az országokat ennek megfelelő belső jogszabá ívok alkotására ösztönözte. A népcsoport jog ugyanis egyelőre csak *a birodalmon kívül élő németségre nyert alkalmazást s az európai együttműködésnek egy magasabb foka volna szükséges, ahhoz, hozy az egyes államok egy­más kisebbségeit kölcsönösen népcsoportnak is­merjék el és a személyekre vonatkoztatott jog- egyenlőségen túlmenő, az egész népcsoportot mint közjogi jogi személyt megillető jogokat biztosítsanak számukra. Weingärtner cikke tehát a dániai, szlovákiai, horvátországi, szerbiai, magyarországi és roma mai német népcsoport tételes jogait teszi vizs­gálat tárgyává s ha a távolabb eső dán pél’dá- ! val nem foglalkozunk, figyelemreméltó össze­hasonlításra nvilik alkalom a dunavölgyi álla­mok német népcsoportjoga között. Tanulmányá­ból megtudjuk, hogy előszőj Szlovákia vezette be a népcsoport jogot 1939 'julius 21-i alkotmá nyának 91—95. §§-aiban s itt többek közötí megadta a német népcsoportnak azt a jogot, hogy saját vezetése alatt politikailag és kulturá­lis tekintetben megszervezkedjék és anyaorszá­gával az összeköttetést fenntarthassa. Ugyancsak a szlovák alkotmányban iktatták 'először tör­vénybe a nemzetiségi jogok viszonosságát, amennyiben a szlovákiai népcsoportoknak csak annyi joguk van, amennyivel az illető népcso­port anyaországában a szlovákok rendelkeznek. Ez azonban gyakorlatilag csak a magyarokra vonatkozik, mert Németországban nem élnek je­lentékeny számban szlovákok. Egy későbbi tör­vény azt is kimondta, hogy minden népcsoport csak egy politikai pártot alakíthat, ez pedig jogi személyt képez és tagjaitól adót szedhet. A német népcsoport vezető államtitkári cimet és hi­vatalt visel ebben a rendszerben, amit Wein­gärtner méltán nevez a demokrácia és a tekin­télyállam közti átmenetnek. A népcsoportjogot legtökéletesebben Horvátor­szág valósította meg a szerző szerint. Itt a ne­met népcsoport jogát külön törvény szabályozta 1941 junius 21-én, mely szeript a horvátországi német népcsoport valamennyi Horvátországban élő és német állampolgársággal nem rendelkező német összefogó szervezete s mint ilyen, közjogi jogi személy. A horvátországi németek minden kor Látozás nélkül vallhatják magúkat nemzeti szo­cialistáknak s népi életüket szabadon élhetik, fenntartva a német birodalommal a kapcsolatot. Ugyanabban az évben törvény biztosította, hogy a német népcsoportnak az usztasa milícia ke­retében külön alakulatai lesznek s ennek tagjai nemcsak Ante Pavelicsra, hanem Hitler Adolfra is esküt fognak tenni. A német népcsoport vezetőjének jogában áll a horvát törvények ke­retei közölt rendeleteket kiadni s a népcsoport­vezetőség engedélyéhez van szükség, hogjr néme­tet állami hivatalban alkalmazhassanak, áthe­lyezzenek, felfüggesszenek, nyugdíjazzanak vagy elbocsássanak. A német ifjúság nemzeti szocia­lista szellemben való nevelése érdekében német­nyelvű elemi, közép és szakiskolákat állítanak fel. A hadügyminisztériumban külön német ügy­osztály működik s a német katonáknak a hor­vát hadseregben német a szolgálati nyelve, 1942 április 30-a óta pedig külön német katonai kör­zetparancsnokságot áltitottak fel. A szerb törvények a hordátokéhoz hasonlóak %A németek jogai a Bánságban a legmesszebb- menőek, mivel a volt magyar, majd szerb Bán­ság német közigazgatás alatt áll. A Szerbiái né­metek helyzetét az 1941 julius 19-i rendelet sza­bályozza, mely lényegében megegyezik a megfe­lelő horvát törvénnyel, de ezen túlmenően, Európában egyedül biztoşit jogot a népcsoport nak a tagjai feletti fegyelmi bíráskodásra. A népcsoport fegyelmi bírósága büntetéssel sújt­hatja mindazokat a tagjait, akik a német nép, á népcsoport vagy német vezéíőszenaélyiségek becsületét és tekintélyét szóval vagy magatartá­sukkal megsértik, valamint a/.okal, akik a nép­csoport vezetőjének parancsait nem teljesítik. A büntetés lehet intés, dorgálás, a népcsoportban viselt hivatal vagy tisztségtől való megfosztás és tizenöt , napi nevelő jellegű internálás, ami súlyos esetben három hónapra emelhető. A német' népcsoport tagjainak magánjogi és ke­reskedelmi jogi ügyeiben külön választott bíró­ságok döntenek. Antonescu uralomraj utasa után Románia is külön rendelettörvényben biztosította 1,940 no vember 21-én a német népcsoport -jogait. A népcsoport közjogi személyiség s tagjait nem­zeti kataszterbe írják össze. A német népcso­port a román állam zászlója mellett a néínet nép zásilóját íü használhatja. Ezt a rendelet­törvényt az 1941 november 8-í német iskolatör­vény egészítette ki. Miután az evangélikus egyház átadta valamennyi iskoláját a német népcsoport­nak, ennek jogában áll további elemi és közép­iskolákat felállítani s a német iskolákat az ál lammal szemben a német iskolaügyi hivatal képviseli. A közoktatásügyi minisztériumban ezeknek az iskoláknak az ügyét egy, a nép­csoport javaslatára kinevezett személy intézi. A népcsoportiskolák a magánoktatási törvény előírásaitól eltérően alapításuktól kezdve nyil­vánossági joggá) rendelkeznek s elismerésük nem függ többé az állami tantérr bevezetésé­től. A román állam csak ellenőrzési jogot gya­korol az ilyen iskolák felett. E rendcléttörvényt követően a népcsoport a német előadási nvetvü állami iskolákat is átvette Romániában. Külön egyezmény biztosította 1943 tavai zán á népcso­port tagjai számara azt a jogot, hogy a biro­dalmi német hadseregben mint önkéntesek szol­gálhassanak. román állampolgárságuk fenntar­tása: mellett. \ W eingartner dr. végigtekintve a szlovák, hor­vát, szerb és rowan államnak a németekre vo­natkozóan az utóbbi öt év alatt hozott egy­öntetű törvényéin és rendeletéin, kissé értetle­nül ál) a magyar nemzetiségi jogszabályalkotás előtt és kijelenti, hogy ezt nehéz bemutatni, mert egy sor régi törvényen alapul. Tanulmá­nyának Magyarországra vonalkzó része valóban nem tudta megoldani ezt â nehéz feladatot, több megállapítása erősen sántít és a nemzetiségekre vonatkozó magyar joganyagból sok minden! nem ismer, vagy elhallgat. Abból indul ti, hogy a nemzetiségi törvény (1868:XLIY. te.) és az Apponyi-íéle iskolatörvény (1907:XXVII. te.' a magyar asszimilációs politika csúcspontját jelenti. Az. Apponyi-féle törvény ismertetése kü­lön tanulmáüyt kívánna s ezérl erről egyelőre csak annyit, hogy ez az államnyelv tanítása tekintetében nem ir többet,elő, mint a Wein­gartner által példaszerűnek nevezett horvát is­kolai törvény. ÉLŐ MULt 170 ÉVES ÍROD ALMI Révai Mikiós ¥!!, atagyája COLLÁ MÁRTONNAK, ÉDES SZERZETES ATYAFINAK, AQLOZSYA- RÓTT A DEÁK XÖLTEMÉNYE&SÉG TANÍTÓJÁNAK, NyitráróL 1777, Ez a vers a nyelvújítás előtti irodalom egyi.k érdekes terméke, azonfelül, hogy bizonyítja cl / nyelvújítás előtti magyar nyelv feltétlen al­kalmasságát, tartalma szerint kifejzésre hittat* ■ ja Magyarországnak Erdély iránti megbecsülé­sét, az erdélyi magyarság szerepéhe veteti hi­tet és csodálatot, s mint ilyen, méltó előfutá­ra és párdarabja Csokonai nagy versének, a Maros-vásárhelyi Gondolatnak. Erdélyben, hajasok kbírt, tisztább égnek alatta, Uj lakos, a roppant épületekbe keléi. Itt a régi magyar vérnek maradéka tulajdon tiszta beszédének kintselt oSídja veled. Zenged ez e mellett többnyelvű népe csodádra, ritka mulatsággal jár szemed öltözetén. A nyereségek után indult Örményeken, ámal&z; hogy torkok fűlő hangozatoknak ered. Római vérektől elfajzott árva románok szép ősi nyelv díszét csak darabolva törik. A Szász is esoda hangoizatű, begy tiszta szavából a Német keveset hall csevegése között, Ó, kedves Bollánk! noha tőlünk m essz elszakadva légy, de tarts mégis szüntelen essz ve velünk. Látódé, mii 4észen népünk főbb színe: Magyarság érdeme ő nál.ok szörnyein alábbra esik,* Szállanti is magyarul már szégyen s durva parasztság: mást akar a nemesebb ház; te mezőre siess. R végett Frantzul, Olaszul izzadva tanulnak, sok vagyon, aki magát Anglia nyelvre veti. 5 ezt ne csodáld; nem csak mieriifenek vétkek ez, égj tett a Német nép is, míglern eszére jutott. 6 Is azóta uemesb felség ben fényi e;ni látja nyelvét, hogy maga is többre emelte becsit. Nálok Is ám de ezért bátor jó férfiak égő szívvel feuzgottak szép diadalnyak. előtt. Mit követünk, mit netm kövesünk, nem tudjuk: azonban tárgyakat a külső nemzetek útba teszik. Látod-e, a Magyar is mindent játszódva kimondhat: csak vak vélekedés túnya szavakkal ijeszt. Nyilván próbáltam, merem is bizonyítani bátran . kezdeni kell s önként a dolog útba vezet. Nosza tehát, ha magyar vér vagy, velem egyre íelesküdt gonddal légy, kezet adj, s jersze közünkbe te is. Rajta tehát, merjünk valamit, látd, tágas előttünk hírünk útja, terül szép kifutásra mezőnk. Yagy Történeteket, vagy szép Intéseket írjunk, méllyé két erköltsnek szent tudóm anya adat. Yagy földet mérjünk, vagy szint az egekbe vezessük népünket s járjunk csillagos útjaikon. A Napnak szekerét mutogassuk, s a hold csoda fogytát: üstökös égésnek nagy tüze merre kereng. Vagy törvényt magyarul írván, ártatlan Igazság szent szereteítre vonó fényiéit adjuk elő. Yagy Mars új seregét állítsuk rendbe, tanítván, hogy forog ékesben fegyvere, lába, keze. Most haza- népű tikkel mulatozzunk, versekei öntvén, millyeket a jób íz** megszerelése követ. Yagy Játék-háznak alakos víg népe kiszállván, a kcmörult szívnek nyájasan űzze baját. Mind ont terhes elő-számlálvá megírni egyenként, hogy ki mi dolgokban s mint gyakorolja magát. Mit birsz^ és mire vonz kedved, mi javunkra lehessen, «, vagy az, azt magad is jól veszed észre tudom. Nem szükség utat mutogatni, csak annyira kérlek, kezdj valamit s tudjam, hogy mibe kezde heved. Rajta, szegődj többel, valakit tudsz arravalónak, s adja szövetséggel több Magyar erre magát. A köz-jó-Ezeretés jeles ö&z’ön szinte csodát tesz: nincs ki ezért vérét omlani kész ne legyen* * Az elosztrák-osoádtt felír» rétegekre céloz;. ** U. GM.%. ■ .......... . . ..i ■■■■■■yg De a nemzetiségi törvény megítélése tekmidi­ben szerző úgy látszik még ramdig csak ^ magyarellenes propagandából merit. MegáiUp.- tá.sárink cáfolatára szabad legyen csak egy né­hány német írói említenünk, akik az Î8G8.XEU. te.-két egészen más megvilágításba helyezik, ér Naumnnn a törvényi alapjában véve helyesnek mondja (Mitteleuropa. Berlin.. 1915, 88. 1.;, // Steinacker elismeréssel adózik Deáknak es Eöt­vösnek, mint akiket a legjobb szándék vezetett a törvény megalkotásánál (flugelmann; Das naitonalitätenrecht des alten Österreich. Wien. Leipzig, 1934. 70. 1.); 0. Isbert szerint e tör vényben az egyenjogúság majdnem a kulturau- tonómiáig terjed (Volk und Nation bei Deub sehen und Ungarn. Ungarische Jahrbrücker. 1934, I—2. füzet, 181. 1.); Tr. Riedl pedig e törvény jietvenötödik évfordulóján Írott cikké ben méltktja a nemzetiségi törvénynek a szent» istváni hagyományban gyökerező alapgondolatát (Volk und Reich, 1934 február—március, Lßß. 1.). Az ének tömegéből talán ez a néhány irlé zet is elég lesz az 1868-.XLIV. tc..-nck némté oldalról való rehabilitálására, amihez még uiA tehetjük hozzá, hogy a tudósokon kívül a szász politikusok is szívesen hivatkoztak reá a román uralom alatt. Hans Otto Roth a román képvjse- löházban állította egy ízben szembe a román (örvényekkel, Alfred Schlosser pedig, akii Weingärtner is szívesen idéz, egyik tanulmányá­ban követelte a Romániában is életben tartót; magyar nemzetiségi törvény végrehajtását A magyar jogszabályok közül az iskolaügyiek kel foglalkozik a legréseietesebben a szerző. Et mondja, hogy Trianon után a nemzetiségek af A. R és C-tipusu iskolák között választhattak, amelyek közül az A-ban a tanítás nemzeti­ségi nyelven íqlyt, a C-ben magyar nyelven, de- az illető nemzetiségi nyelvet tantárgyként kei lett tanítani, a B-ben pedig a tanítás magyar és nemzetiségi nyelven folyt. Azt is hozzáteszi hogy- az A-tipnst a hatósági nyomás miatt alig néhány helyen lehetett megvalósítani. Ezzel szemben, amikor Gömbös Gyula 1935-ben egy uj rendelettel áttért a kizárólag vegyes iskola­típusra, Magyarországon 105 elemi iskolában folyt a tanítás az A-tipusnak megfelelően ÍL Váradi József cikkét a Nevelésügyi Szemle 1237. évi 108. lapján). Azt azonban szerző is elis­meri, hogy 1940 óta a nemzetiségi iskolaügy lényeges és előnyös változáson ment keresztül. Weingärtner említést tesz még a honvédelmi minisztériumnak a leventékre vonatkozó rende­letéről, a „Deutsche Volkshilfe” és a ,,Deutsch* Jugend” nevű szervezet megalakulásáról, ds nem említi az Európában egyedülálló 1941 :V. fc.-ket a nemzetiségi érzület büntetőjogi védel­méről s hiába kéressük felsorolásában a máso dik bécsi döntés napján, 1940 augusztus 30-án Magyarország és a Német Birodalom között létrejött bécsi jegyzőkönyvet, mint ahogy a* Ugyanaznap kelt német-aromán kisebbségi egyezményről sem tesz említést. Már pedig ar. előbbi képezi a magyarországi németek jogainak Magna Chartáját s ez az egyezmény az egyetlen, amelyben sikerült egy dunavölgyi állam sajátos jogrendszerét a német népcsoport korszerű kívá­nalmaival összeegyeztetni. A magyarországi nemzetiségek jogainak sorában is ez az egyez mény külön fejezetet képez s a nemzetiségi tör­vény alapelveinek fenntartása mellett messze­menően biztosítja a hazai németség közösség? életének szabad fejlődéséhez szükséges előfeltfr teleket. (Vesd össze Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. Kolozsvár. 1944, 363— 487. és 488—492. 1.) Ha Weingärtner felsorolása alapján párhuza­mot vonunk u Duna-medencében ma fennálló áltámalakuialok népcsoportjoga között, akkor még a fenti korrekcióval is a látszat Magyaror­szágra nézve nem a legkgdvezőbb. A helyes kö­vetkeztetés levonásához azonban az egyes or szagok politikai viszonyait is helyes megvilágí­tásba kell helyeznünk. A felsorolt államok kö^ zül a magyar az egyetlen, mely a német biro­dalomhoz hasonló történelmi múlttal és saját­ságos politikai egyéniséggel rendelkezik. Romá­nia csak a muH század közepén vette fel ma? nevét és csak. az első világháború után vállait kisebb-égvédelmi köíeleze-ítséget Szerbia függvi- tenségét szintén csak a berlini kongresszus ÍV merte el, Szlovákia és Horvátország pedig alig néhány esztendős, E két utóbbi tartomány, mi­után német segítséggel önállóságra tett szert,, nemzeti szocialista alapokra helyezte belső szer­vezetét s Románia és Szerbia is némi helyi szi- nezéssei recipiálta a nemzeti szocialista eszmél. Ennek viszont természetes következménye volt, hogy a német népcsoportok számára olyan szé leskörü jogokat biztosítottak, amelyek az állami szuverenitás régi fogalmával már össze sem egyeztethetők. Magyarország évszázadok folyamán kialakí­totta a maga sajátságos történelmi alkotmányát s hazánkban a kisebbségvédelem nem nemzet­közi oktroj eredménye, amint Európa legtöhív államában az első világháború után, sem pedig, a korszellem által improvizált jogintézmény, ha­nem az orszá gvezet és egyik alapgondolata, amelynek gyökerei az első király, több min! kilenc.száz év előtti inieihneiig nyúlnak vissza, A mainál tágabb éri elemben vett népcsoportjeg Magyarországon már a XIII. század folyam ul megvalósult, »mikor 11. Endre a. szászokat ki­váltságokkal ruházta fel s Magyarország utód­államai ma sem tudnak több jogot biztosítani az erdélyi szászoknak, a felvidéki német polgárok nek, a bánsági sváb telepeseknek, mini amil a történelem folyamán, magyar aratom alatt, ezen a földön élveztek. Ha a. dunavölgyi német népcsoportok jogi helyzetét ebben a történelmi távlatban vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarországon a németség jogai II, Endrétől a bécsi magyar-—német jegyzőkönyvig egyetlen szerves folyamat biztos eredményeit jelentik s minden rögtönzött és időleges kiser leien túl ez a történelmi jogfolytonosság lehrt, a némot jogok betartásának, állandóságának jövőjének legjobb biztosítéka. s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom