Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-24 / 141. szám

í$4 4 inain & 24* * I

_. —

■■I

ELLENZfiK

Látogatás Gyóni Géza szülőhazánál, a költő születésének 60 éves jubileumán

Gyó ni Géza gyermekkoráról, ifjúságáról, a junius 25.-i ünnepségről beszél az evangélikus lelkész és Maria,

a Gyóni-család „felleghajtója“

itt lakott. Aá édesapjáról Klütóoay nagy- j tiszteletű tur az egyházközségi ina*.'ok tűik- | rében beszél. \ *!

— Á chiui Mihály 1^72-ben került a I gyülekezet 'élére'. Tóth, iilletőlLeg törők eredetű a család, békésmegyéibőil. Innen is került ide Gyónna, amely valaradkor szintén tót i'.éiepüiés volt. Ö- magyárosttolta meg az itteni gyülekezetét. A keresztlevelekből is kitűnik, hegy az ő keze nyomán lettek az itteni Ku'h-okból Havasiak, a Maloszrdnájelkiből Miioszerniek, az Gpanszkikból Opóczkiak. Talán már 30 éve is var annak, hogy utoljára tót trsyel- vü istentiseţeletet tartottak itt. Az Achim család azonban a Gyómi nevet csak Géza írói neve után vette fel.

Az édesanyjáról, a gyermekiekről a legidősebb nővért kéndiezziük meg. Ö volt a

Gyermekkori sebek

ben lészesitette Géza kéziratait, azzal a

— Valamit a gyermekkoráról szerelnénk 'hallani — vetjük közbe.

— Hiszen éppen, ezt akartam említeni. Nagyon érzékeny lélék v,;lt. É;s kimondhatatlanul anyás. Édesanyámnak szökni kellett előle, ha valahova el akart menni.. Tiz éves volt amikor édesanyám a kis Ádámrak (a hatodik gyermek a o-a,Iádban) halála miatt búskomorságba esett. Ez a hirtelen ránkszrtkadt bánat kitörölhetetlen nyomokat hagyott Géza lelkiében.

Közben a nagytiszteletü ur már fel is nyitja a Gyóni kö étet és olvassa: ,,De a lelkem hallk rímek bakra, Zengeni kéz,a kis sir&okra — Poéta, szent volt az anyám" . . ,

Az eme rí kiai párbajról esik szó, amit pozsonyi teológus korában vivőit meg a költő egyik Szerkesztőségi kollégájával.- — Soha nem árulta el ennek az okát. Azon a bizonyos karácsonyon lát ük milyen hallgatag rossz kedvű. Kérdeztük mi az oka. Talán valami szerelmi kapcsolat? Hiszen tudtuk, hogy egy itteni szőlő- birtokos lányának udvarai. A körülmények figyelembevételével: remény telemül. Amint visszautazott, édesapáimnak búcsúlevelet irt, de ebiben sem tesz említést a párbaj okáról. Gizella nővérem férje, dr. Gyóni Ferenc budapesti tanár (a je-es Gyóni-kultusz ápolójáról van szó) most a napokban megjelenő Gyéni-tanulHiányában erre is kitér. Sikerül: kikutatnia, hogy < párbaj oka egyszerű hiúsági versengésből adódott: Vutkovich szerkesztő előnyGYÖK. A kis falut Budapesttől alig 45 kilométerre „csendszerető, szántó-vető, ■ egySzerti nép“ lakja. Ezen a júniusi nap- sugaras délelőttöm, heérésre váró búzatábláival olyan békésen hat, mintha a háború szele idáig el sem érhetne. Folyik a munka, kint a mezőn és bent' a lágy homokot rejtő szőlőkben s a gazdáknak minden gondja csupán a szépnek Ígérkező termié? betakarítása. Most e nagy egyformaságban és csendben mégis valami mozgolódás ígérkezik. A falu ünnepelni készül. Vasárnap ünnepli meg’ kö’tősaülöft- j.ének. Gyóni Géza születéséinek hatvan éves évfordulóját. Az u:‘, amelyen, a mult világháború legnagyobb magyar poétája elindult, ide vezet viasza. Ezek közé a kis fehiéírfalu házak közé. ahol a. Luthér- utcai evangel ileus parókia falában, domborművű emléktábla hirdeti: „kis falunk nevével innen indult a költői dicsőség tövises útjára Gyóni Géza 1884 junius 25—• 1917 jumus 25“.

A falu hálás a költőnek, aki nevét az irodalomba bevezette és most amikor sok-sok gazdának fia is kint harcol az orosz határokon túl. tudja, érzi mindenki, hgy különösen időszerű ez az ünneplés.

Maga az emléktábla szövege •— amint 1 áthatásunk alkalmával megállunk előtte — nagyon találóan hat. A tövis itt / nemasák az oroszországi harcokra, a szi<- béritaá fogságban elszenvedett időkre érthető, hanem az itthon töltött időikre is. Hiszen az iskola falait elka.gvó tiizennvolc- érves ifjú, aki költőnek készül esészen harmincéves koráig, amíg katonáinak be- vonultatják. keresi kenyérkeneső pályájának kabontaikozápát, anélkül, hogy me?- faláflná azt. Vidéki kisebb lapoknál és falusi segédjegyzős,kiöd:é?ek között há- i! vöd va-vatődv.e nagyon sokszor itthon vegetál „

 családi kúriában

A régi házban, amelyen azóta kis a - alakítás is történt, széle; ablakokat tettgk a régi helyéire, tetejét palafedő viei vonták be, most1 huttfaiy Mihliájn Géza nagytisz- t életű úr lakik, mint a köÜtÖ édesapjának Achim Mihály evangélikus lelkész szel Ierni öröksége. Vele beszélgetünk mórt és a történetesen iittarlózskodó Szakolczay Bé- lánéval, .a költő legidősebb nővérével, áld pe& fezenterzséibieti bombs ikáxo s ült s a szomszéd Daba.r községből látogatott el ide, hogy az ünnepség lefolyásáról érdeklődjék.

A családról esik szó, amely valamikor

/

Vacsora végeztével a többek aludni mentek. Nekem azonban — bármilyen fáradt is voltam az utazástól — nem jött álom a szememre. S miután pípáratömtem s a heverő* széket a tcrraszra kivittem, begöngyöltem magam a felöltőmbe; odakiint kissé hűvös volt. Az éjszaka nyugalmasnak Ígérkezett, s csak a tenger panaszát lehetett hallani állandóan. Egyszersmind gondolataim köpeny egét is magamra öltöttem. ,,\Mennyi mindenre van szűk- sége egy háznak! A legagy íjurtahb előrelátás 'sem elegendő! Hát még annak a túl felőli háznak! Vájjon mennyi olíva-olaj kell ott a lámpába? Legyetek készen, mert sem az órát, sem a napot nem tudhatjátok!“

A nap fáradalmai volt. Szememet végre könnyed zsibbadtság fátyolozta be.

De valami robaj máris talpra ugratott: az U villa úgy visszhangzott belé, mint valami érc,

— Mi az?

— Az a macska! —• felelték a felettem lévő szobákból; s elkezdődött a vadászat, botokkal és seprűkkel, a hivtlanra.

* 1

Az éjszaka eltelt.

Reggel en ereszkedtem le elsőnek a szalonba, s ahogy kinyitom az ajtót, ott látom a bestiát egy párnán elterpeszkedve.

— Nem rossz ötlet — mondtam bosszankodva. S a gonosz állat csak bámult. S tekintete nem azt mondta: „Megengedi uram, hogy itt heverjek?“, hanem cr’: Uram, nem aludtam ilyen jól soha életemben! Roppantul köszönöm a párnát s a díványt. Jót tett a pihenés hitvány csontjaimnak".

Mert bizony hihetetlenül sovány macska volt, fehérbőrű, fekete farkú: ama kőbőr ok& . közül való, kiknek nincsen gazdájuk. Pedig mindenki tudjaj mennyire szereti a macska, hogy saját háza, — jószága legyen —, majdnem úgy, mint az ejmber.

y,Ezt a lakatlant én találtam meg, el is foglalhattam volna, ez az én házam!'*— Megnyúlt, kapzsi-éhes orcájával mintha ezt mond- j| ta volna.

— Kotródj, bestiácska!

Hajkurászn'i kedtem, hogy az uj ház visszhangzott belé, mintha bronzból lett volna.

Megállapodott a küszöbön s nézett, nézett; - majd lassan elkullogott. Ebben a pillanatban a nap átvágta a hamvas vonalat az ég alján s megjelent a tengeren, mint az Ur szeme. Ebédeltünk.-— Ne! Ne vessetek neki semmit — mondtam —, ha enni kap, soha el nem megy. Még hozzá nőstény is, a tetejébe,

S a cica eloldaigott.

*

De másnap reggel megint ott találtam, a szemétben kotorászott a kapuban, de tölt a szolgáló s elkergette onnan. Később a szén nyes at ormánál láttuk, örökösen élelemért kajtatott; de onnan is elhajtottuk.

*

b égre-valahára eltűnt.

Szép dolog Hesiodost olvasgatni, a tenger partján. S még hozzá olyan dolgot cselekedni, amit anépség nagyrésze nem tehet meg: különb, elégtétel és kegyelem. Tehát mondom, l'e- siodost olvasgattam a tenger partján. így eshetett meg, hogy nagy elmerülésernben belebotlottam a kicsi feketefarku macska oszlásnak indult tetemébe. Szem-ügyre vettem. /íz a fekete farkinca! Az is elrothadt, éppen hogy a bojtja maradt meg: s megmaradt az állati alsó állkapocs s az üres szemgödrök — ezzel a vádaskodó kifejezéssel: „Hitvány fajzat

vagy, ember: nádamnál is vés zenei ibb“\

S Hesiodos igy szólt: „Kronos fia, Jupiter a csillámok ura, adá vada a halaknak, a vadállatoknak és szárnyasoknak eme törvényt.: bízvást megehetitek egymást, mivelhogy az igazság közöttetek nem ösmeretes; tjük az embereket ajándékozd még az Igaz-ággal, mellv is seghet estien ül. jó“. ■

foraL jEKELT. ZOLTÁN.

családiban az á bazonyoS „felleghajtó“, Mert a dicsőség, amely most a családra, az utódokra ráhuiliik, sok-evk nehéz órát, napot szokott rejteni magáiban.

— Géza — kezdd el a beszédet — a vi- lághájbruruafc, cótiani tásztihajtársaknak, az álitaJuk indított Tábori újságnak köszönheti, hogy felfedezték. .Amíg itthon volt s azóta már kjiiadi.ht „Versek“, „Szomorú szemmel“, „Élet szere> oje“ kötetek verseiből nem tudott volna megélni. Az N érthető, hogy vidéki szerkesztőségeikben sem tudott sokáig megmaradni. Ha m át visszagondolok, nékem fáj a legjobban,

h gy akkori.ban annyit nógattuk, nem

egyszer korholtuk, hogy ez igy tovább nem mohét, nézzen valami komoly foglalkozás után. Ő szegény tudta, hogy igazunk van, de nem tudott ezen segíteni.

bizonyos kollégával szemben.

Szó kerül aztán a szarvasi gimnáziumi évekre. A fekete .noteszre, amelybe Gyóni Géza első versek jegyezte fel.

— Meg varnak ezek?

— Sajnos,, nincs égy sem belőlük. De most, hogy mint bomibakárosult leköltöztem Babaira, egyik vincellér házában elhelyezett régi holmik és iratok között fogok kutatni. Emlékezetem szerint ott keli, hogy legyenek.

Emlékezés halálára

A későbbi vs'-özaemüéikei és, ok rnár az irodalomtörténeté. Amelyek Gyóni Ferenc dr., Balogh István dr., Gyónd ..Mikese“ és a többi jóíb.arát, fogolytárs jóvoltából már ismeret esék, Az 1914—,17-es évek.

Premysl várának ostroma, a Szibéria felé való bandukol ás, a ksraczn ojarszki fogolytábor. És az ebből az időiből Írott versek, á „Cs\i\k egy éjszakára“ és a többiek, amelyek levelekben érkeztek hava s amelyeknek itthoni kiadása felől rejtjelekkel értekezett a költő és it honid barátai. így lett a. sok „kis Mihályka“, ..Jolán kelengyéje“ îi bon gondosam elhelyezve. És ezekből lettek a „Lengyel mezőkön, tábortűz mt- lett“, „Levelek a Kálváriáról“ és a ..Hab- ságiban“ c. kötetek. Ezekről beszélgetve, végül megjegyzi Mária nővére:

—- Szegény Géza. attól a pillanattól, hogy öccse, Mihály, mellette meghalt, nem vett táplálékot vrCrgáh e. Egészen tizenhét nap múlva bekövetkezett haláláig. Pontosa n a születése napján, junius 25-én halt meg.

í

Szobor is lett

Attól eltekintve, h-ogy Gyónd Géza relikviái Budapesten varnak összegyűjtve s a költő értékeléséről a* Gyóni Géza irodalmi társaság gondoskodik, amint Ku.t- kay nagytószfeiletü. úrtól értesülünk, maga a falu pedig azóta, hogy 1927-ben Rákosi Jenő Gyóini Giéaa* szülőházait felavatta, mindem évben ünnepség kieíre'tében emlékezik meg a köd-tőről. Az. idei hatvanéves jubileumra ez az ünnepség nagyobb szabásúnak ígérkezik. Énekszámok és szavalatok keretében az ünnepi emlékbeszédet dr. Báinkíuty Dezső tenügyi főtanácsos fogja tartani, Bolim Károlyinak, a neves toolozsiviátti egyetemi tanárnak, filozófusnak: a fia. Az ünnepségen Budapestről töibib irodalmi társaság fogja képviseltetni magát.

— Ha a viszonyuk normalizálódnak — mondja a nagy tiszteletű ur — két éven belül már Gt/óni-szvbrwnk is lesz. Akár mellszobor formájában, akár pedig úgy, aihcg'y azt eredetileg’ tervbe verték a falu hiőed emléknnüv’ének félállitásávtai együtt. E célra néhán^iezer pengő már rendelkezésűinkre áll.

Airainit elkösrziönünk. és buiortizunk Gyó- ná Géza szülőházától, az örökzölddel fu- tattott emüélk.'áíbüa felett két jegenyefa mjég messze utánunk int a gyönge júniusi szélben. Mintha a> .magyar sorsra figyelmeztetne, amely az eke éis a kard állandó forgatása, körben is köJffloet ava'ni, költőket ihmeţpoirt képes;

HTÄM ÉGLTAhh-ÍRÓ DALMI JEGYZETEK

Ma sokat beszélnek, írnak, vitáznak a. kritikM válságáról, hanyatlását ál — sót elfajulásáról. Meglev.edt, barcrticoro, .pora tyizáló", tömjénező mübir álatokat és se ke lyes, szólamokban kimerülő irodalmi és művészeti bírálat toat emlegetnek. Megkísérelték magyarázni min den félével a mai színvonaltalan, inkább ártó mint husználó kritika létrejöttét. Okoltak érte írót, kiadót, az elhtaiulnyisodó irodalmi kalmár- szellemet, a reklámozó, törtető harsoroá- zást. Már-már agy látszó t, h\yy „mindenki háborúja — mindenki ellen“ következik be a kritika terén. Ha gondoltak is rá, de nem mondták ki, hogy talán a ! váP ág oka k crunk átalakuló, jobbban j mondva a letűnő irodalmi korszak eszme- j világában van. Az elmúlt évtizedek átlag- ; irodalmai; tényleg a kalmár szellem, a tiz- j ezres példány számra törekvő ifzleLesséy j és a nagyközönség szórakozási igényei- I nek kielégítése jellemezte. Ahhoz az irodalmi ízléshez, sekélyes szellemhez alkalmazkodott a kritika is, amit Földi Mihály, Körmendi Ferenc és a többiek adtak csupán az érzékiségre felépített regényeikben. Az irodalmi nagyvállalkozások, trösztök, érdekszövetségek megfizetett „kritikái“ mellett az építő nemzeti kritika szava igen halk volt és s kszor bizony korsze- rütlennek' bizonyult■ Mig a híg pesti- körúti szellemiség talmi nagyságokat és művelőét tömjénedett, a magát nemzetinek j mondó kritika is harmadrangú „hazafias“

! nagy inkább hazafiaskodó Írófejedelmeket kiáltod ki nemzeti írókká. A magyarságot igazán szolgáló és kifejező népi irák müveit évekig agyonhallgatták, vagy lemosolyogták. Inkább külföldi tucatregénye- ket. értéktelen, silány müveket ajánlottak/ vehógy véle lenül Móricz Zsigmond, vagy K dolányi János müveit olvassa a magyar olvasó. A. f .kozott szinvonaláramlás azután még a jobhiziléjsü olvasók ítélőképességéi is megrontotta. Ennek az évtizedes érték- rombolásnak következménye nem lehetett más, mint a kritikai érzék és tudat else- kélyesediése, élesökev én vese dér, e. Ezért van ma szükség minél szigorúbb és minél kérlelhetetlenebb kritikára, hogy az irodalmi közízlésben lerakodott káros előítéletek. ferde értékelések mihamarább eltűnjenek .

*

A magyar könyv arcvonalán nemrégiben végrehajtott tiszt gató munka igen sok érdekes kérdést vetett fel. így többek között azt. hogy mivel egy népet leg- iinJcább irodalmán keresztül ismerhet meg a külföld — mit is adjunk tehát ezután az irántunk érdeklődő európai olvasóknak? Merd eddig sajnos, éveken keresztül — néhány jó,szándékú, értékes fordítástól eltekintve — csak Bus-Fekete. Körmendi,

Földi Mihály, Földes J Ián könyvei értek el külföldön komoly sikert. Bus-Fekele könyveiről pl. Bulgáriában sokáig a legjobb véleménnyel voltak, természetesen j azonosítva a tehetségtelen firkász otromba vicceit a mavnar lélekből fakadó humorral. Körmendi és Földi „remekműveit“ az olasz,, francia és német olvasók kedvelték. Egyidőben sok olyan képet láthat titnk külföldi lap Jóban, amelyeken tengerparti fürdők fövényén elnyúló delnők az említet1; szerzők „remekeit“ lapozták. Sőt Földes Jolán könyve, ha nem csal az emlékezetünk tiz-tizenöt nyelven jelent meg.

A tisztogatás tőlünk az országból kiseperte ezt a hig, romboló, mételyező irodalmat; de mi legyen a külfölddel? Remekíróink vilánir dalmi jelentőségű alkotásai ugyan minden müveit nyelven megjelentek, de mai, élő ir dalműnk, a. népisedből sarjadt uj magyar irodalom, egy-két próbálkozástól eltekintve, légmentesen el van zárva a külföldi könyvpiactól. Ha az iró ma azt akarja, hogy könyvét külföldön megismerjék, magának kell talpalnia, soksz rr elügyetlenkednie a dolgot, mert bizony senki nem támogatja. Végre az kellene, hogy hozzáértőkből álló hwatal is szerv foglalkozzék rendszeresen az utóbbi évek magvar irodalmának külföldi megismertetésével. Móricz Zsigmond, Szabó Dezső. Erdélyi József; Sin- Ica. István, Kg dolányi János és a többiek müvei méltó }ordÍtásbaa\ csinos, v nzó kiállv'ásban körüliének Európa és a világ olvasóinak kezébe. Belőlük a külföld valóban minket., legigazabb valónkat ismerné meg!

FICZAY DENES.

HÁTBÁLÉKOS ELŐFIZETŐINKHEZ! Nyomatékosan felhívjuk hát* rálékos előfizetőinket, bocjy tartozásaikat haladéktalanul rendezni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk » lap további küldéséi beszüntetni