Ellenzék, 1944. április (65. évfolyam, 74-96. szám)
1944-04-29 / 96. szám
V — SZOMBAT, 1H4 április 29. LJTV. évteíyam, H. szám ÁRA 16 FILLÉR i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16-, I. Te1 »fon: 11—09. Nyomda: Egye. tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 ILUPíIOÍTft: BIRTHS MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTOVALLALA i Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: t hóra 4.30 negyedévre 12.40, félévre 24.60, í év-a A9 &Q AZ EG YETLEN UT Irtai 7 A T HIT R E € 7 K V G Y € E A Nehéz dÜentállafü a kísértésnek, hogy ne úgynevezett „lendületes vezércikkel ‘ írjak. De úgy érzem, a toll megcsúszna a papiroson és a betűbe öntött gondolat fintort vágnia, felém: „Frázis vagyok!'1 Varrnak pillanataá az életnek, smikor a szép és nagy szavak eltörnek 01 levegőben és szárnyaszeg-etten hulláhfck alá. Amikor a legtisztább bitből fakadó ige is szólammá lesz. Amikor senki sem akar ünnepi szónokot hallani, hanem csupán értelmes és világos beszédet. A helyőrségek fel Lobogózott pályaudvar airól hosszú és szó* pm oifrázott beszédekkel küldik ki ® katonákat a harctérre az otthon marc dók. De rohamra odakint néhány szavas pa*= renccsa] öntditja őket az, aki velük együtt rohamoz. Úgy gon,dalom., mi miagyarok, * most ilyen roham előtt álló csapat vagyunk. Az ujjunk megszorul a fegyveren s feszült izmokkal és idegekkel várjuk, a parancsot. Minek ide a sok szóbeszéd, ce.ffra.rig, ornamentika? Tudnunk kell, hogy hányadán állunk s mit akarunk, * Afölött még mindig ídőszerülllen töprengeni, hogy máért történt mindaz., ami az utolsó hat hétben végbement. Az uj kormány semmiféle formában nem nvi- latkozcét a megelőző politikai gesztáójá- ról, ellenben megalakulásakor a volt Kállaynkormány négy miniszteréinek közreműködését kérte és kapta meg, A német hadtestek felvonulása Magyarországon súrlódásmentesen ment végbe. A Sztójay- 1:ormány gyors intézkedésekkel némi tóttá el az utóbbi hónapokban túl hangos baloldalt és ahogyan egyebek közt a parlament hé főre történt összehívása is bizonyítja, alkotmányosan kívánja folytait™ működését, gyors ütemben hozva a szükséges intézkedéseket. * Nem is az. a lényeg tulajdonképpen és immár, hogy mi volt, vagy mi készült március 19-e előtt, hanem ©,z, ami azóta történt és aminek ezután kell tödén nie. Ma már megjál.lapáthátjük, hogy a legkritikusabb heteket átvészeltük és ismét a belső kiegypnsuly ozódás felé haladunk. Az állam gépezete forog tovább és © pillanatnak ez az első követelménye. A vi* 1 ágpoLilikai helyzet mérleg? ismét a javunkra billen. Az orosz offenzív a megtorpant a Kárpátok előterében és a német hadvezeés Időt nyert arra, hogy szőve cégeseivel együtt újból rendezve seregeit, felvonuljon e küszöbön álló tavaszi hadjáratra. Ez máris annyit jelent, hogy mindenképpen sikerül megvédeni a klasszikus Európa határait, azaz nem Lehet szó bolsevista betörésről. Ugyanekkor azonban bem stratégiai (mer' tiszta' eszielenség lenne), hanem politikai okokból az angolszász haderő minden valószínűség szerint sürgős i Avatkozásra kényszerül a kontinensén,. Kö.myelven szólva meg kell kísérelje valahol az inváziót. Az amerikai elnökválasztások, Anglia belső helyzete, Törökország problémája, a semleges államok politikája és az orosz szövetséges helyzeti? egyaránt kényszerítik ennek a lépésnek a megtételére, nem beszélve & távol- keleti helyzetről, amely Nyugaton követel aktivitást, az Egyesült Államoktól, ha folytatni akarja ® Roosevelt által képviselt imperialista politikát. A németek pedig mát sem várnak inkább, mint egy inváziót, hiszen annak kétségtelen visszaverése Lakácsot ná a nyugati fenyegetést és a német had vezetőség a Nyugaton össa avont óriási ( embe anyágitártaléSíot dötti&éii véinetné be Ke- letesi a késégkávül nehézkes és fossz utánpótlással rendelkező szovjet hajderő- vél szemben egy nyári hadjárat idején, arra minden vonatkozásbsn a német és a vele szövetséges erők számára előnyös, A legközelebbi hetek minden bizonnyal meghozzák a választ, hogy helyes-é ez a világpolitikai prognózis és tévedés való- szüiifctn csak annyi lehet, hogy s<z angolszászok esetleg más utón és módon felelhetnek meg az inváziót sürgető politikai követeknényeknek Azonban ez is inkább csak a háború időtartamára, mint kimenetelére nézve lehet döntő, * A hangsúly mja1 mindenek előtt a katonai kérdéseken van. Itt semmiféle meglepetés nem érhet bennünket. A honvédség készen állott és készen áll az ország területi integritásának feltétlen megvédésére és az összes ezzel kapcsolatos hadművelet maradéktalan elvégzésére, ami alatt a bolsevizmus közös erővel végrehajtott fegyveres letörése és a végső győzelem ki- í vívása értendő. A honvédség a Kárpátok J vonalát egyedül is meg tudná védeni, az j előtérben pedig, mint azrt eddigi hadd jelentésekből is olvashatjuk, sikeresen szorítja vissza a támadó orosz erőket. A lé- giháboru ugyan megkezdődött Magyar- ország ellen is, de bármi érjen, gondoljunk arra, hogy vannak országok és városok, amelyeket ö ödi k esztendeje szánté szakadatlanul bombáznak és mindén borzalom és pusztulás ellenére, sőt talán 1 éppen azért, még keményebben és elszántáéban akarják a- győzelmet és még rendi t.hetet 1 en eb bill vállalnak érte mindent. Mi sem leszünk hitványabbak náluk! Kétségtelen, hogy a háború minden irányú megpróbáltatása elolt állunk, de adjunk hálát az Istennek, hogy öt hosszú éven át úgyszólván megkímélt bennünket és most a döntő szakaszba ép erővel, egészséggel, jó idegekkel, elhat* znáíatlamul és egységesen léphetünk be. Súlyúnk és értékünk minden, irányban megnövekedőit és a- győzelem szükségképpen meg kell. hozza, gyümölcseit a. mi számunkra, is, * A külső helyzet tehát kétségkívül] khd[ vezően alakul számunkra. Ám nézzük, mit várhatunk a belsőitől, amely smárnára mii1 egyetlen parancs (nehezen irom le ezt az elcsépelt szót, de nincsen más, amit helyébe tegyek) a belső egység megteremtéssé. Azért Irtózom ettől a szótól, mert az eddigi frazeológia szerint annyit jelentett: „én parancsolok, te enged elmeskedei s megvan a nemzeti egy ség“. Hát nem erre gondolok, hanem arra az igazi egységre, emelynék érdekében mindenki áldozatot hoz, válóban egyezted szándékait és akarásait, félretesz minden személyi és mel- iéicszemponitot és csal-; a dolgot ő magát: az ország sorsút nézve, végzi kötelességét, jAz.fűm]ilt hetek ooiitikrí kavargásai uás úgy tudom ez irányban jó reményekkel kecsegtető kezdeményezés folyik. Ám nézzük, hogy e kezdeményezésnél — amelynek mikéntjén? talán korai Vjlna kitérni — mi az, ami jó reményekkel kecsegtethet? Északerdély visszatérése óta rendületlenül vallót1 ara, hogy egy nagy esemény hatalmas nemzeti középpártot teremthetnie a parlamentben. A nagy esemény most kétségtelenül bekövetkezett. Ma mindenki ösztönösen, órai, hogy ennek az egységnek a megteremtése az egyetlen járható ui a jövő felé. Meggyőződésemét nem a parlamenti arithmetá-ka ugyancsak irreális számításaira alapítottam, hanem arra, hogy az első világháború fegyveres befejezése ó a valóban kialakult egy egységes és azonos célokat követő közszellem. Elsősorban az utódállamokban élő magyarok között akik az idegen élet nyomása áttett megszabadultak aiZ- osztrák—magyar mult ezernyi terhétől és sallangjától, előítéletétől és hibájától. Többrendbeli szellemi forradalmak árán mindhárom utódállam- ban kialakult egy mélységesen népi-nemzeti kollektív életfelfogás, amely színtiszta magyar szellemiségből fafuidt. hordozói is mindéin vitán felüli magyarok voltuk, akik leszállván mindenféle álomba jókról“ megtanulták és megszerették a dolgokat reálisan nézni és értékelni. Az ő nyomukban kocogott (sajnos, igy leéli kifejezzem magam) a trianoni Magyaron- szag ifjúsága. A négyfelé tépett nemzet a legkülönbözőbb feltételek mellett és körülmények között (csehszlovák marxista demokrácia, román liberalizmus, majd nacionalizmus, jugoszláv diktatúra és magyar neobarokk, hi tier izmus, bolsevizmus, fasizmus, kiaíholicizmus és protestantizmus, orthodox!» és vallástalanság, faj védelem és nemzetköziség, pacifizmus és imperializmus . . . hogy hirtelenében csak ennyit, sorolj©k fel . . .) kereste és találta meg végül is a közös utat, amelyen egy szociális, minden izében tnagyar, valóban európai, független és szabad Magyarország felé menetel ek. A hazatért Felvidék magyarsága' még szétporladt és felolvadt a Gömbös Gyula halála után ismét neobarokkba süld védő országban. De. ha az igazi cselekvéshez nem is juthattak el. megta-i látták egymást az igazi reformokat akaró magyarok. A második bécsi döntéskor mindéin, szem Erdély felé fordult. Inner» várták a refoemtömegek felvonulását, amelyek magukkal sodorják az országot, Nem. igy történt. Hogy miért, az talán e? pillanatban nem tartozik ide. De, hogy nem igy történt, arról nem az erdélyiek tehetnek, vágy legalább is nem ők tehetnek csupán. Annyit azonban Erdély mán-* den bizonnyal megtett, hogy majdnem töretlen egységgel (és melyik egység nem töredezne meg az utóbbi négy esztendőé-’ hez hasonló változások abrí) és hernyómé- nyos erdélyi egységgel várja a cselekvés pillanatát. A történelemszabfa egység csak a trianoni országban töredezett látszólag szót, mert nem tartotta’ ossz? a kényszer. Mi.g az utódállamokban csak egyféleképpe'n: m-arO-déktalanul lehetett magyarnak lenni, Magyarországon jó magyar lehetett bárki igy, vagy amúgy. Futhatott po-litikrá divatok és eszmeáramlatok után, s folytathatott külpolitikát is, amelynek a kisebbségi magyar csak tárgya, vagy függvénye lehetett. Igen érdekes tanulmányt lehetne írni arról, hogy a valaha szinte kivétel nélkül egy táborból induló magyar reformerek hogyan sodródtak jobbra vagy balra, miképpen bukdácsoltak egyik pártból a másikba, hányszor „revideáltak“ s hányszor „revideálták“ már „revideált" álláspontjukat. De a konzekvensek útja is ide vagy amoda vezetett. Régi bajtársik és barátok kerültek szembe egymással és hadakoztak bőszen egymással rendszerint igazából maguk sem tudva, hogy miért. Ha az országot nem is, de ezt az ideológiai káoszt kétségkívül maradéktalanul kifejezte a parlament. Gömbös valameny- nvi hívét ott láthatjuk szétszórva a padsorok valamennyi szektorában. De ugyanott vannak hmédyé, Teleki Pálé és Bár- dossyé is. Végeredményben teljesen, azonosan gondolkozó, maradéktalanul azonos célokat követő, egyformán derék és lett- rekesz magyarok. Pártjaik programja’ között bajos lényeges eltérést megái kp: tarn. (Emlékezzünk csak KáUay és Imréd?’ pártveréri kézfogására). Mégis szemben állottak egytnásaal. Holott csak három „energikus pont“ választotta szét őket. Az egyik a Magyar Élet Pártja konzervatív halfezámyának régi vitézeiből, a másik * legitimista-, katolikus-, polgári- és szociáldemokrata „nyugati“ orientációjú különböző kimúlt pártokból össze vetődött képviselőkből, a harmadik a nyilaspárt szélsőséges frakcióiból állott. A három „energikus. pont“ közül a másodikat maradéktalanul, az elsőt pedig többé-kevósbé sikerült kiküszöbölni. A nagy egység létrehozásának tehát csak o legszélsőbb jobboldal volna e pillanatban akadálya, de ké ségtelen, hogy ha az egység a cselekvési
