Ellenzék, 1944. április (65. évfolyam, 74-96. szám)
1944-04-29 / 96. szám
i: u L. i. w z r; & HU , nil 2«. «> WWMMI Ala és/ a kovPitik'eizA ntapokon a.z AJU’ÁD flilntszjui-lüíjaban a irta^yai filmgyártás kifliiagiaaJó cisomAnye! NEGYEDIZIGLEN \ mad hAbotnu otry epi'/.oidja pteireg J,PI a n(izö Holt, olyan mii vészi és emberi felclolyozásbairi, amely felejt betel len mai tani. 1 Szereltben: Nagy István, Eszéuyi Olga, Ho*»/.u Zoltán és Mály Gerö. Vasárnap délelőtt fél If érakor nrwiUrw1- trksó hej várak lotul. A zsidó vagyonok száuthavóíele ólán döntenek a zárolt üzletek sorsáról BUDAPEST, április 29. (MTI.) A zsidók vagyonának bejelentéséről és záralá- ?'ételéről szóló, továbbá a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések záraláv ételéről szóló rendelet megjelenése óta nemcsak a kereskedelem- és közlekedésiigyi minisztériumhoz, hanem a kereskedelmi és iparkamarákhoz, a másod- és elsőfokú iparhatóságokhoz, sőt más közigazgatási hatóságokhoz is^ tömegesen érkeznek zsidó üzletek átvételére, zsidó árukészletek és üzlethelyiségek kiutalására irányuló kérvények. Illetékes helyről közlik, hogy a zsidó üzletekkel, árukészletekkel és üzlethelyiségekkel kapcsoatos kérdésekben intézkedésre csak p bejelentési kö elezettség alá eső zsidó vagyon számbavétele után fog sor kerülni. Étinek időpontjáról az érdekelteket kellő időben tájékoztatni fogják. így tehál ezidőszerint teljesen céltalan a hatóságokat ilyenirányú kérelmekkel ostromolni. Az USA a német-svéd kereskedelmi árucsere beszüntetését követeli Svédországtól le-hO'UVéf» ;;aI'."nc.iája mellett létrejön. :»kk..v a leys lol-sobb jobboldal is saivbsen I mond eddigi „motorikus" szerepéről os bekapcsol ódák abba v közös munkába, 'amelynek megáiduiá»sáút't jött létre. + Előre kell azonban bwsábltwm, hogy ha ez a szép lehetősé? valóban létre is jönne a parlamentben, bármilyen formában és bárkinek ^ veretesével, még mindig igen távol fogunk állatni az egység tényleges megivalósulásától. A parlament csak eszköze a nemzeti akarat kifejezésének. Magának a nemzetnek kell egységesen akarnia az egyetlen ntu:. Ehhez pedig sokra, igen sokra van szükség. Szükség van mindenek lölöit és elsősorban az igazi politikai tisztességre. Arra, hogy nemcsak a hivrtáses politikusok és azok, akik annak nevezik vagy neveztetik mrgukat, mindenek fölé az ország ügyét helyezzék. Tegyenek félre minden induWot, régi haragot és gyűlölködést. Felejtsenek el minden régi igazi, vagy vélt sérelmet. Mérjék le szigorúan önmaguk értékét és csak olyan munkát vállaljanak, amelyről tud iák, hogy igazán jól tudják elvégezni. Ne rcbrtnjon most. senki semmiféle „múltbeli érdemire és szenvedésre“ hivatkozva állás, pénz, hatalom és dicsőség után. Ügyeljen mindenki arra, hogy a magyar éle*“ minden őrhelyére, kicsinyre és nagyra egyaránt magyar és megfelelő ember kerüljön. Ne gondol ja senki, bogy hazafias pohárköszöntők gargalizálása felmentést ad számára az igazi munka és az igazi áldozat- vállalás alól Ne sértődjön rneg. akit esetleg félre állá tanaik, hanem vál1 lia egész szívvel a munkát ott, ahová áll: ották. Hagyjunk fel az egymás gyalázásávul, möcskolásával. befekteti télével. A hibák mögött keressük az értéket, mert ma nem nélkülözhetünk egyetlen egy értéket- sem. Ne azt nézzük, hogy ki hogyan akarta a magyarság ügyét szolgálni a múltban (mindenki sokfélekéopen uVart'-.j, hanlzm nézzük azt, hogy becsülettel szolgálta-e és képes-e most is becsüle tei szolgálni. Ha másokat piszkolunk, magunkat, pz egész nemzetet piszkoljuk. Az ité'keziés órája egyszer talán el fog jönni. Akkor szitáin kgyünk kérlelhetetlenek ugv ön- magunkikj'l, mint másokkal szemben. De addig fogjunk ö=sz.e és adjuk meg minden igaz magyar számára a lehetőséget, hogy’ minden erejével és áld~za os -n szolgálja a hantát. Távolról sem a mostani hetek esrméoyeire és szereplőire értem mindezt. De ékem arra, hogy hacrvjunk végre fel és különösképven itt Erdélyben évtizedes politikai nézeteltérések felhánytor- gatásával. És különösképpen azok hagyjanak fel vele, akiknek maguknak egyáltalában n|-m voina tanácsos a saját múltjukat megpiszkálni, mert ig°n nagyén furcsa dolgok kerülnének napfényre. Aki ma mégis ezt teszi, az legalább olyan árulóin a nemzetnek, mintha a bolsevistákkal, vagy angolokkal paktálna. A nemzet igazi egysége kialakulásának megakadályozása éppen olyan szabotázs, min+ha hidat vagy gyárüzemet robbantana. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek, aki mia^- gyarul akar élni ezen a földön Ha mindnyájan, kicsinyek és nngvok. öregek és fiatalok egyaránt megértjük ta1 mai helyzete , a benne rejlő le1-1?tőségeket és a kettőből fakadó parancsokat, akkor bizalommal tekinthetünk a jövendő ele. Meg kell teremtenünk a nemzet igazi egységét — a reánk váró megpróbáltatások segi ségünkre lesznek ebben — de ha megteremtettük, ak kor tör étim hűséggel kell hirdessük eszméinket é.s retten és nélkül kell megvalósítanunk a rég megálmodott nagy magyar reform-ok által törekvéseinket. Gondolom, ez az ut, amelyen bsHiad- nunk kell — gondolom, ez az egyetlen ut! A győzelemre! A reformokért! Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogulásáért az Ellenzék. BERLIN, április 20. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: A péntek reggeli lapok foglalkoznak az Egyesült Államoknak azzal a Svédországhoz intézett fenyegetésével, hogy ha Svédország nem szünteti be a kereslteGENF, április 29. (MTI) A Némáét.- I közi Tájékoztató Iroda jelenti: Walter Lippman, az ismert köziró Washingtonban az amerikai nj-ágirók előtt előadást tartott, amelyben njra felvázolta1 az Egyesült Allaimjak Ivá- boruis célkitűzéseit. Először is vitait arra az elvre, hegy az Eyyc- i.lt Államok naik me,g kell tartan iok valamennyi szét ;ze mén yti'ket, amved yebett ebben a háborúban szereztek stulyos pénz- és vér ál doza tok árán. Ez elsősorban É.szak-Afrikára, Közel-Keletire és Nyugat-Európára vonat koztik — hangozt a-La Aaz előad ó. Ny ugat- Európát illetőleg kijelentette, hogy itt az Egyesült Államok politikai és katonai befolyásának oly nagynak kell lennie, hogy ezek a terüle- lek örök időkre szilárd hidfőt kéBizetnek a forróvérű, szép spanyol cigány | lányról, Carmenról irt operája szerepelt tegnap este színházunk műsorán. Laczó István, a budapesti Operaház művésze énekelte Don Jósét és Carmen szerepében most lépett föl először operaegyüttesünk rendkívüli tehetségű fiatal mezzoszopránja, Lőrincz Zsuzsa. Ezzel azonban még nincs vége az érdekességeknek, amelyek a tegnapi Carment nevezetessé tették. Végh Kató lemondása miatt ugyanis Vaszyné Kováts Ilonka ugrott be Frasquitn szerepébe s mindjárt hozzátehetjük: visszhan- gos, őszinte sikerrel. « Laczó István némi indiszpozicióval kezdett, de nagy' rutinja könnyen átsegítette a nehézségeken; virágáriája után már csak úgy zúgott a taps, amely nyilván remek fmstenori fortéinak és magas hangjainak szólt. Később, az elődás folyamán mind inkább áttiizesedett éneke és játéka egyaránt. Escamilló Szabady Istvánnak a Rigolettón kívül legjobb szerepe s belépője tegnap este. is tomboló lelkesedésre ragadta a közönséget. Föllépése valóban meggyőzően állítja elénk a körülrajongott és az jinnepléstől megrészegült torreádort, baritonja pedig teljes szépségében és erejében érvényesülhetett Escamilló szólamában. A mindig megbízható s a színpadon annydra otthonos Horváth László kitűnő Zunigájaé s Virágos Mihály tegnap feltűnően jó Moralese szintén feljegyzésre érdemes. Vaszyné Kováts Ilonka olyan simán illeszkedett az együttesbe, mintha a bemutató óta ő tartaná kézben a szerepet; szopránja frissen, szépen csengett. Fras- quitája egyik erőssége volt az előadásnak. Éppúgy Turján Vilma elsőrangú Mercedese is. Lőrincz Zsuzsa, Turján Vilma, Vaszyné Kovács Ilonka, Gál József és Sikolya dr. csempészötöse pedig az előadás egyik művészi csúcspontját jelentette. Lőrincz Zsuzsa tegnap este felvonásról-fel- vonásra értékesebbé váló, kitűnő teljesítményt nyújtva, élettel teli, meggyőző, pompás Cardelrni árucserét Németországgal, később komoly gazdasági hátrányokkal kell számolnia, így nem részesülhet a habom utáni szállításokban. pezzenek az Egyesült Államok számára, úgyhogy az USA-nak sohase kelljen többé az Atlanti-óceánon, kérész’ül utat nyitnia magának í^trópába, hogy hadat viselhessen. Lippman a. továbbiakban'afct követeli, hogy a Marshall-s&igie.teket, valamim mindrizokat a japán szigeteket, amely Ha way és a Fülöp-szig-etHv között féküs-znek, kebelezzék be az Egyesült Államokba, Hasonlóik éppen követeli az ausztráliai és ujzélajrLdi amerikai támpontok megtartását, feltéve, hcşrv a két szóban forgó ország nem dönt ugy, hogy az Etryersült Á1' a ni k kai t n. ed d i ginól szorosa bb kapcsolatra létpjen. Végezetül Lippman kimondia. hogy az Egyesült Államoknak Kínában is .szilárd hidföt kell teremteniök atz ázsia szárazfölden. ment alakilott. A habanerát még erős idegfeszültség jeleivel énekelte, a seguidilla azonban már fölszabadultam megragadó szépséggel szólt Lőrincz Zsuzsa nem azt a vad. fékezhehe- tetlen cigány lányt vitte szinpdra. akit Prosper Merimé-e novellájából ismerünk, hanem — Bizet finomabb, idealizált Carmenját, Viszont ezt aztán teljes beleéléssel és kitűnő színjátszó képességgel formálta meg. A kártyaáriát bensőséges művészettel adta elő. Hangja pedig érzéki szépséggel s hatalmas vivöerö- vel szólt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy vonzóan szép is volt, elhihelő, hogy olyan Carment alakitott, amely világvárosi operál; Carmenjeivel is állja a versenyt. Az énekkar és zenekar is igen kiválóan működött Operánk igazgatójának, Vaszv Viktornak a munkája értékét jelezze az a megállapításunk, hogy a tegnapi előadásra megérdemelten büszke tehet a hároméves együttes és lelkes, kiváló vezetője. Varga Mátyás szép díszletéit és Vitéz Tibor hatásos ren le- zését is újból meg kell dicsérnünk, mikor Bizet szinte túlzottan népszerű és mégis romoi- hatatlanul értékes, halhatatlan remekének egyik legjobb kolozsvári előadásáról szóló beszámolónkat zárjuk. K. B. Xt@ki6F¥áÍ€Ksztás e kolozsvári egyetemes KOLOZSVÁR, április 29. (MTI) A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem rektorává az 1944—45. tanévre Miskolczy Dezsőt, az ideg- és elmegyógyászati klinika igazgató-professzorát választották meg. Dékánok lettek: a jog- és államtudományi karon Tury Sándor Kornél, az orvostudományi karon vitéz Haynal Imre, a bölcsészet-, nyelv- és törlénelemtudo- mányi karon Koszó János, a matematikai é.s természettudományi karon J endrassik Ló- ránd, a közgazdaságtudományi karon vitéz Rajty Tivadar. í azaUits állammá szerelnék tenni JXyugat-Európát az amerikaiak Carmen Lőrincz Z.uzsával a címszerepben 7,$c\zl*%ytxélu Uau&laUUc A „iulalótn'' A mull század oltijr/irrnyomaton k/ptin leírtéit látni hamuié figurákat. A neobaroT! életforma öi /ei hűhó iimertctőjelm meit/.iröl kiabálnak róla. Parányi derűt folt a régmúlt ,,jó békevilágból*', amrlynek néhány ittnuf r.uli képviselője enyhe szivdobogáso, nosztalgiával szokta visszaáhitömi a mi remünkben tagadhatatlanul a legtehetelleneb >, It ^terméketlenebb, fa ji és nemzeti \szemporr- lol egyik legártalmasabb, amolyan ,pajj'. zsírban rnegfullaszió“ korszakol. Az a bizonyos régwágásu gáláns lovag, akinek a kezéből sohasem esett ki az ezu '• gombos pálca, a gomblyukából sohasem hiárnyzott a frissen szakított piros szekfü. /’ t- hete szalonkabátban, cilinder* en sétálgatták .a Hach-korszak „bájdus delnőit“ és alig lehetett különbséget tenni a huszonötévesek és a hetvenévesek közöli, annyira eltakarta arcvonásaikat a rengeteg szakáll, bajusz és egyeb megnövesztett alkalmatos szőrpamr- csok. A foglalkozás sem tudott közöttük nagy határokat vonni. Tisztviselő, földbirtokos, ma^át nyugdíjazó iparos, mind ugyanahhoz, a külső és belő életformához tartozott. amelyet a biztos jövő, a megalapozott háztáj és \ nem lehet tagadni, kissé a céltalanság jelölt ki számukra. Mégis, mintha enyhe m.elegrég támadna az j ember szive körül, amint a köze! s/ázc.zte - dős „fiatal lovag1’, az ,,arszlánok“ valósága reinkarnációja megáll előttünk. Semmi seri hiányzik róla. A fekete mellényt kére szí be átfogja a jó vastag aranylánc, melyről vas v ■. száz darab furfangos esed (becsi s egy jókora vaddisznóagyar csüng. A cilinder h ly> t megfelel a fényes fekete köcsögkalap is s az ezüstgombos pálcát is o ak a teremőr vet<c H ■ a markából, mert bizony a biró'ág e'őtl nem lehet botosán, fegyveresen megjelenni. De mi dolga lehet egy ilyen tiszteletreméltó öreg bácsinak a törvénnyel, hiszen százszor i is rá) zolgált már a nyugalomra. nemhogy ! emeleteket másszon a két rogyadozó lába. ] Egyszerű, mégis kissé tragikomikus történet, amikor a jószándek vezeti az embert, de i î két korosztállyal is túlhaladott egyén már r nem tud beilleszkedni a jelen helyzet követe'- menyeibe. Mikor pedig megtörtént a baj, ţ kiábrándulás nagyobb, máit az írott ttörví- nyék megsértését megtorló szabályok súly-'. Van valami teátrális az öregur póza'kc. ahogyan Ferenc József-szakállasan, kicsit \ sertett önérzet hánykolódásaival megáll a bíróság előtt. Mikor a í'zeméyi adatait bes mondja, nemcsak a feltett kérdésekre vá'.i- szol, hanem igyekszik élete kilenc évtizedének ös.zes hó i megnyilvánulását megismertetni i l-irósággad. A hatás nem is marad cl, mert: <"' végre nyolc gyermeket felnevelni. 2j unokát V és majdnem ugyanannyi dédunokái dajkáin, ] déd'elgetni, nem csekély dolog. Valamikor ipara volt az öregurnak, de már j több, mint egy emberöltővel ezelőtt felhagyott vele. Md't azonban elkapta az áldoza'- vada'ás szele és hősi elhatározással ismét ke - bevette szerszámait, amelyeket majdnem sz rágott már a rozsda. Persze, nem gondok a \ legszükségesebb formaságok betartásával '• • b’zony a jószándékból kellemetlen bírósági eljárás lett. Akárhogy is nézzük. bünö; az öreg és nincs olyan enyhítő szakasz a vaskos törvénye könyvben, amely megengedhetné a büntetés mellőzését. A büntetés alkalmazásában azonban tág keretek állanak a bíró rendelkezésre, aki ho sza.s töprengés után. tekintetbe véve a vádlott anyagi körülményeit is, kiszab egy akkor ácska penzbünteté t. mint amennyi lehet a delikvens havi dohán yköltséee. Csakhogy az öreget nem tehet egykönnyen | elintézni. Még a kisujja is reszketni kezd, Ij amikor a visszavonhatatlan verdiktet meghallja. Mégegyszer megkérdezi, hogy teljesen 1 bizonyos legyen a dolga felől. — Megbüntettek? — Törvénybe ütköző ki',súgást •’ követett el — magyarázgatja kissé kelletlenül a bíró —. meg kellett büntetni. Megbüntettük . . . pengőre . . —, De hiszen ezzel legalább . . . pakk dohányt vehetek — tér mindjárt az észszerű gondolkozásra az öreg . . . — Lehet, hogy vehet annyit, de büntetésnek nem sok. hiszen, hálisiennek van mit aprítania a tejbe. — Vanni van, de nem azért dolgoztam annyit életemben, hogy most ilyesmire költsem. Nem is érzem bűnösnek magamat. Azt hittem, hogy jót teszek, amikor dolgozni kezdek. A hazámat akartam azzal szolgálni, hogy én is munkába állottam. Nem büntetést vágtam érte, hanem jutalmat. . . Erre nincs mit feleink, de azért a bírónak is elhomályosodik egy kicsit a szeme, amikor az öregurra néz. Ő is azt gondolja, s mindenki azt gondolja, hogy bizony a jutalmat szívesebben átnyújtaná s tűzne a bácsinak akkora csillogó érdemrendet a mellére, hogy nemcsak a húsz dédunoka szeme káprázna tőle, de még a nap is megvakulna a nagy fényességtől, ha rásütne,
