Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-04 / 27. szám

o ma ELLCNZÉX « im I ií ­um 1 fi 4 4 f 0 b r ti 6 i í UKMHMMMMImmáOt bli.tUjy Luttzhf írja: Hogyan láttam az olasz összeomlást XVIII • Augusztus ti. A ma déli •sajtóértekez- Lu-ü „leit hatatlan"-nak és „minösithelct- lon“-nek nevezték a Nápoly ellen tegnap­étól-: ijvttvett a<\í5ols2>ás2 légitámadás. Ka­tonai célpontot nem találtuk el a bom­bák, ellenben elpusztult a . Santa Chiar:;“ kolostor, súlyosan megsérüli a királyi pa­lota, a „San Carlo" színház s bomba eite a dóin bejáratát is ... A lapok idézik. Churchillnek nyers es felsobbseges mon­dását, amely szerint Olaszország olyan, mint egy szamár, amelynek elég egy ,,cn- rotta“ (sárgarépa) s hu pedig inegcsökö- nyönödk, ott a ..bastone" (a husáng). Ez esetben a nápolyi légitámadás olyan, mint egy j ólirányzott bot ütés . . . S ez a vas­kos ütés bizony kiábránditólag hat az olasz koponyákra, amelyeket a „vissza­nyert szabadság” 'rózsaszín mámora fel­hozott be. Egyes újságok figyelmeztetik is az olasz közönséget, hogy a háborút nem lehet olyan egy-kettör? „kiküszö­bölni” mint a fasiszta diktatúrát, azon­ban ök maguk se tudnak felemelkedni arra a szemléletre, ami kívánatos volna Olaszország jelenlegi válságos helyzete­ben. Még mindig előbbre való az előző rendszer egv-egy intézkedésének a hatá­lyon kívül való helyezése, egy-egy volt vezető fasiszta személyiség letartóztatása és az elmúlt húsz év szennyesének a ki­teregetése, sem mint az, hogy maholnap elvész az egész Szicília és a lakosság élelmiszerellátása egyre nehezebb. Mától fogva például tej nincs csak há'om éven aluliaknak és betegek számára, húst pedig még mi, a diplomáciai testület­hez tartozók se kapunk . . . Az angolszász bombáktól elpusztított gyönyörű Nápolyon nem háborodnak fel annyira ezek a lapok, mint azon, hogy Romában még mindig nincs egy piazza, amely „Julius 25.“ nevét viselné ... A külföldi sajtó jelenlegi irányitól megér­zik, hogy mi mire gondolunk és élénken figyelmünkbe ajánlják: ne feledjük, hogy „a most szereplő olasz szerkesztők és pub­licistáik jórészt olyanok, akik közel két évtizeden át nem gyakorolták foglalkozá­sukat; el voltak távolitva a szerkesztői asztaltól“ . . . Igen s éppen ez a baj. Ezek a levitézlett és julius 25. után újból meg­szólalt közírók és politikusok — akiknek koronája a 89 éves Orlando, Itália egy­kori miniszterelnöke és a szintén 80 év körüli Benedetto Croce — harmatos lel­kesedéssel tömjénezik a szabadság isten­nőjének a szobrát és ebbeli ténykedésük­ben megfeledkeznek minden másról. A 89 esztendős „örökifjú“ Orlando olyan sza­badság-eszméktől tüzes szózatot intéz szi- dliiaii honfitársaihoz, hogy becsületére vál­nék a mi Petőfinknek is. Csakhogy . . . kettőjük között éppen száz esztendő telt el s azalatt sek minden történt. Ezek az egyébként tis zt elet remél ó, egyéni becsü­letességükben nem kifogásolható, kacska­ringéé tálján bajuszos és vaetermörderes galléru és másodvirágzásukat élő politi­kusok és publicisták aat hiszik, hogy ott lehet folytatni, ahol abbahagyták. S eb­ben tévednek. A tegnap emberei ök s már eljárt felettük az idő. Nemcsak az esz­méik, elképzeléseik túlhaladottak, hanem frazeológiájuk, kifejezésmódjuk is. Stílu­sukban, szépen kioirkalmazott körmön da­laikban más nyugalmasabb időben el­gyönyörködne esetleg az ember, de most kártékony fényűzésként hatnak. Légüres térségben mozognak és semmi érzékük sincs a valóság iránt. íme, máris kiütkö­zik a Badoglio-rendszer tragédiája, hogy nem tudo-tt utánpótlást teremteni és uj embereket felsorakoztatni, hanem csak a tegnap képviselőit. „Az uj kormány tag­jainak az életkora összevéve kitenne egy évezredet“ — mondották Rómában gú­nyosan éppen nem valami megrögzött fa­siszták a Badoglio-kabinet megalakulása­kor . . . Si non e verő é ben trovato... Ezek a publicisták sűrűn emlegették Garibaldit és a Risorgim-entot, pedig az eszményképük: Garibaldi, inkább kieb - rud'alta Itáliából az idegent, a hóditót, akit most ők inkább becsalogatnának . . . S a sokat emlegetett és végre — a fa­sizmus eltávolításával — megvalósult „olasz nemzeti egység?“ A julius 25. utáni mámoros napokban azt mondogatták, hogy csak a gyűlölt fekete inget kellett a történelem lomtárába hajítani és máris „az olasz királyi trón és az olasz nem­zeti zászló körül tömőiül miajd minden olasz“ Rómától egészen Newyorkig . . . Több mint 10 millió olasz él Itália hatá­rain kívül — ezek közül mintegy 9 millió Amerikában — s őket „elvadította, a nemzettestből valósággal kirekesztette a fasizmus, amely válaszfalat emelt olasz és olasz közé“ . . . Hogy ez a nagy egység Rómától Newyorkig megvalósult volna, pem merném nyugodtan állítani, bár tény a hogy sűrűn szállingóznak ha/.a az an­tifasiszta emigránsok. Világosan látom azonban, hogy milyen itthon ez az ..egység”. Merő negatívum. A fasizmus elleni gyűlölet és annak esetle­ges ivsszatérésétöl való félelem egy la­borba tömöríti e legellentétesebb eleme­ket, akik között ez a gyüllet az egyetlen összekötő kapocs. A lapokban is hirde­tett „Comitato Antifascista“ -ra, a párt- közi „antifasiszta blokk“-ra gondolok, amelyben a z újjáéledt „popolarek“-tól, az emigráns Den Sturzo néppártjától kezdve megférnek a konzervativek, a de­mokraták, a nemzetiek, a liberálisok, a szooi ál demokraták és kommunisták. Ösz- szesen hat párt. A kommunisták is . . . Julius 25. jótékony vihara után miut a vörös gombák sarjadtak ki mindenütt a kommunista- pártok, amelyeknek egy libe­rális Olaszországban természetesen éppen olyan létjogosultságuk van. mint a többi pártnak. Nápolyban, továbbá Milanóban és Torinóban — mely utóbbi két helyről már súlyos zavargásokat jelentettek — 'gén erősek, de van nemi tulajuk Rómá­ban is . . . Ecco! íme, ez az uj olasz nem­zeti egység. Ketrec, amelyben az együvé zárt vadállatok egymásra vicsorognak. Mit vártak még Iitáliában a fasiszta diktatúra elkergetésétől? Szóról -szóra idé­zem egyik lapból: „. . . A fasizmus bilin­cseiből való szabadulás magával fogja hoz­ni rövidesen az olasz katonai szellőm talpraállását és ütőképességét, amelynek rövidesen majd csodás bizonyítékát ad­ja . . . Itália hadereje mega cél ozódik erő­ben és szellemben éppúgy, mint az elmúlt világháború idején, amikor a katasztrofá­lis Caporetto után elkövetkezett Piave, ahol diadalmiasan megállítottuk a mon­archia effenziváját . . . Badoglio akkor ; azt mondotta, hogy kész Itáliát akár üri- j ciháig is hátrálva védelmezni s most pe- • dig hőseink, ha kell, az Alpesekig is I vissza vom uliiik, de nem teszik lr> a fegy­vert addig, amíg ellenség áJJ Itália szent földjén“ . . . Érdekes, hogy a julius 25. utáni napok­ban csakugyan mintha mogrösöriölt vol­na Szicíliában az olasz katonai ellenállás Ennek kisebb eredményeiből egyes lapok mái nv»guk igazolására - messzemenő következtetéseket vontak le. A liberálissá átvedlett „Giornale d'ltaha“, az üreg Bergamini szenátor lapja, azt irja: . A feketeinges zsarnokság nem lelkesíthette derék katonáinkat . . . Íme, itt a példa, hogy mit müvei a hősiességük, amikor a •szabadságában ujj ász üli etett Itáliát keli megvédelmezni“ . . . Sajnos, az öröm tul- korainak bizonyult. A lelkesedés égig fel­csapó lángja szürke pernyévé zsugorodott össze. Olyan volt az egész, mint egy ha­lálos betegségnél talán injekció hatására mutatkozó átmeneti javulás, hogy utána még nagyobb legyen a visszaesés ... De erről a tényről már csak szórakozottan vesznek tudomást az újságok. Sokkal fon­tosabb nekik szűk reszabott hasábjaikon az elűzött rendszer egyes vezető személyi­ségei magánéletének a kiteregetése. S talán még azt se bánják túlságosan na­gyon, hogy Szicíliában nehány pénzen megvett hazaáruló már élesztgeti az an­goloktól szított szeparatista mozgalmat, amely az Itáliától való elszakadást tűz­te ki céljául. A mult századbeli Risorgi­mento legalább földrajzilag megterem­tette az „Italia Unita“-t, mig a mostani neo Risorgimento, amely olyan büszkén ! hivatkozott az előzőre, felszabadította a polgárháborúnak és Itália felbomlásának 1 a fúriáit . . . Forró augusztusi római éjjel. Kilépek a kertre néző erkélyünkre. Egy-egy pinea tekintélyes tányérkoronája és ciprus or- sóalaku dárdája koromfeketén válik ki a félhomályból . . . Sziporkázva hullanak a csillagok és valahol az őrjárat igazoltat valakit . . . Buona nőtte...“ Nyoicszáz házat döntött romba Törökországban a keddi földrengés j ANKARA, február 4. (MTI) A keddi föld'- ! rengés pusztításairól csak gyéren érkeznek j jelentések Ankarába, mert a földrengéssuj- ! tóttá vidéken megszakadt a távbeszélő össze­köttetés. A földrengéstani intézet megállapí­tása szerint a mostani rengés fészke hztan- bultól 180 kilométerre volt. Ideiglenes köz­lés szerint a földrengés a Kasztamonu cs Ankara kö­zötti vidék lakosságát sújtotta, ugyanazt a vidéket, amely a mult évben is többször szenvedett ettől az elemi csapástól. Fovarce védékén azonban, amely az anka­rai kormányzóságban van, az eddigi ideigle­nes adatok szerint 800 ház omlott össze és 130 a megtalált halottak száma. A leginkább sújtott helvek Cserkesz vidékén vannak. A mintegy 10 ezer lakosú Gerede város 80 százalékban elpusztult. Kedd estig 80 halottat ástak ki a romok ától. Cserkeszből még semnrféle je’entés nem érke­zet. A kormány nyomban katonaságot küldött a földrengéssujtotta vidékekre sátrakkal és gyógyszerrel. Törökországot az utóbbi időben súlyos földrengések egész sorozata érte. Az vsztanbuli obszervatórium megállapítása szerint Ana­tóliai összesen zz különböző erejű földrengés érte. Elpusztult a telefonvezeték és ezért nem érkezett még pontos jelentés a károkról és az áldozatok számáról. A halottak számát azonban többszázra becsülik. Súlyos károkat okozott a földrengés az Északnyugat-Anató- liában fekvő Castamonu tartományban. Cser­kesz helység teljesen elpusztult. A Cserkesz­től nyugatra fekvő Geredo város házainak négyotödrésze összeomlott. Súlyos hóviharok nehezítik meg és teszik részben teljesen lehe­tetlenné a mentési munkálatokat. Harangozó Gyula a modern balettről és a Fából faragott királyfiról A színházban, Vaszy Viktor barátságos, | volna ki mondanivalóját. Ennyiből is hangulatosan berendezett igazgatói szo­bájában találkozunk Harangpizó Gyulá­val, a pesti Operaháfc hetek óta Kolozs­várt dolgozó balettmesterével. A rokon­szenves fiatal művész Bartók nagysikerű balettjének, 2 Fából faragott királyfinak\ a bemutatóját készítette elő. Ez lesz az első magyar balettbemutató Kolozsvárt, de nevezetesen a mai est azért is, mert egyben modern balettet is most táncolnak először kolozsvári színpadon. Ennek a be­tanításához valóban nélkülözhetetlen volt a nemzetközi értékként számnmtartott magyar táncművész, és koreográfus, Ha­rangozó Gyula közreműködése. A modern balett fejlődési útjáról kér­dezzük mindenek előtt Harangozó Gyulát. — A klasszikus balett a múlt század végén zsákutcába .jutott. Figuráit, zárt táncszámait lehetett kombinálni, variál­ni, de újat mondani velük aligha. Ekkor hívták a koreográfusok a balett segítsé­gére a pantomimot. Mesét írtak s azt el­játszották. Megtartották a zárt számokat is, de két táncszám között, mintegy ki­esve a táncból, némajáték formájában vitték előre a történést. Olyan volt ez., mintha a zeneszerző a szerelemről dalol­va, egyszerre abbahagyta volna a muzsi­kálást, ) s dallam helyett szavakká fejezte nyilvánvaló, hagy a pantomim csak man­kója lehetett a balettnek. A Gvagilevéik- től kiindult forradalmi mozgalom aztán végül is visszajuttatta a táncot az őt meg­illető helyre. A modern balett nem dol­gozik a régi, szokványos figurákkal és zárt táncszámokkal, mégis a mese min­den mozzanatát és a zene minden érzelmi rezdülését tánccal fejezi ki. Belső, lelki tartalmat kifejlsző uj tánomozdulatokiból komponáljuk a modern balettet — mon­dotta Harangozó Gyula, s még hozzátette, — ahol helye van, ott szívesen fordu­lunk ihletért a népi táncokhoz is. Ha arra a három Harangozó Gyula ál­tal tervezett balettre gondolunk, amelye­ket magunk is láttunk Pesten: a Romeo és Júliára, a Fából faragott királyfira és a Csárdásjelenetre, akkor tökéletesen igazolva is látjuk Harangozó minden sza­vát. Ezek valóban módéra, balettek. S kö­zülük a Csárdás jelenetben a magyar né­pi tánc elemeit is megtaláljuk, na,gy bő­ségben. A Fából faragott királyfit 1919-ben mu­tatták be először Pesten, másodszor 1935- ben, de egyik megoldás sem elégítette ki sem a kritikát, sem a közönséget, a leg­elégedetlenebb pedig maga Bartók Béla volt. Éppen ezért a meglepetés erejével holott itrrwk 1 púi óv múlt in hi 11 m a (Lv/or i#> mü iorra 1 űzték. J Jogvan ny .- te meg Bartók hozzójá) ulá.sát ! rd< • 7. Z11 Ha na ngoz ótól. — r> icm könnyön, de ami kői * sik ;e»ült megisrnei let nem v< 1c eLk óp, emel, körívet. kapott hozzá, ningjele ni a p róbó­k < 01, ö végi'Z/t pa 1 t itúrába n a : / ukr.é­Kés át; alakításokat s elmond! iát om, hogy jóváha gyárával adjuk u«y a Fá hói fa/a­gott k irály fit, ahogy a kolozs'. űri : /in­padcin is megjelenik Ezután még Harangozó pályafutása fe­löl érdeklődünk. — l929-b“n Radnai Mik ló- szerződte­tett az Operaházhoz, hamarosan szólótún- oos lettem, később balett mester. — Pesten kívül hol szerepelt? — Londonban együtt dolgoztam az orosz balettel, Gyagilev balettmesterévc Mjasszinnal. A milánói Scalaban három évadon keresztül mint vendég én tervez­tem a műsorra kerülő baletteket. Berlin­ben is többször drugóztam a Deutsche Tanzbühne meghívására; szerepeltem Münchenben, Firenzében, Brüsszelben, s voltak tan it ványaim a világ minden ré­széből, még Japánból is. Sz- ,'ényen mondja mindezt Harangozó Gyula, hivalkodás nélkül, inkább némi rezignáld óval. Hogy mitől e rezignáció, a művészek szabad érvényesülését bere­keszt ő háborúra gondolt-e. vagy egyébre7 — nem kérdezzük. Ehelyett vendéglátónkhoz, Vaszy Vik­torhoz fordulunk azzal a kérdéssel: mit jelent számára zeneileg az újabb Bari ók­bemutató? , — Nem merném azt mondani — feleli Vaszy Viktor —. hogy Bartók interpretá­lásának különleges törvényei volnának* de bizonyos, hogv minden olyan müvet, amelynek nem szokványos a zenei nyelve, amelyet nem idegzett a fülünkbe a szín­ház, a rádió, meg az utca, az ilyen mu­zsikát csak tökéletesen szabad előadni s a tartalmát kell megszólaltatni. Azon for­dul meg a sikere, érti és átéli-*? az elő­adó. Tizenkilencéves karmesteri pályafu­tásom alatt mindig azt tapasztaltam, hogy a tartalmi lénveget kell átéléssel kihang­súlyozni a műből. Bartók zenéjét sem le­het magyarázni, csak átélni lehet. Az őszinte átélés föltétlenül sodró hatással van a közönségre. Vaszy Viktor sokszor vezényelt már Kolozsvárt modern zenét és mindig átütő nagy sikerrel, ez mindenesetre őt és fel­fogását igazolja. De ezzel be is fejeztük kérdéseinket, mert jóideje összegyűlt már próbára né­hány operaénekes és énekesnő (a legkö­zelebbi bemutató, a Faust szereplői) s jól tudjuk, minden művész türelmetlen, ha várnia kell arra, amíg — mást interjú­volnak. . JSagy haji)forgalom Gii r iltárban Madridból jelenti a DNB: Spanyol tu­dósítók algericasi jelentése szerint szer­dán Gibraltárban nagy volt a hajóforga­lom. Délelőtt 4 brit romboló futott be. A kikötőben és az öbölben szerdán délben 65 szövetséges teherhajó, köztük több tartályhajó tartózkodott. Befejezték a nyomozást a nagyváradi gyilkos ügyében Nagyváradról jelentik: A „Casino” mozi­ban 'történt ’eánygyilkosság ügyében a rend­őri nyomozás befejeződött, miután napvilágTa kerültek az áldotao összes eltűnt ruhadarab­jai. Fekete Bélát, a. gyilkost valószínűleg szombaton adjáki át az ügyészségnek a rend­őrség bűnügyi osztályának összefogla ó jelen­tésével együtt. A bűntett minősítése felett az ügyészség dönt. A kétszeri boncolás kétség­kívül’ megállapította, hogy az áldozat hala at fulladás okoz a. Fekete Béla bünlajstromának összeál'itásánál kiderült, hogy a gyilkos már héts2er volt büntetve különböző bűncselek­ményekért, AZ ERDÉLYRÉSZI MÉHÉSZ EGYESÜLET igazgató választmányi ülése, az Er­dclyrészi Méhész Egyesület igazgatóválaszt­mánya február 2-án ülésezett Pohl Béla el­nökletével. A választmány az ugyancsak feb­ruár 2-ára kitűzött közgyűlést tárgyainak elő­készítése után foglalkozott a marosvásárhelyi Méhészkor átiratává', melyben alapszabályai­nak jóváhagyását sürgeti. Az egyesület il!e- íiékes helyen úgy a marosvásárhelyi, mint a többi méhészkörök alapszabályai jóváhagyá­sának me gsürget ését határozta- Uj méhész­kor megalakítását jelentették be Gyergyó- sízentmiklósró'. Az egyesület, tagdijának 4 pengőről 10 pengőre vai'ó felemelését java­solta a választmány a közgyűlésnek és fel­hívta tagjainak figyelmét a Kolozsvárt most megalakuló vándor méhész szövetkezet tagjai sorábai való belépésre. Több kebelt ügy meg­beszélése után az ülés_ bezárult. BOLSEVIKI ÚJSÁGÍRÓ ÉS EGY FRANCIA TISZT AFFÉRJA. Algírból jelentik, hogy egy francia tisztet megbüntetlek, mert affér je volt egy boieeviki újságíróval. Hangsúlyozzák, hogy a büntetéssel hasonló összeütközéseknek akarják elejét venni. (TPj vri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom