Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-12 / 8. szám
r I. T. r N 7. t K 114 4 Január 12. jWí/mi/v lószló írja: Hogyan láttam az olasz összeomlást IV Koloc U ,11. !')44 JJItuál /’<>. ,JULII s i>. Ma délelőtt újólag II. Pistá- I'úl voltain. Már felépült. azonban még műidig nem szabad kimozdulnia a lakájból. I öb- bcn jöttük össze uala kÖwtscgick és mások as. Ncbanv magasrungu idegen követségi szemel v — mim mond fák már cl is szaki tau.i innen az értékesebb holmiját. A ncp még mindig optimista módon vélekedik Kóma bombázását illetőleg. Olasz, hivatalos .körök bizalmas véleménye szerint azonban Róma kö élt bombázása most már elkerülhetetlen! Mint B. olasz, külügyi államtitkár mondja, főként kdén lord kői eteli makacsul Róma bombázását, amelytől nem is annyira hadászati, mint inkább „morális" eredményt vár, s ennek már Churchill se tud ellentálini, aki — állítólag — kímélni szeretné Rómát... Dr. M. M. elpanaszolja, hogy pár nappal azelőtt, amikor egy útkereszteződésnél haladt lassítva autójavai, egv olasz téifí „porco te- desco" kiáltással öklöt rázva támadt reá, majd amikor ő kiugrott az autóból, hogv a sértésért az illetőt kérdőre vonja, az megfutamodott . . . Valaki indítványozta, hogy mi, rcmai magyarok, viseljük állandóan a magyar nemzeti jelvényt; a magyar címert a szent koronával. mert az olaszok első látásra minden idegent németnek néznék . . . Délután egy „coloneii o^-val (ezredes) dis- kurálram. Közös olasz barátunk mutatta be. Most jött haza Budapestről, ahol hosszabb időt töltött és kedveskedésből ejtegetett is egv-két szót nekem magyarul. Harmadik éve már, hogy egyhuzamban nem jártam otthon, s igv érdekelt az, amit nekem elujságolt. Sohasem felejtem el azt, amivel tőlem búcsúzott: „Voi sitté ,il pác se del sorriso . . . '* Maguk a mosoly országa". Nem tudják, hogy mi a háború! Fiirödjetek rómaiak a Tiberisben JULIUS io. A történelmi óra eljött; az angolok és amerikaiak partraszálltak Szicil.á- ban és a sziget egész délkeleti partmentén áll az elkeseredett harc ... Az egyik szakaszon állitólag visszaszorították az ellenséget, mig a itöb’bi ponton heves küzdelem dúl; ádáz szuronyharcok. Mindenki lélegzetét visszafojtva lesi. hogy mi történik Szicíliában, mert azzal tisztába!'' van, hogy Olaszország sorsa dől el itt. „Vagy visszadobják a tengerbe rögtön az angolszászokat, vagy pedig sikertelen minden további ellenállás“ — mondogatják az emberek. Egy gyors siker relvillanyozólag hatna é5 talán a már kialakult tömeghangulatot is megváltoztatná. ha . . . bekövetkeznék. Délután Dr. M. I. nápolyi lektor barátommal találkozom a piazza Barberini-n. Bágyadt mosolygással üdvözöl: „Rövidesen találkozunk mi, claszbarátok a — margitszigeti Palatínuson, de ha nem sietünk, esetleg — másutt“ . . . Rómában „Pro Sicilia“ névvel megalakult a szicíliai menekülteket segélyező bizottság. JULIUS 13. Enrico Frandsci altábornagy, 1 Szicíliában küzdő feketeinges csapatok parancsnoka elesett. „Siracusánál, Licatánál és más pontokon az ellenség kimélyiteni próbálja kezdetben megszerzett állásait" — mondja a mai „bollettino“. A Popolo di Roma“ — mivel julius negyediké óta nem lehet Ostiába kimenni — melegen ajánlja a rómaiaknak a Tiberisben való fürdést... A fascista kormány egyik vívmánya volt, hogy a tengeri fürdőzést a szegényebb néposztály számára is szabaddá tette. A római kis modern ostiai pályaudvarról ao—25 perc alatt villamosvonat röpit ki az ostiai tengerpartra, amely a ,,Lido dt Roma“ nevet viseli. Oda-vissza mindössze három lira a költség . . . Mindez azonban már „tempi pas suti". Julius negyediké óta nem lehet Ostiába kimenni, hogy az ember megmártogassa magát a sós tengerhabokban. Attól félnek, hogy egy váratlan ellenséges légitámadás tömegkatasztrófát okoz. Ostia, az egykori hires ókori fürdőhely, mely szép és pezsgő elevenségü fürdővárossá épük ki az utóbbi években, elárvult. A perzselő kánikulában Római kövei közé vagyunk töm- locözve. Még a lak-ásban benn hüs van kicsit, de odakinn a sütőkemence forróságával liheg körül a déli nyár . . . Még ez is minden baj tetejébe — panaszkodnak az olaszok. A „Popolo di Roma"' vigasztalja őket szelíden és ajánlgatja a jó öreg Tiberisben való fürdést, s hogy kedvet csináljon hozzá, azt a lehetőséget is felemlegeti, hogy még a város- alapító Romulus sem átallotta feredőzni a Tibens szóké, habjaiban — ha el is felejtkeztek erről a tényről a krónikások .. _ íme, Róma még mosolyogni is tudl v Az Isten mindig as erősebb batalionokkal tart“ JULIUS /;. Most már bizonyos, hogy Szicíliában a partraszállt ellenséget nem lehet „visszadobni a tengerbe", sőt... Paisolini^a „Messagero"-ban ismerteti józan komolysággal a szicíliai helyzetet és ezzel fejezi be cikkei: 'rctliamo al nmtro Jnilto di sn/naiteere e ehe fi in c gnnto" . . . (.,1 11 s/iink a győzelemhez v.iló jogunkban és abban, hogy a/ Isten igazságos1'. , .) Nem tehetek róla sie nekem önkéntelenül Nagy Ingyes poros/ ktráls cinikus, de, sajnos, iga/ mondása jut Cs> etilbe; „Az Isten mindig a/, erősebb bata- Honokkal tart"... , Jt’LlUS //. Az elintilf éjjel megint légiriadó volt. Másfél óráig tartott. A légvédelmi ütegek pár percig tüzeltek. Reggel fehérek voltak a római utcák és piazzák, valósággal behav.v.ottan a röpcéduláktól, amelyeket sil- tün, kötelekben dobáltak le az angol bom- bá/ógepek . . . Mintha a Havas Holdogasz- S'/ony csodája ismétlődőtt volna meg" - jegyezte meg nekem Signora Onori, a római Magsai- Akadémia gondnok nője. Igv sokan kapták kézhez a Churchill és Roosevelt aláírásával ellátott és az olasz néphez intézett „Szózat"-ot, amely régben hízeleg az olasz népnek, hivatkozik az. olaszok nagy kultúrájára, hagyományaira, művészetére, másrészt pedig hangoztatja, hogy .,minden Iiáimra szabadi bajnak a Duce, a jascismus es a nemzeti szocialista Németországgal való szövetség az oka“. ,. 1 szövetséges had seregek — úgymond a kiáltvány — Olaszország szivébe viszik )>■<>■,t a háború hűit... Óla /ok, íme, ez az eredményé Mussolini es a jaomnus bűnös politika).inak, amellyel a nemetek oldalán hahóit ha sodorta Óla /.országot." A „szó/at“' ezután magyaiizgatja, hogy „az olaszok csupán a nái i Németországnak érdekeiért hullatják a ceniket" és „a németek elárulták az olaszokat" . . . Tagadhatatlan: a kiáltvány szerzői ügyesen építenek az. átlagos olasz lélekben lappangó német ellenszenvre, amely a mult- s/áz.adlbcli osztrák- és habsburgellenes harcokban plántálódort oda. Viszont az is ügyes sakkhuzás volt, hogy a lau ist a kormány közöl tette a röpirat szövegét a lapokban; hadd olvashassa mindenki, a fascismus nem fél az ellenséges propagandától . . . ,,/l röpcédulákat rövidesen bombák követik" — hangoztatják némelyek. A légiriadó következtében aztán nem sokat aludtunk az éjjel. Kivált szegény feleségem nem, mert reggel fél $ órakor felkölttette magát a szomszédasszonnyal és rímem — „fare la coda“ — vagyis a piacra,-hogy megkezdje a sorbanállást egy kis zöldségért és gyümölcsért, mert másként nem lehet hozzájutni. Délfele vergődört csak haza kóválygó fejjel a tűző napsütésben órákig való ácsor- gistól, lökdösődéstől holtra fáradva. Amikor még Halle Szelasszie képmása lógott a diatlalkapan JULIUS iS. Csendes, nyugalmas, otthon- üléses vasárnap . . . (Talán a vihar előtti csend?) 1 egnap este valóban festői, történelmi színekben pompázó volt a Trastevere. a Ti be risen tuli városrész hagyományos ünnepe: a „Festa di noantri", amely a regi jó időkben látványos külsőségeivel egy hétig is elxaj- gott a girbe-görbe trasteverei sikátorok, utcák é> terek tájékán. Emlékszem, hogy mekkora cécó volt itt 1936-ban: a „ponte Garibaldi’ - nál állították fel a diadalkaput, s erre felakasztották diadalon jelül Haile Szelasszie „JuJa oroszlánjának“ a mását . . . Micsoda latin fesztelenségü dándó zajgoit itt a szabad ég alatt: görögtüz, kivilágítás, tánc. ének egész éjjel a volt „Torre Anguillara" körül... Mindebből csak a szokásos Mária-körmenetet hagyta meg a háború. Az ablakokon erkélyeken szőnyegek, draga selymek, damasztok és körmenetben viszik körüL a „Madonna della Carmine''’ égszínkék selyembe öltöztetett szobrát a trasteverei utcákon . . A középkor s a reneszánsz komor és derűs színei viliódznak a vén trasteverei utcákon a római alkonyati nyári cg alatt. Dörög a taps, zug az „ewiva", virágkévék záporoznak a Madonna tömeg feje feiert hömpölygő trónusa elé a porba és amikor a Mária-szobor eltűnik a „San Criso- gono“ bazilika ódon ivei alatt, az anyák, mintegy segélytkérőn, magasba emelik gyermekeiket, s mintha roppant zokogás törne fel a tömegből . . . S körmenet felett mintha láthatatlan Damoklcs kard sulyosodnék és bibliai igéket hallok; „Megmérettél és könnyűnek találtattál . . . NB. Majdnem elfelejtettem; az elmúlt éjjel megint légiriadó volt. Az amerikai magyaroknak szóló rádióelőadisom után éppen kiléptem a „M-inistero della Cultura Popo!are" kapuján, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák. Már nem tértem vissza, hanem szépen hazasétáltam a gyönyörű holdfényes éjszakában ... A légvédelmi ágyuk ezúttal nem tüzeltek. Vájjon, ez volt-e az utolsó figvelmezTizennyolc és félmillió pengőnél több adót fizetett a múlt évben Kolozsvár polgársága KOLOZSVÁR. jiatnuár 12. Kolozsvár polgársága az úgynevezett adómorál tekintetében nem mindig állott az első helyen. A mtegszcfl.lás alatt különösen nem, mert akkor olyan súlyos adókkal rótták meg, amelyeket nem tudott kifizetni. A megszállóknak az volt ai céljuk, hogy a kisebbségeket anyagilag gyöngítsék s e cél szolgálatába állították az adókivetőbizottságokat, amelyek olyan alapos munkát végeztek, hogy a kereskedők és iparosok jórésze kénytelen volt beszüntetni üzemét. A helyzet hazatérésünk után lényegesen megváltozott. Megtörtént ez, ami a 22 éves megszállás alatt tatlán soha, hogy önként, anélkül is kezdték adóikat befizetni, hogy végrehajtó járt volna a házuknád. De ez csak egy rétege volt az adófizetőknek, a nagyobb rész hozzá ’van szokva a foglaláshoz, az adóintéseket nem vette komolyan s várta a végrehajtókat, mert ez „régen, igy volt szokás“. Az év utolsó negyedében aztán Kolozsváron is megindult ai hátralékos adék fokozottabb behkjtása. Portyázni kezdtek a végrehajtók s az lett az eredménye, hogy az adóhivatal befizető pénztáránál heteken át olyan nagy volt a* tolongás, hogy a befizetéseket csak nagynehezen lehetett eszközölni. Megjavult az adómoráú s a hátralékos adó fizetése gyors ütemben kezdődött meg. Amint a közigazgpitási bizottság legutóbbi ülésén ár. Kalith András pénzügyigazigató közölte, a mult év folyamán Kolozsvár polgársága állami és városi adók fejéhen összesen 18.628.491 pengőt fizetett be, ám ennek ellenére az 1942-i és 1943-i adóhátralék még mindig 4.695.681 pengőt tesz ki, ami az évi előírás 34.46 százalékának felel meg. A fis- kus véleménye szierint még ez is igen. nagy hátralék, ám ha figyelembe vesszük azt, hegy Kolozsvár polgársága a megszállás alatt teljesen elszegényedett, mégis szép ez az eredmény, mert tizennyolc és félmillió pengőt egy év alatt befizetni, nem lekicsinylendő teljesítmény volt. Az 1942-i évhez viszonyítva! az elmúlt év az adózás szempontjából sokkal kedvezőbb volt. 1942. év végén az adóhátralék 10.198.480 pengő volt, s hhozvéve ehhez <a muiltévi előírás 13.627.770 pengőt, a két év összege 23.324.372 pengőt tesz ki, amelyből 1943. év végén, a hátralék 4.695 685 pengő volt. „Mi vagyunk a magunk sorsának kovácsai!“- mondotta dr. Mikó Imre székelyföldi beszámolókörutján. SZÉKELYUDVARHELY, január 12. Dr. Mikó Imre országgyűlési képviselő beszámoló körutat: tartott udvarhelymegyei kerületében. Elsőnek Homoródjánosfalva községet látogatta meg, ahol a képviselői beszámoló alkalmából népes gyűlést tartott az Erdélyi Párt. A gyűlésen Szakáts Zoltán felsőházi tag is megjelent. A vendégeket a község lakosságának élén Kiss Sándor unitárius lelkész, az Erdélyi Párt tagozati elnöke, üdvözölte a falu határában. A képviselői beszámolót a leventeotthon zsúfolásig megtelt helyiségében tartották meg. Dr. Mikó Imre beszámolója során megemlékezett a román megszállás éveiről, majd a háborús helyzetet ismertette. Hangoztatta, hogy. mi a nagyhatalmi tényezőket nem befolyásolhatjuk és a háborút nem tudjuk eldönteni. Meghoztuk a magunk áldozatát és most pótoljuk veszteségeinket. Ha megtartjuk a magunk belső, szilárd egységét, akkor ezen keresztül döntő tényezővé válhatunk Közép-Furópában a háború után. A székely ség egysége mindig példás volt, a román Imperium alatt a nemzeti öntudat gyönyörű tanúbizonyságát adta és ezt az egységet most sem engedjük megbontani. A külpolitikai • eseményekkel kapcsolatban arra mutatott rá Mikó Imre, hogy szilárd egységben kell maradnunk, ha azt akarjuk, hogy' ne söpörjenek el világesemények meg*próbáltál.hő Ml agyunk a magunk for nirak ko ái ui hununk kell benne, hogy meg i/cbb napokra vi nad a S/t kelyfolj topé. Szakát* Zoltán felsőházi t.ag feh/óInL Kin ,1/ u\ót/rrú nic/og.i/íL I,,1 ( kö/ell.ii i* kérdéseket ismertette. Kiemelte I» zéd< ben lines az tiátiyiioLt gaza al hintáira a/irt ..an •/tikiig. mert gazdaságilag csak igg tudjuk leküzdeni j háborús uehe/.ségekcl. A tosáb- b -aknai) a lábbeli é> ruliajuttatások nchc/.st- gcívcl foglalkozott. Ruhaellátás tekintet él*-n i S/.ckcIyföldön kedvezőbb a helyzet, mint .1 y ország többi részében, mert a gyapjú é a lentermelés, valamint a fejlett há/iipar elv; sr!kelőbbé teszi a háborús nehézségeket mi it azokon a vidékekén ahol a lakosság kizáró lag bolti árucikkekre van ráutalva. A Lúb- beliellátás terén már nehezebb a helyzet és itt kormányintézkedéssel kell rendet teremteni. Elmondotta továbbá, hogy az Erdélyi Párr állandóan szorgalmazza Udvarhely megye bekapcsolását az. ország gazdasági vérkeringésébe, aminek kiinduló pontja az udvarhelymegyei vasulkérdés sürgős megoldása. Bejelentette, hogy az EMGE a jövőben az. asszonyokat es leányokat is egységes szervezetbe kívánja tömöríteni, hogy egységes gondolkodás alakuljon ki közöttük, mivel a csaíad szellemét az anya szabja meg. Szakáts Zoltán felszólalása után Kiss Sándor lelkész köszönetét mondott az elhangzott beszédekért, majd az értekezlet a Himnusz eléneklésével végétért. A Pester Lloyd a magyar- szlovák viszonyról A Pester Lloyd vasárnap reggeli száma po zsonyi keltezéssel rendkívül figyelemreméltó cikket közöl Szlovákia és Magyarország viszonyáról. A cikkíró megállapítja, hogy a szlovák sajtó hangja* Magyarorszaggal szemben az utóbbi időben sok kívánnivaló hagy hátra. Kétségtelen — folytatja a cikkíró hogy a szlovák nép legnagyobb része a szlovák néppárt zászlója körül csoportosul, de kisért a cseh-szlovák eszme is, amely árulást jelent a szlováksággal szemben. A tudósító ezután rámutat arra. hogy nem egy szlovák lapban megjelent cikkből arra lehetne következtetni, hogy Magyar- országot Szlovákiában az ellenséges táborba számítják. A szlovák lapok egyáltalán nem közölnek tudósítást Magyarországról, ezzel szemben készséggel helyet adtak a gyanúsításoknak és feltevéseknek s ugyanez a tendencia nyilvánult meg felelős államférfiak beszédeiben is. Vájjon a Magyarország-cllenes szlovák sajtókampány pusztán don-quijotei harc lenne csak egy kisértet elien? Az az erély és az a következetesség, amellyel ezt a harcot folytatják, alig enged meg ilyen magyarázatot, de nyilván közel fekszik a logikus következtetés, hogy miután a nemzet maradéktalan egységét a legnagyobb teljesítményű propaganda ellenére még nem sikerült elérni — vagy tul- gyenge a magyarellenes érvelés, vagy pedig a megtérítendő „idősebb nemzedéken1' nem fog a tanítás. Egy véres küzdelemben eltelt év után. amely nem hozta meg a békét, de közelebb hozta a frontot — írja a cikkiró —, nyugodtan lehet gondolni a magyar—szlovák viszonyra is. Magyarország szomszédnak és szövetségestársnak tekinti Szlovákiát, — arhely- lycl — de nem gyöngédségből talán, mint azt szlovák részről szívesen gondolnák — jó szomszédi viszonyban akar élni. Magyarországon szívesen elhiszik a legfelsőbb szlovák propagandavezetőségnek azt, hogy „karddal a kezében kész Szlovákia megvédésére“, ha „bizonyos déli szomszéd“ meg akarná támadni, még akkor is. ha az illető szónok még ma is adós bizonyítékkal, hogy Magyarországnak ilyen támadó terve volna. Kérdés ezekután — folytatja a Pester Lloyd —, hogy a Magyarországgal szemben megütött hanggal, a be nem bizonyított gyanúsításokkal és a bizonyos alkalmakkor robbanásszerűen kitörő magyargyülölő cikkekkel kinek vél szolgálni Szlovákiaf Vájjon azt reméli, hogy ezzel megerősiti az uj Európa ellenállóképességét, vagy pedig csak a „még mindig kisértő“ szentistváni gondolatnak a szlovákság sorai közt élő híveivel harcol? Az uj év talán erre is választ log adm. A cikkiró rámutat, hogy ami a szentistváni gondolatot ‘illeti, abban nincs területi igényről szó, az mindig a mindenkori magyar államterületre vonatkozik. A cikkiró végül ismét leszögezi, hogy a vezető magyar államférfiak gyakran kijelentették: t Magyarországnak nincs igénye Szlovákiával szemben, Magyarország minden tekintetben tiszteletben tartja Szlovákia önállóságát és tartózkodik a szlovák belügyekbe való beavatkozástól. Majd a szlovák propagandafőnök kijelentését idézve, amely szerint jelenleg sem idő. sem tér nincs partikuláris ellentétekre s hogy Szlovákia tisztában van az európai egységes öntudat követelményeivel, annak a reménynek ad kifejezést a Pester Lloyd, hogy ez a kijelen-- tés a jövőben a magyar—szlovák viszonyra .s vonatkozni fog,
