Ellenzék, 1944. január (65. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-12 / 8. szám
Ti 4 4 Január 'TE Sorstragédia ELLENZÉK 3 (Z) Néhányszavas távirati jelentés számol be arról, hogy Galeazzo Ciano gróf, volt olasz császári és királyi külügyminisztert, az olasz birodalom szent száki követét, a fa siszta nagytanács tagját, a Duce ve- jét, kedden reggel bírósági Ítélet ,r alapján öt társával együtt golyó által kivégezték. A magyar sajtó és különösképpen az erdélyi magyar sajtó semmiképpen sem mehet el szótlanul az esemény mellett. De amilyen súlyos és kérlelhetetlen a parancs, hogy halála napján Galeazzo Ciánéról megemlékezzünk, ugyanolyan súlyos és kérlelhetetlen a felelősség, amelynek alapján róla megemlékezhetünk. Az első világháborút követő világ egyik üstököse volt a fiatal Ciano gróf, aki alig harminc egynéhány- éves korában a világpolitika legfeszültebb időszakában foglalta ©1 az Imperio külügyminiszteri székét. Mindenki tudta róla, hogy a fiatalember elsősorban apósának, a Dúcénak szócsöve, de azt is tudta mindenki, hogy a szócső szerepét is ilyen esetekben csak rendkívüli tehetséggel megáldott emberek tolthe- t/k be. Aki a diplomácia útvesztőiben csak némileg is jártas, az tisztában van azzal, hogy a leghatározottabb utasítások mellett, a legkisebb stilisztikai hiba is katasztrófákat idézhet elő. Galeazzo Ciano gróf megállotta a helyét, mint a birodalom külügyminisztere és mindenkor hűségesen tudta megvalósítani tárgyalásai során lángeszű, apósának gondolatait. Hozzánk, magyarokhoz különösen közel állott. Az olasz-magyar barátság dokumentálásának egyik fénypontja volt mindig Ciano magyarországi látogatása és a magyarság rajta keresztül és általa üdvözölte azt a fasiszta Itáliát, amely bár az első világháború után a „győztesek“ oldalára került, mégis nyílt fisakkal állott az igazság és ezzel a magyar igazság mellé. Mussolini feledhetetlen szavait, amelyek megjelölték Magyarország helyét a nap alatt, Galeazzo Ciano gróf visszhangozta és ő volt az, aki apósa és miniszterelnöke megbízásából mindkét bécsi döntés alkalmával a legnagyobb sze- relettél és eréllyei szállott síkra a magyarság ügye mellett. Talán időszerű, hogy éppen mi, magyarok, akiknél a latinitás széllé me európai létünk első percétől kezdve formáló tényező volt, ez allémmal egy örökérvényű latin közmondásra hivatkozzunk: „Demortuis nil, nisi, bene1': a halottakról jót, vagy semmit. , Ciano gróf golyóktól tépett, kihűlt földi maradványait, miire e sorok megjelennek, bizonyára elíoldelték. Lehettek emberi hibái és lehettek súlyos tévedései. Lehet, hogy az adott helyzetben áruló volt és lehet, hogy a történelem itéíőszéke elolt nem le-sz az. Lőhet, hogy Ő tévedett, lehet, hogy szörnyű tévedések áldozatául esett. Lehet, hogy a követett el igazságtalanságot és lehet az is, hogy vele követtek el igazságtalanságot. Úgy hírlik, emlékiratot szerkesztett, nein az Ítélkező'bíróság, hanem az utókor számára. Hogy abban mik foglaltainak, azt csak az utókor tudja megmondhatni és csak egy későbbi kor pártatlan bírája mondhat felette ítéletet. Ma meg kell hajolnunk a kérlelhetetlen kor kérlelhetetlen törvényei Zsebnaptárak az 1944. évre bör- és vászonkötésekben minden, na^yşag-btari és árban, &a „Ellenzék'* könyvesboltban r Kolomvár, Mátyás kiráiy-hér 9, i előtti Ciano gróf minden bizonnyal Mbát követett el. Ezért lakolnia kel- j lett. Hogy milyen méretű volt ez a hiba és mi indította annak elkövetésére — ki annak megmondhatója? S a megrenditó olasz tragédia egyik legtragikusabb felvonása, minden bizonnyal a kedd reggeli ötös kivégzés. Az ifjú Ciano mellett ott hullott el De Bonn marsall, az egykori quad- ruhmr, a Duce egyik legbizalma- sabbja, az a férfiú, aki már akkor ősz hajjal menetelt a Buce mellett az örök város felé, a Marcia su ltomén. LehetelLen ma bármit is mondani. Az olasz birodalom lényegében ösz- szeomlotl, mielőtt lezajlott volna a fasiszta nagytanács tragikus ülése. Ki volt azon az ülésen az igazi hazafi, az igazi hős, az igazi bátor — ki tudna erre választ adni? Egy összeomló vi lúgban rettenetesen viszonylagosakká válnak az értékek. Annyi b zc- nycs, hogy Ciano gróf azon az emlékezetes éjszakán szembeszállt mindazzal, ami öl addig felemelte, ami mellett adduj harcolt, ami őt magát és magas állásán keresztül az olasz impérmmot jelentette. Bizonyos, hogy szembeszállt azzal a férfiúval, aki — bármi történjék is — mindörökké a történelem egyik legnagyobb alakja marad, szembeszállt a rokonnal, a baráttal, az atyával... vaj‘h ki tudja miért?I Az az ut, amelyre Ciano lépett, az olasz tragédia kiteljesedéséhez vezetett s ezért a kortárs gyatra szemével mérve az eseményeket, minden bízony- nyal megérdemelte a halált. Mi úgy érezzük, mégsem mondhatunk ma Ítéletet, mert az Ítélet moü t dása nem a mi, hanem csak a törté- • net ein jogában áll. De önmagunkhoz J volnánk hűtlenek, ha ezen a napon, amikor még frissen hantolt rögök borítják egy egykori barátunk sírját, nem emlékeznénk meg arról, amit étetíünk telt és ne fohászkodnánk a ] Mi udenhatóhoz, hogy legyen kegyelmes ahhoz, aki életében jót is cselekedett. Lemondott Reményi^Schneller Latos €sü€$miniszteri tisztségéről \ BUDAPEST, január 12. A hivettalos lap szerdai száma a következő két legfelsőbb kéziratot közli: Magyarország Főméit ós ágú Kormányzója a következő legfelsőbb elhatározást, illetve legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani.: „A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére dr. Reményi-Schneller Lajos m. kir. titkos tanácsos, pénzügyminisztert a gazdasági élet és jelesen a termelés tervszerűségének kiépítésére, valamint az egyes gazdasági tárcák működésében az összhangnak biztositásám, mint külön ügykörre ka.pott megbízatása, alól saját kérelmére1 felmentem. A nevezetthez intézett kéziratomat ide zárom. Kelt, Budapesten, 1944. évi január hó 11-ik napján. HORTHY, s. k. KÁLLAY, s. k-“ ,,Kedves Réviényi-Schneller! Őszinte sajnálattail értesültem arról, hogy három nehéz éven át rendkívül odaadással viselt megbízatásától megválni óhajt. Midőn a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére Önt a gazdasági élet és jelesen a termelés tervszerűségének kiépítésére, valamint az egyes gazdasági tárcák mű- ködésében az összhangnak biztosítására, mint külön ügykörre kapott megbízatása alól hosszabb idő óta ismételten előterjesztett kérelmére felméretem, ebből 'az alkalomból Önnek fenti megbízatásában három éven át kifejteti odaadó és eredményes munkásságáért meleg köszöneté- met nyilvánitmn és újólagos teljes elismerésemet fejezem ki. Kelt Budapesten, 1944. évi január hó 11-ik napján. HORTHY, s. k. KALLAY, s. k.“ A hűség, a tőr és Traján császár A „Románul“ cimü hecil.tp január 9-1 számának vezércikkében többi között így ir: Nem árultunk el soha senkit. Sohasem vettunk el semmit másoktól, ami nem lett volna a mienk. Nen7 dobtunk tört barátunk, vágy ellenségünk hálába. Lojálisak voltunk mindig, becsülettel Verekedtünk országunkért és áldoztuk fel magunkat hazánk érdekéért. Egyik kezünkben fegyverrel, a másik kezünkben kereszttel bátran harcoltunk mindig. Küzdöttünk a" szabadságért, becsületért és türelemmel harcolunk ma is ezekért az elvekért. Minket a sors mindig arra kárhoztatott, hogy .jogtalanságokat szenvedjünk elv de gyűlöletre sohasem válaszoltunk gyűlölettel. Ma azért verekedünk, mert megaláztak bennünket, jogainkat lábbal tiporták, kiraboltak és legyilkoltak, gyáva módon megtámadtak az álcivi- lizáeió kisértetei, amelyek nemcsak nagyzási hóbortban szenvednek, hanem mindig árulói is voltak a szabadság, a türelem és a becsület eszméjének, a történelemnek és a civilizációnak. Egy másik cikkében a hetilap azt írja, hogy minden román büszkén hangoztatja latin eredetét és nincs olyan gyermek Romániában, aki ne tudná» hogyvő Traján császár egyenes leszármazottja, amire büszke is. A lap ezután azt állítja, hoşy Kolozsvár városának a legősibb lakói románok, akik már 1173-ban, 1213-ban és 1235-ben fellelhetők Kolozsváron. Közli a hetilap azután Muresanu lelkész imáját, aki azt kéri az Istentől, hogy támadjon fel mégegyszer Nagyrománia, amely örök időkre magába fogja zárni a román haza összes, mindenhol élő fiait. Már a Lucca-l szinóduson Zsigmond németrómai császár és magyar király nyilvánosan kijelentette, hogy „a valachok a szavukat sohasem tartják meg“. Történetükben sorozatos bizonyitékait láthatjuk a fenti állításnak, amelyet különben sem Zsigmond császár mondott ki legelőször. Előttünk fekszik Kekaumenos görög törté- ne ti rónak. 1071-ből származó Írása, amely a következőképpen szól; ,,A valachok törzse romlott, hitetlen, hazug. Kész arra, hogy barátnak és rokonnak bármire megesküdjék, de esküjét meg h szegi. Hűségéi senkinek sem tartja meg, sie higyjetek neki!“ Ezeket a sorokat a görög történetíró olyan időben irta, amikor néppé levesük —• természetesen nem Erdélyben, mint ahogyan azt későbben ők maguk álíkották és állítják —, még nem is volt befejezve. Társadalmi szervezettségük a kezdet-kezdetén volt, s valamelyes állami szervezetről még beszélni sem lehetett. A történelemben játszott további szerepük pedig azt bizonyítja, hogy jellemüket a görög tudós megállapítása utáni időkben sem változtatták meg. Már első álmuknak, E alachiúnak (Havaselve) megalapítása is az említett „fides va- Dchica“ jegyében ment végbe. Hasasak vajda, akit az első román állam megalapítójának tartanak, önkényesen kiterjesztette uralmát a szomszédos magyar vidékekre is. Róbert Károly magyar király ezért 1330-ban megtorló háborút vezetett dlenük. A vajda kéket koldult, a béke megkötése után azonban megtámadta a magyar sereget egy teljesen elzárt hágón. (Lásd: ,.nem dobtunk tőrt . . .“)-Nem így történt-e 1918-ban is, amikor először Németországtól kértek békét, majd amikor a Németbirodalom nehézségek közé került, sutbadobták a békeszerzöxlést és Nésnetorszá- got hátbatámadták?! E politikának számos, sőt számtalan irányváltoztatását vezethetjük vissza erre az ősid s ugylátszik jellegzetes magatartásra. Az „öreg" Mircea volt az első fejedelmük, aki 1393-ban Bajazid szultánnal hűbéri szerződést kötött. Mihelyt azonban h ind vette, hogy Zsigsnond magyar király nemzetköz! hadakat készül a törökök ellen vezetni és minden jelből, e vállalkozás sikerére lehetett következtetni, azonnal szövetséget kötött Magyarországgal. Ez a sereg azonban 1396-ban Nskopolcnál vereséget szenvedett, mire Mircea ismét a törökökhöz pártolt. Utóda, ,,ör- döngös“ Vlud már trónraléptekor, 1431-ben hűseget esküdött a snagyar királynak. Ez azonban stem akadályozta sneg öl abban, hogy török csapatokkal fel ne prédái ja Erdélyt. 1438-ban ugyanis az előnyomuló Murád szultán elé sietett. Niko polcnál csatlakozott hozzá és a törököket személyesen vezette erdélyi rablóhadjáratukra. Hunyadi Jánostól féltében azonban ismét szövetséget kötött Magyarországgal, de 1444-ben, a várnai csata előtt seregével együtt 'megyaökött a táborból. Utóda, Dán vajda, akit Hunyadi János ültetett trónjára, hasonlóképpen viselkedett. A rigómezei ütközet során, 1448-ban átpártolt a törökökhöz és a már-már kivivottnak látszott győzelmeit j„közreműködésével“' sikerült vereséggé változtatnia. A másik államuknak, Moldvának vajdája, névszer int Bogdán, 1513- ban szintén hűbéri szerződést Kötött Szelőn szultánnal, utóda Rares Péter szinte hónap- ról-hánapra másnak, egyszer az osztráknak, Cgysger a magyaroknak, aztási megint a törököknek esküdött hűséget, illetve szegte meg esküjét, . Nem véletlen esetek ezek, hanem egy meg- szakitásnélkülL. hagyománynak megnyilatkozásai, Vlud vajda, akinek az volt vonzó tulajdonsága, hogy ellenfeleit különös előszeretettel huzatra karóba és lehetőleg étkezés közben élvezve ezt a színjátékot, fellázadt bojárjai elől menekülve, 1464-ben kért és kapott Mátyás magyar királytól menedékjogot. Miközben gondtalanul élvezte Mátyás vendégszeretetét, egy elfogott leveléből kiderült, hogy szolgálatait azzal ajánlotta föl a szultánnak, hogy igen jól ismeri Erdélyt és Magyarországot. „Ha Felségednek úgy tetszik, egész Erdélyt kezedre játszhatóm s ha egyszer Erdély birtokodban van, könnyűszerrel legyűrheted egész Magyarországotcc. irta a szultánnak szószerint. Vitéz Mihály, történelmüknek legnagyobb alakja, a halálos ítélet elől szintén Erdélyben, Báthory Zsigmond nád kért és talált menedéket. Mikor trónralépert 1594. őszén, szövetséget kötött Bál borival, aki 17- ;éz-Mihály seregét megerősítendő, egy magyar hadsereget bocsátott rendelkezésére. 1 syS-bnn azonban tizenhétezer forintért a Habdmrg- házzal szövetkezett, de ez nem akadályozta rneg őt abban, hogy a kővetkező évben Báthory Andrásnak tegyen szövetségi ajánlatot. Ezaíkalorhmal megesküdött az evangéliumra, hogy a szövetségi hűséget megtartja. Ugyanebben az évben még egyrzhen esküdött hűséget Becsnek és Báthorynak. Mikor Becsből az újabb harmincezer tallért kézhezvette, székelyekből és magyarokból álló seregével Báthoryra rontott, meggyilkolta és Erdélyt tizenegy hónapon keresztül tartotta rémuralma alatt. Hogy itt valóban, egy hagyományos vonal folytatásáról van szó, az abból is. kiderül, hogy a „fides valachxca“ az ujabbi időkben is hasonlóképpen nyilvánult meg. 1848-ban a Ghica—Bálcescu-jéle forradalmi kormány tárgyalásokba kezdett Kossuth Lajossal. Ugyanúkkor azonban Maiorescut.. ugyanez a kormány emlékirattal küldte ct frankfurti birodalmi gyűlésre, Magyarország feldarabolását követelve. 1883-ban Románia szövetségi szerződést kötött az Osztrák-Magyar Monarchiával 1914-ben azonban már csak azon gondolkozott, hogy mikor lép be az entente oldalán a háborúba. Ez 1916-ban következett be. Tragikus harctéri, szereplése után azonban szövetségeseit cserbenhagyta és rgi 8-ban különbekét kötött a középhatalmakkal. Egy félévvel később, a központi hatalmak összeomlása után felmondta a békeszerződést es mint „hűséges szövetséges“ csatlakozott a zsákmány reményében és a zsákmán y- ért a „győzőkhöz Azt a bizonyos latin eredetet régen megcáfolta már nemcsak a magyar, de a nemzetközi tudomány is. A ,.Románul44 megnyilatkozása a közismert román hírverés tipikus álttudbmányos ,megállapítása, amelynek — bevalljuk — egy időben nagy sikere volt Európában. A végső igazságon azonban ez ürítsem változtat. Kolozsvár legősibb lakói a románok? Ez 5 a gyermekes „tantételt“ régen megcáfolták az írásos kútfők, megcáfolta a történelem, * nyelvészet, a néprajz. Megkérjük a „Rominukat, magyarázná meg nekünk, hol éltek ésj mit csináltak ezen a földön Traján császár „egyenek;leszármazottjai" a római birodalom bukásától a XII. századig, addig, amikor már oklevelekben is feltünedeznek a Kárpátokon túlról beszivárgó románok?! Kiváncdan várjuk a választ, hogy elhesegesse „az álcrvi- lizáció kísérleteit“... iSémetorsxág elhagyására szólít fák fel a törölt d iáitokat Isztambulból jelenti a Buci. Tud.: A tojtok kormány elhatározta, hogy a német városok ellen irányuló légitámadásokra való tekintettel, a német főiskolákon tanuló török diákokat Németország elhagyására .szólítja fel. A török kormány az ti ajánlja a török diákoknak, hogy tanul-« mán y alkat svájci főiskolákon folytassák« Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül küzdi mindennap a magyar nép boldogulj lásáért az Ellenzék.
