Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-11 / 280. szám

*>

ELLENZEM

1 9 í 3 december 11.

JóZSF.r FERENC FŐHERCEG NYITJA MEG A „MÉHKAS' SZŐ- VETKEZET KfcFZÖMŰ VESZETT

KIÁLLÍTÁSÁT

TCOT/TZSV AR, december 11. Recsületos törekvés megvalósulása az a kőpz&müvé- s.-.oti kiállítás, amelyet a város és a ,,Mehls is" lXiáks lövetsog képzőművész.éti osztálya együttesen rendez a Műcsarnokban. Az erdélyi k^öp/.öimivészel i alkotások iránt érdeklődő vásárló rétegnek soha nem nvilt alkalma gyűjteményes kiálli- ta-ok megtekintése, amelynek kereteben vásárlásra is alkalma nyilává. A Méhkas és a képzőművészek közös elhatározásához csatlakozott a város is, amikor gyűjteményes tárlat keretében mutatja be Erdély képzőművészeti alkotásait. A zsűri gondosan ügyelt a sün vonal betartására. László Gyula. Katona Lajos, Koi'ács László, Szolnay Sándor és Lázár Ferenc a Méhkas, Szopos Sándor és Szervátiusz Jenő a város részéről az elbírálásra került müvek kiválasztásával eredményes munkát végeztek. A tárlaton Erdély fémjelzett művészei szerepelnek: 49 művész 114 vászna és 14 szoborművé, valamint Fuhrmann Károly ötvösművész munkái kerültek kiállításra. Különösen értékes anyaggal vonul fel Nagybánya és Marosvásárhely. A kiállításon nem szerenelnek azonban Vida Géza. Gy. Szabó Béla és Kós András munkái, amik teljessé tették volna a névsort.

A kiállitá-t vasárnap, december 12-én 12 órakor ünnepélyes keretek között dr. vitéz József Ferenc főherceg nvi.tja meg. A tarlat iránt nagy az érdeklődés.

EriHiánssYÜrűt loprtt a diáklány - három hónapi . fogház

KOLOZSVÁR, december ii. Varga Katáim maglódi illetőségű diáklány ezév május havában néhány napig dr. Zurila Bcláné ál- lamvasuti titkár Özvegyénél volt vendégségben Kolozsváron. Május 25-én néhány egyetemi hallgató társaságában vacsoráztak egyik étteremben. majd Zuriláné lakásán folytatták a mulatozást. Több üveg likőrt és konyakot elfogyasztottak és Varga Katalin kissé ittas állapotban feküdt le. Kora reggel gyorsan csomagolt, de .,véletlenül“ elpakolta vendéglátója 3000 pengős brilliánsgyüriijét és értékes töltőtollát is. Hazautazott faluiába, ahol a csendőrök már várták és bőröndjében megtalálták az eltulajdonított értékeket. Kihallgatása alkalmával azt állította, hogy reggel még kissé mámoros volt és saját ruháival együtt véletlenül csomagolta el a gyűrűt.

A törvényszék egyesbirája, Lehner Richárd dr. tanácselnök előtt azonban megtörtén bevallotta Varga Katalin, hogy el akarta tulajdonítani a gyűrűt. Fiatal .korára való tekintettel a törvényszék csupán háromhónapi fogházra ítélte, de ezt az Ítéletet is felfüggesztette háromévi pórbaidőre a bíróság. Az ité-* let jogerős.

Dr. vitéz József Ferenc királyi herceg jelenlétében nyitják meg a kolozsvári divatbemutatót

Szép az, ami érdek nélkül tetszik? A filozófia tanában talán igaz lehet ez a meghatározás. A nők világában, különösen azoknak a hölgyeknek körében, akik ott tolongtak ve- ’ünk együtt az IBUSZ-pénztárnál, hogy jel gyet váhaanak a holnapi divatbemutatóra — bizony egészen más értékelése volt a ,,szép"- nek- Az asszonyok mind izgalommal várják a délután nagy eseményét, a 130 budapesti modellt, a kolozsvári első sza'onok kreációit, de befelé voltaképen már mind elhatározták mit tartanak majd igazán szépnek, mi az, amiért lelkesedni akarnak^

Türelemmel várva, mig ream kerül a 60r végigha’igaftam a beszélgetést. Az egyiknek új estélyi ruha kell, a másik téli kosztümre vágyik Volt, aki az ünnepekre mondain sporthelyre készül és siruhát akar magának. Mindegyiknek volt egy, jónéhánynak több k'vánsága, fájdalma is. Abban azonban egyek voltak, hogy lelkesedni, feltűnő extázisba esni mindegyik csak annak láttára fog. amit férjével meg akar vásároltatni. Arról fog lelkendezni — hátha észreveszi a család zord feje', hátba még örül is, hogy igy elleste a feleség ,,titkos" vágyát, azt a meglepetést amelyet majd odatehet a karácsonyfa alá hogy ..mit 6em sejtő" feleségét boldognak láthassa.

Azt mondják, nagy társada'mi esemény lesz a holnap délutáni revue. Kolozsvár minden számottevő asszonya, férje ott lesz majd a ■nézőtéren azon a bemutatón, amelyet — hir szerint — a Divatközpont elnöksége nevében dr. Felkav Ferenc? székesfővárosi 'tanácsnok fog érdekes beszéddel megnyitni, és amelynek külön pikantériája az lesz, hogy a sok téli, a legegyszerűbbtől a. legdíszesebb alkalmakra szóló modeüekig terjedő egyvelegben ott fogjuk látni 1944- tavaszának primőrjeit az első tavaszi kreációk ízelítőit is.

Mint értesülünk, a divatbemutató megnyitóján jelen lesz József Ferenc királyi herceg őfensége is.

, w

új lámpát mész venni és az elhasznált TUNGSRAM KRYPTONT itthagyod, pedig tuded, hogy a kereskedőit vissza- , vásárolják- V

A VENDÉG

MÉREYNÉ JUHÁSZ MARGIT

— Liza! Liza! — kiabált az öreg kisasz- szony. Fekete főkötőjánek csipkéi finom táncot jártak pihés, fehér haja fészkében. Izgatottan topogott ide-oda, és papucsának orrával felforditotta a lábszőnyeg tarkát. Apró nyögésekkel hajolt le, majdnem elvesztette az egyensúlyt, de sikerült a hibát helyrehoznia.

A falióra akkor mutatott tizenkettőt. Kakukja is volt az órának, de az már ezelőtt tiz évvel elhallgatott, amikor Bandi, az unokaöccs ...

De hiszen éppen róla van szó. A sürgönyhordó alighogy elkocogott az ablak alatt és az öreg* kisasszony szive még mindig ijedt galambfcziv módjára libegett. Hiszen a sürgönyök, — ha jöttek — csak ilyen szövegűtek voltak: ,,Tóni meghalt “ „Amálka elhunyt.“ „Bélát holnap temetjük.“

Ilyenkor a kisasszony csomagolt. Az apjától örökölt ócska orvosi táskába rakta meleg hálóingét, papucsát, fekete szegélyű zsebkendőit és Lizára bízta a házát.

Az erős, nagy darab sváb asszony majdnem karon emelte be a sovány öre.gecs- két a köhögős vicinális régimódi bőrpár- nájiára, miközben a kisasszony számtalanszor első-hajt őzt a:

„Csak a rendre vigyázz, csak a rendre!“

Ez a rend kötötte őt még az élethez. Mert a térítők sarka egybe esett az asztal sarkaival, és a függönyök makulátlan fehéren tündököltek. A vékonylábu székek soha egy centiméterrel sem álltak ferdébben, mint tegnap, és a dívány párnák pontos sorrendben következtek az öreg lószőrkanapé sarkaiban.

— Liza, Liza, — kiáltott lihegve újra, és piros volt az izgalomtól.

Liza a kert felől került elő. Körtét szedett össze, mert az éjszakai zápor lezárta az értjét. Bekiáltott a nyitott ablakon:

— Bemehetek-e, mert vizes lett a cipőm?

— Gyere, gyere hamar, — hallatszott a kisasszony gyerekes, ki-kibi csatoló hangja.

— Ej-ha, — gondolta Liza — ha már vizes cipővel is bemehetek, valami nincs rendjén. És menten, amint a sürgönyt meglátta, összecsapta a kezét:

— Csak nem Olga asszonyság?

A kisasszony megértette a mozdulatot s a kérdést.

— Dehogy, dehogy! Az unokánk! A Bandi unokánk, azazhogy szegény jó

Amálkánk unokája.

— Meghalt az a derék urfi?

— Ugyan már! Jön! Nem érted? Jön!

Itt utazik keresztül. Két vonat kőét meglátogat. Hamar, hamar az ebédet! Aztán még egyszer áttörülünk mindent. Kalács van elég. Azt gyermekkorában is szerette. De talán egy piskótát? Mit gondolsz, Liza? A katonák szeretik a piskótát? A körtéket fényesre törüld! Habot? Hogyne, hogyne, — bőven! És az e?üM- kanalakat szedjük elő. Én majd megtisztítom. Dehogy fáradok el! És talán .. . Igen, igen. Liza, átmégy a Szövetkezetbe. Két üveggel kérj. Jó hideg sör legyen. Mondd, hogy nem nekem kel,, — Isten bocsá1 — az unokánk jön meg. A gereb- lyézést is igazítsd meg, ahol tegnap a szomszéd macs ka belépett, tudod, ott a

nagy virágágynál. És a kapukilincs! Attól tartok, Liza — a kapukilincs kissé már ! homályos. Ezeket a fikuszleveleket sem győzöm fényesíteni. Hozz csak egy kevés étolajat! így, lásd, most szépen ragyog. Ó, a kisasztal lába ott, a hajlásnál! Mondom neked, hogy szürke. Az a gyanúm, Liza ... A csészéket! El ne feledd, Liza,

a csészéket kikészíteni. És vigyázz a fülére! Nagy kezed van, Liza! Összeroppan, ha megnyomod... Jó. jó, csak ne morogj! Jól tudom én ... ezelőtt öt évvel is! Emlékszel? Most is ott a repedés azon a poháron. Hát vigyázz! És az eperkrémet csak a kávé után hozd! Az lesz a meglepetés. A tálcát kiadom. De a legpuhább ronggyal, Liza! Csak a legpuhábbal. Istenem! Jót nőtt az a gyerek. Igen, akkor volt hatodikos. Hátny éve is? Persze, persze, az óra! Hogy milyen ötletei vannak néha egy hatodik gimnáz,istának. Hogy a kakuknak mi van a gyomrában? '

Ijedt kis rebbenéssel nézett az öreg jószágba. Három óra mult. És ekkor hirtelen, éles hangon és ijedt kalimpálással megszólalt a dróthuzalra erősített csengő.

A terebélyes Liza kacsázva futott a kapuig, de már későn. A csengő utolsót 1 nyekkent, aztán hervadtan hallgatott el.

A rozsdás drót valahol eltört.

— Hinnye! — hallatszott harsányan, öblös férfi torokból — de hitvány jószág volt.

A megnyikkanó kapuin kissé meghajolva jött be, aztán felegyenesedett és széles nevetéssel csapott a Liza vállára.

— Adj Isten, asszonyság! Megismer-e? |

A verandán a régi, fehérsárgára súrolt ;

wmtmrnmmmmmmmiMmmmmmmáKmmsitmmttm

padló nyögve hajolt el a nagy ran., t alatt (*., a kis l.i alkotmány p.ti r.unyan lumbálódanj kezdtek » pejar onlurno-u Rózsásain virágü-jiik íJb’Zeübviótt ;. a kaktuszok majd kiszúrták vékony tuiKk« l egy aura billenő fu.tóka szemet.

Az öreg kisasszony szivén hódító, izgalmas öröm í ütött át. ivz lenne hát, ez a nagy, hu túl mos katona az uvmal unokája? Ez volt valaha az a nyurga diar. Most, rímj t belép

— Lenke néni! Kezét csókolom! kiáltotta csattanó vidáman, s a lenei függönyök libegni kezdtek a s/Les mozdulattól, amivel az öreg hölgyet átölelte. A vén leány enyhe konyak- es doiianyi!latot érzett a vasúti kocsik jellegzetes szagával keverten, aztán cuppanós csókol kapott az arcára, ettől egyszerre úgy elhagyta az ereje, hogy le kellett ülni-.

A fiatal férfi széles mozdulattal dobta sapkáját az öregeceke agyara. A dísz- párna hegyébe esett éppen.

Lenke kisasszony keze ijedten rebbent, azután reménytelenül lehullott. Vuaony rnadárhangon megkérdezte:

— Te most honnan jösz, édes fiam? *

— Oroszországból.

Lenke kisasszony képzeletben hirtelen hagymakupolás tornyokat látott, csengos trojkákat, prémeket és balletrubás táncoló tündéreket, a cári ballet spiccelő csodáit. Az öreg kisasszony „Seua a világ körül“ című albumában ennyit latoit Oroszországból. És Tatjana levelét is olvasta valaha, Puskintól.

— És meddig voltai ott, fiam? — kérdezte.

— Tizenkét hónapja kint vagyok. Bizony, elvadult ott az ember, fagyban, hóban. Aztán ezek a partizánok ... Na, de mi rajtunk nem fogtak ki!

Lenke néni csaK egyszer olvasott a mészárostól hozott hús bori topa pírján a partizánok. ól. Valami aírikai törzsnek gondolta őket, akik emberhússal érnek. Rebbenve kérdezte:

— Hát ott is vannak?

A fiú hai'sánvan nevetett:

— Hogy vannak-e? Néna minden fára jut egy!

Lernte néni megdermedt. Száraz ajka kinyilt. Csodálkozó szemében merev irtó- zat tükröződött. Alig lehelve súgta:

— Bandiként, kis fiam, hát te öltél?

A fiú vállatvont.

— Öltem?' Nem is tudom. Védtem az életemet. Öitem? Nem! Harcoltunk. Érti Lenke néni? Harcoltunk!

A mellén kát medália ütődött össze csengve. Lenke néni nem értette. Ült mereven é? majdnem élettelenül, csak a téi. de rebbent olykor egyet-egyet. Valahol egy másik világban lobogó szökehaju kisfiút látott, amint a hosszuszörü, fehér nyulacskát keblére szorítja.

— Mennem keli, Lenke néni, — ugrott fel a fiú — csak éppen bekukkantottam. Sietek haza. Két hét szabadsagom van és úgy tervezzük, hogy azalatt megtartjuk az esküvőt Nórával. A vonatom huez perc múlva indul.

Nyújtózott, ahogy kiegyenesedett a ho- má.lyos szobában. A tpllból való majom a függőlámpa alján billegni kezdett. A zongorán mégrezzent egy húr. A néma kakukk kicsapódott az óra tetején és furcsa kirregést hallatott.

Lenke néni ködös bódulatban érezte a fiú bucsucsókjait. hallotta távolodó lépteinek dobogását és a bec-apódó kap’» zaját. Aztán nagy csend lett. A fuksziák nem bólogattak, a hajnalka is aludt a veranda feljárója mellett.

Sokára csoszogó léptek közeledtek a konyha felől.- Liza nagy tálcán hozta a fehér kalácsot, a párolgó kávét és az eperkrémet. Ijedten kiáltott:

— Csak nem az urfi ment el étlen- szomjan? Hát hogy is engedhette el a nagysága! A sör is itt van . . .

Lenke néni fáradtan ejtette le a két kezét. Révetegen nézte a hülő kávét és az olvadó kirémet. Aztán tétován mondja:

— Igen, Liza. az unokánk ment et. Házasodik az unokánk és Oroszországban meg kellett ölnie ,4 partizánokat. Tudod. Liza, az életét védte. Az életét.

Riadtan hallgatott el. aztán kissé nyc- .szörgő hangon tette hozzá:

— Vesdd in-jg az ágyat, Liza, egy kicsi* mégis elfáradtam, látod.

Öt pengő a Légoltalmi Liga évi tagdija

A Légoltalmi Liga kolozsvári csoportja tagjainak szives tudomására hozza, hogy az 1943 augusztus 30-án tartott rendkívüli közgyűlés határozata alapján az évi tagdijat 5 pengőre emelte fel. Felkéri tagjait, hogy a különbözete-t és az esetleges hátralékot még ez év folyamán befizetni szíveskedjék a Liga hivatalos helyiségében, Szentegyház-utca 25. sz. alatt.

Hagyományos erdélyi szálamban, bátran, megalktivás nélkül küzd mindennap a magyar nép boldogulásáéit az Elleniek,