Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-11 / 280. szám
1943 december 11. ellenzék o O Harminc uiságiró elindult Irta; Demeter Béla Ezen a nyáron üs sokezer látogatója volt Erdélynek. Kerek három esztendeje már, hogy végeláthatatlan magyar zarándoksereg kereei fel. Pedig háború van, viszontagságos a közlekedés és az eMátás sem mondható éppen kifogástalannak. De azért jönnek, szakadatlanul, mint a bucsujárók, akiket isteni sugallat, indít nagyobb utakra. Nemcsak a táj szépsége varázsolja, tehát ide az embereket, s nemcsak a külföldi utazások szünete, lése adott más irányt a nyári utasoknak. Más oka is van ennek- Minden szegénysége, nyomorúsága, tenger gondja, fájdalma, buja és bánata ellenére mégis amolyan magyar „igé- retföldje" — ez az Erdély, Hogy is mondotta a nyáron egyik pesti barátom., miközben autóbuszt vártunk a szásarégeni állomáson: — Látod, ott azt a kis csoportot — mutatott az étterem egyik sarkában ülő társaságra, — jó ismerőseim. Többnyire kisfizetésű emberek és bizonyosan tudom, hogy más helyen olcsóbban, talán kényelmesebben is el- tölthettéki v-o'na pihenő idejüket. De ők most nem annyira pihenni akarnak. Mert különös módon érdekli, foglalkoztatja őket Erdély. Lázas izgalomban kutatnak itt valami után. Mintha misztikus homályban, önkéntelenül fürkésznék, a rejtélyt. A titkot, amit a ha’l- gatás, a furcsa zárkózottság, a mély tekintet, a jövőbenéző szemek hordoznak nehéz terhességgel. Kiváncsiak, hogy mi is az eredője ennek a magatartásnak, mi is szülte, mi sugallja azt és mit akar vele az erdé'yi emr ber? A beszélgetés itt hirtelen félbenmaradt. In. dulást jeleztek és mi futó kézszoritással búcsúztunk. Azóta nem ’attam, nem is hallottam felőle, mig most egy levélben jelzi, hogy a karácsonyi ünnepeket itt Erdélyben szeretné tölteni. Érdekes, hogy kedves bejelentését meg is indokolja, mintegy folytatásaként a nyáron abbamaradt beszélgetésnek. —• A nyáron már megmondtam, hogy mi miért jövünk annyian — írja többi között. — De kedves barátom, miért nem kerekedtek útra ti is? —- Hiszen úgy várunk benneteket. Ha láttad vo’na azt az erdélyi óriás gyermeksereget, akit az egykori trianoni országrészekben a nyáron karjainkba zártunk, azt az igazán szülői szeretetnek mondható vonzalmat, amivel a magyar jöv^ legszebb reménységeit fogadtuk, akkor ti is engednétek a merevségből. Milyen nagy szükség is lenne rátok! Hogy beüljetek a minisztériumokba, pécsi, vagy budapesti városházára, a megyékhez, a kereskedelmi és iparkamarákba, azi állami és magángazdasági élet 6záz és száz őrhe'yére, hogy azt a rengeteg élettapasztalatot, azt az oly súlyos küzdelem árán megszerzett, tisz- tultabb magyar életszemléletet kifejezhessétek. Hogy szívós, kitartó munkátokkal előbbrevigyétek a társadalomszervezés ügyét és megvessétek a szociális kiegyenlitődés eszmei és gyakorlati alapjait. Mert mi csak hallunk a ti nemes tulajdonságaitokról. Csak olvasunk róla. Sajnos, csak hírből ismerjük. Pedig legfőbb vágyunk, hogy élő valóság is legyen belőle. — És ezt mindennél inkább kívánjuk. Hiszen miköehen mi mindenütt ott vagyunk Erdélyben, kezdve a szovátai gyöngyösbokréta. bolttól a dohánytőzsdéig, a közhivataltól, a gazdasági élet bármelyik ágáig, az ál ami koncessziokitó’ a közéleti méltóságokig, azalatt ti csak azzal a székely népfelesleggel je'entkeztek a nagyvárosok bérház.rengete. gében, amely a felszabadulás óta kelet helyett nyugatra vándorol kenyeréért, de ezen túl bizony sehol semmi. ,. Makón, vagy Kecskeméten kutatom az Erdélyből oda k&- rült nagykereskedőt, ipari vál'alkozót. Debrecenben a közigazgatási, vagy pénzügyi tisztviselőt — mert sehol senki. Még &az üdülőhelyeken is alig fordul meg valaki. A levél tovább példáz: — Lám, a fe'vidékiek — írja — másképpen cselekedtek, mert azoknak sok jeles képviselője kötött ki. végérvényesen Budapesten. Közülük nem egy vezető munkahelyen ül ma is, 6 igy a maguk élettapasztalatait, mintha hatásosabban tudnák a felvi. dékiek kisugározni az egész magyarság felé, mint az erdélyiek. Valahogyan köze’ebb jutottunk egymáshoz, jobban megismerjük egymást, — Valamit várunk egymástól, valamivel kölcsönösen adósok1 vagyunk egymásnak. Hogy mi is ez, bizony nehezen fogalmazha nám meg. De ösztönösen érzem, hogy va a. minek történnie kell, arai még késik. — Kedves Barátom! Az ünnepekre szeretettel vár'ak. De szeretettel várnak Erdélyben minden magyar embert bárhonnan, barmikor, és bármilyen küldetéssel, vagy cellái jönnének is. Hiszen az erdélyi kérdé6 egyik sarkpontja éppen az, hogy ide csak jöjjenek magyarok, de innen ne távozzék el es ne faragjon magának koldusbotot senki. IJT sosem lehetünk annyian, hogy elegen vo - nánk. Annak a páratlan ragaszkodásnak, vonzalomnak és szeretetnek viszont, ami minden más magyar ember részéről Erdély iráffit megnyilvánul, itt méltó jelentőséget, tudunk adni. Hiszen ez az, ami Erdély örök magyar biztonságát és a mi nyugalmunkat adja. , Ez mondja meg, hogy mennyire egyek vagyunk és mennyire e’választhatatlanok. Hogy a sors a tájak különbözőségét éppen azzal hidalja át, mennyire eggyé feszi benne az embert. — Kedves Barátom! Levelednek van olyan tétele i6, amellyel őszintén megvallva — nem érthetünk) egyet. Nagyon finoman ugyan, de mintha azt érzékeltetnéd, hogy az országot, az egész magyarságot', az igazi magyar képességek kibontakozását csak az ország fővárosában, Budapesten ’ehet elképzelni. Ahhoz tehát, hogy Erdély egészet nyújtson a magyarságnak, Erdély legjobb fiainak fe' kellene költöznie a fővárosba. Ez az, amiben nem értünk egyet, mert legjobb hitem szerinti Erdélyből is éppen olyan eredménye- i sen, — ha nem jobban — lehetne do’gozni az egész magyarságért — mint a fővárosban ha ennek természetesen megteremti a sajátos feltételeit is. Ha például Erdély hangja és szava nem áll meg a Királyhágónál, hanem az éter hullámain, vagy azi újságok hasábjain bejárja az egész országot, ha arra érdemes erdé'yi férfiak megfelelő irányító helyre kerülnek, természetesen méltó hatáskörrel. Az erdélyi ember tehát maradjon csak itthon. Vezető helyre azonban ezivesen bocsátanak útra mindig az arravalókat. Legyen az minisztérium, vagy pécsi megyeháza az ipar, vagy a kereskedelem munkaköre, a szellemi élet! fáklyabo-rdozója, vagy a népi munka, a népi szo'gálat gyakorlati munkása. Nem tudom, hogy kiket szólítottak volna' eddig ilyen pozíciókba, de egy bizonyos, hogy a meghívás nem lenne. elutasítás- Má6 kérdés azonban, hogy Erdélyben vezető helyeken, vagy a gazdasági élet fontosabb posztjain mi az1, amire a saját! erőnkből is telnék, s vájjon ki is lenne hivatottabb az ilyen tisztségekre. — Kedves Barátom! E’ismerem, hogy helytálló a megállapításod: valamit várunk, valamivel adósak maradtunk egymásnak. £n ezt úgy fogalmaznám meg, hogv a teljes, kölcsönös megismeréssel, ami szintén nem tcr. ténhetik meg egyik pü'anatról a másikra és talán még egy-két esztendő alatt sem. — Hogy is történt? A felszabadulás után néhány hétig a magyar sajtó testvéri ezere- tetének perzselő füzében izzott Erdély Utána azonban egyszercsak elhalkult a 6ajió hangja s mire a magunk belső életét ke'lett volna bemutatnunk és a dolgozó Erdélyt megismertetnünk, már csak itt-ott elvétve és csak gyéren jelent meg egy-egy komolyabb erdélyi vonatkozású irás. Ez a hallgatás pedig bizony hozzájárult ahhoz, hogy a kö’csö. nös érdeklődés és a megismerés hullámverése kissé csendesebbé vált s egymást .nem úgy láthattuk meg, mint amilyennek ferraizo'tuk, és mint amilyenek valóban vagyunk. — Amióta a magyarságról beszé’ünk: és tudunk, ezt a népet mindig a kard és a toll védte és segítette át vészes időkön. Ebben a helyzetben Erdély most a magyar toll harcosaihoz fordult, jöjjenek ők és segitseneK nekünk és segítsenek .rajtunk. Erdély három népi gazdasági szervezetének meghívására október el6Ő felében — mint ismeretes — harminc pesti, délvidéki, szegedi, pécsi, miskolci, kecskeméti és debreceni magyar vezető újságíró látogatott el egy hétre Erdélybe, hogy a három népi szervezet mindennapi munkájának tükrében lássa meg az országépitő Erdélyt. Ez pedig - vigye hiriil és adja tudtul a többi magyar tájaknak is. Három esztendő múltán mégiscsak elkövetkezett az, aminek az első évben kellett volna megtörténnie. És amint beszé’ünk erről a kérdésről, sok, előttünk érthetetlen jelenség kap érthető magyarázatot. — Bizony nem rajtunk mullott, hogy Erdély igazi nagy problémái csak most kapnak terel a sajtóban. Emlékezzünk csak a visszatérést követő hónapokra és az idők uralkodó szempontjába. Erdélynek csak egy része tért haza és az is különös 'ázban égett. A helyzet pedig nem engedte meg, hogy Erdély sebeit ország-világnak mutogassuk. Mert bárhogyan is szólalunk meg, a mult szellemét mégsem lehet elűzni, az mégiscsak kisért. Érthető tehát, ha a fájdalom, a sajgás, a sok hiány és nélkü'özés, a mult szörnyű küzdelmei nem kaphatnak akkor hangot. Ma azonban más a helyzet. — Ma valóban mate a helyzet, hiszen aki nyomon követhette a budapesti és a vidéki magyar sajtót, a megnyugvás és a megelégedés biztonságtudatával mondhatja el, hogy a magyar toll harcosai olyan példamutató egyöntetűséggel sorakoztak fe' Erdély nagy életkérdései mellett, s olyan fanatizmussal írtak Erdély történelmi jóvátételének mindenek előtt* és felett ál'ó szempontjairól, hogy ez a magatartás, amit a magyar toll harcosad ennek a szörnyű világégésnek a kellős középpontjában az erdélyi kérdésben megmutattak, például szolgá’hatna. A látogatás után a milliós példányszámú magyar sajtó heteken át irt arról, hogy milyen az erdélyi magyar ember mindennapi élete, közösségi életfor Tokdóból jelenti a DNB: Endo altábornagy, a fegyverkezési minisztérium légi fegyverkezési osztályának főnöke, a Német Távirati Iroda tokiói képviselőjének adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az amerikaiak a japánokat nem tudják nyugtalsnitani a repülőgéptermelésről kiadott csillagászati számokkal. Az altábornagy megerősítette, hogy az amerikaiak szintén nagy reményeket vetnek abba, hogy repülőgépeik tömege az ellenfelet elnyomja. Igaz, hogy az amerikaiaknak most több repülőgépük van, mint Japánnak, ez azonban nem befolyásolja a japánokat. A japánok ugyanis le tudják győzni a számbeli fölényt egyrészt jobbminőségü gépeikkel, másfelől azért, mert a japán pilóták kitűnő kiképzésben részesültek, nagy tapasztalatokkal rendelkeznek és haláltmegvető hősiességgel harcolnak. A japán légifegyvernem elért eredményei azt bizonyítják, hargy a hadihajó tehetetlen a repülőgépekkel szemben. Azokat a feladatokat, amelyeket tengeri harcoknál eddig kizárólag a hajóegyte- gek teljesítettek, most nagyrészt a repülés látja el. Ezért az amerikaiaknak nem sokat használ, ha sok repülőgiépitordozó mája, munkája, gondja és szívverése. És hogy ez az élet nemcsak Erdé'yé, hanem az egész országé. Talán még csak akkor szóltak ilyen déde’gető melegséggel éö ilyen rajongó csodálattal róla, amikor küzdöttek érette. A magyar közvélemény ebbő’ a. tanulmányúiból talán többet tudhatott meg Erdélyről, mint az egész e'rruu 11 három esztendő alatt. Helyesen is jegyezte meg valaki Kézdivásárhelyen, amikor a magyar sajtó képviselőit üdvözölte, hogy a fogadtatást ne tekintsék a szokásos ünnepségek kopott és üres formaságainak, hanem egyesegyedü’ az igazi tiszteletnek és nagyrabecsülésnek a jelét lássák csak meg benne. Mert Erdély teljes újjáépítéséhez és beépítéséhez a magyar toll építő ereje és védelme nélkülözhetetlen. — Kedves Barátom! A teljes megismeréshez íme igy történt meg az első, jelentőségében legnagyobb lépés, amit bizonyára' a továbbiak követnek majd. Álljon itt tanulságul az ő tisztánlátásuk- Négy szóban jelölték meg mindazt, amit láttak, hallottak, tanu’tak 6 amiben a tanulmányút eredményét összefoglalhatják. Ez a négy szó pedig igy hangzott: „Erdélynek mindenben igaza van!" — Az a harminc magyar újságíró, aki kü!-’ detésben járt Erdélyben, célt ért. Mivel is fizethetne érette Erdély, ha nem a há’a és a tisztelet ragaszkodó érzésével. — Harminc magyar uj;ságiró elindult és ezzel egy régen esedékes nemzeti folvarnato' indított el . .. I hajót építenek. Japánnak a Csendes- Óceánon számos el nem süllyeszthető repülőgépkor, db zó ja van. amelyekről a hajó- egy-égeket megtámadja és megsemmisítheti. Endo végül kiemelte, hogy a japán repülőgépek milyen kevés veszteségeket szenvedtek a legutóbbi légicsatákban. GARANTÁLT Tekintse meg Jokai-u. 17. sz. alatti helyiségemet, ahol kész bútorokat állandóan raktáron tartok Hj Megrendeléseket a legpontosabban eszközlök. nmmim BÚTOROKAT KAPHAT András «János műbútorasztalos Jókai-u'ca 17. szám. Telefon: 27—87. Üzem : Deák F.-ut.a 4. Telefon : 43—87. Endo japán altábornagy szerint a japán pilóták hősiessége ellensúlyozza az amerikaiak számbeli fölényét
