Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-11 / 280. szám
19 4 3 december 11. ZATUURECZKY GYULA RIPORTJA: ellenzék 5 Látogatás bajlátta földön, ahol a mosolygó Istenre kacagnak az emberek f • ..................... SZÉK, 1943 december. Vasárnap. A szamosujvári barokk házacskák félig hunyt ablakszemekkel bámulnak a feltúrt Főtérre. Kupacba hányt köviek, földhány ások, értelmetlen árkok. Rendeznek. Bizony idejekorán. A csata- kos járdán alig lézeng néhány ember. Két rendőr nézi meg alapostan a gépkocsit. Rtajlba van az „Ü“ betű. Nem szólnak semmit. Egy rongyos rikkancs árulja derűsen a legfrissebb lapokat. A szája sarkában tövig szívott szávaTcsutka fityeg. Ha elolvasta volna szegény Raoul Francé posthumus írását a Pester Lloydban a sziyarcsutka veszedelmeiről, bizonyára eldobná. így azonban nagyokat pöfékel belőle és nem törődik vele, hogy négyszeres mennyiségű nikotint szállít a füst a tüdejébe és gyomrába. Mi vagyunk az első vevői . . . pengőből sem tud visszaadni. Szamosujvárt nem kapkodják ilyenkor a lapokat. Egy magányos fiatalember mélázik tea és pástétom mellett a vendéglőben, ahová betérünk egy kissé megmelegedni. Kihalt ia város ... a szamos- ujváriak ilyenkor templomoznak. Oda kergeti őket a régi félelem, amely elől idáig menekülitek s oda hivjia őket a hála, hogy ide menekültek. Kietlen a város a ringó járású örmény leányok, telt asz- szonyok és vállas, fekete férfiak nélkül. Négyezer magyar előtt nyilik meg az élet kapuja riézelődüak egy darabig, aztán megindulunk Szék felé. Azokhoz, akiknek ősei valamikor alapították .ezt a várost. Kemény, harcos miagyarokhoz, a székielvhez. Nem tudni mikor és milyen veszedelem elől vették be magukat a rengetegbe, eldugott szűk völgyben kezdve uj életet. Lehet, hogy Koppány, vagy Ajtony népe voltak és a véresen hóditó kereszt elől mentették oda magyar pogányságukat, de lehiet, hogy már a keresztet védve menekültek a tatár hordák első hullámai elől. Ki ennek megmondhatója? Fiatál tudósok kutatják Szék történetét, s csákányuk nyomán csodákat regél a föld s kalapácsuk csendülésére megszólalnak a kövek. Mesélnek arról, hogy az Isten háta mögé szorultan az .őket lassan körülölelő idegen tenger halálos hullámverésében, miképpen maradtak meg ezek a magyarok s miképpen őrizték századokon át hűen a múltat. De bennünket a jelen érdekel. Vígan gurul a gépkocsi az uj műúton, amely m:nt ütőér köti össze a székieket a magyar élettel. Hosszú ez az ut és hosszú és örömtelen a históriája is. A mult esztendőben még bivalyok húzták Székre a gépkocsit s ha lehullott az őszi eső, a szekeresek is csak végső esetben vállalkoztak az útra. Halálosan, áthághatatlanul zárult a gyűrű a székiek köré. Aztán a visszatérés után nagynehezen, igen nagyon nehezen megindult az ut építése. Kevesek érdeke fűződött ahhoz, hogy négyezer magyar előtt megnyíljanak az élet kapui.-Volt, aki nyiltan meg is mondotta, pedig éppen az ellenkezőjét kellett volna mondania és főleg .. cselekednie, mint amit mondott s cselekedett. Dehát megszokott magyar baj ez: nem mindég a megfelelő - ember kerül a megfelelő helyre s csodálafoáan a meg nem felelők tudják magukat felfelé a legmegfelelőbbeknek feltüntetni. De mindegy, most már túlestünk rajta s azon is, hogy elő- szörre „üzletet“ akartaik csinálni az útból. Lehet, hogy az üzlet jól sikerült, de az elkészült ut megcsúszott s a homokkőből épített hidak szétoml ottlak az első fagy után. Ott hevernek most is a homokkőtáblák az uj betonhidak mellett. Emlékeztetnek egyre s másra s talán arra is, hogy valaki, vagy valakik talán felelősek. Lágy hajlású hegyek között kanyar- gunk, elszórt tanyák, apró települések között. Héjjáik gubbasztanak a novemberi szélben hajladozó kopár faágakon és nnint a lehulló kő csapnak rá a vigyázjat- lan egérkékre. Bivalyos szekér nyikorog el mellettünk s a hajtó gyermek hosszan bámészkodik utánunk. Számára még ugy- látszik mindég csoda a halk zúgással gördülő gépkocsi. Anophelesek támadása Jobbkézre széles mezőségi tó tükre csillan fel acélos kéken a nádrengeteg mögül. Bogár után kapkodó halak csillannak meg néha a tükrén s a bogár tragédiáját csak lassan elhaló remegő viz- gyürük jelzik. Ki tudja, mi lesz ezidén a náddal... nincsen vasdrót s pangani fog sok minden mellett ez az ipara,gis. Pedig - mi minden, kerülhetne .w-»* %■ 7&3A. ipar, a tó partjára épülő nyaralók, haltenyészet, vizen sikló kajakok és apró vitorlások. Megindulhatna a pénz a. székiek felé s megindulhatna maga az élet. De most csak héjják vadásszák a mezei egeret s halak kapkodják as szúnyogokat, lehet közöttük az Anopheles maculipen- ■niseket, a malária hordozóit is. Az utolsó szerpentin után feltűnik a széki templom tornya. Nemes torony, valamikor a XIX. században építették a magyarok. De balkézre az ut mentém román házak sűrűsödnek. Aiz egyik 1943- b|an épült közülük. Itt a fel végi nyomorban megkapaszkodott a románság. Nem voltak elég erősek a hullámtörők s meggyengülitek különösen az utóbbi huszonkét évben. Apró fatemplom húzódik meg hegyes tornyával a domboldalban. Előőrs, előretolt bástya, a hódítás jelképe. De közte és az apró román házak között már vereslenek az uj ONCsA-házak téglafalai. Vitézek kerülnek oda s sokgyermekes magyarok. Épül az uj gát. Ilyen a sors az ittélő magyarok között s ilyen a küzdelem. Lassú és kérlelhetetlen. A támadás nem jő merész lendülettel, hanem lassan, mint a malária, lázakat okoz, gyengít s csak hosszú szenvedés után öl. Nincs igazi gyógyszer ellene, az Anopha- leseket kell ki pusztítani, vagy menekülni előle egészségesebb vidékre. Évente rajokban szórja ki magából a széki magyarság a menekülőket, akik elmennek cselédnek, munkára, városi proletárnak. Pedig nehezen, nagyon nehezen mennek el, mert kevesen szeretik úgy a földjüket, a százados otthont, a megszokott és megszentelt rögöt, mint ezek a szigeten élő magyarok. Gyermek, gyermek, gyermek .. Széken is vasárnap van. Zugnak a harangok és ősi viseletűkben mennek a sáros utcán az Urat imádni nemesen szép viseletűkben a székiek. Szép szál legények, tatárarcu leányok s menyecskék, csodát ígérő ringó járással. S az utón kacag az ígéret beváltása: ai sok-sok széki gyermek. Mint a malacfalka, futnak a sárban, kacagva és vikongatva, de mégis illedelmesen s öntudatosan. Mosolyogva s barátságosan, köszöngetnek, nem vagyunk számukra sem csoda, sem idegen, pedig sohasem láttak eddig. Gyermek, gyermek, gyermek, öt, hat, nyolc, tiz. tizenegy is egy-egy háznál. Isten ajándéka itt a gyermek s öröme mindenkinek. A felnőttek szeme melegen pihen meg rajtuk s büszkeség csillan fel benne. Mindent, a világon mindent meg kell tenni azért a rengeteg, mosolygó, egészséges magyar gyermekért. Ugyanolyan a viselet rajtuk, mint szüléikén s nagyszüleiken s a szálas férfiak mellett ügy lépegetnek ezek a pöttöm székiek, mint meseországbeli mpnók, csak a bajusz hiányzik még az orruk alól. A polgári iskola álma A fiatal református papnál állunk meg előbb. S amiről a harmadik monda+ban már r,zó esik: a gyermek. Nagy ügye van Széknek. „Elhatároztatott1, hogy polgári iskoláit kap. Nagy ügy ez, nagyon nagy ügy. Azért megy talán ilyen átkozottul nehezen. Oh, nem a jóindulat vagy akarat hiányzik itt az emberekből, vagy „illetékes tényezőkből“, hanem megöli mindezt a paragrafus. A költségvetési előirányzat. A községi háztartás előírásai s mindazok az előírások, melyeket országos szándékkal találtak ki, hogy aztán sehol se pászoljanak megfelelően a körülményekhez. Kaptafa-elmélet s kettős könyv- i-viteli szigor, alá- és fölérendeltségi viszony, minth csak rosszemlékű osztrák generálisok kormányoznák a dolgokat. Megvan az épület, megvannak a tanerők, megvannak a tudományra szomjas gyermekek, s a polgári iskola mégis csak tanfolyam m:a is, dési vizsgával, külön vizsgadijjal, copffal és kínlódással . . . 'halálra Ítélve, lelket megölően, szándékot csórhatva. Talpalnak és kémek g székiek, erélyeskedik a Párt, akarnak a hatáságok, de mégsem születik meg az a darab papír, amely által a tanfolyamból iskola lesz. Meg kell ezt mondani, igy kell megmondani és Szék szószékéről kell megmondani, amely körül négyezer' fényes életre érdemes küszködő magyar áll. A széki tanerők egyhangú megállapítása szerint a népiskola negyedik osztályos gyermekeinek jóval több mint a fele alkalmas arra, hogy „magasabb iskolába“ lépjen. Hatvan-hetven gyermek ez egy évben. Olyan hatvan-hetven gyermek, aki a népiskola felsőbb osztályait nem veszi komolyan, mert az nem ad neki lehetőséget a további felemelkedésre. Csak az alsófoku gazdasági iskola, mely ezüst- kalászos gazdákká képesíti őket, áll előttük mint egyetlen lehetőség. Pedig a. polgári iskola csodákat mi vélhetné itten. Emelné a közműveltséget s a tervbe vett 'tanítóképzőből évente tizenöt-húsz magyar tanító kerülhetne ki, falusi otthonában tanulva, olyan magyar tanító, aki nem riad meg a falutól, nem menekül el tőle, vállalja 'azt, amit a városi, vagy várost szagolt ember már nem tud vagy nem akar vállalni. Ezeknek a tanítóknak a munkája nyomán falvak, magyar falvak virágozhatnának fel. Olyan falvak, ahová most kötéllel sem tudnak iskolamestert fogni s ha egyik-másik kényszerből, vagy lelkesedésből mégis kötélnek áll, — fél- esztendő múlva megszökik. Ezért kell még ebben az évben kiállítani azit a bizonyos papirost, melynek erejével iskola lesz a tanfolyamból. S vállalni bátran mindent Mert csodálatos és érdemes nép ez a széki. Unghváry Márton nagygazdához térünk be. Szép, emeletes háza van. mint minden módos embernek Széken. Lehet, hogy még a Szamosujvárt alapító ősök urbánus szelleme parancsolja számukra, hogy emeleten lakjanak. Csak bent a Stzékelyföldön láthatunk még ilyen urbánus falvakat. Szép, sima népi bútorok. Kopott a gúnya a gazdán s viseletes a feleségén is. De úgy fogadnak, mint a keleti fejedelmek szívesen látott vendégeiket. Nem kerül az asztalra sem szalonna, sem mézes pálinka, mint az egyebütt szokás. De ebédre mindenképpen marasztalni akarnak. Illatos húsleves és pánkó az ebéd vasárnap Unghváryék- nál. Hat ‘gyermeknek örvendeznek ők is. A legény fiuk most jött vissza Berlinből, ahol a bokrétával járt. Éppen egy légitámadást követő reggelen érkeztek a német fővárosba. Amin a legény leginkább csodálkozott a számaira annyi csodát feltáró világvárosban, az volt, hogy a romok körül nem látott síró embereket. Úgy mondotta, hangtalanul, komolyan mentettek ott, ahol máig remény volt a mentésre s úgy járkáltak az utcán a berliniek, mintha mi sem történt volna. De a bokrétások ünnepe mégis csak elmaradt. Nem volt kedve azon a napon táncot nézni senkinek Berlinben. Amiről szó esett, az persze az volt, amiről ma mindenütt beszélnek: a háború nehézségeiről. Anyaghiány, elosztási nehézségiek, beszolgáltatási bajlódások, futkárqzás cédulák, és iratok után. De azért mégis csak megvagyunk valahogy. Mosolyogva, ázsiai bölcsességgel beszél Ungjhiváry, ránéz a gyermekeire s szemében századokra tágul a pillanat; reménységet s boldogságot magában rejtő századokra. Mi az, amin most kérésztülme- gyünk mindahhoz képest, amit már megéltek a székiek s ahhoz képest, amit a hat Ungjhváry-gy érmék ígér a most küszkö- lődő szülőiknek. „Elmúlik a háború, elmúlnak a bajok, de addig keményen kell fogni az eke szarvát, s vállalni bátran mindent.“ Kilenc kacagó gyermek Kölcsöncsizmákban vágunk neki a falunak, hogy felkeressük a legszegényebb ma,gyárt: Soós Mártont. Kilenc gyermekkel ajándékozta meg a hazát, a legkisebb közülök akkora, mint a babszem. A dombon áll Soós Márton kékre festett kicsiny háza. A legöregebbek sem emlékeznek arra, mikor épülhetett. Az előtérben keimen,ce áll, valóságos etnográfiai remek. Soós Márton az udvart rendezgeti nagyobbik fiával, amikor odaérünk. Úgy megörül nekünk, mintha a Mikulás maga volnánk, pedig lehetnénk maga a végrehajtó is. Mosolyogiva nyújtja a kezét s az idegén hangokra kifutnak a gyermekek is a szobából. B.izonv egy szál ingben, mezítláb, de olyan jókedvűen, mintha övék volna az egész világ minden gyönyörűsége. Ki perdül az asszony is. Második felesége Soós Mártonnak. Csinos fiatal menyecske. pedig már öt gyermeknek adott életet. Ki villan, fehér fogsora, amint invitál befelé. Sirülnek utánunk a gyermekiek is s egyszeribe olyan tele le^z a szoba, hogy lélegzetet is alig tudunk venni egymástól. A fiatalasszony vasárnapi lángost sütött éppen a tűzhelyen és teszi az asztalra, ügyesen négyfelé szelve az emeletesre rakott palacsintát. Kinál şzivesen. Körülvillan a szemem a sok gyermeken. Ménnyei manna lehet ez a lángos számukra, fejedelmi vasárnapi lakoma. De mind néznek rám nyiltan, nevető szemmel s ők is biztatnak: tessék szívesen venni. Pirosarcu, egészséges gyermekek, csupa kacagás, csupa derű, csupa szeretet mind. Ölelgetik egymást, pedig csak úgy tudnak közlekedni, ha átlépnek egymáson. Isten csodája s áldása ez. Mélységes emberi bölcsesség és meny- nyei áldás, amit itt látok Soós Márton házánál. Az ember maga is olyan, mint a vas. Kemény derűs arcán széles a mosoly és vörhenyes bajusza úgy ágaskodik neki a világnak, mintha haragban volna a gazdájával. Maj|d elolvad a tekintete, amint v égi g-végi gnéz a gyermekeken, hogy számbavegye őket, ami ebben a nagy nyüzsgésben bizony nem egyszerű feladat. A legnevezetesebb közülük Pisti, aki nagyszerűen tud „timpózni“ s úgy rúgja máris a port, hogy biztos a leghíresebb táncos -lesz a faluban, ha kiserken a bajusza. A többiek énekelnek neki. Es- ténkint kiülnek a padkára valamennyien s olyan éneklést csapnak, hogy zeng bele a fél falu. Pedig Soós Mártonnak a feleségén és kilenc gyermekén, valamint az omladozó házacskán kivül az ég világon semmije nincsen. De él szivükben az . öröm és lelkűkben a hit, s vájjon ki nem j cserélne velük? Tapsikolnak a gyerme- I kék amikor az anyjuk kezükbe nyom egy-egy szeletke lángost, de nem esnek neki, hanem áhítat osan morzsolgatiák a szájukban, s a nagyobbak a magukéból I adnak még a kisebbeknek is. Boldog ember lehet Soós Márton, aki övig áll a magyar földben, hogy onnan ki nem mozidit- j hatja semmi és senki és kacagva társalog az Úristennel, aki bizonyára jókedvében teremtette őt kilenc dalos gyermekével s mosolygó feleségével együtt. Én legalább nála találkoztam először az életben megvalósult mesével, mely a szegény ember ingéről szól. De lám. a szomszéd határban már épül az ONCsA-ház Soós Mártanék kacagó boldogsága számára. v * UU I !/ * * • ' V t',T n *,»■» » >• v, *• tiki t Egy sapka és egy bőr . A gazdakörbe lassan gyűlnek össze az emberek. Presbiteri gyűlés is adódott és Széken soha sincsen tétlenség. Hol erről, hol arról tanakodnak, ezen vagy amazon munkáik ódnak. Csupa derék, inas magyar gyűlik össze a terembe. Kacagnak szívből miközben előadják panaszaikat. Hiszen bolond dolgok is történnek velük, amin kénytelen az ember mulatni. 1 I p v , n ţ * . ü v4 J,. \ \ r \ \ i ? T? j í í i î il> iţ { i i HM ' 4 * ~ „ 1 A ; « d. _ ; 1 \ * ti • a- v. f. > y c f 1 i i ti } > K,1 / .» «I j 4 t '» ’L* A ‘A lv tk * í tt Á t 4 * I i ( 1 I L 1 i 1 Ü li 1 i, \ Csak nevetni lehet ezen, meg egyéb sok mindenen is, ami húzkodja a magyart, mint ág a szegény embert. De csak elmúlik mindez, mondogatják, s olyan bizakodóan tekingetnek egymásra, mintha akármelyikük csak úgy egy intésre meg tudná kötni a világbékét s a magyart tenné grófnak, minden emberiség fölé. A Gazdakör a Hangya mellett van s srégen vele szemben a zsidó. Ro- senzweig. Megpengetem mennyit fogott a székieken a „koreszme.“ Bizony nem sokat, mert ma is csak zsidó számukra a zsidó, mint talán ezer esztendeje. Se több, se kevesebb. Kérdem, hogy a Hangya nem akolbolitja-e ki hamarosan Rosen- zweiget? Nevetnek hangosan a székiek... „Jó, hogy itt vagyon a zsidó, mert i:gy mégis csak helyben tudunk miegymást vásárolni. Különben be kellene menni minden apróságért Újvárra.“ Látják, hogy nem értem a dolgot, mire megmagyarázzák, hogy... a gazdasági élet alapja a hitel. Eszembe jut, hogy ezt már. Széchenyi is megmondotta annak idején. Viszont a Hangyának nincsen elegendő hitelkerete. Nem tud beszerezni. így él a zsidó s igy élnek a székiek. * * Csendesen beszélgetünk a papiakban 9 falu vezetőivel. Erdélyiek mind. csak a jegyző került a Hajdúságból. De belenőtt a faluba s. azt mondja, nincsen különbség a hajdúságiak s a székiek között. Ó bizonyára a legjobban tudja, s bizonyára igaza van. A falu fölé hajiunk és hallgatjuk szive dobbanását. Ütemesen, erősen ver a szív. Csak nagyon mélyről, s tompán. Ezt a szívdobogást kell felerősíteni s hallhatóvá tenni. Hallják meg azok, akik számára mindennél fontosabb a paragrafus, a kettős könyvvitel, a szub- ordináció s a „tekintély“ megőrzése. Meri a mi szivünk, magyar szív ver a széki szigeten, s kell, hogv mindörökké vérién
