Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-28 / 293. szám

ELLENZIK T9 4 3 i«é«m her 2 8. Mill ÍM r iSZLO IKJ I Hogyan láttam az olasz összeomlást in. Kolozsvár, december ha. Miclőct folvntt.ím ,i római naplómból ki­ragadó« részletek közlését, szeretnem telinvm a figyelmet a fascista pártban már jóelőre mutatkozó lazulásra, mely összefüggött az Olaszországra mindegyre kedvezőtlenebb ki­menetelő hadihely/.ttel, az ellenséges propa­gandával és az olasz nép átlagának a lelki­ségével is. A fascista Olaszország a mult év október 28-án ülte meg a „Manu su Koma", a feketeingetek római bevonulásának huszadik évfordulóját. El Alameinnél ekkor már meg­ingott a tengely északafrikai, arcvonala, azon­ban a közvélemény még nem sejtette a bekö' vetkezőket. Annál inkább nem, mert hiszen ezen a frontszakaszon állandóan hullámzón a hadi'zerencse; Benghazi, Cirenaica fővárosa —, amelynek sorsát megrázó hatással bemu­tató filmet a magyar közönség is ismeri, s amelvet a velencei filmversenyen láttam elő­ször — már kétszer cserélt gazdát a háború során. A húszéves évforduló alkalmából az olasz fascista lapok jogos önérzettel közölték, hogy a nemzeti fascista pártnak'* (Partito Na 2ioriale Fascista, rövidítve: P. N. F.) közel hnszmilhó tagja van, beleszámítva ebbe ter­mészetesen a „Dopolavoro"-nak, a munkások szabadidószervezetének és a 7 évtől 21-ig az egész olasz ifjúságot magában foglaló ,,Cjo- ventu Italiana del Littorio"-nak (Fascista olas'z ifjúság) egyenkirit közel 5—5 milliós taglétszámát. A fascista párt még az a rop­pant és egész Itáliát behálózó szervezet, amelybe számszerűleg is csaknem Olaszország lakosságának a lele beletartozik, s mint ilyen, minden túlzás nélkül azonosítható magával az olasz nemzettel, mégis — e nagy számok lát­tára — bárkiben feltámadhatott az a gondo­lat; a kevesebb esetleg több lenne! . . . Amint­hogy még nem telt el az év, amikor Virginio Gayda lapja, a „Giornale d'Italiu" azt irta, hogy „a fascista pártnak a szó legnemesebb értelmében újra kisebbségi párttá kell lennie, mert a hatalom birtokában elkényelmtsedett és túlságosan megnövekedett" . . . Vigyázat! A pártban túlsóban vannak! Ez volt az első piros vészjelzés: Vigyázat! A pártban tulsokan vannak. Korántsem mindl hősök, eszmeharcosok, meggyőződései fascis- *ák, hanem sokan bizony élősüek, akik anya­gi és más előnyökért egyszerűen csak odata­padtak hozzá, de képesek amúgy egyszerűen „leválni“ róla, ha ezt maguk számára hasz­nosabbnak ítélik. De a régi forradalmárok, utcai harcok hősei is belekényelmesedtek a bársonyszékbe, s annyi a féltem/valójuk, hogy jobb szeretnének megállapodni és valahol „boztou helyen ' kikötni. A fascizmus örökös forradalom és megújulás — mondja a Duce. Vájjon, hol vannak a „hőskorának azok az évei, amikor a Duce még a milánói via Paolo del Cannohio egyik ütött-kopott füstös bérházában szerkesztett, kis (dolgozószobájá­nak az íróasztalán őrt volt a hatlövetű for­gópisztoly es a munkatársaknak is bármikor készen kellett államuk a testi épségüket, éle­tüket a vörösöktől veszélyeztető támadások ellen? Mindez „tempi passatiS vájjon, mi lett az egykori elszánt, tüzbe menni kész munkatársakból? Dino Grandi, a lelkes mi­lánói egyetemi hallgató, a Duce jobbkeze, aki annyit és olyan szívesen emlegette, hogv ,,először atyjától, másodszor Mussolinitól született“ már nincs többé . . . Rómában olyasn-rit rebesgetnek — s mindez eljut egy külföldi újságíró fülébe is —, hogy gróf Grandi, a volt olasz külügyminiszter és lon­doni nagykövet feltűnően kerüli mindazokat az ünnepségeket, amelyek szorosabb vonatko­zásban vannak a fascizmussal és Mussolinivel. így tüntetőén távolmarad már évek óta a „Marcia su Roma“-nak megünneplésétől, vi­szont megjelenik mindig a november 4-i pa­rádén, amely nem fascista, hanem „csak“ olasz katonai diszelgés . . . Ez már nemcsak „cambio della guardia(< M ndezek azonban csupa suttogások, ame­lyekről csak a beavatottak tudnak. De megint a nagy nyilvánosságnak szóló vészjel, hogy ezév február elején leváltanak több minisz­tert. A közvélemény érzi, hogy ez nemcsak egyszerű „cambio della guardiafascista őr­ségváltás, hanem több annál . . . Alessandro P avo lini népművelésé gyi miniszter a „Messa- gero“ főszerkesztői székébe kerül. Ezt min­denki megérti és helyesli: Pavolini vérbeli író és publicista irányitó tollára ugy ancsak szük­ség van annak az olasz közönségnek, amelyet igen elkeserített napokkal ezelőtt Tripoúsz ellenséges kézre kerülése. Abesszínia nem fájt annyira az olaszoknak, mint Tripoiisz városának az elvesztése. Tri- poEsz városát az 1911 -es olasz—török hábo­rúban foglalták el az olaszok, s a yéráldoza­ton telid .1 harmincéves belefektetett ol.-w | munka eredményét fájlalják. Fripolis/t majd nem és jogosan ugv tekintettek, mint olasz várost. Noveomto-stiluisu nj negyedei .1/ clasz modern városépítés remekei. Eg> >k szé­kesegyházában Itala Balbo nyugszik, .1 íascis- mus qaudrumvirje, Tripohtáma kormányzója, az „olasz szárnyak * megteremtője, .tkii fázak- Atrika felett vívott légiharcban lőtt le az. el­lenség . . . „Ez már a mi Innunk es vérűnk"---mondotta nekem Tripoliszra célozva egy egvs7erii olasz takaritóass/ony ott a palazzo íalconieri-bén, s ez a megállap tusa az olasz, tömegek véleményét fejezte ki. Tiinedeznek a pártjelvények Visszatérve az. olasz miniszterek hirtelen le­váltására. a legnagyobb feltűnést Bottai-mk, a nemzetnevelési és Ciano grófnak a külügyi tárca éléről való távozása keltette. Sokat be­széltek erről, kivált Cianoról és az 5 menesz­tését bizonyos különbékc-akcióval hozták vo­natkozásba . . . S ekkor figyeltem fel egy — ha jól emlékszem, a „Messagero"-ban megjelent — kis egy Hajjá bős cikkre, amely, ha nem is túl élesen, mégis szóvátette a fascista pártta­gok gomblyukából lassan-lassan eltünedező part jelvényt . . . Mi ez? Igen, akadnak fascis- ták, akik feleslegesnek tartják azt, hogy a ! több: bajtársikkal való együttérzést a jelvény ! kitűzésével is kifejezésre juttassak. F.zck az emberek nemtörődömök, vagy szórakozottak. Fel kell hát rázni és figyelme-Ztítni őket... 1 n .1 lupsz.éijegyzetet nem igen vette észre valamelyik távirati innia római szerkesztője. I n akkor felírtam magamnak, anélkül, hogy akkor még sejtettem volna: mivé válik a kö­vetkezményeiben? Egy fecske nem csinál nya­rat. A/ dsu fec'skét azonban követték a töb­biek is. Az ilyenirányú észrevételek, felhábo­rodott figyelmeztetések felbukkantak itt is, amott is, eg\ re sűrűbben bukkantok fel az olasz lapokban, ügyesek az ilyen egyének ki* illengérezését, mások különféle más cljáráso- at sürgettek, mignem meg nem jelent a fascista párt vezetőségének a? a hivatalos közlése, hogy akit rajtakapnak, hogy a párt jelvényt bármilyen okból nem hordja, azonnal kitaszítják a fascista párt tagjainak sorából. Nem felejtem el, minő barátságosan figyel­meztetett engem egy öreg olasz pincér, ami­kor megtudta, hogy én is „camerala1' vagyok, vagyis mint ösztöndíjas, a G. U. F. (egyetemi fascio) külföldi osztályába tartozom, hogy mi­ért nem viselem a pártje!vényt . . . Pedig en mint külföldi újságíró, nem is voltam erre kötelezhető és mégis . . . Ekkor már 1943 tavaszát Írták. Tuniszban már cs*ak egy keskeny partszegélyt védelmez­tek ,a tengely erői. A fascista párt élén Carlo Síor/.a fŐcitkár állott .a Duce megbízásából, aki a hőskorra emlékeztető fanatizmussal lá­tott neki a tisztogatáshoz. A lapokban ál­landó rov,.t, hogy kiket és miért zárták ki a fascista pártból . . . De mindez mar kicsit el­késett! H. szlovákiai magyarság sére meii íeífs szóvá gróf Esíerkázy dános a pozsonyi parlamentben 1 j POZSONY, december 28. (Búd. Tud.) { Esterházy János gróf, a szlovákiai ma- j gyarság parlamenti képviselője, a szlo- i vák parlament költ égvetési vitáját al- , kaimul használta fel, hogy ismét kifeje- ! zést adjon a magyarság panaszainak. Es­terházy gróf beszédében többek között a i következőket mondotta: I — Mai felszólalásom célja az, hogy c> itt élő magyarság nevében a képviselőház száné előtt leszögezzem álláspont unkáit. : Az itteni magyarság a legteljesebb mér- ! fékben átérzi a világháború által okozott I hely:et súlyos voltát és azért, mert tud- I ja, hogy ilyen súlyos időkben a helyzet j még komolyabbá válik, sőt egyenesen ka- • tasztrófális<?á is válhatik, igy a költség- i vet-ést rajtam keresztül megszavaztatja. A J gazdasági helyzet itt, Szlovákiában sok j tekintetben nem rózsás. Legyen szabad i rámutatnom arra, hogy éppen úgy, amint i bizalommal viseltetünk a gazdasági mi- j nisztérium iránt, nem viseltethetünk bi- j zalorrtmal a kormány politikai mvniszte- 1 rei iránt. . ! — Megkíséreltem panaszainkat admi­; nisztrativ utón csendben, a nyilvánosság ! teljes kizárásával elintézni, m-ert ilyen ! vészterhes időkben kerülni kell minden j olyan lépést, amely a különböző nyelvüe- j két egymástól eltávolítja. Reméltem és bíztam abban, horv ilyennemü politikai magatartásunkat a kormány erre hivatott tényezői honorálni fogják azzal, hogy ők is súlyúk és tekintélyük latbavetésével meg fogják gátolni a sokszar naponként megismétlődő szekatúrákat, Sajnos, csa­lódnom kellett. Hallgatásomat és azt a tényt, hogy nem léptem a képviselőhöz: elé panaszainkkal, úgy látszik, gyenge­ségnek minősítették és ezért a vegzatu- rák azóta, sajnos, napról-napra még csak fokozódnak. Renoeteg anomáliát tudnék, felsorolni a belügyi kormányzat tárcájá­nak terhére. Nem teszem ezt azért, mert remélem, hogy a belügyminiszter ur meg fogja érteni azt a szándékomat, hogy nem szónokolni akarok, hanem azt szeretném, ha az említett eljárások elleni ilyen né­ma tiltakozásomat a belügyminiszter ur megszívlelné és odahatna, hogv ezek a magyarságot mélyen sértő anomáliák megszűnjenek. — A háború ötödik évében vagyunk. Egyikünk sem tudja, hogy mit hoz a hol­nap. Tagadhatatlan, hogy ezen a földön ezer éve egymás mellett élünk. A törté­nelem folyamán voltak jó és boldog kor­szakok, de voltak katasztrófák, amelyek egyaránt sújtották az ország lakosságát, tekintet nélkül c,rra, hagy milyen nem­zetiséghez tarto%zott. Aki nyitott szemmel jár, az tulja, honv Európa hány országá­ban élik a különböző nemzetek a legka- tasztrófálisabb korszakot. Kérem tehát Önöket, a kormány erre hivatott tagjait, hogv teremtsenek olyan politikai légkört, amely megelégedetté fogja tenni az or­szág összlakosságát. Ha ezt a kormány meg tudná valósítani, mérhetetlenül na^v szolgálatokat tenne a jélenleg nagyon is veszélyeztetett általános európai civilizá­ciónak is. SZÍXHÁZ és MŰVÉSZET Haplemente — Gerhart Hauptmann színmüvének bemutatója a Nemzeti Színházban — Napjaink szinházbajáró közönsége ugy- •szólván elszokott a mai szóval probléma- darabnak nevezhető színműtől, az uj szer­kők igazán nem kényeztetik el problé­mákkal. Éppen ezért érdekes és szinte (tanulmány volt megfigyelni, hogy a kö- •zönség, amelyik állítólag nem kíván a •színpadról költőt hallani és azon vihart szemlélni, mennyire átérezté a Haupt- mann-dráma hallatlan feszültségét és iizgalmáft. A szakmányba készült és kon­vencionális semmiségekkel megjtöimött „társadalmi darabok“ után nagy élmény •volt a tegnapi színházi est, amelyen egy nagy költő találkozott egy nagy müvész- szel. J5z a rendkívül ritka találkozó tette a bemutatót oly fényessé és forró sike­rűvé, amilyenre a közelmúltban, sok di­csőséget látott színpadunkon nem is em­lékszünk. A Naplemente előitt-et, mint Hauptman- nak legöbb darabját, általában naturalis­tának szokták minősíteni, ami közönsé­gesen az emberi ösztönök, indulatok és ■szenvedélyek főkezetlen, nyers kavargá­sának bemutatását jelenti. Való, hogy naturalista ez a dráma- is, de a maga (hauptmannd, azaz német módján. Igazi és vérbő naturalizmus, mint amilyen a franciáké, vagy az oroszoké, német köl­tőnél nem is képzelhető el. Ez a gáttalan toyersseség idegen a német leiektől, amely örökké kielégítetlenül csapong s még va­lamely program szerint naturalistának készült műben is szív esen rugaszkodik el a földhözkötött valóságtól. így és ezért ‘áll Hauptmann is mindig félúton a na­turalizmus valóságábrázolása és a szár­nyaló ujr ornanţi ka költőisége között. A Naplemente előtt-ön rajta van ennek a kettősségnek tipikus jegye s a költő ha­talmas teremtő képzeletén és mesterség­beli tudásán tuil talán ez teszi, mint sok más da ra bját is, annyira vonzóvá, a szó ágaz értelmében lenyűgözővé, aziaz egy­szerűen: drámává. Clausen titkos taná­*­j c^os alakja érs pályafutása az a bizonyos * jellegzetesen XIX. századbeli alak és pá- I “lyafutás, amely tömegével nőtt ennek a századnak sűrűjében. Erős ember, aki az élet gáttalan szabad versenyében valósá­gos kis birodalmat hódit magán k s ami­kor hetvenéves korában mindezzel betelt s a korlátlan hódítás idején • visszafojtott vágyainak eng:-d, önző vagyon féltésből és hamis tekintéhvi elvük alapján, saját gyermekei láz oknak fel ellene és végeze­tt ü! megölik.. A dráma szereplőinek kö­rülményei és elvei sűrített alakban ad­ják a századforduló típusait és azoknak vi­lágképét. Hauptmann azonban mélyebbre ás és korának típusain kvü! mind n egyes alakiából viharként elsodró erővel mutatja fel az örök embert, a vakot, az aljast és a nagyszerűt. Clausen-t, a nagy embert, a titkos ta­nácsos á emelkedett kereskedőt és szer­vezőt, ezt az önmaga és saját hatalma fö­lé nőit hetvenéves öregurat a színház vendégeként Somlay Artúr alakította. Megmutatta, hogv a „Darádés stereo“ is csak nagy művésznek nvujt korlátlan le­hetőségeket. Az élet és já’ék nagv'zerü szintézisét alkotta meg. valóságos életet élt a színpadon s ugyanakkor bölcs emel- k°dettsé'éten, szenvedélyében, szenve­désében é bukásában tövb volt. mint em­ber. Maga volt a korlátáit széttörő, ma­gasabb boldogságra, beteljesülésre vágyó, ezért szenvedő és elbukó emberiség. Al­kova, hang’a. öltözködése, ösztöne és tu­dása mind egye? eszköz, amelvekből cso­dálatos összhangot teremtve alkotta meg j Clausen-t, az embert s a tipus minden I egyedét. Alakítása, mint a költői mű 1 egyenértékese. monumentálisnak mond­ható. A kö’önség lélekzetét elfő if va* fi­gyelte minden mozdulatát s a felvonás­végeken forró ünnep!érben részesítve, v-lóban szűnni nem akaró tapsokkal hó­dolt művészetének. Együttesünk többi tagja természetesen hehezen birná el az összehasonlítást Som- lav Artúrral. Jó alakítás volt Sallay Kor­nélia ao’áit imádó, öregedő leánva (Betti­na). Fülöv Kató Inken-alakitása tökéle­tesen ráülő -zereDében tehetséges volt, 'de inkáibb külsőségekben bizonyult a ven­dégművész méltó partneréül. A többiek i körül Csóka József (S^opnitz), Tompa Sándor (Geiger), Kemenessy Ferenc (Hanefeldt) és Szécsi Ferenc (Wolfgang) váltak ki. Remek kabinet figurát alakí­tott a nagyszerű enizódszinész, Várady Rudolf (Winter). Jók voltak Versényi Ida (Paula). Bodó György (Egmont). Sen- kálszky Endre (K1amrotv). Hegijj Lili (Petersné). Lantos Béla (Wuttke). Dancsó György (Ebjsch kertész) és Ross Jenő (fő­polgármester). Az Immoos lelkészt alak!- tó Dárday Antalnak nem volna szabad páni palástban leülnie a kertiszékben. A palást tudniillik nem porköpenv, volta­képp nem is „ruházati darab“, hanem több, azaz más valami. Ilyenkor legfel- j jebb a karián viheti magával. Dukonxj j Margit (Chtilia) gvengeségév°l ..kirítt“ az ! együttesből. A darabot Somlay Artúr rendezte s a rendelkezésére álló rövid idő ellenébe is sikerült, a lehetőséghez ké­pest. egybehangolnia az egvüttes tagjait. A díszleteket Varga Mátyás tervezte. A bemutatóelőadás közönsége Somlay Artúrral együtt szereplőtársait is, sok­szor a függönyök elé hivta. SZABÓ ISTVÁN. Amerikai eavségek szálltak partra Ujbritaniiüában LISSZABON, december 28. (MTI.) Az ujguineai angolszász főhadiszállás jelen­tése szerint amerikai egységek partfa- szálltak az Uj-britanni'ai Glouchester- foknál. Hagyományos erdélyi szellemben, bátran, megalkuvás nélkül kizd mindennap a magyar nép boldog** lásáért su Ellenzék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom