Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-28 / 293. szám
) 91 riisM « »wf íotjptn ’XS§3rn öíí Ioű yú S£ • lav^ ófbn^i *« zhrn «sqq-j □i£inii 3-etiyn m 3*1 [on® Sí t>íoq £ tlozqsj zfeyrt ÍÍ£J6T ssam»! 2ö Öt [ JSTJ£t> rekoErí sVS§d 3TO§3? ihrfiim 3nt, s BXtS-IV uium GCÍTOJÍ ÁíIUÍ 1 tÓti 1 sori > nsb Jbrm eiróiti íonog §brn írrm? r§oH rl nsz tlgII.s ifi t& E-EUsI lÁ/CV YgOíf brroi : 3£>í ’óakj Î0T02 ills rí ősöd nöbi OVO} ÎY23 'ÓlÜÚ ►T 3Ö álüzl üin llffg nlsi : ,21 íiov ITOií Î3ÎV átad ÍJ£Í obi; .UV asz lűz úüz [ fai Jód :ib im ;so 3n öJ art ib 03 zi % r író, nemzet és pslitíka Irta: SZABÓ ISTVÁN Manapság, amikor a különféle Hivatásrend- ke'/ tartozók sokat fáradoznak azon, hogy megfogalmazzák és a társadalom tudatában meggyökereztessék hivatástudatukat, s az abból következő emberi és közösségi magatartásukat, nem érdektelen ily szempontok szerint az íróval, vagy ha úgy tetszik, az írók rendjével is foglalkozni. A kérdés természetesen rendkívül kényes, mert hiszen —• míg minden inas „szakma" folytonosan hirt ad magáról — éppen az iró az, akt önmagából merítve; az írásaiban megtestesített világot is saját alanyiságán átszűrve, mégis a legkevesebbet hallat magáról, rendjéről, mesterségéről, panaszairól és kívánságairól. Míg a társadalom és a politika minden rezdülésére azonnal élénk tapsok csattannak fel, vagy dühös förmedvé- nyek hangzanak el a fogorvosok, a segédhivatali fogalmazó-gyakornokok vagy a torony- keresztaranyozók karának részéről, addig az író es rendje legtöbbször szemérmesen hallgatva viseli el az ellene intézett dühös kirohanást. a ritkán megnyilvánuló elismerést, s leggyakrabban emberi mivoltának és mesterségének legnagyobb veszélyét, a mellőztetést. Nemzeti életünkben muxkg előkelő helyet foglaltak el az írók, ha a ,,nemzeti élet“ kifejezést történetileg és visszatekintve értelmezzük. Ma elismerjük a mult nagyjait, társadalmunkban,, azaz a jelenkorban azonban ennek ellenére' nem biztosítunk számára érdemének megfelelő helyet. Az iró. mint társadalmi lény, a mult századokéihoz képest persze polgáriasuk. Látszólag minden a legnagyobb rendben van körülötte, rendben vannak a papirjai és van bejelentett lakása. Ám a társadalmi babona és előítélet gonosz nyelveinek csepülésre és hatványozásra még mindig elég „anyagot“ szolgáltat puszta természeti léte, s a körülötte lappangó „titok"'. Hogy szellemi kategóriákban él és nem szívesen helyezkedik el a mindenkitől látható rend, állami hivatali íróasztalokkal körülbástyázott és hangzatos, de üres címekkel kitapintható létrafokain. Szinte világszerte vaskorszak köszöntött rá az íróra, s jellemző, hogy Angliában, a háború után egy miniszteri rendelet, amely a különféle foglalkozási ága- kat sorolta fel a nemzeti fontosság szempontjából, az írókat a negyvenegyedik csoportba sorolta a papagáj-idomitókkal együtt. Az írónak^ társadalmi értékelése a társadalom különböző ^ erőviszonyainak alakulásától függ s időnként és helyenként változásoknak van kiteve. Ennek ellenére azonban nem mindenütt egyformán lebecsült a helyzete. A pozicíó- különbségek minden esetben a fennálló állami es társadalmi rendszer mögött álló világnézeti különbségekre vezethetők vissza. A liberáiisz- tikus rendszerben menthetetlenül a tőke kiszolgáltatottjává válik az író, de könnyen ártalmam valhat^ az a felkarolás és pártfogás is, amelyik bármily jóakaratu irányítással, voltaképpen szabadságától fosztja meg. A kérdés további elméleti taglalása örök circuJus vitiosus es senímivel sem visz a megoldás fe,e. Szükséges azért, hogy lehetőleg gyakorlati esszel es kezzel nyúljunk feléje és a mi átlőtt helyzetünkben, magyarságunkon belül, a vaiosagnak megfelelően, a magyarság s a korszerűség követelményei szerint Ítéljünk, döntsünk s gyakorlati megvalósításokkal, segítsük előre a kibontakozást. Ilyen gyakorlati meggondolásokból vetődött fel a.z a kérdés, hogy a modern időknek megfelelően és más hivatási rendek nyújtotta példák sz-erint nem kellene-e az írókat is valamilyen szervezetbe illeszteni, elhessegetvén ezzel mindenkorra azt a babonát, hogy az iró „társadalmon kívüli lény'", akit nem lehet és nem szabad szervezeti szabályzatokkal megkötni és bizonyos szervezeti fegyelemnek alá- rendelni. Jói tudjuk, hogy a magyar író nun- dig jó hazafi voly a nemzeti gondolat élharcosa, bármilyen társadalmi osztályból került is^ki. á kötelességteljesítő polgár is volt a polgáriasultság óta. Nálunk, minden más nemzettől eltérően, külön feladatok is vártak és várnak az íróra. A gazdagabb, a nagyobbszámu és előhaladot- tabb nagy nemzetek irói élhettek vagy élhetnek tetszésük szerint, akár Robinson-módjára, Szánté kívül a társadalmon, s a nemzet min- denapi szükségleteiről mitsem tudva, azok lelett. A magyar Írónak az általános, nagy és örök értékek szempontjából való működésen túl, vannak mágyarsági szempontból mindennapi, ápróbb-nagyobb gyakorlati feladatai is. Ilyen a nemzetnevelésben való kötelességszerii részvétel, s a nemzeti műveltség terjesztése. Legjobbjaink alkalmazkodtak is mindig ezekhez a felsőbb parancsokhoz, g még a humanisztikus elvonat- kozásra hajlamosak között is alig találunk olyat, aki kisebb-nagyobb mértékben ne vette voltra ki részét a múltban, a közelmúltban és a jelenben is, az Íróra háruló, gyakorlati nemzeti feladatokból. Az ellenkező vélekedésekkel szemben ezért meggyőződésünk, hogy nemcsak szabad, de szükséges nálunk is az irók szervezetszerü tömörítése. Ezáltal részesülhetne az irói rend hatékonyabban a közösség védelmében, mind emberi és mesterségbeli tekintélye és méltósága minid, anyagi létének bf&ositása szempontjából. Mindehhez természetszerűleg szükséges a társadalomnak egy céltudatos nemzetnevelő program segítségével való megváltoztatása. Szükséges az hogy „közoktatásügyünk'1' a nemzetnevelés ügyévé lépjen elő, s a nevelés és oktatás központjává tett hungarológián lseiül érvényesüljenek azok a szempontok is, amelyek lehetővé teszik a társadalomnak az irói 'rendre nézve kedvező vélemény-átalakulását. Az Íróknak megfelelő, de nem hivatali-bürokratikus! — megszervezése, igazi méltóságot adó és nem üres neobarokk cikornyákat ráaggaró rendi elismerése és védelme, s a társadalomnak a nevelés segítségével való átalakítása közül egyik sem előzheti meg a másikat. A kettőnek egyszerre, egyndőbcn kell végbemennie. Egyedül igy vehetjük élét a kókler-vagabundus-legcndáknak és tehetjük az irói rendet nemzeti feladatának teljesértékü kifejtőjévé. Ez valóban nem magánügy, hanem a nemzeti kultúra elsőrangú ügye és érdeke. Ä közkeletű felfogás tiltakozik az ellen, hogy az iró „politizáljon“. Azt tartja, hogy az Írónak tekéűenul testi, anyagi létét veszélyeztető módon kell éinie, mert — igy hangzik a frázis: — a kagyló is veszélyes gyötörtetésre választja ki a gyöngyöt. Ez az ostoba és elavult példázat kisért lépten-nyomon, s akadályozza az irói rendnek a meglevő, de feladatukat teljesíteni régen nem képes irodalmi társaságok romjai • feletti tomönthetését, s hatékony és cselekvő beleszólását a mindennapok dolgaiba. Sokan és sokat vitatják azt is, hogy kell-e vagy sj^abad-e az írónak politikával foglalkozni. Természetes, hogy az írónak emberi és állampolgári joga a politikával való foglalkozás, de hivatásának teljestthetése érdekében sem zárkózhat!k el a nemzet egyetemének érdekét képviselő jobb és magasabb értelemben vett pcjlitika elölt A pártpolitika apró és mindennapi heice-hurcái felett vannak szinte örökre szóló nagy nemzeti követelmények, amelyeknek tudomásul nemvétclét egyetlen iró sem engedheti meg magának, s nincs olyan emberi érv, vagy művészi elv, amelynek ürügyén a közösség rászabta feladatok teljesítése alól, erkölcsi épségének fenntartásával kibújhatna. Meggyőződésünk, hogy a politikának kellene foglalkoznia íz íróval. Egy céltudatos, körültekintő és nemcsak hónapokban, de legalább évtizedekben gondolkodó nemzet politikán belül létrehozott nagyvonalú, okos kultúrpolitikának kellene, hogy az irót bevonja a kisebb-magyoiob gyakorlati célok megvalósításának tervébe. Ezzel szemben mindenütt azt látjuk, hogy a magyar iró nem jut szóhoz olyan helyeken sem, ahol pedig hivatása sze- rincs nemcsak hasznos, de pótolhatatlan volna VÁSÁROLJON BÜZAKÖLCSÖN- KÖTVÉNYT AZ ERDÉLYI KERESKEDELMI BANK R KOLOZSVÁR, Mátyás király-tér 33. szám. közreműködése. Bár történtek a közelmúltban ebben az irányban gyenge ás hagyat.tg kísérletek, de alkalomszerűen, „erezd kérlek megtisztelve magad“, válJvcrcgctő módján és korántsem céltudatos módszerességgel. Ez a mód alkalom lehet egy vagy több tisztelctdij megkeresésére, de nem alkalmas arra, hogy az iró egy nagy terv fontos és nélkülözhetetlen részesének érezze magát. Pedig a gyakorlat azt mutatja, hogy az irók kiváltképpen alkalmasok — s ez alól csak a meddő intellektuáli/- mus csecsszopói alkotnak kivételt — a legkülönbözőbb nemzeti-társadalmi feladatok ellátására. A nyugati államokban századok óta ismerik az író-államférfiakat, az iró-diplo tutikat, a szervező, nevelő és vezető Írókat, -— felesleges is neveket emlegetni —, míg nálunk ma is egy-egy alsóbbrendű ^tüntetéssel“ — amire különben sem vágyik — kell beérnie az Írónak. Ezt a helyzetet már Mikszáth felpanaszolta: „Mert ahol Arany János és Jókai, akik századokra szóló dicsőségére dolgoztak nemzetünknek, kisşbb rendjeleket kaptak, a fennálió rendjel-adományozási rendszer sze- ] rit, mint egy nagyhasu főispán, aki tizenöt ! évig csibukozik és köpköd csempészett dohányból a megyeházán (a még magasabb rendjelek tulajdonosairól nem is szólok), — ött, aki az irók kitüntetését sürgeti, voltaképpen azok deklasszifikálását akarja. . . Többet érnének-e ezért a Petőfi munkái, ha oda volna írva a címlapjukra: „Irta: Petőfi Sándor kir. tanácsos“ . Nos, a magyar irót az ország, s az állam nem veszi igénybe, al'ig-alig akarja a nemzeti élet cselekvő részesévé tenni, s megelégszik leereszkedő és megalázó cuTudományozással, akkor, amikor a nemzeti ékt számos területén halaszthatatlanul fontyi volna a munkássága. Egész kulturális életünk — kivéve a tudományt és tudománypolitikát, amivel most nem kívánunk foglalkozni — vakvágányon halad. Az „Őrségváltásra“ való felkészületlenségünk, s a körülötte történtek érdemi é-> magyar szempontból a csőd szélére juttatták a magyar könyvtermeiest, a színpaddal együtt a sz npadi irodalmat és a filmet. A ponyvatörvényünk hézagainak nagyobb dicsősegére a mérgező ponyva éppen csak megdrágult, ellenben ma sincs nemes ponyvairodalmunk, helyenként avatatlan kezekben van népművelésünk ügye. Van irodalmi és művészeti -tanácsunk, amelyben mindenki szóhoz jut, az irót és művészt kivéve, van nemzeti filmbi- zottságunk, amely semmitől sem áll messzebb, mint a nemzetitől és a filmtől, magyar nyelvi és zenei tankönyveink mintagyüjteményéül szolgálhatnak annak, ahogyan nem szabad és rém lehet anyanyel vet és magyar zenét tanítani., stb., stb. íme; csak egy néhány feladatkör, amelyben fel lehetne és kellene használni az irót. író, nemzet és politika kérdése egyszerű, mint minden nagy kérdés. Csak tervbe kell beépíteni e három tényező cselekvő együttműködését, amíg nemzeti kultúránk megrősödése nagyob kárát nem vallja annak, hogy a nult gazdag tanulságainak ellenére avatatlan csepvi- rágóként, a korlátokon kívülre rekeszti az. irót és rendjét. ** * » Kolozsváron kedden tartanak szunetnapoi a kereskedők KOLOZSVÁR, december 28. Kolozsvár polgármestere megbízásából Grucza. IApót tanácsnok, a nyűt árusítási üzletek nyitásának és zárásának ideiglenes mó- diösit&sául az 'alábbi hirdetményt bocsátotta ki: „Közhírré teszem. hogy Kolozsvár város területén a m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 168.500—1943. számú rendeletéi alapján 1943 december 21-től 1944 április 30-ig a túlnyomóan élelmiszert, tüzelőanyagot és élővirágot árusító kereskedők részére, ideértve a mészárosokat és pékeket is, az áitalum megállapított záróra érvényes, vagyis reggel 7 órakor nyitnak, déli 1 és 5 óra közt zárva tartanak, hétköznapokon este 7 óráig, szombaton este 8 óráig kötelesek a fogyasztókózönséget kiszolgálni. Egyéb nyűt árusítási üzletek reggel 9 órakor nyithatnak és déli zárvatertás nélkül egyhuzamban délután 4 őréig kötelesek árusítani. Rendkívüli személyi esemény, vagy más elháríthatatlan akadály esűéu, ha valaki üzlethelyiségét zárva kell tartsa, azt az iparhatóságnak ajánlott levélben ‘ azonnal be kell jelentse, megindokolva a zárvatartást, ezenfelül az üzlethelyiség ajtaján is szembeötlő módon a zárvatartás okát fel kell tüntetni. Minden hét keddjén a nyűt árusítási üzleteket zárva kell tartani, kivételt képeznek a túlnyomóan élelmiszert, tüzelőanyagot és élővirágot árusító kereskedők, valamint■ minden üzletágban a nagykereskedők is, ha azonban kiskereskedésre is be vannak rendezne, fogyasztókat ezen a napom nem szolgálhatnak ki. Nyomatékosan figyelmeztetem a nyílt árusítási üzletek tulajdonosait, hogy a 'fenti rendelkezések megszegése pénzbüntetést és 15 napig terjedő elzárást von maga után“. Kolozsváron nem hétfőn, hanem kedden kell az üzleteket zárva tartani. : Toséo miniszterelnök beszéde a japán • győzelemről TOKIÓ, december 2?. (MTI.) A Német. Távirati Irodu jelenti: Tozso miniszterelnök a japán fel-sőház ülésén, mint hadügyminiszter beszédet mondott a háború legutóobi eseményeiről és kijelentette, hogy a japán bari seni' fokozatosan együttműködve a tengeré szettel, valamennyi hadműveleti területen szilárdan kezében tartja badászatilag fontos támadó állásait, ámbár bizonyos 'szakaszokon kisebb- méretű változások mentek végbe. Tozso különös hangsúllyal utak arra, hogy a harcban- álló csapatok tisztjei és legénysége minden egyes összecsapásnál súlyos csapásokat mérnek az ellenségre és ilvmódon az ellenséget harci erőinek és anyagi erőinek erős elhasználódására kényszerítik. Ezután utalt arra, hogy a japán csapatok most. és a kezdődő uj esztendőben a háború, győzelmes befejezéséért harcolnak. A csendesóceáni hadszíntér eseményeivel kapcsolatban a -Hadügyminiszter kijelentette, hogy a japán szárazföldi és tengeri erők ez- cv októbere óta megsemmisítő csapásokat mértek az ellenségbe, miután ez nagyobb átmérőjű hadműveletekbe kezdett. A japán erők jelenleg báróm hadműveleti területen kényszerítik heves harcokra az ellenséget: a Salamon-szigeteken, a Kismar* k-szigeteken és Uj-Guinea keleti részében. Tozso a kínai hadszíntéren dén ere-Jmé- ■ nyékről igy nyíl atkozott: A japán kötelékek kiváló eredményekkel hajtották végre tisztogatási hadműveleteiket, különösen az északkinai őszi hadműveleteket, amelyeknek legkiemelkedőbb eseménye volt Csangteh bevétele. Közölte, hogy október vége óta a japán hadsereg kötelékei hatszázezernél több ellenséges katonával szálltak szembe, körülbelül négyezer csatában. 7 OZ.SO a továbbiakban megállapította, hogy az angolok és amerikaiak megerősítették Kínában állomásozó légierőiket és havonta ösz- szesen ötszáznál több repülőgép támadta 1 japán állásokat. Ezeket az ellenséges támadásokat a hadsereg repülőkötelékei hárították el. A kínai légi hadműveletek rendkívüli jelentőségére való tekintettel elhatározta, hogv fokozza a- császári hadsereg teljesítményét, s megsemmisítő támadásokat intéz az ellenséges légierők ellen, amíg azokat teljesen felmorzsolja. Végül Tozso hadiig\ miniszteri minőségében megdicsérte azokat a japán kötelékeket, amelyek resztvettek Mandzsukuo és Észak-Japán védelmében. ' Amerika a háború után is meg akarja tartani a légi- tát ssi asspo utókat STOCKHOLM, december 28. (MTL) Az Associated Press washingtoni jelentése szerint Bradley amerikai kongresszusi tag javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében Amerika a háború után is megtartaná az ellenőrzést a háborúban megszervezett légitámaszpontok felett, hogy ezáltal az egész világon biztosítsa ar amerikai kereskedelem fejlődését. A FRANCIA FELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG VÁD ALA HELYEZTE pEtain MARSAI.LT IS ALGÍR, december 28. (B T.) Mint a irancia fe’.tjaabadiiási bízott*;ág közli, a bizottság határozata értelmében bírósági e’jáiást indiainak Bétáin tábornagy 6« minda7on francia személyiségek ellen, akik a németekkel vájó együttműködéssel vádol hátók. A vádat eiié- niik a francia büntetőtőlvény'könyv 75 ée az azt követő cikkelyek alapján eme’ik- Lelar- tóztatáei parancsot adnak ki a francia véderő azon személyiségei ellen, akik fegyveres eroşza'kkal szembeszálltak a birodalomnak a háborúba való belépése ePen. Az érintetteket katonai brróság vonja felelősségre. Jogukban áll a védekezés. Az ítéletet a tendes jogi eljárás után hozzák, fezei kapcsolatban közük, hogy a 'egulóbb letartóztatott Flandint, Pev. roukint és PucheuX. volt minisztereket, vji - mint Bergeret. tábornokot katonai fogházba szállították.
