Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-20 / 263. szám
Uj tehetségek felvonulása Kiszely Gyula operájában Budapest. (Az Elleniek munkatársától.) I. lu ten teathre-puree lee/ a \1 agyar Máz e- lődes Házában. Kiszely Gyula uj operáját mi tatja be a sambăz Laurisin Lajos kivételein ’ csupa uj, sokatigérö, fiatal tehetséggel a ioszerepben. Uj magyar opera bemutatója, uj nevekkel: mindenképpen színházi és zenei érdekesség, örömmel kell felfigyelni rá. .4 próba, melyet az Ellenzék meglátogat, gyér világításával, utcai ruhái szereplőivel s a nagy lendülettel rendező Kiszel yvel még csak sejteti, hogy milyen érdekes művészi élményben lesz része a premier közönségének. Az uj opera komponistája, szövegírója és rendezője: Kiszely Gyula. Eégi ismerőse a magyar közönségnek. Rádiórendező, kitűnő nevű komponista, aki ma már csak fiatalkori próbálkozásnak nevezi régebbi operettjeit, amely közül pedig nem egy külföldi karriert futott be". Így a Echer orchideák, mely Pesten is nagy siker volt. — Ma már csap operával foglalkozom —- mondja az őszülő hajú, lelkes és fiatal szerző — s életem célja: jó magyar operát hozni a magyar színpadokra. Elmondja, hogy négy operája van készen. A Fehér sólyom cimü ncgyfelvonásos magyar opera, a Jakobinusok cimü francia forradalmi tárgyú dalmű, azután a Lionardo da Vincb-ről sţolâ Lionardo es egy Attila-opera, az Isten ostora. Mindegyiknek szövegét is omaga irta. Ezeken a még elő nem adott operákon kívül a közönség elé került már: a Zeneakadémián előadott Assisi szent Ferenc- oratórium, a rádióban játszott Róma szimfóniája és sok más komoly zenei munka. Kísérőzenét is irt mar Kiszely a Nemzeti Színház számára, ő szerezte például a Donna Diana kisérömuzsikáját. A színpadon e pillanatban barnahaju fiatal hölgy próbál egy igen hatásbs és zeneileg nehéz jelenetet. — Váss Margit — mondja Kiszely, — az Opera ösztöndíjas tagja. Rendkívüli tehetség. Ornát, a pogány ősmagyar lányt énekli a darabban. Oly nehéz szerep, hogy száz énekesnő közül talán csak egy birja hanggal. Csak énekszakértő tudja mi ez: nyolvan magas hang van benne. Tréfából dupla Salomé- nak nevezik a szerepet. És Váss Margit nemcsak hanggal birja remekül, hanem játékban is kiválót nyújt. Általános vélemény szerint egyike a magyar opera legtöbbet Ígérő, legnagyobb jövőjű ifjú tehetségeinek. A többi szereplő is mind az Opera tagja, s mind külön válogattak ki erre a feladatra őket. Reményi Sándorról, Horkay Györgyről és Bágyoni Gézáról is nagyszerű véleményt mondanak a szakértők. Szőke Tibor pedig, az Opera korrepetitora ugyancsak szakértői megállapítás szerint egyike a legnagyobb magyar karmester-tehetségeknek. — Mi a zenei érdekessége a darabnak? —• kérdezem Kiszely Gyulát. — Van egy kvartett az első felvonásban — feleli —, amely a négy főszereplő érzelmeit festi le zeneileg. A Fekete malom tehát Wagnert elgondolás alapján készült zenedráma, azonban olasz melodikusság jellemzi, s a zenében sok ősi magyar motívum. — Miről szól az operaf — A késői Árpád-korban, a tizenharmadik században játszódik le. A Fekete malom szimbólum. A pogányság malma, amelyben a kereszténység ellen törnek, a hősiesség és a magyar keresztény szellem ellen őrölnek. Orkund, a vén táltos él a fekete malomban, szépséges lányával Ornával. Orna a fekete malomba csábítja a keresztény vitézeket, de omaga halálos szerelemmel szereti Máté lovagot, aki hogy megmeneküljön a lány gonosz varázslatától, barátnak megy. A nő bosszút esküszik a Boldogasszony ellen, aki elvette tőle szerelmét és a lovag öccsét, s a harcost csábítja, hogy meggyalázza a hős lobogóját, amelyen a Boldogasszony képe disz- lik. Azt követeli a lovagtól, hogy lopja el a Monostorban lévő Madonna ékszereit. A hős azonban tántoríthatatlan és öccsével összefog a rontás ellen. Orna az erdőbe megy, ahol a barát imádkozik a magyar hazáért. Csábítja a lovagot. Ekkor megjelenik Orkund s bosz- szuból leszúrja a harcost. A pogányság pillanatnyi diadalmat ül. Azonban jön a barát és imájára a Boldogasszony csodát tesz, a lovag szivében a tőrrel feltámad, Orkund és Orna ráeszmélnek, hogy hatalmuk véget ért, s Orkund meg akarja ölni a barátot. A szerelmes Orna azonban közbeveti magát és a tör ől sebzi halálra. Orna meghal, s szivének utolsó dobbanásával megáll a fekete malom is . .. A poétikus szöveg, a zene drámaisága, Horváth János, a Nemzeti Színház díszlettervező jenek pompás díszletei, a korhű kosztümök és elsősorban az uj tehetségek felvonulása nagy művészi eseménnyé avatják az uj magyar opera premierjét, melyen a Kormányzó Ur és családja is megjelenik .. . MARTON. LILI fllt.nzék 1143 november 21. A „Tőke“ cikkírójának tanácsai Erdély számára Ö’ft’ Csíkszereda, november hó. Tárgyilagosan meg kell állapítani: rengeteg: tücsköt-bogarat összeírtak Erdélyről a* utóbbi esztendőkben. A hajmeresztő tévedések tömkelegé látott napvilágot különböző lapok hasábjain. Szenzációt kerestek ennek a sokat szenvedett népnek az életében s mert hétköznapokat találtak, bizony ki-kisiklott a ceruza hegye ... Azt is számításba vettük, az i:ások olvasása alkalmával, hogy politikai és más érdekek is léteznek ebben az országban túlságosan fölösszámban s az erdélyi kiránduló is ,, ha nem csurran, cseppen“ elve alapján nézi legnagyobb „figyelemmel“ és érdeklődéssel a dolgokat. Most azonban olyan írásművei találkoztunk a budapesti Tőke cimü kéthetenként megjelenő közgazdasági lap hasábjain. hogy szűk égesnek látjuk olvasóink elé tárni: mi mindent nem lát meg a hegyeink lábánál elrobogó vonat ablakából egy—egy kiránduló és milyen épületes következtetéseket von le. A névtelenséget kedvelő cikkíró mindenekelőtt megállapítja, hogy az utóbbi időben feltűnően sokat és igen szépen foglalkoztak Erdéllyel a fővárosi lapok, majd szószerint igy folytatja: „Hogy ezekután mégis foglalkozunk Erdéllyel, azt azért tesszük, mert — úgy érezzük — kötelességünk a sok dicsérő, sokszor hozsannázó költemény, vagy beszámoló után tárgyilagos gazdasági szemmel ismertetőt adni “ Jó le~z ezt a tárgyilagos kifejezést megjegyezni. mert alább kiderül, hogy mi- minden fedésére alkalmas. Néhány sorral alább igy folytatja a cikkíró: ..Megtudtuk ezekből (mármint az Erdélyre vonatkozó cikkekből), hogy milyen csodálatos vidéke van ennek az országrésznek, ahol teljesen külön szellemiség uralkodik, hogy mennyire megérett az iparosodásra, milyen nagy;zerüek a borvizei, mekkora erdőterületei vannak és más hasonlókat. Miután minden kezem- ügyébe kerülő Erdélyről szóló cikket elolvastam, érthető, hogv örömmel és vágyakozással utaztam oda. Amint haladt a vonat s amint mindinkább beljebb kerültem Erdélybe, ugyanolyan mértékben fokozódott kiábrándulásom is. Az tény, hogv a vidéke nagyon szép, a levegője kiváló, azonban ez nem az erdélyiek érdeme. Amit viszont az ő javukra lehetne imi, az legfennebb egyes helyeiken lelhető fel nyomokban, mert nagy általánosságban inkább csak korholni lehetne az erdélyieket. A mezőgazdasági és az ipari kultúrájuk ugyanis olyan alacsony, amilyenre azok. akik az anyaországban és annak gazdasági életében éltek, illetve élnek, mégcsak nem is gondolhatnak. Ennek jellemzésére megemlítem, hogy 50, sőt száz kilométereket utaztam vonaton anélkül, hogv baromfiakat láttam volna. Márpedig Erdély, különösen a libanevelés terén ideális hely. Bőségesen vannak ki- sebb-nagyobb patakjai, azok mellett nagyszerű, állandóan zöld rétek, amelyeken a libacsapatok ezrei önellátóan nőhetnének fel. Körülbelül ’hasonló a helyzet a baromfitenyésztés terén is ...“ így a mezőgazdaságról, melynek élvonalát a liba- és baromfitenyésztés terén látia a cikkíró a — vonat ablakából. De van néhány édesdeden kedves szava a szarvasmarha- és lótenyésztésünkről is. Hallgassuk meg: „Alig látni szarvasmarhát. Az is eléggé szembeötlő, hogy a teheneket igába fogják. mint mindják azért, mert így a leggazdaságosabb a tehéntartás. A lóállomány igen kicsi és megállapítható az is, hogy a gazdák nem nagyon ápolják állatjaikat . . .“ Persze, honnan tudná a vonatablakból „tárgyilagos“ beszámolót iró, hogy Erdély „dús“ legelői mézsem a vasút mellett terülnek el s a legelésző állatállományt mégis ott s nem a sínek között kellene keresni. Viszont arról sem lőhet fogalma, ho<?v mi történt Erdély lóállományával 1939—1940-ben, amikor minden valamirevaló lovat elhajtott az akkori hatalom s aztán —i<^en csekély százalékban — zörgő csontok érkeztek haza. De menüink csak szépen sorjába tovább, hadd lássuk: hol van a kutya elásva, hisz a cikkírónak még igen sok és „megszivlelésre“ érdemes mondanivalója van. Erdély kertészete és gyümölcsészetének szecskáváanritása után előhozakodik a nagy tanáccsal és kimondja a szentenciát: ......Célravezető volna, ha az anyaországbeli zsellérekből telepítenének át családokat, akik megtaniták az erdélyieket gyakorlati gazdálkodásra!“ Lám. hol kezd kibuini a szeg a zsákból. Erdélybe kell telepíteni a zselléreket! Ide. mert itt nem tudnak gazdálkodni, hladd tanítsanak. Ez aztán az ész- és okszerű mezőgazdasági elrendezés, „tárgyilagosan“, a vonatablakból ... Itt azonban még nem kell, de nem is szabad megállani. Ipari vonatkozásban is alaposan lesajnál. Megállapítja, hogy az Erdélyi Gazdasági Tanács mindent elkövet. ebben az irányban, tehát Erdély ipari kultúráját nem lehet máról-holnapra helyrehozni s mindezért, amint az irásmü bevezető részében olvasható, az erdélyiek felelősek. Miért nem csináltak az elmúlt évtizedekben semmit? Az ember önkéntelenül szégyenkezni kezd a keményen korholó irás nyomán s szinte kételkedik: kik uralkodtak az elmúlt két évtized alatt Erdélvfcen s miért nem csináltak semmit? Mert erről aztán egyetlen szó, sem gondolat nem esik a vonat ablakából ... De más téren is van mondanivalója a cikkírónak és pedig ilyenformán: . A sok tervben, amit az erdélyiek felvetnek az iparosítás terén, kevés a realitás. Igv például alig található az meg a borviz kérdésében, amelyet mindenféleképpen szeretnének a nagyobb fogyasztó piacokra juttatni. Ez a szándék tiszteletreméltó, azonban megfeledkeznek az erdélyiek arról, hogy borvizük mindenre jó lehet, csak arra nem, hogy borhoz fogyasszák. Nevezeteden a bornak az izét, színét, tehát a két legfőbb jellemző tulajdonságát teljesen megváltoztatja az erdélyi borviz.“ Eddig és igy a borvizről. Meg mondja valaki, hogy nem Erdély, de különösen a Székelyföld érdekében íródott ez a köz- gazdasági cikk! Egész Erdélyben ősidők óta borvizzel isszák a bo>rt s ha valaki szódavizet mer felszolgálni a borivó erdélyi magyar embernek — elkergeti. Most azonban ■— éppen e cikk nyomán látjuk —, miért ütközik olyan, nagy nehézségbe a borvizterjesztés bizonyos körökben és területeken. Most már világos, miért nem kap az erdélyi magyar c-ak szódavizet a vasúti étkező kocsikban. Kipattant a titok: „a bornak a szinét és izét elveszi..Mi a csodának erőltetik azok a megveszekedett erdélyiek a mihaszna borviznek az értékesítését, amikor olyan e.gész-éges, jó és kifogástalan mesterséges szódavizeink vannak?! De az „Őszinte kép Erdélyről“ cimü cikk a tanácsadásról sem feledkezik meg. Ezzel kapcsolatosan szószerint ezeket irja: „Leghelyesebb volna, ha az Erdélyrészi Gazdasági Tanács a mezőgazdasági kultúra fejlesztésével megfelelő mezőgazda^- sági iparokat igyekezne létesíteni. Igen kiváló minőségű sajtokat lehetne készíteni az erdélyi tejből, nem pedig -— ízesnek csak jóakarattal mondható — olyan fajtákat, amilyeneket a pásztorok „gyártanak“. Bőséges munkát adna az erdélyieknek az erdősítés ügye is. Amellett ugyanis, hogy évről-évre .igen tekintélyes nagyságú területekről termelik ki a fát, fásítást úgyszólván seholsem találtam. Ezidőszerint az erdélyi közbirtokosságok tulajdonképpen az ősidőktől örökölt vagyont költik, anélkül, hogy gondolnának utódjaikra.“ Eddig és igy a cikk. Tehát: a vonat ablakából jól megmondták nekünk, megfelelő tudás és gazdasági szakértelemmel. Ki állítja, egyetlen pillanatig is, hogy Erdélynek súlyos, nehéz, hosszas tanulmányozást és megfelelő elismeréseket igénylő kérdései vannak, amikor a vonatablakból igy, ilyen szépen, határozottan el lehet intézni mindent?! Ezekután mindenki tisztában lehet azzal, hogy a, cikkírót a lehető legnagyobb jóindulat vezette s alapos helyzettanulmányozás és ezzel számolós s ahhoz igazodó gazdasági szakismeret vetette papírra — többek között —, hogy telepítsenek a székely hegyek közé „anyaországi zselléreket, akik korszerű mezőgazdaságra tanítják az erdélyi magyart“. Aztán ne árulják, mit házalnak, erőszakoskodnak ö?sze-vissza azokkal a mihaszna borvizekkel, inkább gyártsanak sajtot... Köszönjük a tanácsokat s az ilyenfajta „tárgyilagosságot“, de nem kérünk belőle. Még csak annyit füzünk a kérdéshez. hogy az Erdélyi Gazdasági Tanács tagjai, akik mégiscsak értenek annyit ennek a földnek a gazdasági életéhez, mint a vonatablakból tájékozódó — egységes felháborodással olvasták az Írást, melyből nem lóláb, hanem lólábak sokasága lóg ki. Lólábaké, melyek nem erdélyi, hanem másirányu jól felfogott s a maga helyén és idejében kétségtelenül tiszteletre méltó üzleti szándékot és érdeket takarnak. De ezért miért kell a jeles cikkírónak az erdélyieket istenesen össze-vissza darabolni, kaszabolni, szabdalni, hisz minket eleget sanyargatott az idegen világ, az idegen erőszak s az idegen élet,... FERENCZ GYÁRFÁS Csipkebluz, taftszoknyávai. Délutáni selyemruha, elől csipkebetéttel, rmom csipke esetén lehet a ruha fekete, s a csipke fehér. Mohazöld délutáni ruha paplansi^ppeVés* sei. Télikabát nyest-szÖrmével. * Azt hiszem, hölgyeim, egyikünkből sem hiányzik a vágy: csinosnak lenni! Ez pedig nagyrészt ötlet kérdése, hogy mindenüti és mindig stílusosak legyünk. OLAJOS tVA
