Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)

1943-11-20 / 263. szám

I 7*

íá november 2 0,

ellenzbk

7

T

Î

\

3

J

r

S

?

X

r

ţ

[

r

A FALU SZEMÉVEL,

r

így

írta: Kas

Nevi szégyenlem bevallani, hogy mi fciliLsiak szeretünk bámészkodni. Különösön, ka bekerülünk városra, itt is, ott is el tatjuk a szánkat, {mindent szeretünk megnézni ás amit érdemesnek találunk, azt elraktározzuk fa tarisznyába. Most megoldom ezt a falusi tarisznyát, hogy a kedves olvasók egy pillantást vethessenek belsejébe.

A TCRONYOKA

Nagyon elhiszi magát Kolozsvár, ha mindig csak azt írom, hogy bementem a városba Kolozsvárra, még azt találja hinni, hogy rajta kivül nincs is város Erdélyben. Pedig van. Falum közelében is éppen három van. Igaz, nem olyan nagy, de város mindhárom: aszfalttal, villannyal, hivatalokkal és toronyórával.

A jómultkor ezek közül a városok közül voltam egyikben hivatalos ügyem elintézése végett. Legelőször is azt láttam, hogy milyen kicsi ez a világ, mert ugyanis alig kerültem beljebb az állomásról, máris falumbelit láttam. Szőke József volt az illető. Ott bámészkodott a piac kellős közepén, somfabotjára támaszkodott és nézte a templom tornyát. Hiába, pz ember kiváncsi teremtménye Istennek. Ha valaki megáll és néz felfelé, a járókelők mind megállnak. Akkor is igy történt. Hölgyek és urak, fiatalok és öregek megálltak és kíváncsiskodtak a torony irányában, de úgy látszik nem láttak semmi különöst, vállatvontak és tovább mentek. Én is kiváncsi lettem, hogy mit nézhet az én falumbeli: hozzálévtem.

— A toronyórát nézem — felelte kérdésemre. A toronyórát? — icsodálkoztam el, hisz az két éve nem jár. Vájjon nem-e röstelli meg ynagát, ha ezt megmondom — gondoltam, de azért rftegmondtam. Legnagyobb , meglepetésemre ezt válaszolta: tudom. Aztán csendben hozzátette:

say Géza

tépett szemöldökök helyében ceruzával iveit vonal, ajkuk és körmük bíborvörösre festve, ruhájukon semmi gyűrődés vagy ránc. Úgy néztek ki, mintha egy divatszalonból jöttek volna ki és csak véletlenül kerültek ide. Mikor megunták az ablakonvaló kinézést, összedugták fejüket és vidám csicsergéssel a délutáni mozit és az esti zártkörű táncosteát beszélték meg. Mindez talán azért volt olyan feltűnő, mert közben az ügyfelek mind gyűltek, már egymás lábán topogtunk, a kevés ülőhely miatt már a fásláda is tömve volt és a türelmetlenebbek hangos megjegyzéseket tettek. Mindez azonban nem zavarta két csinos hivatalnokkisasz- szonyt, odase fütyültek. Pont tíz órakor r étikül jükből selyempapirba csomagolt vajaskenyeret vettek elő és jóétvággyal ettek. Éreztem, hogy a nyál összefut a nyelvem alatt. Egy mellettemálló nőnek a gyomra hangosan korogni kezdett, egy öreg férfi pedig hangosan csámcsogott. A vajaskenyér olyan nagy volt, hogy meg sem tudták enni, a meghagyott darabot letették az Íróasztal sarkára, az altiszt majd besöpri a papírkosárba. A selyem- papírral megtörülték lakkos körmöcské- jüket és azután cigarettára gyújtottak. A cigaretta végén vastagon vöröslőit az ajakfesték. Valaki elkiáltotta magát:

— Fogják meg, mert rosszul lett! — Egy nő állt az Íróasztal közelében és addig nézte a meg nem evett vajaskenyeret, amíg rosszul lett. Közelében voltam, átfogtam a derekát, és kivezettem a folyosóra. Mikor magához tért a friss levegőtől, mentegetőzött.

— Ez nem szégyen, ez dicsőség — vigasztaltam — szükség van máma a kis honvédekre. — Segítségünkre kijött egy idősebb nő is és azt mondta, az ilyen állapotban veszélyes, ha valamit megkíván

a nő és a. legjobb, ha megeszi azt a megmaradt vajaskenyeret. Bement és elkérte.

A fiatalasszonyka mohón kapott utána, azonban meglátta a. vüjaskenyér szélén az ajakfesték piros csíkját és undorral tuszította el a kenyeret. A két kuli hivatalnoknő közül az egyik pohár friss vizet j hozott.

— Ki ez a két divathölgy és miért tartják a hivatalban, ha nem dolgoznak semmit. — kérdeztem méltatlankodva.

— Az igazgató ur unokatestvérei — felelte halkan és ijedten húzta be nyakéit

i vállai közé, hogy nem-e hallotta meg va- j laki.

Még az a szerencse, hogy ez a fajta j már kihalófélben v>an.

URAK ÉS PARASZTOK

Ebédelni a Göncölszekér nevezetű ven- 1 déglőbe tértem be. A nagy étkezőhelyiségben mindössze két ember volt. Egy ur- féíe, aki az utcáranéző ablaknál ült és egy falusi bácsi, aki átellenben a sarokban. Az urat ismertem, városi hivatalnok.

\ Melléje ültem, beszélgettünk. Már egy j félórája megrendelte az ebédet, de még ' i mindig nem. hozták.

j — Bezzeg okosabb az a falusi bácsika j — mutattam át a terem másik sarkába,

I ahol az öreg gazda megunva a várakozást, kicsomagolta a hazait és jóízűen falatozott. Az én u\ri barátom vállat vont. ; Ekkor vettem észre, hogy a falatozó öreg gazda szomszédfalusi. Mivel pár nap múlva dolgom lesz a szomszédfaluban engedelmet kértem ur {ismerősömtől, hogy átülhessek egy pár szóra a gazda asztalé- j hoz. Átültem. Azt mondta megsértődik, | ha nem tisztelem meg tarisznyáját. Elő- \ vettem, a bicskámat és jót ettem, azzal a ; feltétellel, hogy a bort én hozatom. A pincérek még mindig nem hozták az ebé- , det.

— Úri barátomnak is ‘felkopik az álla

ilyen kiszolgálás mellett — intettem az ablak felé. j

— Hívtam, hogy égvén velem, de nem

akart — mondta egykedvűen az Öreg gazda. Erősen butaképet vághattam, mert az öreg hozzátette: 1

Beszélgetés báró Kemény Jánossal darabjáról, színházról és irodalomról

— Hiszen, éppen azt nézem, \hogy miért nem jár, amikor ép a mánussa, a számlapja, a fogaskerekei és hozzá olyan jó magossan van.

Erre én sem tudtam megfelelni. Elbúcsúztunk és a kézfogásnál ezt gondoltam: nálunk sokmindennel igy van, - torony- magasságba nyúló eszmék, ragyogó fogaskerekekkel, van számlap, vére- és má- sodpermutatójuk, szén szavak aranykulcsával felhúzva, a rugó feszül, egyszóval minden megvan, csak éppen az óra nem jár.

ADMINISZTRÁCIÓ

Tizórára voltam híva, de már féltizre~ ott voltam a hivatalban.

— Jobb, ha én várok, mintha énrám várnak, nem igaz? — mondtam az igazgató urnák, akivel éppen a lépcsőn találkoztam össze. Elővette duplafedelü aranyóráját és felkattintotta:

— Valóban pont féltiz — mondotta — mivel azonban az idézése tízre szól, igy nem. fogadhatom hamarabb Vízóránál. Hiába, a rend és a pontosság a lelke az adminisztrációnak.— Megemelte kemény-, kalapját és az egyik ajtó mögött eltűnt.

Egészen meghatódtam ettől a rendtől és pontosságtól. Bementem a. várószobába és amíg /soromra vártam, bünbánatot tartottam mindazokért a kifogásokért, amikkel elítéltem az adminisztrációt. A bünbánattartásra volt időm., mert szinte szégyenlem megmondani, hogy amikor a hivatalból kiléptem, a piaci toronyban delet harangoztak. Ekkor is azért szabadultam olyan gyorsan, mert sürgetésemre az igarnató ur kiüzent, hexoy ma nincs ideje, délután vagy holnap jöjjek. Természetesen nem volt mit tennem, magamban megállapítottam, hogy ebben az egyben a kisváros sem marad el a nagyváros mögött.

BÜROKRÁCIA

Várakozás közben jellegzetes dolognak voltam a tanúja egy másik hivatalban. A várószobául is használt helyiségben négy hivatalnoknő volt. Kettő a sarokban dolgozott.^ A fejükfölé tornyosuló aktákból nem látszottak ki. Szemük karikák és arcuk fakó volt a sok munkától. Fekete irodakötényük könyökben kiszakadva az íróasztaltól, körmük lekopva a tollszártól. Néha felemelték fejüket aktáról, hogy a sokasodó ügyfeleket megnézzék és ilyenkor az ijedtség ujább árnyékot húzott arcukra.

A másik két hivatalnokkisasszony a terem előterében, az ablak mellett trónolt. Az íróasztalon ültek, lábalták selvemha- risnná* H' Lat és néztek ki az ablakon. Csodaápoltok és csodaelegánsak voltak. Pgd&’Otott hajuk vállukig kígyózott, KiKolozsvár, november hó.

Báró Kemény János, a kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatója, befejezte há~ romfelvonásos darabját és benyújtotta egy fővárosi színháznak. '

Kemény János, a miairosvécsi Helikon immár irodalomtörténeti jelentőségű életrehivója, az áldozatos erdélyi kultur- politikus, a fíjnomtollu novellairó, évek óta csak a közéletben és a színházi világban játszott jelentős szerepet, de nem irt. Pedig a megszállás éveiben több kötettel I gazdagította az idegen nyomás ellenére is I jelentőssé nemesedett erdélyi irodalmat.

Sőt! Még Trianon előtt, kora fiatalságá- j ban is Írogatott, s az irodalomtörténeti jelentőségűvé vált ,,Tizenegyek“ cimü er- í délyi antológia megjelenése előtt már ki- j adott egy verseskötetet, amelyet azonban, — bevallása szerint, — nem számit irói „termése“ közé. Kemény János írói munkásságát a „Tizenegyeik“ cimü antológiában megjelent finom verseitől számítják s ez az író Kemény János meggyőződése is.

A „Tizenegy“ cimü antológiában közölt őszinte lírától sugallt költemények meg- | jelenése óta Kemény János több kötettel i jelentkezett az irod-alomban és megbecsülendő helyet érdemel az uj magyar növeli a termésben. „Kákóc Kis Mihály“ cimü regénye, melyhez gr. Bánffy Miklós rajzolt kifejezőerejü illusztrációkat,

,,Kutyakomédia“ cimü erdélyi tárgyú regénye, ,,ítéletidő a havasokban“ cimü novelláskötete,. melv a görgényi havasok csodavilágába, a megbékéltető természet csendjébe vezetett el, továbbá „Kokó és Szókratész“ cimü novelláskötete, mellyel olvasóit a Földközi tengerpart festői környezetébe, különleges sorsú emberei közé vitte el, mind fejlődésről tanúskodó állomásai -egy felfelé ívelő írói munkásságnak.

Kemény János -közel három év óta nem irt sem folyóiratba, sem újságba. Kultur- és szinházpolitikát, missziót teljesített. Ez magyarázza meg azt a legszélesebbkörü, komoly érdeklődést, mely irói megszólalását kiséri. Ezúttal darabot irt Kemény János és felkerestük, hogy nyilatkozatot kérjünk tőle abból az alkalomból, hogy darabját, melyet „erdélyi, történetnek“ nevezett az illusztris szerző, benyújtotta egy fővárosi színháznak.

Kedvesen fogad Kemény János. Van benne valami, a nyugati egyetemeket látogatott diákból ma is. bár Kemény János valóban közéleti „nagyság“. Öt azonban n-em változtatták meg a magas közéleti pozíciók. Az ő esetében nem áll a latin mondás, hogy „Honores mutant mcires“. Az ország második Nemzeti Színházának főigazgatója, a Corvin-koszorus iró, a felsőházi tag, a legjelentősebb erdélyi irodalmi csoport létrehozója és „házigazdája“ és sok más közéleti „pozíció“ nem vonja kör-éje a megközeliljhe-tetlen- ség és büszke-ég riideg falait. Kemény János ma is az a közvetlen, kedves ember, aki a „Tizenegye^“ cimü antológia megjelenésekor egész fiatalon volt.

— Darabom címe ,,Péter“ — kezdi a beszélgetést a főigazgató s nézi a hatást, amit az egyszerű cim kelt bennünk, majd folytatja:

— Darabom tulajdonképpeni problémája a küzdelem, az összeütközés azok az emberek között, akik az élet célját a civilizációban látják, azokkal szemben, akik az élet értékét a belső, lelki kultúrában érzik és vallják.

Kik a hordozói ennek a problémának? — kérdezzük.

— Három női figurában fejeztem ki ezt a küzdelmet a civilizáció és a kultúra között. E három nő harcol a maga meggyőződése, érzése . szerint a probléma keretében egy férfiéért. Az egyik nő a darab cselekményének mecrindulása előtt 75 évvel kiment Erdélyből és visszatérésének idejére esik az első felvonás kezdete. Ez egv Nyugatot járt. széleslátókörii, müveit nő. A második főszereplő e\gy- nagy akaraterejü, az erdélyi történelmi hivatást meglátó, régi generációból való igazi ,,nagyasszonyaki elvet, minden külsőséget, formaságot. Számára csak elvek és inazi erdélyi sorsot jellemző küzdelem létezik. E~t helyezi mindenek elé. Az uj generációt egy harmadAk nő, illetve leány képviseli, aki egyszerű bölcsességében az életet megigazító és széppé iwrázsoló költészet megtestesítője.

Kiért harcol e hágom nő?

— A küzdelem olyan férfiért folyik, aki a civilizációnak, és a kultúrának, a lelkében lefolyó küzdelme következtében meg- hasonlott önmagával és a környező világgal. Ennek az emberi küzdelemnek, mely elvek és érzelmek, férfi és nők között folyik, a hátterében ott áll az erdélyi magyar falu a. maga ..kisebbségi“ problémáival. A darab cselekménye ugi/anis a measzállás éveiben. 1935 táján játszódik le és az erdélyi falu, a maga sajátos problémáival döntő tényező e küzdelemnek

WHMBH

hasonló

elhelyez ke d ést

keres adminisztratív munkákban jádas keresztény érettségizett fiatalember. „Január elsejere“ „e.igé e a kiadóhivatalba.

— Azért hívtam, mert a fiam, de azt mondta, bejöhet valami, ismerős ur és nem szeretné, ha megtudnálc, hogy paraszt ember az édesapja.

Bucsuzáskor megráztam az öreg paraszt kezét, ■az ablak mellett ülő urnák azonban elfelejtettem köszönni, talán örökre.

ÉG ÉS FÖLD

Délután kimentem az állomásra. A vonatnak másfél óra késése volt. Összetalálkoztam Szőke József falumbelivel, egy kövön ült az állomásépület egyik zugában, intett, hogy én is elférek; melléje telepedtem. Borzasztó lassan mult az idő. A dohányunk is elfogyott ez pedig kell a várakozáshoz, elhatároztuk, hogy gyalog megyünk haza az erdőn keresztül. Hatóra járás, ha jól kilépünk — biztattuk egymást. Elindultunk. Későre jött fel a holdvilág és igy, amikor az erdőbe bekerültünk, olyan sötétség szakadt ránk, hogy alig láttunk. Ezt jól kifogtuk — mondtam. A falumbeli legyintett:

— Ez semmi — felelte — még ha tízszer ilyen sötét is lenne, még akkor is behunyt szemmel elmegyünk, hiszen műiden göröngyöt, minden fát ismerünk, mert ez a mi földünk. Egyszerre megmelegedett a szivem. Persze, hogy a mi földünk, minden hazugság, minden rosszhiszemű félremagyarázás ellenére. így tanított az apánk és erre fogjuk megtanítani mi is gyermekeinket. Kiértünk az erdőből, a csillagok, mint gyémánt szemek ragyogtak felettünk. Nemcsak a föld, de az égnek az a darabja is a miénk, amely ezt a'sokat szenvedett m.agyar földet betakarja. így láttuk.

a megoldásában.

Vezetett-e valamilyen személyes vonatkozású indíték a darab megírásában?-—- Nem vezetett semmiféle személyes vonatkozású indíték, hacsak arra nem gondolok, hogy Erdélyben éltem a megszállás éveiben. Különben is úgy akartam megoldani a felvetett problémát, hogy a hangsúly a külső küzdelmekkel szemben a lélek, a lelkek harcán legyen. Azért sok „külső“ mozgás is van a darabban, mert c.z idegen uralom alatti Erdély elég alku mat szolgáltatott arra, hogy az erdé’.g■> emberek életében állandó „csatározások ' legyenek.

Van-e idegen nemzetiségű szereplője a darabnak?-- v an, de csak egy, — feleli Kemény János, aki azonnal észrevette, hogy kíktc gondoltunk. — Igen, szerepel a darabomban egy román személy is, aki azonban csak rövid ideig van a színen. A hangsúly a magyarságon van s a magyarságot egy család életében mutatom be. E családon keresztül belső magyar problémát akartam színpadra vinni. Ezért nem vettem fel a darabomba román szereplőket A : ománság csak mint külső erő, idegen hatalom jelentkezik a darabban . . .

Itt elhallgat. Cigarettára gyújt. Elgoo- drJkozik s majd meg sem várja, hagy kérdeznünk, beszélni kezd:

—•- Darabommal nem egy tételt arca“- tam igazolni, vagy megdönteni. Nem'egy tézishez kerestem keretet. Egy se nem gentrii. se nem arisztokrata erdélyi eit her éleiének a problémája érdekeli. Eo bői következett szükségszerűen ecu a magyarság szempontjából általam jelentősnek it.élt problémának, az ideoenek is a magyarok viszonya problémámnak a felvetése is, de ezt nem politikai Innern emberi alapon tettem. Nem akarjam voii tizálni! — és ezt nagyon kihangitiáSyt^aza, majd igy folytatja:

— Csak másodsorban érdekel, hogy „időszerű“ problémát vei ettem-e feb Hanem az izgat, h«gy vájjon mint szindar^ü, sikerült-e a mSói d forjj’kr>zr>?b hogy mint mütes-zi alkotás megállja- ? a kehiét és vájjon a •zinésze.k '»-ilyen mértékben érzik át a pH.r«b személyeinek lelki problémáit. Lxeg-iţxzerii*itve a dolgot: az érdekel, hogy a színház hűrom tő- tényezőjének: írónak, szí'•ősznek és fcö- z>imségnek ö-<>zjátékát ki lehet-e ho~-y*i belőle. Meri hiszen ez az igazi színház.1 — fejezte be érdekes nyilatkozatát bánó K*~ mécy János.

Távozóban r^^*e*T^CY,vérft-* Vdekíődünk. Készségével fe'el kérJJMriinkre:

— Készülőben, van kertes *+i kötetem, amelyben egy erdélyi várót eayik Nlreeső utcájának jellegzetes, sajátságos lakóit rajzoltam meg ... (Ej. E