Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-23 / 240. szám

6 wi ELLENZÉK a 19 4 3 ok lő bér 2 3 Magyarország alkotmánya Minél inkább változik a villi’ körülöttünk, annál inkább érezzük, hogy csak a magunk ei étire vagyunk utalva s minél gyorsabban változnak, körülöttünk a világnézetek, annál 6. ilárda-bban kell megkapaszkodnunk abba, ami kizárólag a miénk es ami mindenki más­tól megkülönbözteti a magyart. Az e'otni is­kolában a nemzet isméi éti tárgyak gyűjtő­fogalma dilatt tanítják, az egyetemen magyar ».gtudomany címen művelik mindazt, ami nyelvben, irodalomban, művészetben, történe­kemben, népiujzban sajátosan magyar. De ha van valami, amire a magyar teremtő svel’em rányomja a bélyegét, akkor a jogalkotást es escsorbc-un a magyar közösségi élet szabályait tartalmazó alkotmányt kell annak tekintenünk. A magyar nye'v minden magyarnak koz. kincse, a földrajzot és történelmet már az is­kolában magunkba szívjuk, az irodalom és művészet a társadalom legszélesebb rétegei­nek érdeklcd-se mellett virágzik, a ivépiség pedig koronként divatba szokott jönni. A köz­érdeklődés 'eginkább közjog tétele® szabá­lyait kerüli el, pedig mindnyájan azok elő inásai szerint) éíünk s a magyar közjog évez­redes katedrálisa helyett szívesebben láto- gdájuíki a napi politika virágos mezőit, ahol paradicsomi állapotban tenem egymás­melleit bu-za és szamártövi6, szamóca 16 bo- londgombui- A szabadon szárnyaló politikai fantázia fölényesen teszi túl magát mindazon, ami ezer év politikai tapasztalatából leszű­rődött és jogszaba'yokki merevült, tilalomfát lát eia útjelző táblákban, kinai falat a zsilipek építményében. Éppen ezért- a magyarságku. tatás e* *> neuyzetneve és piogrammjaba szerve­sen bele kell tartoznia az a'kotmánvos élet isko’ajának, mert az alkotmányos érzés több mint a jog és az igazság tisztelete, az ma egyenesen a nemzeti öntudat fokmérőjét je­lenti, A MAGYAR ALKOTMÁNY alaptanait akarja a magyar közönség minél szé esebb rétegeihez eljuttatni Csekey István könyve (Magyarország alkotmánya. Budapest, 1943. Renaissance könyvkiadó. 260 1.), mely legelő­ször a könyvnapi sátrakban keiü't forgalomba. Munkájának bevezető része a „Hitel’' f- évi 5. számában látott napvilágot. A könyv né- met_ és francianye'vü kiadása már sajtó alatt áll s igy .ai rrtü másik célja az a dicséretre, méltó törekvés, hogy a müveit nyugat a ma­gyar közjogot ne az el'enséges propaganda ferdítésein, vagy jószándéku külfödi kutatók dilettantizmusán keresztül ismerje meg, ha­nem illetékes helyrő1 kapjon tájékoztatást a magyar alkotmány lényegérő'. Ennek a fel­adatinak az elvégzésére Csekev István a leg­avatottabb, mert nyugati kultuiája és európai látóköre a magyar dolgokat olyan megvilágí­tásba tudja helyezni, amelyben azok érthe­tővé vá’nak minden németül vagy franciául olvasó müveit ember számárai. A KÁRPÁTMEDENCE népei életének, alap- rendje — a magyar alkotmány — ebből a té­telből indul ki Csekey könyve. A finn.ugor és török törzsekből keletkezett magyarság a Kárpátok övezte kritikus zónában Európának mind a határok, mind a po’Uikai uralom szem pontjából egyik legállandóbb és legszilárdabb államalakulatát képezte- Az itt talált és ké­sőbb bevándorolt népeket csak a magyarság magaisabbrendü államkoncepciója tudta össze­tartani és vezetni, ez viszont a Szent Korona közjogi fogalmán és a politikai nemzetegység elvén alapult. A magyar alkotmány a törté­nelmi fejlődés eredménye s e tekintetben a szárazföldön egyedülálló t6 a világon is csak az angol alkotmányhoz hasonlítható. Innen írendkivüli rugalmassága és fejlődési képes­sége, valóságos constitutio viva, mely fogla­lata mindazoknak a törvényeknek és szoká­soknak, amelyek & nemzet vérébe és gondol­kozásába átmentek. A magyar alkotmány nem szorul reformra, mert a népi, szociális és gaz­dasági célok ae alkotmány továbbfej’esztése utján is megvialósithatóki Régi a magyar al­kotmány, mert alapjait első királyunk rakta le, de uij is, mert évszázados fejlődése során fei- talá’hatók benne a mai kor követelményei­nek csirái. A Szent Korona tanában a közös­ségi gondolat, a közhatalom gyakorlásának megosztása és a nemzeti öncéluság jutott ki­fejezésre- Az 1922_i Aranybullában a népnek az államhatalom gyakorlásában való részvé­tele nyilvánul meg. A liberális államtanofcat nem vette át feltété* nélkül /alkotmányunk s a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom me­rev szétválasztása helyett a törvényhozó é6 vég rehajtó hatalmat (amibe a bírói hatalom is1 bele­értődik) az államfői hiatalom tartja egyen­súlyban. Az egyének alapjogait a’kotmányunk csak részben foglalta törvénybe, mivel a sza­badságjogok alkotmányjogi felfogásunk értel­mében a polgároknak a nemzet életébe való bekapcsolódási eszközt és nem iaiz állam cél­jai elé emelt bástyákat jelentenek. A SZENT KORONA TANA a magyar al­kotmány alapeszméje, melyet Werbőczy jegy­zett fel és a koronaeszméből és az organikus ál'.lamfeifogásból. E szerint a nép az állam­hatalmat a koronázással ruházza át a korona utján a királyira, ennélfogva a király a teljes á’lamhatalmat csak akkor gyakorolhatja, ha magát az országgyűlés által megkoronáztatja. A Szent Korona fogalmában tehát a király és a nemzet úgy egyesül, hogy a király a feje a Szent Koronának, a nemzet pedig a tagjait képezi. Ahol a kettő együtt van, ott jelen van a Szent Korona, egész teste. A nemzet alatt Werbőczy csak a< nemeseket értette, akik a nemteleneket is képvise’ték, később azonban kialakult a politikai nemzet fogalma, mely az 1868: XLIV- te. bevezetése szerint a hon min­den polgárát, bái mely nemzetiséghez tartoz­zék is a,z, egyenjogú tagként magában fog­lalta. Az államterület is a Szent Korona te­rülete, amelyet csak törvénnyel lehet megváV to/.l'U.tni, de jogosan egy talpalatnyi lold sem idegeníthető e belőle. A magyar a kotniányfejlödéiben Csekey n.igy korszakot különböztet meg. Az első ár- padhézi királyok uralkodását a királyi hata­lomnak személyi sen, nuigánhala'mi eszközök­kel va'ó gyakorlása jellemzi. De már a vér- szoiződésben jelentkezik a közösségi gondo­lat, amikor átokkal fenyegeti:, azt, oki a kö­zös szerzeményből, a \ ezer tanácsából és az ország tisztsége.bői va akit kizárna- A hubéri állam ko a az. 1222 i Aranybullától a XV. század k /• péig terjed, amiket a király k:nv_ ‘elen a k.iiáiyi szolgák és nemesek ingáit ki- válitaág'cveiben elismerni Az Aranybulla csak iiét évvel fiata'abb az ingói Magna Chatfanál s benne a nemesség a kunvm szembe^ biz_ te. iietta magának a közsz.ibfldságot. az 1688-ig fennállott Jus resislendi et contradl- rt rul vei jogi alapra helyezte az alkotmány- sértő uralkodóval izemben a felkelést. A RENDI /iLLAM Mátyás uralkodása alatt ai'akult ki és 1848-ig tat tolt. A köznemesség most már törvénybe i'k,tattatja azt, hogv min­den ország akosnak minden évben meg kell jelennie az országgyűlésen, amiből később a képvise'ef.i rendszer és az ouszággyűlés két táblája fejlődött ki. A közhataimat gyakor­lók fele'őrségének elvét már az Aranybullá­ban megtaláljuk, .ai parlamenti kormányrend­szernek azt az alapvető elvét pedig hogy a kormány az államfő és a nemzet együttes bi­zalmából buja al.asdti, magyar töivíjíy mondta ki először Európában- Az 1231:111. te. érte'- mében a- király az országot rosszul igazgató nádort a nemesek kérelmére elbocsátja, az 1291 :IX. te. szerint a nádort a nemesek taná­csából nevezi ki, az 1439:11. le. szerint a ki­rály az ország nádorát a rendekkel egyetértő, leg vála6.tja. Később már az országgyűlés vá- ’aszlotta a nádort a király jelöltjei közül- A képviseleti elv és a politikai felelősség elve ®z.t bizonyítja, hogy Magyarországon a par­lamentarizmus nem volt gyökértelen 6 48-bun lett volna a'ap, amire építhettek volna. De e helyett inkább a nyugati formákat vették át és a nádort is a divatos miniszterelnökkel helyettesítették. A magyar alkotmány párat­lan fejlődése már Mohácsnál törést szenve­dett s az ország nyugati része Habsburg Fer- dinandot emelte trónra, amibó’ az Ausztriá­val Való perszonális unió fejlődött ki, ezt pe­dig az 1723. évi Pragmatica Sanctio real s unióvá váltotta át. A 48-AS TÖRVÉNYHOZÁS megszüntette a nemesség kiváltságos helyzetét, kiterjesztette a szegény adózó népre a ncmesszg politikai jogait. A megújult magyar alkotmány csak az abszolutizmus intermezzó'a után jutott ér­vényre az 1867:XII- k;egyezési törvénycikkel. E i.é>, kezdve Magyaiország aikotmá.ívfej'ő- désében a népképvieeletileg korlátolt király­ság korát éljük. A mult világháborút követő N.; köztársaság és Tanácsköztá sas.rg megsza­kította a történelmi alkotmány folytonosságát, de az általános, titkos választójog alapién összehívott nemzetgyűlés az állami szuveréni­Az öreg Mátyással az egyik törvény- széki tárgyalóteremben találkoztam elő­ször. Ahova én sokszor csak kellemetlen kötelességből tárogattam, ott ő minden­napos vendég volt. Reggel ő volt az első, amikor a tárgyalótermeket nyitogatták és délben, délután, esetleg este ő volt az utolsó, aki a tárgyalásokról távozott. Vad szenvedéllyel látogatta a törvény- széki tárgyalásokat. Csodálatos érzékkel mindig eltalálta, hogy mikor, melyik te­remben tárgyalnak érdekesebb dolgokat. Mindig ott kötött ki, ahol a „legszenzá'- ciósabb“ tárgyalások folytak. Meghúzó­dott valamelyik sarokba, rendszerint az utolsó padban, szeme valósággal magába I szívta, füle magába itta a látottakat és hallottakat. Hamarosan megbarátkoztam vele. Igen hasznos ismerősnek bizonyult. Rájöttem arra, hogy az öreg nagyszerűen fejében tartja a tárgyalások anyagát. Újságírói \ szemmel nézve aranyembernek számított. Kitűnő informátor volt. Sokszor, ha az ember más termek felé tévelyedett, az örea fejcsóválva téritett a helyes irányba: — Ne oda tessék menni kérem, nin- ! öflen ott semmi, ami az uraknak való. Tessék csak rám hallgatni, itt történnek érdekes dolgok. Mikor már elég barátságos volt a vi­szony közöttünk, megkockáztattam a kér­dést, hogy vájjon, hogy van ilyen sok szabadideje, talán nyugdíjas ember, aki hosszú évek munkája után most élvezi igazán az életet. — Dehogy is, kérem szépen, nem va­gyok nyugdíjas. Munkás ember vagyok, kézműves ember. Büszkén mutatta kérges tenyerét, ame­lyet feketére égetett a mesterségbeli kel­lékek forgatása. — Csizmadia vagyok, kérem, vagy ha úgy jobban tetszik, suszter. Női cipőket J készítek, finom női cipőket. Ajajaj! Hi­tás egyedüli birtokosának nyilvánítva magát, helyre.íllltotla a képviselőválasztások szabá­lyozásával (1925:XXVI. te.) és u főrendiház le'sőlnii/zá történt átszervezésével (1926:X XII. c) a kétkamarás rendszert s ezen keiesztül a joglo'ytoiuj.sságot. A provizórium most di£i < ak az államfői hatalom gyakorlásának tekin- tetében áll fenn, mivel IV- Károly király le­mondása óta Magyarors/ág király tré'kiili ki- rályság lett, ia.z er«*ic;ilc.£? átmenetinek szánt kői mányzói méltóság pedig sui generis jog­intézménnyé nőtte ki magát. ENNEK a mélyen történelmi és korszerűen magyar szemléletnek a keretei között tár­gyalja C.-ekey I-'lván könyve az alkotmányt, mini a magyar á'lamhatalom jogi szervezetét valamint az á’lamhatalom személyi és térbeli kiterjedését. A magyar alkotmányjog kiötlőinek vizsgálata után bemutatja az állam szervei közt a király, a kormányzó, az otszaggyü és, a kcumány, a kirólyi közigazgatási szervek, a b.lóságok, törvényha’.óságok c-s községek jogi helyzetét, az államhata om személyi körében az állam népét, az állampo'gáisági kérdést, az állampolgárok jogait is kötelességeit, végül az államhatalom térbeli kiterjedésében ? te­rületi felségjogot, az állam mai terű elét es jelvényeit. Csekey ezeket a részletkérdéseket í nyeeen illeszti be alkotmányjogának a Szent Koron« tana körül fo gó rendszerébe és szívesen időz azoknál a fejezeteknél, aiiol risz eíkutatásokkal és monográfiákkal maga mélyítette el a magyan közjog egyes e’ágzzá- sait, 6őt a közjogi törvényhozásra Is be­folyást gyakorolt. Ilyen a kirá yi trón betölté­sinek módja, aminek a tekintetében alapvető jogtörténeti és közjogi munkát alkotott (A magyar trónöröklcsi jog. Budapest, 1917. 564 1 I, a ko mányzó jogköre, ame'ynek bővíté­sére vonatkozó javaslatait az 1937:X1X. te. vette át; (A korminyzói jogkör reformja. Sze­ged, 1937, 60 1), Werbőczy, akinek közjogi ta- I nait ő foglalta rendszerbe (Werbőczy és a I magyar a kolmányjcg. A Tripartitum biblio­gráfiájával- Kolozsvár, 1942, 104 '.). s a nem­zet és nemzetiség kérdése, amiben mint a ma­gvar nem/e foga om történetírója és az északi népek kisebbségvédelmi berendezkedésének európai népszerűsítője (A magyar nemzetfo­ga om. Szeged, 1938, 88 1. — A kisebbségi kultu.autonómia Észtországban. Magyar ki­sebbség. VII. évf., 1928, 104—110-, 139—143., 168—*174., 224—230. 11.) nemzetközi szaktekin­téllyé nőtte ki magát Könyve kiegészíti és napjainkig lezárja azokat a kisebb ós.szefog- 'aló munkákat, amelyeket a magyar alkot­mányról korábban német é6 francia nyelven jelentetett meg (La Constitution de la Hon- grie. PdTÍ6, 1929, 67 1. — Die Entwicklung des öffentlichen Rechts in Ungarn. Tübingen, 1931, 116 1. — Ungarns Staatsrecht nach dem Welf- krieg. Tübingen, 1926, 74 1.)­MAGYARSÁG ÉS EURÓPAISÁG, ez je'lemzi Csekey alkotmányjogát. S ha van munka, amelyben a magyarság nem az „extra Hungá­riám non <2st vita- szűk látókörét, az európai­dig pedig nem az idegenmajmo’.ás kultur- 6zatelizmu6át jelenti, hanem e helyett az ezer­resek ám a Mátyás-féle női cipők. Soha sem tetszett hallani? — Csakugyan — lelkendeztem — talán bizony még nekem is tudna cipőt készí­teni? — Mit, hogy én? — tüzelt az öreg — olyan cipője sohasem volt, mint ami­lyent az öreg Mátyás fabrikálna. — Igen ám, de egy kicsit bájos dolog most ezzel a cipőkérdéssel — töpreng­tem —, mert ugyebár, cipőt most csak utalványra lehet vásárolni, vagy készít­tetni, jegyet pedig nem mindig kap az eniber. Talpalásra, fejelésre még csak le­hetne, de ugyebár tudjuk, hogy cipő csak egy pár jár esztendőnként egy személy­nek. — Nem olyan nagy hiba ez kérem — fölényeskedett Mátyás bácsi — lehet még másképpen is forgatni a dolgot. Csinálok lakkcipőt, mert a lakkbőrt nem zárolták. Én kapnék még. A lakkcipőhöz pedig nem kell olyan vastag talp, egy fejelés- talpalásra szóló jegyből bőven futná a hozzávaló. — Csakugyan — reménykedtem — bi­zony jó lenne, úgy sincsen lakkcipőm, igaz, hogy nem is volt soha. De állítólag kell az is az embernek. Az öreg taplót dugott a fülembe ezzel a lakcipőhistóriával s bevallom, igen­igen sokat foglalkoztam a dologgal üres óráimban. De az öreg Mátyásnak is sok nyugtalan éjszakát okozott a dolog. At­tól kezdve, hogy a kérdést tárgyaltuk, soha sem hagyott békét. Minden nap megszólított, ha meglátott: — Szerkesztő ur, beadta már az igény­lést, hát mi lesz már azokkal a jegyek­kel? — Miért, hát komolyan gondolja ezt a cipőügyet? — ingadoztam. — Én? Amit az öreg Mátyás mond, az kérem szentirás. Olyan cipőt csinálok ké­rem, hogy jajajaj . . „ MÁTYÁS A CSALÓ------- ■ ■ mim.... ■ .....ii ...........- Irta: NAGY KÁLMÁN éves magyar teremtő géniusz Európa rrié-r <*. gén méretik meg t nehéznek tuláltatik ■>,- kor Csekey István könyve elvi .urban ilye Belföld számára nemzetneve: ás, a külföld mzurmí.d a legjobb magyar propaganda. Akt elöl vaSZ-. 1, átérezlictí azt, illírt . szer/. "> i könyv rnoUÓjd'k) ppen idéz Konstantinos Man isse# XII századbeli bizánci történetírótól: ,,A in, gyaraág független, nem szolganép, emelt feji szabadi-,ágözerető, a maga ura.’’ MIKÓ IMUc KÉT I hltS A nagy temetés... Október aranyló fái közt járok. Megérintem, mint egy hegedűt. Telkemmel fáradt húrjaiba csapok. I Sírj, két szemem, sírjál szent nedűt , A nagy temetés már készen, a halott I kiterítve már . . . égnek a gyertyák. j Eljöttem én is utolsó utadra ! s megyek csendesen, hol simák a fák. A bus pap elöl misézve harangoz. Megy a romláson, oly furcsa a hangja. A hegyek aranykoporsót visznek vállukon. Én Erdélyre gondolok — Haza. BARTALIS JÁNOS. Egy útrakelő fecskének Hová szárnyalsz, te fecske? Bármerre is repülsz: elődbe az kerül, mi elől menekülsz. I Hová szárnyalsz, te lecske? Szükség- e vagy a vágy az üz? Mögötted van a fagy és elölted a tűz. Már elborult, amit szeretsz: a tiszta, édes, kék eget csúf füstgomolv felhőzi be: liivogatón nem integet. „Két hazád“ volt, s most merre menj? Merre van észak, & merte dél? Mindegy már: észak észak, s a nyájas dél számodra — tél... ROMA Irta: MIHÁLY LÁSZLÓ. Addig nógatott, piszkált, noszogatott az öreg, hogy csakugyan beadtam az igény­lőlapot egy fejelésre, hogy az öreg szá­jától szabaduljak. Mikor a kezemben volt már a szép színes cédula, hogy megvásá­rolhatom a szükséges bőrárut, az öreg lelkendezve, széles mosollyal dörzsölte a kezét: — Nagyszerű, igazán nagyszerű. Most akkor elmegyek és megvásárolom a lakk­bőrt, hogy el ne kapkodják, mire oda­érek. Olyan bőrt vásárolok kérem, hogy... de egy kis baj van, mert pénz is kellene. — Pénz? ; • — Igen, pénz. Természetesen, csak anyagra. Oh, a munkáért nagyon kevesek számitok. Reklámból csinálom az egészet, hogy elmondhassa majd, ha valaki meg­kérdi: Az öreg Mátyás csinálta a cipő­met. — Rendben van, Mátyás bácsi — szűr­tem a szót a fogam között — s átnyúj­tottam neki egy huszpengőst. Elég lesz ez a fejbőr megvásárlásához? — Oh, kérem, még sok is. ; Másnap ragyogó arccal állított fel (ţ törvényszékre. Kis csomagot húzott elő belső zsebéből csillogó szemmel bonto­gatta a papirost s válóban remek, lakk­bőrt tterített ki az ablakpárkányra. — Olyan ez kérem, hogy tépni, gyűr­ni, szakítani lehet és mégsem törik ösz- sze. A legfinomabb békebeli anyag. — Nagyon jó, nagyon jó — hajtogattam én is és a kezébe nyomtam a színes cé­dulát. — Itt van a jegy, megvásárolhatja a talpat is. — Meg is vásárolom még ma, mondta az öreg, de kéne egy kicsi pénz. — Nem baj — feleltem előkelő kéz- legyintéssel — s megint egy huszpengőst nyomtam az öreg markába. Másnap, harmadnap az öreg még ra­gyogóbb arccal járt fel a törvényszékre. Ahogy meglátott, mindjárt odajött és di­csérte az anyagot, amit a cipőhöz vett s lelkendezve hajtogatta, hogy külön kap­tát farag ennek a cipőnek, amelynél kü­lönbet még senki sem varrt ebben a kin-, esés városban. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom