Ellenzék, 1943. október (64. évfolyam, 222-246. szám)
1943-10-23 / 240. szám
1 9 43 ok*pe*-lîl ELLENZÉK mg^iptiaa 1 r ......... —iám 7 ’BtS'zéifycíés a f)JlUúAlátnfiát" November első napjaiban új szerzőt avat a Nemzeti Színház. Az erdélyi magyarság nagy problémái Szabó Lajos drámájában KOLOZSVÁR, okt. 23. Az uj évad kezdetén nemcsak színházi és művészi körökben, de a nagyközönség soraiban is élénken tárgyalják a várható színházi eseményeket. A felfokozott érdeklődés indokolt, hiszen az eddigi jelek szerint a Nemzeti Színház harmadik évada a sokat 'hangoztatott igényeket a legnagyobb mértékben teljesíti, s a körülmények szerencsés alakulása és a gondos színházi vezetés folytán művészi eseményekben igen gazdagnak ígérkezik. Többek közt nemcsak eredeti erdélyi drámabemutatókra készül a színház, de e bemutatók közül három-négy esetben szerzőavatásról is van szó. Az első szerzőavatás a megnyitás utáni héten zajlik le. November első hetében mutatja be a Nemzeti Színház Szabó Lajosnak Viharlámpás cimü erdélyi népi drámáját. Beszélgetünk az uj drámaíróval s természetesen az erdélyi irodalomról,’ a pangás és megújulás kerdeseiro esik szó. A maga csendes és megfontolt módján mondja Szabó Lajos: — A dráma sokkal lassabban érik, min a lira és az epika, s míg az erdélyi irodalom hőskorában a két utóbbi^ muíaj friss, uj és gazdag termése az erdélyi színeket egy csapásra az egyetemes magyar irodalom csúcsára emelte, addig a drama csak lassan és későbben tört magának utat elsősorban Kós Károly és Tamási Áron müveiben. Ők érlelték ki az uj erdélyi drámát, s egy időre úgy tűnt, mintha utánuk megint hézag állott volna be, s mintha a Kós—Tamási-vonalnak nem lenne folytatása ... Az új magyar drámáról Most szerencsére a jelekből ítélve azt mondhatjuk, hogy rügyezik a magyar dráma fájának erdélyi hajtása, s talán nem túlozunk, ha azt reméljük, hogy mint már oly sok esetben, ezen a téren is Erdélyből várhatjuk' uj, korszerű és magyar értékek jelentkezését, jelen esetben a magyar dráma megizmosodását. Természetesen bizonyos megszorítással kell élnünk, mert hiszen ebbe a' kategóriába nemigen szorítható bele akármilyen mü, mégha szinpadilag olyany- nyira ügyes is. Valóban csakis azok a müvek, amelyek megfelelnek a műfaji követelmé- nveknek, s ezen túl valahogyan valami- íven oldalról belé vannak ágyazva a magyarságot érintő egyetemes nagy kérdésekbe — mondja Szabó Lajos, — akinek meggyőződése, hogy az igy értelmezett megvár dráma a színházon keresztül hozzájárul hallatlanul nagy sugalló erejével az ui, a néni Magyarország, felépítéshez. Mert. amint mondja: —- A színháznak hivatása is, hogy ezeket a kérdéseket napirenden tartsa s miközben a művészetnek szolgál, szoloálja egyben a magyar nemzeti gondolatot is. — Beszéljünk talán a Viharlámpásról?! . . . — Áim ]ptfvQn. m'mrh'a a szerző. Darabom a k^ebbs-épi erdélyi magyar falu kórkénét adiq. drámába sűrítve. Elmondom j elvi magiát, problémáját. Darabomban ' úgy ábrázolom a népi felemelkedés problémáját, hogy szemléltetem azt a harcot, amelyet a népnek a középosztályba emelkedéséért kell megvívnia. Még pedig kétszeresen annak a népnek, amely kisebbségként, idegen uralom alatt élt vagy él. Ebben a harcban darabom főhőse, Kenderes, a népből jött pap-tanár elbukik, de előkészíti az utat az utána következő sokak, a máeodik nemzedék számára. Kenderes Pista, a falu dobosa és a regátba került Berta s sorsuk változása képviseli az egész első nemzedéket. A másodikat Ágne3, a fiatal tanítónő, aki szintén a falu gyermeke s aki Kenderes és Lujza után lép az ő helyükbe, frissebben és 'gátlásoktól talán mentesebben. — Szemléletes tehát teljesen vagy jobb szóval: következetesen reális... — Igen. Véleményem szerint a drámának, amely az élet egy szegmentumát viszi színpadra, feltétlenül reálisan kell ábrázolnia. A darabban különben számos nagy bajunk, égető problémánk magva rejlik. Többek közt az, amit Kenderes igy fejez ki: Falvaink sötétek, mert vezetői, az értelmiségiek a falun, valósággal deportáló telepen érzik magukat. Mert ugye tény, hogy gyermekeiket nagyobbrészt városra küldik, sőt ha lehet, s ha másként nem megy. legalább a perifériákra, de nyugdíjba maguk is a városba vonulnak. Vannak persze a valóságban és a darabban is olyanok, akik — mint például a kurátor és a presbiterek — kiáltanak a kisebbségi időkben szükségképpen a felekezeti iskolában jelentkező magyarságért s a magyarság védelméért. A nép ugyanis kész volt és mindenkor kész arra, hogy önmagát és intézményeit megtartsa, de hogy ez sikerüljön, elengedhetetlen követelmény, hogy a népi vezető, az értelmiségi vele dolgozzon az elvágyakozás, a másfelé kacsintás haszontalan érzése és törekvése nélkül. Természetesen ideális az. az állapot, ha ez a népi vezető egyben maga is a népből jött, mint például -a darabban Kenderes, a főhős. — A darab felveti az erdélyi magyar falu elnéptelenedésének, illetve elvándorlásának kérdését is. Hogyan látja és irta meg ezt a problémát? — Az erdélyi magyar falu helyzete a tudott okokból rendkívül nehéz volt, gazdasági és más bajok hajtották á népet kivándorlásra, s ennek következtében igen mélyreható szellemi és erkölcsi romlásba került. — A kisebbségi időkben a román ó- királyságba vándorolt a magyar falu népe, amely meghasonlott az ősi röggel... Az erdélyi kérdés a közelmúlt magyar irodalmában — Itt kapcsolódik be a komplexumba — mondja Szabó Lajos — a románsággal való viszonyunk, illetve itt térhetünk ki arra, hogy a közelmúlt magyar irodalma hogyan ábrázolta ezt a kérdést? Nos, elmondhatjuk, hogy minden hitelt nélkülöző és a veszélyt fel nem ismerő módon. A kisebbrégi időkben láthattuk meg igazán azt, hogy a régi román irredenta a megszállás alatt mennyire céltudatosan, de sokkal szervezettebben, milyen öntudattal és milyen nagy hatalmi eszközökkel munkálta célját. Népüket önbizalmában, nemzeti elhivatottságában megerősítették, s vezetőik, amint ezt darabomban be is mutatom, korántsem láttak deportáló telepet a magyar faluban, hanem ellenkezőleg a maguk módján missziót véltek teljesíteni. Ezt fejezi ki darabom egyik hőse, a „kulturzónára“ küldött román jegyző, amikor azt mondja: Mi nem a béke diktátummal nyertük meg ezt a Néhány nap múlva fontoskodó arccal állított megint elém az öreg és bejelentette, hogy egy kis pénzre volna szükség. Erre már én is meghőköltem. — Ugyan, hát mire kellene a pénz? Mostmár minden hozzávalót megvettünk, hát csak dolgozni kell. —Hohó — oktatott ki az öreg — hát a cipőfelsőrészkészités? Én csak kiszabom a cipőt, de odaadom szakembernek, hogy'az varr ja meg a felsőrészt. Ahhoz pedig pénz kell, ami nekem nincs.-— Na jó, jó, nem kell mindjárt úgy tüzelni — csendesítettem — s egy tizpen- gőst halásztam elő, melyet az öreg szem- pillantás alatt eltüntetett. — Ha már cipőt csinálunk, legyen cipő — nyugtatott meg az öreg! — Igaza van, tökéletesen igaza — nyugodtam meg én is. Napokig nem történt aztán semmi. Az öreg mondta ugyan, hogy a bőrt odaadta a cipőfelsőrészkészi- tőnek, aki rövidesen készen lesz a munkával $ egy hét múlva talán már kaptafán lehet a cipő. —• Osztán a ,,fazont“ bízza csak rám szerkesztő ur, az már az öreg Mátyás gondja. Olyan cipője lesz kérem . . . Mikor már kaptára húztam felhozom ide, hooy lássa s azután varrom rá a talpat. Eltelt egy-két nav s az Öreg kicsit pironkodva húzott félre egy sarokba: — Délután megyek a felsőrész után, de kéne még egy kis pénz, mert cl többi elfogyott. De ez most igazán az utolsó eset, itiert a munkáért nem bánom adjon, arrt-ennyit akar. Igazán csak barátságból csinálom. Közben beállott a nyári törvényszéki szünetf dz öreg eltűnt a szemem elől. Eltelt egy hét, két hét, négy hét és az öreg nem jelentkezett. A fecskék már rég elköltöztek s a gólyák is készülődni kezdtek. amiken eszembe jutott a cipő. Meg kellene nézni, hogy mi- lett az öregnél. Elballagtam a műhely felé. Az öreg Mátyás ott volt, de olyan lett mikor meglátott, mint a főtt rák. Marka reszketett a dikicsen. amellyel valami fejbőrt nyesegetett és szemlesütve mentegetőzött: V-em elkészjtegi ff cipőt, de még ma hozzáfogok. Mához egy hétre készen lesz. Megint eltelt vagy három hét, amikor utam arra vezetett és betértem a műhelybe. — Na, Mátyás bácsi, hol van az a hires cipő? Most mintha már nyugodtabb, maga- bizóbb lett volna az öreg. — Igazán nem értem rá dolgozni, mert nagyon sok más munkám volt, de két hét alatt megcsinálom. Tessék türelemmel lenni. Elvégre a lakkcipő úgyis csak télire kell majd. ■— Hiszen nem is azért mondtam, mert két hétig meg várok, de aztán ez legyen az utolsó! — Kérem, az én szavam szent. Amit az öreg Mátyás mondott, az meglesz. 1 Múltak a napok, hetek, egészen őszbe szökkent már az idő, de az öreg nem jelentkezett a cipővel. Megsokaltam a dolgot s azzal a határozott szándékkal men- tem fel a műhelybe, hogy dűlőre viszem az ügyet. Sajnos, az öreg Mátyás nem volt ottan. Elmentem a lakására. A konyhaágyon feküdt s az arca olyan volt, mintha szilvaizzel kenték volna be. — Jaj, jaj — sápitozott a felesége — csak pálinkát ne gyártanának. Részeg volt persze s leesett. Arcraesett pont a kapu előtt, amikor be akart jönni. Most még emberek elé sem mehet, úgy elcsúfította magat. — Nem baj, asszony — legénykedett az öreg Mátyásban a pálinka maradványa fő az, hogy a cipő meglegyen. De legyen is, mert ha most sem lesz meg, olyant teszek, hogy megemlegeti. Ha nem lesz készén a cipó. kiirtom magát az újságba. * y I — Engem? — Magát! ■ — Juj, a mindenit, ilyent már ne tessék mondani. A nevemet is kiírná? . — Ki én! — Hallod, asszony, ezt már igazán nem tűrném! — Na csak ne járjon a szád — csendesítette az oldalbordája — jobb lesz, láss munkához, akkor nem kerülsz az újságba .. . A legjobb békességben váltunk el. Eltelt tiz nap, el húsz, el harminc, az öreg csak nem jelentkezett. Magam is belefáradtam, a cigánykodást is meguntam, elmeséltem hát a dolgot egy ügyvéd cimborámnak. — Na, majd, én kezembe veszem a dolgot — biztatott — nem való az ilyen fir- kász ember, mint te, anyagi ügyek intézésére. Kezébe is vette és nemsokára értesített, hogy az öreget megbüntették a törvényen és most folyik a polgári kártérítési per. — Hát csak folytasd — mondtam kelletlenül — engem már igazán nem érdekel az ügy, tégy, amit jónak látsz. Majdnem elfelejtettem már az egészet, de a napokban, amikor az egyik utcasarkon beleütköztem az öreg Mátyásba, a história minden részlete frissen táncolt az emlékezetem előtt. — Ááá, hát maga az, szép ember — gúnyolódtam? Tette magát, hogy nem ismer, ki akart kerülni, de elejibe állottam. — Hát, hogy is állunk azzal a topánkával, a Mátyás-féle hires topánkával? — hecceltem. — A topánka nem érdekel — mondta leforrázva — a pert elvesztettem, az igaz, de csak azt bánom, hogy nem mehetek többet tárgyalást hallgatni. Szégyelném magam az ismerősök előtt. — Látja, ez is valami — bölcselkedtem — aki igaz utoii jár, az magasan hordhatja a fejét ... — Na, azért nem kell ugxj legénykedni — ágaskodott benne is az önérzet — hiába fenyegetett, mégsem irt ki az újságba . . . — Mit, hogy én? . . . — Bizony, nem is én — verte a mellét, majd sarkonfordv.lt és távozott. Még a kalapját sem billentette meg. — Nahát, majd megmutatom — ordítottam utána. Azért is kiírtam. > földet, de most nyerjük meg az anyák és gyermekek ezreivel... Ortodox templomokat és iskolákat állítok ezen a földön, s az eljövendők számára készen áll az oltár és nyitva a könyv .. . Erre válaszolja Kenderes, a pap-tanár: Ne hidd, hogy uj Istent kívánunk imádni . . . — Most pedig arra kérjük Szabó Lajost, lapunk régi munkatársát, ne térjen ki előle; magáról is mondjon valamit. —'Jó — mondja szerényen — de rövid leszek. Két évig tanárkodtam, majd miniszteri ösztöndíjjal, Tompa Miklós barátommal együtt még a megszállás alatt Budapestre mentünk, s Németh Antal dr. igazgató mellett, a Nemzeti Színházban mint rendező-gyakornokok tanultunk és működtünk. Meg kell jegyeznem, hogy Németh Antal szeretettel fogadta jelentkezésünket, s minden lehetőséget készséggel adott meg, hogy az erdélyi színházi kultúra szolgálatára felkészülhessünk. A felszabadulás után kerültem az újjászervezett kolozsvári Nemzeti Színházhoz, mint igazgatósági és művészeti titkár. Azóta saját darabom lesz az első rendezésem. A dráma: reálisan látóit és ábrázolt életdarab , -— Rendezői elve? ... — A rendezésben, mondhatnám, ugyanazt az elvet követem, mint darabom megírásában. A drámát, mint egy reálisan meglátott életdarabot viszem a színpadra. Persze költői elemekkel szépítem ezt a szomorú reálizmust, hisz különben is a költészet szépíti meg a valóságot és ad reményt, s lendületet a hősiségre és hitet a győzelemre. — De ha már mindezt elmondtam, meg kell emlékeznem az együttesről is. A színészek valamennyien nagy szeretettel készülnek feladatukra. Jóleső érzés látni ezt a lelkesedést és azt, hogy a szoros értelemben vett színészi feladatuk megoldására való törekvésükön is túl, nemcsak velem, de drámám belső problémájával is mennvire vállalják a közösséget. Ez a tény különösen súlyt és hitelt ad mu; - kaiuknak. És kik játszanak a Viharlámpásban? A főszerepeket Görbe János, Sallay Kornélia, Ölvedy Zsóka, Tompa Sándor, Kubányi György, Csóka József, Sen- kálszky Endre és Andrási Márton játszák. A darab díszleteit pedig Varga Mátyás tervezi... A magunk részéről őszintén kívánunk nagy sikert... Szabó István. Bálnavadászat rádióval A rádió alkalmazásának legújabb területe a bálnavadászat. Ez a módszer valósággal forradalmi újítást hozott a bálnavadászatban. Érdekessége, hogy a megszigonyozott bálna maga jelzii, hogy a tengernek mely részén úszik s igy a bálnavadászhajó időveszteség nélkül megkeresheti és a fedélzetére veheti. A bálnavadászok a robbanópatronos szigonnyal egyidejűleg kis Telefunken-rádióadó pálcát is döfnek az állat testébe. Ha úgy látják. hogy eltalálták a bálnát, otthagyják és uj zsákmány után néznek. A bálna testébe fúródott rádió-pálca állandóan jelzést ad: a bálnavadászhajó vevőkészülékével figyeli az adást és a bálna-rádió híradása alapján egymásután veszi fel fedélzetére az elejtett zsákmányt. Uj röntgenkönyv gyakorló orvosok és asszisztensek számára: Dr. Jóna István: Gyakorlati röntgenológía A könyv elsősorban az elméleti c-s gyakorlati alapfogalmakkal, a röntgengép körüli tennivalókkal, a készülék alkatrészeinek leírásával és ábráival ismerteti meg az olvasót. A felvételi rész nemcsak az asszisztensnek, hanem az orvosnak is hasznos Útmutatással szolgál. A felvételek kidolgozásának technikája, a besugárzás és ezzel kapcsolatos srvakor- lati ismeretek s végül a leghasználatosabb szavakból összeállított szótár teszi gazdagabbá a gyakorlati céllal megirt könyvet. Ára fűzve 20. kötve 27 pengő. Kapható az „Ellenzék“ könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-tér 9.
