Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

ELLENZtlC 1943 szeptember 2 5. _ & KITEKINTÉS A VILÁGBA Írja: HESZKE l$ÉEA Az európai újjászervezés problémái Paul Gentlsou, az európai hirü közíró é\rde- érdekes tanulmányt irt a Montreux-ben meg* jelenő ,,Le Mois Suisse" c. folyóirat 51 -ik szá­mába „Európa újjászervezése" címmel­A tanulmány gondolatmenetét a követke­zőkben vádoljuk: Gentizon szerint mind a tenge'yhata'mak, nuad av. angolszászok több ízben hangsúlyoz­ták, hogy a mosd dúló háború egy európai újjászervezés érdekében is fo’yik. Az újjászervezés módját illetőleg GentizoB Szerint a „temgely empirikus", tehát ^tapasz­talati" el’v ailapján törekszik megvalósítani a maga terveit. Célja „a tapasztalati alapon lét­rehozott újjászervezés". Terveit, elgondolá­sait nem most, hamem a békekötéskor fogja nyilvánosságra hozni. Ezért nem is nyilatkoz­nak a tengelyhata’maik in concreto modo sem terveikről, sem elgondolásaikról. Egyet han­goztatnak: európai egység létrehozására tö rekszenek. E magatartással szemben az angolszászok kezdettő; fogva leszögezlek, újjászervezés« el­veiket az Atlantic Chartában, melynek 2-ik pontja kimondja, hogy „Anglia és az USA nem kivan semmiféle olyan terület változta^ tűst, mely nem egyeznie az érdekelt népek 6zabadon kifejezett óhajával". Ezt az elvet kissé „elküdösitette" a Szovjet e'őretörése és az orosz elgondolás, mely sze- nint a Szovjet igényt tart az Európa keleti peremén fekvő területekre (balti ál'amok, kelet-Lengvelorezág, Besszarábia, stb.). Az orosz igényektől függet'enül, Churchill felvetette egy „Európai Tanács" megszerve­zésének gondolatai. Ebben a Tanácsban a ve- zetohelyet Anglia és Oroszország foglalná ti. A kis államok sorsáról pedig kevés szó esik. Idé'zük Gentizonniaki a Times egyik cikkéből: „Európa biztonságának kérdését nem fogja megoldani sem a statusquo, sem a nemzetközi együttműködés intézményesítése, vagy rendszeresittee- Akkor lesz rend, ha Europa gazdasági és politikai erőit birtokoló nagyhatalmak hajlandók erőiket a nagy eu­rópai közösség szolgálatába állítani". Hogy milyen formában és milyen államok tagjai ennek a „nagy európai közösségnek", arról konkrétumot, nem tudunk. Ismergetjük azon­ban azokat ,a terveket, amelyek Amerikából származnak s Európa ujászervezését akarják szolgálni. Gentizon megem’.iti Renner profesz- szor konföderációs tervét, továbbá a Jaie Egyetem tanárainak, Huntintgon-nak az el­gondolását, amely a következő elven nyug­szik: „A teljesen független kis politikai egy­ségek kora. már elmúlt Ezek a kis egységek elégedjenek meg valamelyes autonómiával, ami nem lesz. egyenlő azonban a teljes füg­getlenséggel" Gentizon, mint egy kié független állaim tag­ja, szót emel a ki6 államok mellett, majd igv foglalja össze az ujászervezés problémájának lényegét: „Azt kell eldönteni, hogy Európát az imperiálistia. jellegű hegemónikue elvek te­kintélye alapján fogják megszervezni, vag7 ncdig az újjászervezés a federációs elvek alapján fog történni", Gentizon tanulmánya végén szint vall a federáciősjellegü újjászer­vezés mellett és tagadja, hogy Európát va- aha is meg ’.ehetne szerezni az USA min­tájára. „Európa csak akkor fog élni és fej­lődni, ha minden nemzetet, mely méltó erre a névre, tiszteletben tart,' vagyis tiszteletiben tartja, azokat a nemzeteket, amelyeknek sa­játos jellegük, évezredes kultúrájuk, kellő gazdaságit erejük, hagyományaik, történelmük van". ,,A jövendő Európája nem lehet sem centralizált, sem uniformizált". ,,M;nden ame­rikai mintára végrehajtott uniformizá'ó kí­sérlet lehetetlenség". „Európa nem az egység, hanem az egysülés felé tendál" — írja Geo* izon tanulmánya befejező részében. Erv mai ember „(íra66 Emlékszünk) még, hogy az 1939 áprilisában memyilt newyorki világkiállítás egyik „att- rakcoja" az az ünnepség volt, amelynek ke- re ében a XX. 6zázad legjellegzetesebb talál­mányad, .csodái", eszközei közül egyet-egyet xx utókor szalmára vastag vasibetonkazamatá- ha zártak. így akarták megkönnyíteni az utó­kor tudósainak a dolgát. Ne találgassanak azok, szegények, annyit egy-egy „maradvány’ vagy lelet láttán. Ne nézizlk például a töltő- toá.ait valami különleges matériának, hanem olvassák el a melléje tett ponto® leírást és «■amükozzanak, hogy a XX. század első év- Fzedeiben ilyen „lassú" Íróeszközzel rögzí­tették papírra az emberek gondolataikat. Volt valami sajnálni valóan nevetséges eb­ben a kényelemre beállított „amerikánista" ötletben. Ezúttal te. kiütközött az amerikai "Tnail’itás rideg peak Ide izmusa és gzámitó je’- l°gc. Valami szánalom r amél t ó racionaliz­musra vallott ez az amerikai ötlet. A derék "vankeek „kiszolgálták” az utókort. Gondos­kodtak „hagyatékról" s dőre módon azt hit­tek, hogy a betonbarejtett használati tár­gyak majd hü képet, fognak adni az utókor embere számára a XX. század első évtizedei­nek „műveltségéről". Ha jól tudjuk, bombát nem tettek a vas­betonba, pedig akkor már bővecskén gyár- hogatták széles e világon a puisztitóeszközök garmadáját. Lám, az utókor előtt szégyen’i magiáit a mai ember s közben szakmányba irtja a pusztítás minden eszközével ember­társait. Azt hiszi, hogy -erről nem vesznek majd tudomást egy-két évszázad múlva. Botor gondolat! Mintha nem tudnótó ma pontosain, hogy mi történt Suulamisnál, Zárad­nál, a Thermopyle-szorosban, vagy egyebütt, ahol a történelem nagy halotti torai játszód­tak le! Sokat lehetne csevegni őrről a furcsa hely­zetről. Most csak azért elevenítettük lel a newyorki vasbeton-múzeumot, mert onnan, hiányzanak az 1937 óta felitalált „kényeluri berendezések", az uj pusztító eszközök s az a sok kodifikált „non sene", ami e három bá­bomé év legjellemzőbb tünete. Mert a XX. száziad harmadik és negyedik évtizedére bi­zonyára nem az lesz a legjellemzőbb az utó­kor 6/emében, hogy mennyire tökéletesedett a diktaphon, a tö1 főtől 1, a ezévum-Uierápia, vagy gümőkórgyógyitás, hanem az a káosz, melynek egyik vetülete, tünete ea a ször­nyű habom s benne az önmagával megha- sonlott modern ember és a pusztítás circulus vitio6U6ában tapadó gondo’kodás. Bizony sok) minden' kiíe’ejtetfék aczon a ta­vaszi napon Newyorkban abból a vasbeton- tartályból Az 1911. év elején végrehajtott nép- e>zám hál ássál kapcsolatban külön gyűjtötték ipiairunk és iparosele­münk adatait, is. Amint a Magyar Mimit iszti kai Szemle legutóbbi szá­mában Szalag Zolt.án dr. közli és amint ezt az adatot már mi is ismer- I tettük, az ország mai területén 256 j ezer kisipari üzemet szám 1 ál'tak meg. ' A negyedmillió kisiparos összeseit j 401.000 munkást. alkalmazott, még- j pedig az alkalmaotzttak létszáma az ' 1940-es esztendő október elsejének állapotát tünteti fel. Ez a terminus azért fontos, mert télen, amikor a népszámlálásit tartják, az építő ipar már alig dolgozik s ennélfogva a téli adait alapján jelentősége nem látsza­nék olyan nagynak, mint amilyen az a valóságban. Ősszel ellenben a leg­több iparunk már teljes üzemmel dolgozik, a karácsonyra dolgozó idényjellegű iparágak megkezdték működésüket és körülbelül vége van annak a nyári, az aratással és a be- hordássad kapcsolatos ipari ellany- hulásnak, amely természetes olyan országban,< amelyben a mezőgazda­sági termelés jelentősége olyan nagy, mint nálunk. Kisiparunk ezek szerint az adatok szerint üzemenkint átlag 1.6-nyi írninkáslétszámmal dolgozik. Ez a szám természetesen úgy jön ki, bogy nagyon sok kisipari üzem egyáltalá­ban munkás nélkül és alkalmazott nélkül áll fenn és tisztán csak ma­gának a kisparosnak munkaerejére támaszkodik. Száz kisipari üzem kö­zül 1930-ban, az akkori trianoni te­rületen körülbelül 80 dolgozott mun­kások nélkül és csak minden ötödik üzemnek voltak alkalmazottjai. Esze­rint tehát azokban a kisipari üze­mekben, amelyekben nemcsak maga a mester dolgozott., a foglalkoztatott személyek átlaga körülbelül nyolc lenne. Az erre vonatkozó adatat a Statisztikai Hivatal most már nem sok idő múltán, fogja közölni. Az országos átlag szerint aránylag a legtöbb munkást a vegyészeti kis­ipar foglalkoztatja. Itt az üzemek száma nagyon kicsi, összesen 910 és a foglalkoztatott személyek átlaga, magát a vállalkozót nem számítva, 4.2. A csont és műanyagipar még kevesebb üzemet foglal magában, mert az üzemek száma mindössze. 10-3, a foglal koz tatod lak átlaga pedig 4.1. Nem áll messze emögött az ipar­ág mögött a papirosipar sem, amely­ben a kisipari üzemek száma 640, a foglalkoztatottak átlaga pedig 3-9. Mind a három iparágaizat nagyon ke vésse kisiparos jellegű tehát, mégpe­dig az üzemek csekély számánál ép- penugy, mint a többiekhez viszonyít­va aránylag igen nagy alkalmazotti létszám miatt. Nagyon érdekes, hogy a többi ipa­rosé so por to le között nem is találunk egyet sem,amelyniél a munkások át­lagos létszáma elérné a hármat. El­lenben nagyon egyformán 26 és 2.9 között vau a'Z alkalmazottak átlagos Ki felejtet tők, illetve nem jelezték egy elő. re preperált lüliÁnuoo, hogy korunkban ször­nyű fogalomcsere tölteni. Felcserélték az átat t ük. értékké'. A jót ,i kényelmessel «. a go­noszságot a gyarlósággal egyenlővé szelidi- tettók- Elfelejtették bejegyezni a XX. század első évtizedének „domuu históriájába" azt, hogy mai napság az emberek mindennek meg­tanulták orz árát, de olyan kevés dolognak tudják uiz. értékét. Nem rögzítették a megállapítást, melynek végső következményeit mán most ’evonhat- juki: az értelem óriási arányokban fejlődött, de a® érzelmek változatlanok maradlak s eb­ből származott az a kaotikus jellegű egye- netienkedés az érzelmi gondolkodás, me’y meghatározza a magatartást és az okoskodó gondolkodás között, m-e’y vezetni törekszik, azonban ez csak ritkán sikerül neki. Az ér­telmi fej'ődés éket vert az emberek közé s ugyanakkor a változatlan szeretet és az ösz­tönös megérzés síkján parányira csökkentek a különbségek. Nagyon hoszuna nyúlna a lista, ha mind­azt felsoro'nók, amit kifelejtettek 1937-ben a newyorki kiállítás utókornak szánt vasbeton­inuzeumából. Ko unk vidorAáganak, szóin atomra mél tó ál­lapotának jellemzésére jegyezzük fel azonban önmagunknak ezt a sajátságos esetet Í6, me­lyet az „Osr-ervatore Romano“ közö’: Belga-Kongó kormánya (mert most annak is külön kormánya van) egy mázsa cukrot ad létszáma, az iparágak egész sorában i mint amilyen a kő, föld-agvag, üveg j ipar — valószínűen a fazakasok nagy számánál fogva — a gumiipar, I a fonó é-i szövőipar, az építőipar. ! Ezek közül a legerőteljesebb az épi- I tőipar, amelyben 25.700 önálló mes­ter 67.000 munkást foglalkoztatott és ehhez mindjárt megjegyezhetjük, azt Ipari csoportok 1. Vas- és fémipar 2. Gépgyártás 3. Közhaszon vili. energiatermelés és elosztás 4. Kő-, föld-, agyag-, aszbeszt- és üvegipar 5. Faipar 6. Csont- és műanyagipar 7. Bőripar 8. Gumiipar 9. Sörte-, szőr- és tiollipar 10. Fonó- és szövőipar 11. Ruházati ipar 12. Papirosipar 13. Élelmezési és élvezeti cikkek gyártása 14. Vegyészeti ipar 15. Építőipar 16. Sokszorosító és müipar 17. Szolgáltatásokat végző iparosok ipari szemmel nézve a ruházati ipán-, mert csaknem 7500 önálló mestert talált a statisztika ebben a ;S»okfelé elágazó ipari ágazatban, de ennek a sok mesternek összesen 84.000 alkal­mazottja volt, tehát, ha minden mes­ternek lett volna egy alkalmazottja, akkor közülük csak minden tizedik­nek jutott volna kettő. A termelési ■érték egy esztendő alatt. ;a mesterek saját adatai szerint 270 millió pengő, vagyis nem több, mint havonta átla­gosan 300 pengő. Ebből az összegből nemhogy egy alkalmazottnál több nem futja, hanem valóságos csoda, hogy maga a kismester is kijön be­lőle, különösen miután ebben az ősz- szegben még a feldiolgozottt nyers­anyag értéke is benne van. Ennél gyengébb forgalom csak a vasipari önálló mestereknek, vagyis főként az idetartozó kovácsoknak jut, meirt. az ős óraik ban 24.000 önálló (master ugyanannyi munkással összesen évi 3200 pengőt tudott forgalmazni, leg­alább is a saját bevallása szerint. A termelt érték tekintetében első helyen az élelmezési és élvezeti cik­kek készítésével foglalkozó kisipar áll, mert az ő termelésüknek az ér­téke egy év alatt megközieiliiitéttg a 6C0 milliót és a 33-000 idetartozó ön­álló kisiparosra ebből fejenkinit 17600 pengő esett. A termelés értéke tekin­tetében pedtig a legelső helyen a ve­gyészeti ipar áll, mert az ő csoport­jukban minden kisiparosra 37.500 P termelési érték esett, ami azt jelenti, hogy a kisipar termelő ereje szerint minden vegyészeti kisiparos ponto­üi spanyoloknak <*gy egy K/.abadonbocs&fott belga népfront! emberért, aki annak id ej én Spanyolorezáyban harcok a „fehéirek" ellen ». az ellenforradalom győze'nie után valamelyik «ipanyolorsz&gi börtönben senyvedőt!. Egy ember tehát egy mázsa cukrot ér! Mi­lyen pokolian egyszerű ez az „árfolyam". Ember helyett cukor. Nem sok 'cukor.. Caak egy riiú-iwji. Ennyire becsülik ma egy ember szabadságát, életét. Pedig állítólag az ember. Hétben most „hausse" van. Diáv<x mert *v.\~ re kevesebb lesz. belőle. C. E. Ramuz uj munkája C. F Ramuz, az uj európai irodalom egyOl igen Jetontós és felmérhetetlen hatású Írója, kongenial isun lefordít of |í a Igor Stravlnszky orosznyelvií szöveggyűjteményét, mely „No. ces et autres hlstolres" eirmneJ most Jelent ineg Neuchátelben. A gyönyörű kiálltasu könyv, melyet a no. dern zene kegnagyobb alkotójának fia, Théo­dore Stravinszky illusztrált, rímes, ritmikus szövegeket tartalmaz. E szövegek nyers iran_ cla fordítását már Stravinszky is elkészítette. Ramuz csodálatos szókincse, meglepő rlt- musérzéke pedig hiánytalanul megvalósította a nagy orosz szerző szándékát: egy nyugat, európai nyelvközösség sajátjává avatta a szövegeket. Ramuz fordítói munkája mind zenetorié» neti, mind irodalmi szemponttal jelentős. is, hogy összesen 228 millió pengő ér­tékű épületet és javítást termelt. Ez kétségtelenül Igen jelentékeny része az országban egy esztendő alatt vég­zett épitések és épületmunkák érté­kének. A mai Magyarország teljes kisipa­rára vonal kozó 1940. év, főbb adatot ipari csoportok szerint: üzemek Alkalma­Termelési éi szi »ii a zottak sz. téküooo p. 24.312 24.067 77.958 22.189 29.699 114498 5 14 £>5 3.006 8.525 23 421 21.500 26.862 106508 163 664 2-552 2.733 3.594 21121 243 652 2.805 447 791 2.413 4 526 12.494 38.451 74.842 83.612 269.944 646 2.541 10 482 33063 60.078 581.449 910 3.843 29.561 25.695 67.015 227.910 2.669 7701 38-910 39.024 68.754 324.753 256.033 400.906 1,866.771 san ti-z kováccsal és más vas- és fém­ipari kisiparossal ér fel. A. szolgáltatásokat végző kisipar, amelybe a borbélyok és hasonló fog­lalkozásinak tartoznak, összesen 39 ezer kisiparost számlál, akik 69.000 alkalmazottat tartanak és egy esz­tendő alatt 325 millió pengő értéket forgalmaznak. E csoportokban min­den egyes kisiparosra 8.300 pengő esik, tehát erősen megközelítik az építőiparosok évi forgalmát és két és félszeresét forgalmazzák annak, amit. az építőipar kisvállalkozói kimutat­nak. Ez valóban meglepő ellentét, mert hiszen amilyen pontosan egye«, zik az értéktermelés fogalma az épí­téssel, ugyaniannyira ellenkezik a hajvágással és a mosással. Ez nem je­lenti azt, mintha a tisztítás és tisz­tálkodás nem jelent nemzetgazdasá­gi hasznot, de mégis joggal tűnik fel, hegy 15 millió léitek felruházásával 75.000 kisiparos foglalkozik, beretvá- lástsal 30 ezer és a számunkra szol­gáló épületek és lakások készülésével és berendezésével csak 26.000 kisipa­ros. Ugyanakkor pedig a forgalom tekintetében ezek közül az első hely­re a borbélyok és a rokon iparágak kerülnek 325 millió pengővel. Utá­nuk, de jókora távolsággal a ruhá­zati ipar 270 millióval és végül har­madik helyen az építőipar nem egé­szen 230 milióva.1 Eszerint az ország 15 millió lakosa egy esztendő alatt fe- jenkirit átlagosan 15 pengőt költ az építésre, 18 pengőt ruhákodásra és 22 pengőt beretválkozásra és ehhez hasonló más szükségleteire, a kis­ipar utján. (STUD) Magyarország negyedmillió kisiparosa összesen: Legnépesebb iparcsoportunk kis-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom