Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-25 / 217. szám
* 1M3 szeptember 25» ELLENZÉK H 7 I t nt i A b F i í í t l f t F t KA TOM A LAJOS DR., A Ud&zwáű ţtttn&ziKkavaU fogalma Városaink és községeink kulturális életében egyre töblj- és több szerepe jut a mozgóképszínháznak. A film — aránylag rövid pályafutása alatt — csaknem nélkülözhetetlen eszköze lett a közművelődés fokozására irányuló törekvéseknek. Ma már burkoltan és nyíltan — sokféle cél szolgálatában áll a film. Az általa biztosított szórakoztatás leple alatt meghúzódik a népművelésnek, a nemzeti szellemben való nevelésnek és különféle propagandának ezer alakja. A kimondottan játékfilmeken kivül a közkedvelt filmhíradó, kulturfilmek, közegészségügyi és gazdasági vonatkozású filmek mind-mind hathatós eszközei a filmmel való oktatásnak, tanításnak. A film e tekintetben — az egyes meghatározott cél szolgálatában álló és kevésszámú keskenyfilmvetitő készüléktől eltekintve — csaknem kizárólag a közönség széles rétegeinek rendelkezésére álló — és csekély anyagi áldozattal hozzáférhető filmszínházakon keresztül végzi sokirányú munkáját. Ennek a munkának méreteire legkönnyebben és legbiztosabban a filmszínházak adataiból tudunk következtetni. Mielőtt a kolozsvári filmszínházak adatait ismertetném, elöljáróban néhány általános adatot sorolok fel, amely a más városokkal való összehasonlítást teszi lehetővé. Nyugateurópa közép és nagyvárosaiban aránylag több filmszínház működik, mint j a mi városainkban. A filmszínházak szá- j ma nyugaton általában úgy igazodik a helység lélekszámához, hogy minden tiz- j ezer lélekre jut egy közepes nagyságú — tehát három-négyszáz személyes gefoga- dóképességü mozgóképszínház. Hazánk- , ban a mozgóképszínházak száma és a helységek lélekszáma közötti arányt az | alábbiak mutatják; tekintetbe vesszük az akkori 60 ezres lé- i mozgóképszínház működik, amelynek for- lekszámot — jobb arányt mutat, mint a | galmi adatait az alábbiakból ismerjük mai. Kolozsvár felszabadulása óta hat i meg: Kolozsvári mozgóképszínházak forgalmi adatai 194?«ben Á mozgóképszínház megnevezése Ülőhelyek száma Megtartott előadáso \ E'adoít j gyek A férőhelyek ki- haszná ása 1942. év átlagában százalékokban száma 19 2-ben Árpád 322 136 179.819 41 Corvin 460 1369 170.121 43 Egye'em 320 1372 203./03 47 Erdélyi 433 1372 138.839 24 Mátyás király 465 1365 262.620 42 Rákóczi 303 1365 137.084 26 összesen: 2398 8214 1,191.786 37 Mozgóképszínházak száma és lélekszám városainkban 1942-ben Város neve Működő mozgóképszínházak száma Lakosság száma Egy mozgóra eső iéleksz-.m Budapest 73 1,162.823 15.929 Szeged 3 136.3/5 45 458 Debrecen 3 125.969 41.939 Kolozsvár 6 110.418 18.403 Nagyvárad 5 92.798 18 559 Kecskemét 3 87.315 29.106 Miskolc 3 77.290 25.763 Pécs 3 72.307 24.103 Nyíregyháza 3 59.105 19.701 Amint látjuk, nálunk lélekszámáho2 képest egy város sem közelíti meg a nyugati országokban tapasztalt mozgóképszínház létszámot. A lélekszám és a mozik száma közötti arány szempontjából a budapestin kivül még legkedvezőbbnek mondható a kolozsvári. Ha tekintetbe vesszük, hogy a budapesti mozgók egy- hármadának 300 alatt van a befogadóképessége, a kolozsváriak átlagos befogadó- képessége pedig kereken 400 személy, akkor az egy mozgóra eső 18.403-as kolozsvári lélekszám — férőhelyekre való átszámítás után — csaknem egyenértékű lesz a budapesti 15.929-es arányszámmal. Kolozsvár már a filmgyártás és vetítés kezdeti korában felismerte a film jelentőségét és megelőzte soktekintetben a többi magyar városokat. így például a tulajdonképpeni első magyar film is Kolozsváron készült el még az első világháború előtt, 1912-ben. Készítője dr. Janovics Jenő volt — a kolozsvári Nemzeti Színház akkori igazgatója, akinek vezetése alatt álló „Kolozsvári Transylvania Filmgyár“ egyben az első magyar filmgyár volt. A „Sárga csikó“ nyitotta meg az itt készülő filmek sorozatát. Ennek a filmnek csupán másolatai készültek a párisi Pat- he Freres cégnél, mig a kivitelezés és a laboratóriumi munkálatok Kolozsvár úttörő munkásságát igazolják. A Sárga csikót követték a „Peleskei nótárius“, „Tetemre hívás“, „Tolonc“, „Bánk-bán“, „Falu végén kurta korcsma“ és még sok más magyar tárgyú film. A gyár összesen 76 magyar filmet gyártott 1918-ig, a román megszállás ideéig. Az itt készült filmek — akkor még a néma film korszakában — nagyrészt külföldön is bemutatásra kerültek és a magyar filmgyártás megbecsülését vívták ki. De elsők között épített Kolozsvár nagy befogadóképességű filmszínházat is. Még az első világháború előtt felépült a kolozsvári „Színkör“ épülete, amelynek befogadók épesége közti 1.300 személy. Abban az időben már négy mozgóképszínház működött Kolozsváron — ami ha A kolozsvári mozgóképszínházak adatai azt mutatják, hogy a mozgókban minden 46. kolozsvári lakosra egy férőhely jut. Miután 1942 szeptember óta naponta három, szeptember előtt pedig naponta négy előadást tartottak a mozgóképszínházak — minden tizenötödik, illetve tizennegyedik kolozsvári lakos helyhez juthatott naponta a mozgókban. Ha Kolozsvár lélekszámából levonjuk a mintegy 25 százalékot kitevő csecsemők, gyerekek s aggok számát, kik mozilátogatás szempontjából nem jöhetnek számításba, akkor minden kolozsvári lakos átlag nyolc naponként egyszer juthatott el a mozgóképszínházak valamelyikébe. A filmszínházak adataiból világosan kitűnik, hogy a közönség a központi fekvésű mozgókat látogatja — s ezek férőhelykihasználása éppen ezért csaknem kétszerese a perfériálisabban fekvőkének. Érdekes képet mutat az 1942-ben lejátszott filmek gyártóhely szerinti megoszlása is; A bemutatott filmek gyártóhely szerinti megoszlása A mozgó megnevezése A filmek gyártóhelye o t/> « 4) N.’ « " e O Jsă= ■ fc. br <0 '(D 5. N ÖC tfí 05 <-« ^ ° Amerika Anglia Francia ország 1E> B N iz w 1 öt N 3 N o 5 'S e cn o C0 'oo >(U O Z Ároád 32 15 — 9 7 63 Corvin 18 14 — 5 7 5 2 — 51 Egyetem 42 15 — 4 10 5 — _ 76 E dé y 49 20 6 5 11 1 — 1 93 Má yás király 22 8 — 1 12 3 1 — 47 Rákóczi 69 13 — 2 5 — — — 89 Összesen : 232 85 6 26 52 14 3 1 419 Százalékban : 55.: 20.3 1.4 6.2 12.4 3.3 0.7 0.2 o o o o A fentiekből kitűnik, hogy átlagosan minden nap bemutattak a kolozsvári mozgók egy uj filmet és minden hatodik napon kettőt, ami azt jelenti, hogy egy film átlagos futásideje 1942-ben öt nap volt. A hat kolozsvári mozgóképszínház bruttó bevétele közel egymilliókétszázezer pengőt tett ki. NAG Y KÁLMÁN: Gondolatok az élet mélypontjáról Fekszem egy szanatóriumi ágyon, körülöttem minden vakító fehér. A szemem káprázik és megjájdul a falakat magasan boritó lakkfestek tükröző fehérségétől. Lassan lehunyom a szemem és fekszem . . . fekszem mozdulatlanul órákon, napokon, heteken keresztül. . . — Ne féljen, nem lesz semmi baj, — mondták mindjárt az első nap az orvosaim — meggyógyul, de sok türelemre van szükség és fekvésre, fekvésre, fekvésre . . . Hát jó. Fekszem. Fekszem elszántan, fogcsikorgatva, ádázul és elkeseredetten. Fekszem egyedül egy szobában, ahol nem lehet ránézni semmire, mert a tárgyak fehér színe egyetlen, tömör, csíkos, nyúlós masszává dagadt össze, amelyet már nem is tudnak érzékelni a látóközpont agysejtjei. ' Még az orvosságok is fehérszinüek, vagy átlátszóak az éjjeli szekrénykén. Egyetlen üde pont, amelyen megpihenhet a szem: a virágcsokor, amit a látogatóim hoztak, de az is oldalt fekszik tőlem az asztalon. Meg kellene fordulni, de az is mozgást jelent.. . pedig jó volna megfordulni, mert a francia ablakon ki lehet látni a kertbe, ahol zöldek a fák s a fák alatt emberek sétálnak. Nők, férfiak, di• mind fiatalok. Lábbadozók. A betegek kilencven százaléka lábbadozai Elvégre azért szanatórium. Fekszem és irigység fog el mindenki és mirk- den iránt, ami él és mozog. Aztán bele fásulok. Nem érdekel már senki és semmi, ami azelőtt lázba hozott és megdobogtatta szivemet, Nem érdekel a szörnyű világégés, amely em- bermilliókat kerget egymás ellen, nem olvasom cl a lapok külpolitikai rovatát, nem érdekelnek a háborús események. Ellenben meglepő figyelemmel olvasom az apró napi híreket és öröm hullámzik, ha egy-egy ismerős névre akadok: Kiss Pált súlyos baleset1 érte, egy gyümölcshéjon elcsúszott és koponyaalapi ... ^•a?v: Varga Jánost elitélték léét hónapi... h., stb. igen. Most látom igazán, hogy a nagy dolgok is mennyire eltörpülnek az ember apró- cseprő ügyei-bajai mellett. Baleset ér valakit, meghal: tragédia; elesik egymillió ember: slaitísztikai adat. Amióta gondolkozni tudok, tudom, hogy a világon semmi sem történik véletlenül, min den törvényszerűen következik be. A végtelen világmindenséget egymásra kölcsönösen ható egyensúlyi erők kormányozzák s ebben a szédületes rohanásban, abban az áttekinthetetlen káoszban, minden a legt örvény szerubb rendben folyik végbe. Bizony igy van ez átvonatkoztatva a mi apró sártekénkre is. Nemcsak a nemzetek törekvései, hanem egyes emberek cselekedetei is a legszorosabb összefüggésben vannak egymással. Az, hogy Kiss Péter ebben a pillanatban cigarettára gyújtott Balmazuj- váron, talán elindítója lehet egy tragédia szálainak, amely holnap Csikkereszturon robban ki, vagy az, hogy Nagy Pál tegnap délelőtt a Dunaparton sétált, talán ma végtelen örömöt hozhat számomra. * A szanatóriumi élet végtelen egyhangúságába, különösen ágybakötött beteg számára a látogatási idő örömein kivül főleg az újságárus érkezése szokott változást hozni, ó az az ember, aki a betegeket a külvilággal köti össze portékáin keresztül. Minden nap meghatározott időpontban nyitja, meg az ajtót; ha nem jön, az ember ideges lesz, türelmetlen, a láza emelkedik s a láz emelkedése katasztrófához is vezethet. De ő szerencsére jön. Csendesen megy keresztül a szobán, ha alszol, leteszi kedvenc újságodat az ágyadra és nem ébreszt jel. Mindenkiről tudja, hogy milyen napilapot és milyen folyóiratot kedvel. Keserű, szomorkás, megtaposott Öreg ember. Egyszer beszédbe elegyedtem vele. Megtudtam, hogy valamikor kitűnő mesterséget folytatott, női szabó volt, de kiöregedett és kirongyosodott a szakmából. Most reggeltől estig talpal, de valahogy semmi sem sikerül neki, éveken keresztül nem tud még egy nadrágot sem ,,akasztani“ magának. A másik jellegzetes látogatója a kínok és szenvedések házának a borbély, aki igyekszik a betegeket emberi ábrázatukban megtartani. Ez is öreg ember, de már sokkal vidámabb cimbora. FJaja őszes, szakálla örökké harmad- napos, beesett szájában egyetlen fog sem sárgállik, hallása gyenge, szaglását, ízlelését teljesen elvesztette, tálasa sem tiszta és emellett ugyanazt a betegséget hordozza magában, amit a szanatórium ápoltjai. Mindezek mellett, derült kedéjü bácsi. — Semmi az egész, •— szokta mondani —, én már több, mint harminc éve vagyok beteg, mégis élek, pedig az enyémet szinte szakmai betegségnek lehet nevezni. Azért remélem, kibírom még ugyanannyi ideig. Ne tessék megijedni, nem olyan veszélyes dolog ez. Aztán váratlanul „hivatalos szakmai“ arckifejezést ölt magára, összeüti tornacipős lábait és meghajlik: — Csinálunk egy szép borotválást tanár ur? — Nem vagyok tanár, — felelem dühösen, mert eszembe jut, hogy ezzel az emberrel két év óta „személyes ismeretségben és köszönő viszonyban“ vagyok és hátrabökök öklömmel a fejtáblám irányába, amelyen gyermek fejnyi betűk hirdetik polgári mivoltomat. — Bocsánat, összetévesztettem valakivel, — mondja rendíthetetlen nyugalommal j már nyal a szerszámtáskája felé. — Csak az én holmimmal, sietek megakasztani buzgóságában, mert utálom, ha más teszi az arcomra a kezét és ha már nem borotválkozhatom sajátkezűiég, legalább a szerszám legyen az enyém. — Igenis, — feleli, mert tudja, hogy máskor is igy volt, mégis kipakolja táskáját < csak azután kezd szappanozni. Amíg dolgozik, nagyszerűen szórakoztat és még feleletre sem vár. Nem is tudnék szólni, mert egy félkiló habot kent a számra, az orromat pedig befogta, úgy, hogy lélegzeni sem tudok. Szeretném pedig figyelmeztetni, hogy szörnyen bűz a kés. Némaságra ítélve, nyöszörögni kezdek és az orromat próbálom kilépni a markából, amely savanyu szappan és izzadtságszagu, de oda sem figyel, csak a ki- serkenő vér láttára hagyja abba és aühösen „leszijazza“ a vaskót. Közben állandóan beszél: — Kényes arc, nagyon kényes arc, vékony nagyon a bőr s ha ritka is a szakáll, de erős, mint a drótszál. Azért mégis szívesen csiná lom, nem úgy, mint a szomszédos „rezervá- ban“ azt az izraelita urat. Az kérem a „nehéz arcC Hajaj! Szívesebben megcsinálok ilyent tizet, mint olyant egyet. Közvetlen a szeme alatt kezdődik a szakáll, egy-egy tőn három szál is nő s ha kétnapos, olyan, mint a surlo- kefe. Az aztán egy arc kérem. Van akkori, mint egy kataszlráUs hold. He he be. Percekig nevet a tréfáján s közben sajgóira kaparja az államat. Halkan sziszegek, <ú* nincs erőm tiltakozni. Azután lemos, beköhvz és krémet mázol reárn. Mikor készen van, iándépésben megy az ajtóig, ott megegyszer visszafordul és búcsúzik: — Alászolgája tanár ur . . . fáradtan legyintek és apatikusan nyúlok i kistükör után. Belenézek, szóméin tágra mered, a rémület fojtogatja a torkomat, a kezem riadtan tapogat a csengő gombja jelé. Az. államon, a nyakamon itt-ott kemény szálak ütköznek ki és az egész arcom veres, mint a csatatér.
