Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-28 / 194. szám
sósa i Szerkesztőség és kiadóhbraUi:. Kolozfrrâi; jókai-a. 16., !. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye- tem-o. 8. Teieíon: 29—23. Csekkszámla: 72039 ILIPITOITI: 63 RTHB MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTOVÄLLALAT“ Rt. Koloasvár. Előfizetési arak: 1 hóra 4.30 P, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 P, SZOMBAT, t$43 «ngttfarhí* -5HS, LXIV. 194. számi & ÄRA 30mi VALLJUNK SZINT ! Irta î ZATHURECZKY GYULA ' Nem til dióm* hogy egyéb-e, vagy a kánikulai meleg az oka, de annyi bizonyos, hogy megbolydultak az emberek. Vannak, akik a kávéházi törzsasztalok mellöl hirtelen felugorva, politikai ámokfutást rendeznek és mint kést döfködik a velük szembejövőkbe „igazságaikat“. Mások az eddigi preferance-partit minősítik hirtelen politika pártnak s öreg excellemceket exhumálnak cégérnek. Az 'smeretségek, befolyások és értesültségek ezerszeres hangerővel nyilvánulnak meg és mindenki kizárólagos joggal s lehetőséggel menti a hont. „Orientálódnak“ minden irányban, szemrebbenés nélkül „revMiálják“ edidigi álláspontjukat és ember legyen, aki kiismeri magát abban, hogy miképpen lehet a tegnapi nyilas ma demokrata, szép egyetértésben a tegnapelőtéi cionistával s a nem is túlságosan bujkáló bolsevistával, aki — szintén zsidó! Iíosszadalmasan lehetne sorolni az efféle tüneteket és jelenségeket, de talán nem is érdemes velük foglalkozni, miután mindössze tünetek és jelenségek. Hasznosabb, ha okaikat keressük és azoknak kiirtását kíséreljük meg. A nagy zsongásban természetesen sok politikai kalandor és egyéb társadalmi szemét keiül felül, vagy legalább is napfényre, de ezeket személy szerint és egyen kint kell ártalmatlanná tenni. Nagyobb kötelesség ennél az általuk megzavart koponyák megvilágositása, a felizgatott kedélyek lecsillapítása és magasra emelt fáklyával mutatni meg az egyenes utat 'Mindig hirdettük, hogy a magyarság óriási próba előtt áll és olyan idők következnek, amelyekben végletesen dől el a sorsa. Hirdettük, hogy ez a háború nem kártyajáték, amelyben lehet nyerni, vagy veszíteni, és a nyerés vagy veszteség után nyugodtan hazaballaghatunk a játék folytatásának reményével s izgalmával szivünkben. Lehet, hogy fegyverrel a kézben utolsó csepp vérünkig harcolnunk kell, de ugyanúgy lehet, hogy áldozataink soha nem látott fényes életet hoznak számunkra. Hirdettük, hogy az ehhez vezető ut a magyar ut. Ezen az utón hűségesek kell, hogy legyünk önmagunkhoz, hagyományainkhoz és vállalt feladatainkhoz. Hirdettük, hogy mindent csak önmagunktól várhatunk és senki mástól! A szavunk talán nem volt pusztába kiáltott szó, de sokan voltak és vannak a kicsinyhitüek, a kétkedők, a gáncsoskodók és árulók. Beszéltünk a „láthatatlan arc- vonalról“, amelyben lélekben tömörültek a megpróbált és igaz magyarok, és beszéltünk arról, hogy számunkra nincsen „jobb“ és „bal“, hanem csak magyarság van. A most megbódult agyakban azonban katasztrófái is jelek mutatkoznak. A különböző oldalról hirdetett szavak merevebbek lettek, kiéleződtek és tételessé váltak. És ezek a szavak tragikusan tartalom nélküliek! Hit nélküliek! MáUéotlanok! Mert ám figyeljünk élesen. A „jobboldal“ a koztudatban ma egyértelmű a feltétlen külső elkötelezettséggel, de úgy értelmezve, hogy annak a barátság igazi fogalmához igen kevés köze van. Jelent teljes önfeladást és feltétel nélküli engedelmességet, abban a reményben, hogy egy elsősorban Öncélu idegen akarat ilyen mérvű vak szolgálata fejében nekünk is jut néhány odavetett morzsa, a győzelem asztaláról. Baloldalnak lenni annyit jelent legelsősorban, mint a németségnek ellenségévé lenni és hü támogatójává a zsidóságnak, aminek fejében adott esetben kegyelem jár a „demokráciák“ részéről. A politikai gerincteJenség zűrzavarában az egymással szembekerülő jobb- és baloldal élére hangadónak a gerinc- j telenség, a söpredék kerül. Meg kell ezt igy és ilyen határozol- i tan mondani, mert akármelyik j győzedelmeskedik a másikon, győ- ; zelmébe elpusztul az ország és a ! nép, azokkal a jóhiszemű ek kel együtt, akik egyiket, vagy másikat j a győzelemhez segítették. S hol keressük mind ennek okait? | Talán elsősorban egy olyan kénvsze- í rü helyzet hibáiban, amely a mult- j ban nem engedte 'meg a tisztán Iá- ! tást. Szólamaival mindössze tóié- i kény nemzeti öntudatot nevelt az ifjúságba. A monarchia történetirá- j sa és oktatása, az ezredéves illúzió- í n izmus olyan dolgokat hitetett el a magyarsággal, amelyek a jeledben ! nem voltak reálisak és a múltban rém voltak igazak. F.z a pántlikás, dobogós, lobogós, diszszónokos és pohárköszöntős magyarságtudat nem tudott megküzdeni a feladattal és összetört. Utána csak a riadtság maradt, a lelkekben. Megkisehbülés, csökkent érzéküség, fokozott idegenbámulat. S a magyar- j ság igazi erejét, igazi nagyságát eb- j ben az időben is csupán egy-egy köl- i tő, vagy iró mutatta meg néha. Ki | törődött azonban költőkkel és irók- 1 kai, mikor azok egy nemrégiben megjelent jeles kis zsebkönyv szerint javarészt nem tartoznak a nemzet szellemi arisztokráciájához, mert közülük csak kevesen pompáznak előkelőnek elismert irodalmi tekekörökben. s fénylenek az ötödik fizetési osztályban. Politikusaink is csak akkor érzékeltetik ezt az igazi, fennségesen szép magyarságot, ha egyben költők is voltak, poétái és művészei a magyar sorsnak. De azt kevesen tudják igazán a magyarok közül, hogy geográfiai helyzetünk már magában véve minden körülmények között döntő szót biztosit számunkra a Duna-völgye sorsának alakításában; hogy népünk számereje a legnagyobb a Kárpátok medencéjében; hogy a kortárs szemével látott minden törtés és hiba ellenére a magyar politikai géniusz egyetlen pillanatra sem hunyt ki. Évezredes állam vezetői művészetünk, minden hagyományával, bölcsessécjével s tapasztalatával rendelkezve, igenis képesek voltunk kiemelkedni a trianoni elesettségböl oda, ahol most állunk és ugyanezek az erők képessé tesznek arra, hogy bármilyen körülmények között mi vezessük Európának e térségeit. Azt is kevesen tudják, vagy ha tudják, úgy frázisnak vélik, hogy a mi létünk es erős államiságunk egyetemes embert érdek, érdeke az egész civilizált világnak, Németországnak, Angliának, Amerikának egyaránt. Mindezt persze nem igen tanítják az iskolákban és innen van az, hogy politikai bérencek és közéleti kelekótyák szavaira hallgatva a magyarság jobb- és baloldalra oszlik, hogy rémeket lát ott, ahol azok nincsenek és egy reánk nehezedő szörnyű külső probléma tetejébe belülről a test- vérparc i,.,ndenné] szörnyűbb rémét idézi fel. De maradjuniv csak a magunk szü- kebb portáján. Maradjunk Erdélyben! Abban az Erdélyben, amelyről reméltük és hittük és amelyben reméljük és hisszük változatlanul, hogy olyan erőt és arculatot mutat a magyarság, mely megválthatja a2 országot minden „jobb“- és „baloldaltól“. Ebben az Erdélyben 22 év küzdelme egybekovácsolta a magyarságot. Ellentétek legfeljebb némely szomszédvárak között voltak, de a nép maga már nem figyelt az ilyen harcokra. Az erdélyi magyar nép valóban néppé lett és saílangtalan magyarrá! Ezt a ncpiséget és magyarságot hozta ajándékul felszabadító testvéreinek. A reánk zudult háború miatt nem nyújthatta át ajándékát és ezért azt hiven őriznie kell. Ezért igyekezett minden erdélyi magyar depolitizálni Erdélyt. Ezért tiltakoztunk a jobb- és baloldal problémájának felvetése, a pártharcok megindulása ellen. Ezért nem tekintettük a Magyar Szövtség helyett és annak képében megalakult Erdélyi Pártot soha a szó szoros értelmében vett politikai pártnak. Politikai eszköznek tekintettük csupán, melynek segítségével igyekeztünk a magyar kormányzat által Erdély megsegítésére. Közéletben, sajtóban, parlamentben egyaránt hirdettük, hogy nem vagyunk sem jobb-, sem baloldaliak, csupán magyarok vagyunk, de azok mélységesen vagyunk. ügy éreztük, hogy ezek az emelkedett gondolatok megtartóak és győzelemre képesek. Ugv reméltük, hogy megértik őket az ország többi részében is. Sajnos, nem igy töri ónt. Előbb a jobboldali pártok törtek be Érd élvbe, hirdetve a maguk tételeit. Tetszetősök ezek a tételek. Nem is igen harcoltunk ellenük, hiszen rögtön a „baloldaliság“ vádja ért volna. Mégis kevés sikerük volt. Nyugodtan állit- lxatjuk. hogy Erdélyben a nyilast a1 reszt es pártok igazsága, vagy nagyon is céltudatos, de egészen máshonnan I jövő s máshová menő emberek fedő- ’ szervezete. Imrédy Béla pártja az elégületlenek, a kielégítetlenek és a hevesvérück vagy csalódottak soraiból toborozhatott csak híveket. A döntően nagy tömegek hűek maradtak az erdélyi közösséghez, mert mérsékletet, józanságot és elérhető célokat hirdetünk. De most legújabban a baloldal is ■szervezkedni kezdett. Kolozsvárt a Független Kisgazdapárt és az úgynevezett Független Magyar Polgári Párt kezdte meg szervezkedését. Ugyancsak felerősítették hangjukat a szociáldemokraták is. Változatlanad időszerűtlennek tartjuk Erdélyben a pártok szervezését és ezzel a pártharcok kirobbantását. Minden elvi ellentéten felül elsősorban emiatt tiltakozunk ellene. Erdély magyarságára olyan külön* leges feladatok várnak, amelyek mindennél magasabbrendüek és ezért minden mellékszempontot alájuk kell rendelni. De elvi síkon is tiltakozunk a szervezkedés ellen, mert nem akarjuk, hogy a fenntebb említett két ellentétes táborba szakadjon a magyarság. Tiltakozunk ellene, mert nem vagyunk hívei sem az idegenből másolt diktatúrának, sem az idegenből jövő demokráciának. Az utóbbinál nyíltan és határozottan kimondjuk, hogy nem vagyunk hi* vei a zsidóság újabb felemelésének, A mi számunkra huszonkét éven át nem volt zsidókérdés. Az impérium- változáskor a zsidóság levált a kisebbségi magyarság testéről és igy csupán annyi közünk volt hozzá, hogy egy államban éltünk vele és az élő nemzedékében még a mi nyelvünket beszélte. Magyar szempontból azonban a zsidókérdést mindenaor az egyik magyar sorskérdésnek tekintettük, melyet éppen úgy, mint a többit, meg kell oldanunk. Hirdettük, hogy emberségesen és igazságosan kívánjuk megoldani összhangban általános megoldásával. Amig azonban ez elkövetkezik, addig is vissza kell szorítani a zsidóságot azokról a helyekről, ahonnan „a nemzet nevében“ nyilat« kozhat meg és azokról, amelyek birtokában a tőkén vagy szellemen át irányíthatja a magyar sorsot, A mostani baloldal előretörése a zsidóságot nagyon is átlátszó és nevetséges jelszavak hangoztatása mellett éppen régi jogaiba akarja visszahelyezni, sőt „jóvátételt“ akar neki adni a magyarság rovására „szenvedéseiért“. Azt látjuk, hogy az Erdélyben szervezkedő baloldali pártokban és azok mögött magyal demokráciát hirdetve penetránsafl cionista és bolsevista, nagyon if kétes múltú s szinte kctségtelefl jcvöjü zsidók állanak. Ezek cllefl a legerélyesebben lépünk fel I nem türjük semmi körülményei között, hogy a „magyar demokrA
