Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-28 / 194. szám

1 fl î 3 a n q ii fi 7 i « s 2 %. Alapította: BARTHS MIKLÓS Is ,,Wlí*i!Sfíi“ prag­ra ai ja : ( S8ÍÍ3) „Megmondani arz igazai feni is lent egyaránt ü'dözni a go­noszságot, kinevettetni az üres gőgöt, védelmezni üldözöttet, kihirdetni az erényt, leálcázni a bűnt s a nyilvánosság jogét és ie nem kötelezett hangját vinni be a közérdek tuséiba," BARTHA MIKLÓS. cia álarcában saját céljaik szolcjá- • latnba szerjödtessék a magyarsá- got. Ti'i mé-zt les, hogy mindazok, akik netán igazat adnak eddigi fejtegeté­seinknek, joggal kívánják, hogyha tagadjuk a jobb- és baloldal szüksé­gét és jogosultságát, úgy határozzuk meg mit ériünk ama« egyedülálló magyarság alatt, melyet egyenes utón kívánunk vezetni. Értjük hát alatta elsősorban a fogalmak mara­déktalan tisztázásának szükségessé­gét, küveíeijÜA mindenkitől s mi ele­get teszünk e követelésnek: mondjuk meg határozottan és fél­reérthetetlenül azt, amit mondani akarunk. Valljon mindenki szint! Mondani pedig azd mondjuk. ha°'V minden ámítás, hazugság, félreveze­tés, gyáva szószátyarkodás, sőt tár­sadalmi és egyéb betegségeinknek ellenére: a magyarság magában véve erős, egészséges, alkalmas és képes or­szágot építeni, államot vezetni, megteremteni ujbói az együttélést békés és becsületes formák között az őszinteség és jóakarat jegyében a Kárpátek medencéjének népei között. És azt mondjuk még: nagy szólamok helyett, ma az egyszerű építő mun­kára kell figyelni, építenie kell minden egyes magyar­nak és Köteiessége segíteni a má­sikon, aki építeni akar. Nem rend­szerváltozást követelünk, hanem változását magának az embernek a magasabb erkölcs, a tisztább szán­dék, a világosabb gondolat felé. Min­den erővel és minden eszközzel ki akarjuk küszöbölni életünk ferdesé- geií, hiba:?, gyengeségeit, de tesszük ezt az orvos józanságával, hidegvérével és a gyógyulásba ve­tett bizalmával. Tagadjuk és ellene vágjunk minden szólamnak, legyen az magasztaló, vagy becsmérlő, mert mig az egyik elhomályosítja a sze­met, a másik a lelket homályositja el. Kemény és kérlelhetetlen harcot hirdetünk mindenki ellen — bárki legyen az s bármely oldalon álljon —, aki Erdélyben meg akarja bon­tani sorainkat s akár jó-, akár rosszhiszeműen olyan tételeket hirdet, rmeiy nem tisztán magyar érdekeket és célokat szolgálnak. Harcot hirdetünk elvi sikon és ha kell, személyi sikon mindazok el len, akik közvetve, vagy közvetle­nül kicsinyhitüséget, félelmet, ge- rinctelenséget hintenek széjjel és saját pecsenyéjük reményében haj­landóak kiszolgáltatni bármely irányba a magyarságot. Kímélet­lenül csapunk le azokra, akik bár­mely oknál fogva és bármilyen esz­közzel veszélyeztetik országunk külpolitikai érdekeit, csökkentik ütőképességét vagy megbontani igyekeznek egységét, álljanak bár a „jobb“- vagy „baloldalon“. Sic- j detjük, hogy ezt a háborút, bármi következzék is, nekünk meg kell nyerni, mert ebben mi nem vesz­hetünk el. Nyílt, világos és egyenes program, amelyet Zrínyi és Széchenyi szavai­val hirdetünk: „nem vagyunk egy népnél sem alábbvalóak“ s „min­den tőlünk függ, csak akarjuk“. A kormányzóhelyettes temetésének évfordulóján a főváros közigazgatási bizottságának ülésén az "összes szónokok a magyar egység mellett tettek hitvallást BUDAPEST, augusztus 28. A hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy litván korm.íny- zóhelvertes temetésének évfordulóján, augusz tus 27en a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett budapesti helyőrségi templomban cmlékmisc volt. A kormány katolikus ragjai teljes .szám­ban megjelentek a miniszterelnök vezetésével. Ott voltak Kcrcsztes-Fischcr Ferenc, Bor­nemisza Géza, Radocsay László, Antal István miniszterek, Petényi Zsigmond báró koronaőr, Krúdy Ferenc, a képviselőház alelnöke, Töreky Géza, a Kúria elnöke és még számosán mások. A honvédséget rendkívül népes küldöttség kép­viselte, vitéz Szombathelyi Fér eme el, a hon­védvezérkar főnökével vz élén. Hász István ilr. tábori püspök fényes papi segédlettel 9 órakor kezdte meg a szentmisét. Az egyházi zenét a honvéd zászlóalj zenekara szolgáltatta. A püs­pök rövid beszédben méltatta a korniányzó- lielyeuos hősi halálának jelentőségét. Kiemelte, hogy nem circtun-dcdcrunt mondani iilt össze az ünneplő közönség, hanem glóriát zengeni és hálát a felséges Istennek, hogy a magyar ég­boltozatot uj csillaggal gazdagította. Soltész Elemér református tábori püspök a Szilágyi De/ső-utcai templomban pénteken délelőtt igét hirdetett a keleti arcvonalon hősi halált halt vitéz nagybányai llonhy István emlékére. Tíz óra előtt néhány perccel egy­másután érkeztek a kormány református tag­jai, Csutay La/Ui honvédelmi miniszter vczc- te-cvcl a honvédség legfőbb vezetői és népes küldöttségei külön sorokat töltöttek meg. Az. istentisztelet Soltész Elemér tábori püspök imájával ért véget. Nem veszhet el az a nemzet, amely az igazságért harcol64 Vitéz nagybányai Horthy István kormány­zóhelyettes hősi halálának évfordulója alkal­mából a főváros közigazgatási bizottsága rend­kívüli iilésr tartort. Az ülésen Homonnay l i- vadar dr. főpolgármester emlékbeszédben em­lékezett meg az elhunyt kormányzóhelyettes- iől. — Koronás jók, államférfiak fiai nem estek el sűrűn európai harctereken — mondotta töb­bek között beszéde során —: és a magyar nem­zet kormányzóhelyettesének drága életéve! szentelte meg az évszázadok folyamán hozott áldozatokat. A veszteségből etetnek, erős hit­nek és fokozott erőnek kell kivirágoznia. Visz- szariadhatnak-e áldozattól és kótclcsségteljesi- tcstől a többi milliók, szegények és gazdagok, amikor Magyarország Kormányzója a leges- legelői jár áldozatvállalásban, — Eszmékére harcoltunk történelmünk év­századain át. Mi nem tudunk nemzeti életet élni a kultúra teljesítése nélkül, mert évezre­deken át véreztünk a nyugati kultúra, Európa védelmében. Nem rajtunk múlik, hogy Európa nagyhatalmai, a világ hatalmas nemzetei mi­kent irányítják a jelent és a jövőt, de - emelt jövel, tiszta homlokkal állunk a Kár- pátok-óvezte Dunamedcncében, meit ez a nemzet számtalanszor bebizonyította, hogy örökre eljegyezte magát a szabadság és a keresztény kultúra eszméivel. A magyarság mindig helytállt e mellett az eszmék mellett, amikor a legnagyobb megpróbáltatások ne­hezedtek Európára. E területileg kis ország megőrizte parlamentáris életformáját és sok más alkotmányos berendezését is fenntar­totta. — A mostani világégésben szeretnénk re­mélni, hogy az egymással szemben álló felek, akik majd egymás és a többi nemzet sorsát in­tézik, nem feledkeznek meg Magyarország ezeresztendős védelmi harcairól. Mert nem veszhet el az a nemzet, amely az igaz­ságért harcol. Es ezért az igazságért: magyar igazságért halt hő-i halált Magyarország kormányzóhely ettesc, vitéz nagybányai Horthy István. „A pártpolitikának ma nincsen se létjogosultsága, se értelme44 A honvédelmi miniszter emlékheszéde a rádióban az ősi magyar hitvallást pecsételte meg halá­lával. A mai nehéz ídÓKOcn találkoznia kell minden magyarnak abban a fájdalomban, amelyben Reá emlékezünk. A Magyar Élet Pártja nevében Paulheim Ferenc beszélt. Rámutatott annak fontosságára, hogy a fő­városi pártvezetek egységesen joglaltak állást a nemzet védelmében, egy emberként osz­toztak annak minden fájdalmában, doku­mentálva, hogy sorsdöntő nagy kérdéseiben a magyar nemzet mind befelé, mind kifelé teljesen egységes. Mindenek előtt akaratot és öntudatot kívánunk meríteni abból a fáj­dalomból, amely egy esztendővel ezelőtt érte a magyar nemzetet. Homonnay Tivadar dr. főpolgármester kö­szönetét mondott a pártok vezetőinek a meg nyilatkozásokért, majd azt a meggyőződését fejezte ki, hogy ezek a szavak igen messze fognak elhallatszani és meghallgatásra találni. Ezekben a válságos időkben, a nemzet nehéz na piaiban, az erőteljes és felelős egységbe forr­ni akarás kivételes jelentősége mutatkozik meg. Nem pusztulhat el az a nemzet, amely nem­zetet alkotó népének, a népet képviselő töme­gek pártjainak vezetői ajkáról ezekben a ne­héz megpróbáltatásokkal teljes időkben bölcs és az egységbeforradni akarást kétségbevonha- tatlanul jelképező felelős szavak hangzottak el. Adja Isten, hogy ez az egység minél erőseb. ben. minél hatékonyabban domborodjék ki a jövőben is, amikor esetleg a megpróbáltatások még nagyobbak lesznek, mint ma. Nemes csatai Csatay Lajos honvédelmi miniszter pénteken este 7 órakor a ma­gyar rádióban vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes- hősi halálának emlékére a következő beszédet mondotta: — Tavaly óta a fájdalom és gyász hangjai olvadnak bele az ősi magyar Szent István napja ünnepi zsolozsmáiba, kegyeletes áhítatába. 1942 augusztus 20-án csapott le az ünneplő magyar föld­re az a megrendítő hiradás, hogy Vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzóhelyettese, légierőnk tartalé­kos főhadnagya hősi halált halt. — Nekünk, magyaroknak Isten akara­tából mindig voltak tündöklő hőseink és amíg újból meg újból akadnak férfiak, akik jobban szeretik népüket, hazájuk rögeit, mint önön életüket, ameddig meg­van a bennük megnyilatkozó bizakodá­sunk életerőnk egészségében és nevelő erejében, addig nem veszhet el ez a nem­zet semmiféle történelmi kataklizmában. — Isten bizonyságtevői a hősök amel­lett, hogy hosszú történelmi utak, dicső­séges korszakok vannak még a nemzet előtt. Egyéni végzete katonasors, dicső­séges volt, de a nemzet vesztesége mér­hetetlen. Ez volt, ami lesújtott, ez volt, ami akkor vigasztalhatatlan kínnal járta át a magyar katonasziveket. És érezni fogja ezt a fájdalmat a ma élő magyar nemzedék holtáig. , — Mi a magyar nemzet kormányzóhe­lyettesének, az ország vezető férfiújának szántuk őt: a felettünk lévő kifürkészhe­tetlen hatalom pedig életét áldozó hős­nek. S ha elvesztése feletti fájdalmunk perbe is szállt volna az első. percek gyötrelmében az égi akarattal, jön majd az idő, amely bizonyságot tesz felőle, hogy földi hivatásnál többet: példát, tü­körképet akart adni az ifjú honvédség­nek. Mert a bátor ifjú férfi, a nemes gondolkodású repülőfőhadnagy, aki 1942 augusztus 20-án hajnalban életét áldozta fel Magyarországért, valóban példa és tükörkép. Példája a nemzetével fenntar­tás nélkül együttérző magyarnak. — Számtalan oka és indoka lett volna arra, hogy távolmaradjon a fegyveres küzdelemtől. Magas közjogi hivatása egy­maga is elég lett volna ennek indokolá­sára. Bizonyos, hogy soha senki sem kér­dezte volna: miért nincs a küzdők sorá­ban? Ő mégis elmen;, hogy osztozzék a harcoló honvéd sorsában jóban, rosszban, dicsőségben és halálos veszedelemben egyaránt. EzzcJ mindig megragadó pél­dája marad a nemzet iránti hűségnek. Tükörképe lesz a fegyelemnek, engedel­mességnek. Nem kívánt és nem enge­deti meg semmiféle előnyt, kivételt ° a maga személyére. Egyszerű főhadnagy akart lenni, mint bármely más főhadnagy baj társa, hogy alárendelhesse magát a katonai elöljárók, a katonai rend és a katonai fegyelem parancsainak és ezzc-l minden időkre szóló tanítást adott a ma­gyar honvédségnek a fegyelemről és az engedelmességről. — Ismerjük a harctéren töltött idejé­nek, élete utolsó szakaszának minden nercét. S e percek tele vannak példás kötelességtudattal és magát nem kímélő álaozatvállalás teljesítésével. Nincs kato­na és nincs harcos, aki ebben felülmúl­hatta volna. Fegyverszeretete, küzdőked­ve én kát''"'’*kő' r>’• harctéri szolgálata első napjaiban. Baj- társiasságáról az apró történetek egész sora tanúskodik. Áldozatkészsége mérté­két egészen a mérhetetlenségig hősi halá­lával bizonyította s ennek a szemlélője és tanúja immár az egész világ volt. Méltán dicsőíti emlékét a magyar nemzet. — De nekünk, magyar katonáknak mindenkinél több jogunk és okunk volt hálás emlegetésére és soha nem felejtő tiszteletére. Nemcsak azért, mert so­rainkban harcolt és katonaként áldozta fel ifjú életét, hanem azért is, mert ne­künk. honvédeknek adta a legtisztább ta­nítást és a legtöbb példát. Mi valóban elmondhatjuk, hogy ne­künk adta önmagát, egész lelkét, sze­mélyiségének egész erejét. Mintha tud­ta volna, hoqy ennek az ifjú, fiatal honvédségnek a fegyvereken túl uj hősre, régi katonai erényekben tün­döklő uj példára van a legfőbb szük­sége, olyan hősi példára, amely előt­tünk ragyog minden küzdelmünkben, amelyre büszkén nézhetünk fel vala­mennyien és amelyből erőt meríthe­tünk a legsúlyosabb megpróbáltatások óráiban is. Lelkűnkben hordiuk tanításait és előt­tünk jár majd örök szelleme. Arpádházi Buldog Margit szentté­avatása BUDAPEST, aug. 28. Pater Lenzatci, a Do­monkos-rend előadója, aki Árpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügyében óriási munkác végzett, Káliay Miklós miniszterelnökhöz Ró­mából levelet intézett. A levélben közli, Hogy egész Magyarországnak azt a törekvését, hogy Boldog Margitot szenttéavassák, XII. Pius pápa a magáévá tette. A legközelebbi napok­ban várható annak a pápai bullának a megje­lenése, amely az egyház és az egész világ szá­mára szentesíteni fogja az imádság és a jóté­konyság eme igaz hősnőjének megdicsőitését, aki magát hazájáért áldozatként az Urnák fel­ajánlotta. Î Magyarország ma épp úgy, mint akkor, bele­sodródott egy óriási küzdelembe. Ezért IV, Béla király leányának szenttéavatása legyeit ebben a történelmi órában szerencsés előjel és vezesse ez a Főméltóságu Kormányzó Úr és Nagyméhóságod bölcs irányítása mellett győ­zelemre és boldogabb jövő felé. A levélhez mellékelte Páter Lenzatti a mint­egy yco oldalas könyvet, amely Boldog Margit szenttéavatásának történetét ismerteti és a vo­natkozó adatokat tartalmazza. Magyar szem­pontból különös érdekessége a kötetnek az 3 120 oldalnyi rész is, amely magában foglalja azokat a kérelmeket, melyeket a pápához in­téztek Boldog Margit szenttéavatásáért nem­csak Magyarországból, hanem az egész világ­ból. I Eredményesen tisztogatnak a né­metek a volt Jugoszláviában BERLIN, augusztus 28. (iMTI.)’ Mint a Német Távirati Iroda jelenti, Julius első napjai óta Basznia keleti részében és Szarajevó vasúti vo-nalá* ‘ól nyugatra és tűiéire húzódó 'térülő­ién a német és a horvát rend fenntar­tó csapatok nagyarányú tisztogatást végeznek. A bandáknak rendkívül sok a halottjuk és a •sebésüJtjük. \ német és a horvát csapatok mái nagy térségeket tisztítottak meg éa békét teremtettek, úgyhogy a lakos­ság a bandák terrorja alól fölszaba­dult és ismét munkájához láthatott. v A főpolgármester cmlékbeszéde után a Pol­gári Szabadság Párt nevében Rassay Károly beszélt. Hangoztatta, hogy vitéz nagybányai Horthy István hősi halála nemcsak megrendítő emberi tragédia, hanem súlyos nemzeti csapás is, amely összezúzta a nemzeti élet állandóságá­rak erős biztosítékát. A továbbiakban arról beszélt, hogy Horthv István személye nemcsak jelképe, hanem megoldása is volt a nemzet egységének. E pillanatban — mondotta — az lehet a feladatunk, hogy a nemzetet a felidézett súlyos válságán ke­resztülvezessük és a nemzetnek a békét visz- szerezzük. A pártpolitikának ma nincs se jogosultsága, se értelme.. Először biztosítanunk kell a nemzet életét, s csak azután folytassunk vitát a nemzeti élet elrendezésének kérdése felett. Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt ne­vében egyebek között azt mondotta, hogy a munkásság mély kegyelettel gondol a Kor­mányzóhelyettes Ur személyére, mert benne a munka emberét látta. Meg van győződve ar­ról, hogy a kormányzóhelyettes minden törek­vése arra irányult volna, hogy az emberi jó­létet. a szociális haladást, a kultúrát szolgálja. A főpolgármester szavaiba kapcsolódva, iga­zat adott neki abban- hogy a magyar munkásság szakszervezetei és jóléti intézményei kezdettől fogva, bizonyos háborús korlátozásoktól elte­kintve, szabadon fejtik ki tevékenységüket. Usetty Béla, a Keresztény Nemzeti Függet­lenségi Párt nevében mondott emlékbeszédé­ben arról szólott, hogy a kormányzóhelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom