Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-21 / 162. szám

X I ft >3 3 if Ai) 30 Dfc KÎ >y xi Í9 I) Ö iT >1 Ö >i ?. >ţ J Í I 1943 Julius au ELLENZÉK VÍ$U Jâzttţ: AfnicSt écdemes Kolozsvár rajongói Megható levelet kaptam a napokban. Egy székesfehérvári uriasszony irta, aki úgy érezte, hogy a nyilvános? ij előtt is ki kell fejeznie azt a rajongó szeretniet, amelyet Erdély fővárosa iráni erez. Üzv. ógyallai Szües Kálmánná nemcsak a sa­ját érzéseit tolmácsolta, amikor azt írja, hogy Kolozsvár szépsége, történelmi ne­vezetességű házai, nagyméretű, hatalmas kultur-középületei annyira lenyűgözik a vendégeket, hogy mindezt csak áhítattal tudják szemlélni. Erdélynek csakugyan különös varázsa van. Aki egyszer láto­gatást tett az erdélyi bércek között, ezt az élményt nem tudja elfelejteni. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felszaoadvlás- óta eltelt közel három esztendő alatt nemcsak azok töltötték nyári szabadsa­gukat Erdélyben, akik innen származ­tak el, vagy családi kapcsolatok fűzik őket az erdélyi földhöz. Különösen figye­lemreméltó, hogy a trianoni Magyaror­szág fiatalsága milyen nagy tömegekben keresi fel Erdélyt. Érzik, hogy az erdélyi lelket, az erdélyi szellemiséget, a szemé­lyes megismerésen keresztül lehet a leg­jobban megérteni. Sajnos, a rendkívüli viszonyok nem teszik lehetővé kölcsönös társasutazások rendezését. Holott első­rendű fontosságú lenne, hogy az erdé­lyiek számára a trianoni országrészben, a Felvidéken és a délvidéki területeken szervezzenek kirándulásokat, ugyanak­kor pedig a többi országrész lakóinak Erdély megismerését tegyék intézménye­sen lehetővé. Ez lenne az Idegenforgalmi Hivatal legfontosabb feladata, amelyet kiépített szervezete révén kétségkívül nagy sikerrel tudna megoldani, ha a vi­szonyok megengednék. Addig is jóleső érzést jelent, hogy Er­dély idegenforgalma napról-napra emel­kedik és a látogatók igazi testvéri szere­tettel akarják megismerni országrészünk nevezetességeit. Csak köszönettel tarto­zunk nekik, ha egyes észrevételeiket köz­ük velünk, hogy a közösség hasznára for­díthassuk. Özv. Szűcs Kálmánná azt írja levelében, hogy a trianoni országrészből t||íező látogatók hiányolják, hogy Ko­lozsvár területén, a tereken és utcákon — kivéve a Mátyás-teret, a Deák Ferenc- utcát és a Sétateret — mondhatni sehol sincsenek padok. A várost járó kirándu­lók gyakran kellemetlenül tapasztalják, hogy nincs olyan hely, ahol útközben megpihenhetnének. Ezzel kapcsolatban felemlíti, hogy Székesfehérvárott, amely jóval kisebb város mint Kolozsvár, a vá­ros vezetősége minden forgalmasabb ut­cában gondoskodott padokról. Legtöbb­ször ez nem is jelentett külön költséget a városnak, mert a legtöbb padot az egyes üzletek tulajdonosai maguk csinál­tatták, támlájukon a cég reklámjával. Bizonyosom a kolozsvári kereskedők is szívesen vállalkoznának erre. Készséggel eleget teszek a felkérés­nek, bár úgy tudom, hogy a városvezető­ség azért nem helyez el padokat a főbb útvonalakon, mert torlódástól és a forga­lom akadályoztatásától tart. Az ötleten mindenesetre gondolkodni lehet és Ko­lozsvár vendégei kedvéért érdemes vol­na megvalósítani. árának megdrágítása, ami most tömeg- fogyasztási cikk. Általában azt lehet ta­pasztalni, hogy a kolozsvári vendégipari üzemek forgalma nem csökkent és az uj vendéglői árak nem jelentettek váro­sunkban gazdasági megrázkódtatást. Élőpatak, az elhagyatott erdélyi fürdőhely Élőpatakot valamikor az erdélyi für­dők gyöngyének nevezték. Sepsiszent- györgytöl nehány kilométerre van, autó­buszon nagyon könnyen megközelíthető. A régi magyar közélet számos vezetője­nek kedvenc nyaralóhelye volt Élőpatak, amelynek szépségeit már akkor felfedez­ték, amikor sem Szováta, sem Borszélz nem tartoztak az úgynevezett ,,felka­pott“ fürdőhelyek közé. Igaz ugyan, hogy Élőpatak korszerűsítése érdekében na­gyon keveset tettek, a fürdő gyönyörű fekvése és kitűnő borvize azonban igy ts mindenképpen megérdemelné a látoga­tottságot. Hogyan történhetik meg tehát, hogy ugyanakkor, amikor az összes szé­kelyföldi fürdők és üdülőhelyek annyira zsúfolva vannak, hogy hetekkel előre kell szobát rendelni, Élőpatakon alig né­hány fürdővendég lézeng? Mint a Székely Nép írja, Élőpatakon többszáz vendéget kényelmesen el lehetne helyezni, akiknek ellátásáról a fürdő igazgatósága és Sepsi- szentgyörgy városa gondoskodik. A hiba itt nyilvánvalóan a szervezetlenségben és a propaganda hiányában van. Akármi­lyen tiszteletreméltó munkát végeznek idegenforgalmi szerveink és a fürdőszö­vetség, arról mégsem gondoskodtak, hogy kellőképpen tájékoztassák a közönséget: melyik erdélyi fürdőhelyen lehet jelen­leg szobát kapni és hol van biztosítva a kényelmes nyaralás. így történik meg, hogy sokszáz kiránduló kénytelen Szoná­táról. Borszékről, a Gyilkostóról vagy Tusnádról visszafordulni, ha nem akarja az éjszakát a szabadban tölteni, ugyanak­kor pedig Élőpatak, mint magánosságra ítélt Hamupipőke, látogatók nélkül ma­rad. Sürgősen segíteni kell ezen a ferde- ségen. amelyet ügyes propagandával ha­mar meq lehet szüntetni és ezzel úgy a fürdőnek, mint az erdélyi idegenforga­lomnak hasznos szolgálatot tesznek. Kisegítő karhatalmi alakulatokat szerveznek a rend őrszemélyzet kiegészítésőre BUDAPEST, julius 21. (MTI.) A Budapesti Közlöny juüus 21-i szerdai száma Közli a kor­mány rendeletét, amely a közbiztonság- foko­zottabb védelméről szól. A rendelet - értelmé­ben a belügyminiszter a közbiztonsági érdekek fokozottabb védelmének ce dóiból a rendőr őr- személyzetnek kiegészítéseképpen önként je­lentkező személyekből álló és a szükségletnek megfelelő létszámú kisegítő karhatalmi alaku­latokat szervezhet. Tagjaiul csupán feddhetet­len előéletű, testileg és szellemileg alkalmas, a nemzefhüség szempontjából Kifogástalan egyéneket lehet alkalmazni. A karhatalmi alakulat tagjai szolgálatuk megkezdése előtt a belügyminiszter által megállapított esküt köte­lesek megtenni. A rendőri szolgálatot végző karhatalmi alakulat tagjait a rendőrség részére megállapított fegyver■> használati jog illeti meg. A belügyminiszter által létesített karhital-mi alakulatok büntetőjogi védelem alatt állnak éá a büntetőtörvények alkalmazása szempontjá­ból közhivatalnoknak tekintendők. Az alaku­lat tagjainak felhasználására vonatkozóan a rendőrség felhasználásáról szóló törvény ren­delkezései az irányadók. A kisegítő szolgála­tot végzők kötelességeit, valamint fegyelmezés síikre vonatkozó szabályzatot a belügyminisz- te1- állapítja meg. A. kisegítő karhatalmi ala­kulatok szolgálatot teljesítő személyeknek, va­lamint ellátásra szoruló családtagjaiknak a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett sérülés, sebesülés, stb. esetén segélyre, illetve gondozásra van joguk. A rendelet hatályba­lépésének időpontját a belügyminiszter álla­pítja meg és végrehajtásáról ő gondoskodik. ÖSZTÖNDÍJAS FESTŐMŰVÉSZEK. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács javaslata alapján székelyföldi ösztöndíj­ban részesítette a következő festőművé­szeket: András Lászlót, Éless Istvánt, Csiki Gál Jánost, Koffán Károlyt, Csáki Maronyák Józsefet, Rafael Viktort, Má- gori Vargha Bélát és Parádi Veress Iza­bellát. Az Országos m. kir. Képzőművé­szeti Főiskola rektorának javaslata alap­ján pedig Kunt Ernő, Kőhalmi László, Veress Pál és Bőd László képzőművészeti főiskolai hallgatókat. S'zífytyúift' mayát a&&&&&y&ml / Uj vendéglői árak Három napja nálunk is életbeléptek az uj kávéházi és vendéglői árak. A kolozs­vári közönséget nem érte váratlanul az áremelés, azt azonban joggal nehézmé- nyezi, hogy egyes vendéglátó üzemekben nemcsak az árak emelkedtek, hanem az adagok is csökkentek. Egyes ételeknek pedig egészen szeszélyes az ármegállapí­tása a különböző vendéglátó üzemekben. Sok gondot okoz a számlálólapok illetéké­nek megájlapitása is. A főpincérek szerint a számlálólapok illetéke egyszer s min­denkorra véget vetett annak a szokás­nak, hogy nagyobb társaságok egybe Írassák a számlát és azután a férfiak epvmás között elosztják a rájuk eső részt. Húsz pengőnél nagyobb fogyasztás esetén ugyanis lényegesen emelkedik az illeték, ötven pengőt meghaladó fogyasz­tásnál pedig egészen jelentékeny össze­get tesz ki. Minden esetre dicséretesen kell felemlíteni, hogy a vendégipari üze­mek közönsége nem zúgolódik az illeték­rendszer ellen, az is érthető azonban, hogy ha igyekszik minél jobban takaré­koskodni. Érdekes megfigyelni, hogy már az első napokban divatba jött a többszöri fizetés. Akik sokáig maradnak a vendég­lőben, többször is fizetnek, csakhogy fo­gyasztásuk ne lépje át azt a határt, amelvr.él egyszerre tekintélyesebben emelkedik az illeték. Az is jellegzetes, hogy az ételnemüek árának felemelése nem okozott annyi panaszt, rmjrt a sör Asszonyom! Az ön városkájában honvédek búcsúztak■ A kisváros egész leikével búcsúztatta őket. Ott álltam magam is az indulók soraiban, jól láttam mindent. Komoly és szép butsuzás veit. A városka magyar közönsége egész lel­két, lelkének minden szeretetét beleöntötte ebbe a bucsuzásba. Éjszak indult a vonatunk. Azon az estén a kisváros tele volt szeretettel és bucsuzkodás- sal4 Az utcán komoiyarcu férfiak és asszo­nyok jártak, civilruhák és honvédegyenruhák vegyesen, komolyan és öntudatosan vállalták mindanyian a sorsot, mely attól a naptól kezdve vállukra sulyosodik: távozókra és ott­honmaradókra egyaránt. Ön, asszonyom, a városka egyik vendéglő­jében mulatott két barátnőjével. A szomszéd- asztalncd búcsúzó ho-nvédtisztek ültek, mel­lettük aggódóarcu édesanya, kisirtszemü fele­ség, szomorú menyasszony. Halkan és komo­lyan beszélgettek. Ilyen mondatok estek kö­zöttük; — Vigyázz magadra, édes fiam . .. — Ne féltsen engem, édesanyám . . . — Arassatok otthon idejében ... a gyerme­keknek végy őszire uj cipőt .. , — Aztán gondolj rám és Írjál. .. gondolat­ban megcsókollak este ... Ilyen szavak estek. Ön, asszonyom és két barátnője ott ültek külön, a zenekar mellett. Külön és távol mindentől, ami aznap a városban történt. Tá­vol mindentől, ami szerte az országban történt és történik folytonosan. Odaparancsolták magukhoz a cigányt. Há­rom asszony. És mulattak. Nem mulattak, duhajkodtak. Borospohárból itták a rumot, há- row asszony, rikácsoló hangon énekelték régi idők olcsó slágereinek ostoba szövegét, verték a taktust az asztal lapján és földhöz vagdos­ták a poharakat. f Három asszony. Nem: csak három nőnemű lény, három asszonyiságából kivetkőzött em­bertelen. csoda. Rikoltoztak, döngették az asz­talt, ölelgették a vigyorgó cigányokat és egy­másután rendelték a letűnt idők zsidó sláge­reit A honvédtisztek családjai összébb huzód- tak az asztalok körül. Az asszonyok szemében könny csillogott és a megboránkozás szégye­ne. A férfiak keze ökölbe szorult. Úgy érez­ték, mintha önök hárman a külső világot képviselték volna, azt a világot, mely érzé­ketlen mindennel szemben, ami komoly, ami hivatás, ami sorsvállalás és felelősség. Azt a világot, amely közömbös mindennel szemben, akinek ráncot vonnak homlokára a. gondok, ország és nemzet gondjai, felelősség és lelki- ismeret. A harcbainduló honvédtisztek keserű szív­vel nézték Önt, asszonyom, amint a gondat­lanság, léhaság és felelőtlenség duhajkodásával vagdosta földhöz rumos mámorában a poha­rakat és úgy érezték, mintha Önön keresztül egy részvétlen világ röhögött volna az ar­cukba. Minha mindaz a szép búcsúbeszéd, ami azon a napon a városka piacán elhang­zott, csalás és hazugság lett volna . Rossz ér­zés volt ez, asszonyom, gonosz és csúnya érzés mindenki számára, aki azon a napon indult vállalni a haza ügyét, vagy otthon- 'naradt kettőzött teherrel a vállán. Akkor határoztam el, hogy megírom Önnek ezt a levelei, asszonyom. Mert kell hogy va­laki megmondja Önöknek: Ízléstelenek cs ocs- mányak voltak. Hitványak voltak, mert hit­vány ma minden ember, legyen az férfi vagy asszony, aki nem vesz tudomást a nemzet gondjairól, .aki csak dőzsöl és mulat és ízlés­telen zajával megzavarja a komoly beszédeket. Asszonyom, én ezt a levelet már nagyon távolról írom és távolról nézve, lohadt a ha­rag. Felejteni akarom mindazt a keserűséget, ami azon az estén ön miatt az öklömbe me­revült. Csak annyit izének: egyszer hazaté­rünk. Hazatérünk és országot építünk. És ebben az újjáépülő országban megmérjük ér­ték szerint az embereket és az asszonyokat. Olyanokra pedig nem lészen szükségünk, kik­nek élete a nemzet nehéz napjaiban is csu­pán dőzsölés, mulatozás, pohárvagdosás és mások érzéseinek, komolyságának megcsúfolása vnlt_ Szégyelje magát, asszonyom és szcgyelje ma­gát mindenki, aki Önhöz hasonló. WASS ALBERT. S ^ Címadományozások, eiő épteiések és ki­nevezések a tanügyi Karban KOLOZSVÁR, julius 21. A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesz­tésére Kis Károly tanügyi főtanácsosi címmel és jelleggel felruházott tanügyi tanácsost, tanügyi főtanácsossá; az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rendes tanári létsza­mában Vaszy Viktort a VI. fizetési osztály jel­legével felruházott rendes tanárt a VI. fizetési osztályba kinevezte; Az állami tanftóképzőintézeti tanszerríélyzet létszámában Macskássy Zoltán székelykeresz- turi és Orbán András kolozsvári állami ta- nitóképzőiniézeti tanárnak az igazgatói címet adományozta. Az állami ipari középiskolai és ipariskolai tanszemélyzet létszámában vitéz László A. Árpád márosvásárhelyi, a m. kir. állami gép- és villamosipari középiskolai igaz­gatónak a tanügyi főtanácsos állami iparis­kolai címet adományozta; a polgári iskolai tanszemélyzet létszámában dr. Bányai János m. kir. földtani intézethez beosztott állami polgári iskolai rendes tanárt a VI. fizetési osztályba kinevezte. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter dr Záriig Lajos marosvásárhe'yi tanügyi se­gédfogalmazót tanügyi fogalmazóvá, dr Balog Zoltán nagyváradi ideiglenes minősé­gű fogalmazógyakornokot tanügyi segédíogA- jnazóvá; a külső gazdasági szak létszámában Megyeri József, Winkler Gyula és Dömötör Ödön gaz­dasági hivatali gyakornokokat gazdasági hi­vatali segédtisztié, Sándor József. Bodnár Im­re, Király Lajos, Kiss K. Dezső, Hangay Jó­zsef és dr. Barna László gazdasági hivata i dijnokokat gazdasági hivatali gyakornokokká; Kovács László nagyváradi állami gimná­ziumhoz, Tóth Endre nas-zódi állami román tannyelvű gimnáziumhoz szolgáJattéte're be­osztott állami tanitóképzőintézeti helyette« ta narokat rendes tanárrá; Ács Sándorné Gazdag Ilona baróti állami polgári fiu_ és leányiskolához beosztott baróti, Preisner Ilona 6zékelykereszturi és Szaniszlo Irén széke'ykereszturi állami polgári leány­iskolához beosztott pilisvörös vári, Orosz Au- talné Benedek Hona sepsiszentgyörgyi állami polgári fiúiskolához beosztott sepsiszentgyör­gyi, Danes Pál sepsiszentgyörgyi állami nép­iskolai rendes tanítót a sepsiszentgyörgyi ál­lami polgári fiúiskolához, Csergő Lajos ditróí állami népiskolai tanítót a gyergyoa’.falui ál­lami polgári fiú- és leányiskolához való be­osztással állami polgári iskolai rendes taná­rokká; Kováiosy Pál kolozsvári népművelési titkárt, Faragó Béla zilahi népművelési titkárt, Tólh István szatmárnémeti iparostanoncisko.ai igazgató, Dernyei Imre nagyváradi iparos- tanonciskolái igazgató, Popovics Péter krács- falvai, Felber Pál erdődi, Mihály József kéz- diszentkereszti, Gáspár Jenő sepsiszentgyör­gyi, tanfelügyelői hivatalhoz berendelt, Elek István máramarosszigeti, Schwärmer Rudolf szinérváraljai, Székely János magyarvisíai, Blénassy Károly C6ikszentdomokosi,- Pálfy Ákos homoródszentpái, Gereőífy Csanad gyergyószentmiklósi, Székely Lajos bihari, Krajger István szinérváraljai, Nagy Ferenc szatmárnémeti, Kiss Jenő nagyváradi, Szabó Endre máramarosszigeti, Mátéffy József er- dőszentgyörgyi, Ács Elek szamoskóródi, Zin- velin János besztercei, Ormössi Gábor kolozs vári, Bumbu László szamossásmezői, Vi’ii Ist­ván batizi, Sinka Károly nyárádszeredai, Bak- Árpád Károly kolozsvári, Csöregi András ko­lozsvári, Malinás Ágoston aranymezői, Sze_ derjessy Józ6f rettegi, Bányai Ferenc kecsedi, Szapos András székelyzsombori, Juhos La­jos szalárdi, özv. Horváthv Károlyné Szabó Lujza nagyiklódi, Kupcsa László budfalvai, Tőkés János bethleni, Derzsi Géza erdofü'ei, Likker Ödön nagybányai, Chiorean József désaknai, özv. Damin Józsefné Jakab Margit kolozsvári, Dáncs Tivadar máramarosszigeti, Pop Macedón alsóbudaki, Siketes Sándor ho- moródujfalui, Dobos Sándor érábrányi, Simon József kolozsvári, Elek Antal rettegi, Faza- kas Péter gagyi, Kiss Károly kolozsvári, Ko­vács Gyula pákói, Bogina Kornél nagybányai, Kádár Béla oláhszentmik'ósi, Máté Gyula bi_ barcfa-lvai, Tyukodi Alajos magyarberétei, Váncza János kolozsvári, Pop Flórián szász, régeni, Stétz Gyula alsókosáíyi. Farkas Sán­dor mezőszakadáti, Gozár Demeter számos tóháti, Benke Pál nagyváradi, Benkő Béla érhatvani. Hajdú Géza válaszuti, Gude Simon mutaşi, Csiky Béla ková6zna-központi, Zsuró György cigányfa'vai, Leon Márton bacai ál­lami népiskolai tanítókat 1943. évi julius ho elsejei hatállyal kinevezte. AZ ITTHONMAR ADOTTAK HÁLÁJA . . . Kecskemétről jelentik: Harminc városi al­tiszt elhatározta, hogy a keleti arcvonalon I a téli hadjárat során eltűnt Szalai József szakalíjiszt özvegyét és három gyermekéi pártfogásukba veszik és havi juttatást ad­nak nekik. HALÁLOS MOTORKERÉKPÁRSZEREN­CSÉTLENSÉG BUDAPESTEN. Hétfőre for- ciuló éjszaka halálos motorkerékpárszerencsét­lenség történt a Soroksári-uton. Pesti Ferenc 43 év:s gépkocsivezető B. R. o66 rendszámú oldalkocsis motorkerékpárján haladt Pestszent- zsébet felé, s összeütközött egy HÉV szerel­vénnyel. A motorkocsi elkapta, a motorkerék­párt, kivágta a sínekről és a sofőr magasivben repült ki az úttestre. Pesti Ferencet a Mag- dolna-utcai kórházba szállították a mentők, de mielőtt műtétet hajlottak volna rajta végre, ki­szenvedett. A rendőri bizottság megállapítása szerint a gépkocsivezető vigyázatlansága okozta a halálos balesetet. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom