Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-10 / 153. szám
X 61 IA 93 979JÍ :/TlOT 1943 julius 10. ellenzék 5 —, AZ ÉSZAKERDÉLYI ROMÁNSÁG EGY BESZTERCEI HETILAP TÜKRÉBEN lOJ €ÍC íxiérí Abof 9I9Î >TS^ H a JÍOV tort >*öe liléi jé Î/ non S€3 £CS> te lé Í6Í Ifid orri ^ß3 ÍÖil H9Í J3rí Ö>| 9d ihs m BY &Î §9 ns 9Î n \A A H Í9 rí 9 A Cl 1 I I T Be kell vallanunk, hlogy nagyon kerveisei ismerünk az észak erdélyi románság közösségi életiéből. Ennek többi éle oka is van. Közrejátszik az, hogy a trianoni döntés óta a román kérdésekre irányuló magyar érdeklődés nem Erdély, hanem Bukarest felé fordult. Maga az erdélyi románság adta fel akkor autonómiáját s kérdéseinek megoldását ő maga is a Kárpátokon túlról várta. Érthető volt, ha az erdélyi román problémával foglalkozó magyar köröket is elsősorban az érdekelte, hogy mi történik és mi várható Bukarestből. )Még nehezebbé teszi az északerdélyi román kérdés megismerését az, hogy Északerdély területén a trianoni korszak folyamán som alakult önálló életű román művelődési központ.. Az 1918 előtti központok közűi Ballázs- f'alva továbbfejlődött s mindvégig megmaradt a görögkatoldkus románság központjának. A Bukaresthez közel került Brassó művelődési jelentősége alábbszállott, ellenben sokat fejlődött mint az erdélyi román görögkeleti egyház és művelődés központja Nagyszeben. Északeidéiy- ben Kolozsvár az elmúlt időszak alatt sem lett olyan értelmű román művelődési központ, mint Balázsfalva vagy Nagyszeben. Kolozsvár megtartotta magyar jellegét s azt még az egyetem románizálása sem tudta megváltoztatni. A második bécsi döntés az elé a feladat elé állította az észak erdélyi románságot, hogy a visszatért csonka erdélyi területen előzmények nélkül teremtse meg közösségi kultúrájának alapjait. Közel három év telt el a bécsi döntés óta s ma már látható ennek az alakulásnak bizonyos eredménye. A közel hároméves munka első eredményei szinte kivétel nélkül a népművelés lehetőségeinek megteremtését szolgálják. 1941-ben és 1942-ben äz észak erdélyi román értelmiség nagy munkája nyilvánult meg a megjelentetett sokféle román népnaptárban. A naptáriak legtöbbi- ke egyházi kiadvány s mutatja, hogy a román kulturális életben ma is, mint a múltban, az egyházaké a vezetőszerep. Szamosujvár — bár ott ma is két román tanítóképző működik — elvesztette régebbi vezető szerepét s helyét a Kolozsvárt megtelepedett görögkatolikus és görögkeleti püspökség vette át. Mindkettőnek, a naptárokon kívül is, rengeteg kiadványa jelenik meg hónap.ról-hőnap- ra s ha a mennyiségi termés nagyobb is a görögkatolikusoknál, a keletieknél a kiadványokon át tervszerű munka és gondosabb irányítás, érezhető. E kiadványoknak kétségtelenül egyik legfontosabb részét az elemi iskolai valláskönyvek alkotják. A görögkeleti valláskönyveket Kolozsvárt nyomták s itteni teológiájuk tanárai Írták. A görökatoli- kus tankönyvek Nagyváradon jelentek meg, Suciu püspök írásai. Nagyvárad a visszatért részek nyugati felében tölti be azt a .szerepet, ami a középső részeken Kolozsvár kezében van. Nagyvárad, a román görögkatolicizmus egyik központja, mindig érdekes szerepet töltött be a magyar- országi román kulturális életben, •mintha kitörölhetetlenül rányomta volna bélyegét a nagyváradi görögka- tolicizmust létrehozó nagy barokk püspökök: Csáky é.s Forgách püspökök missziói szelleme. Nagyvárad képviselte mindig a leg egyetemesebben azokat a katolikus hi térd ekeket, amelyek létrehozták az erdélyi egyesült egyházat. E szellemek bizonyos nyomait felismerhetjük a nagyváradi jelenlegi egyházi könyvter- mékekben is. A visszatért részek keleti felében a Naszód-vidéki románság jelent erősebb népi tömböt. Naszódon állami román tanítási nyelvű gimnázium is létezik s- e vidék kulturális élete is oly erős, hogy Besztercén egyT harmadik román művelődési központ kialakulását, figyelőjük meg. Besztercén jelenik meg Joan Cos- tan görökatiolikus lelkész .szerkesztésében ia wSaptamana“ (a Hét) című román hetilap. E hetilap utolsó félévi számaiból kívánunk ez alkalommal néhány olyan közleményt kiemelni, amelyek rávilágítanak az eszakerdélyi románság életének egyes tényezőire és jelenségeire. Az egyik januári számban Tamaie- sanu G. ir nagyobb cikket a román egyházaknak a szekták ellen folytatott küzdelme egyik eseménvéről. Ismeretes, hogy a román baptisták szervezete behálózza egész Erdélyt, a Biblia-tanul mányozok szektája, is terjed közöttük s különösen sokat kell küzdeniük a román papoknak az adventisták egy bizonyos csoportja ellen, akiket a románok „bűnbánóknak“ (pocaiti) neveznek. Ez a szekta kezdett terjedni a Nagy számos mentén is s a cikk éppen arról az eseményről szól, hogy az egyik besz- tercemegyei faluban az újonnan odakerült fiatál papnak nehéz munka árán sikerült öt. családot visszatérítenie. A szektások támadásai mindenütt első helyen a román papokat s általában magát a papságot, mint intézményt, érik. Ezért látta szükségesnek a kolozsvári görögk atoliküs püspökség, hogy Simeon Ch.isiu tollából külön könyvet jelentessen meg a papi tisztségről. A könyv „Legeltesd az én iuhaimat“ címen jelent meg és választ ad mindazokra a vádakra, amikkel a szektátok a papságot illetik. A szekták megjelenése figyelmeztető jel az egyház számára mindenütt a világon. A lelki éhség jele ez, amire csak az igazi kereszténység, az evangéliumi tan és erkölcsi életrend tud kielégítést, adni. E figyeli meztető jel a, rcimán egyházaknak fezól, de sok szempontból fontos, hogy egy tényre felfigyeljen a magyarság is és a magyar kereszténység. A „.Saptamana' egyűc iehruan szama vezércikket közöl „Hivogatás a hősiességre“ címmel. A vezércikk a hős é.s a hősiesség fogalmi meghatározását adja és érdekes párhuzamot von a nyugati népek hős kultusza és a román hőskultusz között. A cikk tarta-lmánál azonban számú nl^ra érdekesebb az, hogy a vezércikk bosz- szu részleteket közöl egy újonnan megjelent romániai könyvből, melynek címe azonos az idézett cikk címével. A könyv szerzője Grtgore Popa, a „Tara“ című napilap szerkesztője. Észiakerdélyi román kérdésekről Írva, nem akarunk abba az általános hibába esni, hogy az észak érdél yi román sorsot a. délerdélyi magyarság nehéz helyezetéhez hasonlítsuk. A kettő között kölcsönösségről beszélni lehetetlen. A délerdélyi magyarság helyzetét lehetetlenné akarja tenni a romániai rendszer mindlen tényezője, mig Magyarország területén az emberi és népi szabadság biztosítva van az állam minden hűséges tagja számára. Ennek a cikknek az olvasásánál, amikor romániai könyvből közöl részleteket egy besztercei hetilap, lehetetlen azonban, hogy eszünkbe ne jussion annak a fiatal református lelkésznek az esete, aki had bírósági id'ézés elő] jött át Délerdélyből Magyarországra, mive! egy 1940 után megjelent református pródikációs kötetet találtak nála román házku- tatók. Nem tehettük, hogv ezt az eszünkbe jutott esetet e cikkel kapcsolatban le ne írjuk, de nem ezért emeltük ki. E cikk az észak erdélyi románság érdeklődésére világit rá. E hetilap azt árulja el, hogy a népművelés _ igényein ,túlmenő kulturális alkotások az északerdői yi románságnál még a kezdet-kezdetén állanak. .Kulturális érdeklődésük éppen azért nem annyira saját értékeik, mint a romániai események és a magyar tudományos és politikai irodalomnak ^ a románokkal foglalkozó termiékei felé irányul. A magyar tudományos irodalom iránti, érdeklődésről Biichiigean lelkész cikkei tesznek bizonyságot. A saját északerdélyi román kulturális alkotásaikkal szemben elfoglalt álláspontot pedig Pacurartu F. cikke mutatja a lap február 7, 14 és 21 -i számában. A cikk cime „A költészet és a, fiatalt költők“ és befejezése a következő: „Ha valaki csak futólagosán is vizsgálja az északerdélyi románság kulturális életét, meg kell lássa a. színvonal süllyedését. Azok, akik olvassák a magyar publicista Pusztai-Po- povics József könyvét „Román kultúráiét a magyar Erdélyben“, megállapíthatják az összegyűjtött adatok •tömegéből, hogy kulturális alkotásaink mennyisége kielégítő. Az, ami inkább kérdéses, a minőségi szint, íme így válik sors kérdéssé a mi fiatal költőink problémája. Egyetlen gondolkodó ember sem vonhatja kétségbe, hogy népi élet csak ott van, ahol az élő művelődési érté Ivekben gyökerezik.“ * Naszódvidék román élete állandó témája a besztercei hetilapnak. A niaszódvidéki 44 határőrközség fakitermelő szövetkezete, a „Regna“ az itteni román élet központja. Jellemzők azok az adatok, amelyeket a „Regna“ közgyűlésével kapcsolatban a március 28~i szám közöl. Nagy elismeréssel ir Victor Soldéa vezér- igazgatóról, akinek tevékenysége folytán a vállalat 10 ezernél több jól táplált és jól fizetett munkást foglalkoztathatott a határőrvidék községeinek lakosai közül és többszáz tisztviselőnek biztosította a kenyeret A vállalat 1942- évi tiszta jövedelme 413.000 pengő volt s e jövedelemből egy csomó templomot, iskolát, parochiá.t javítottak meg, a vidék szegény családjainak, diákoknak, egyetemi hallgatóknak adtak segélyt. A segélyek szétosztását a vezérigazgatón kívül Sí m ion Pop na- szódvidéki vikárius és Jón Costam besztercei lelkész intézték. Közösségi segélyezésüknek ez a forrása biztosabbnak bizonyult, mint a társadalmi gyűjtés. Ezt bizonyítja az a több cikk, amit a nagvrebrai károsultak ügyében közöltek. Egy nagyobb vihar mintegy 15.000 pengő kárt okozott 2.0 román családnak, a fel hi vágok eredménye azonban egy fél év alatt sem haladta meg az 1000 pengőt. Jellemző azonban, hogy a Budapesten tanuló román egyetemi hallgatók a felhívásra 105 pengőt gyűjtöttek össze maguk között é3 küldtek el a szerkesztőségnek. A „Saptiaimana“-nak. . ugyanúgy, mint kolozsvári laptársának, a naponkint megjelenő „Tribuna“-pak legfőbb érdeklődési területe a háború s a háborús híranyagon kívül cikkeiben is állandóan ^ utal arra a vér- és munkaáldozatra, amit a románság ezért a háborúért hoz. A lap május 9-i száma érdekes beszámolót közöl arról, hogy a hu svét előtti niagyhéten a Budapest környékén munkaszolgálatot teljesítő román ok- és a budapesti kórházakban ápolt román sebesültek számára istentiszteletet tartottak Colan kolozsvári görögkeleti püspök és Joan Cosüan besztercei görögkatolikus lelkész. Mind a görögkatolikus, mind a görögkeleti egyház karácsony táján megjelentetett egy-egv románnyelvü, katonák számára készült, imaköny- vet is. Az idézett tudósítás ári ól is beszámol, hogy illetékes hivatalos körök kilátásba helyezték két román tábori lelkészi állás megszervezését is. * Érdekes ‘kísérlet lenne figyelemin el kisérni e román hetilap hír anyagát is, nemcsak a cikkekét. Ezzel kapcsolatban irt csak egyetlen jelenségre kivárniuk rámutatni.  magyar vonatkozású hírek, az ország belpolitikáját., művelődési és társadalmi eseményeit megvilágító közlemények általában hiányoznak., de rendszeresen figyeli és közli a magyar politikai élet vezetőinek az ország nemzetiségeihez vagy a nemzetiségi kérdésről elmondott nyilatkozatait. Nem tudjuk, hogy e közi esek mögött milyen magatartás húzódik, azonban kiváltjuk, hogy az északerdői yi románság értse meg és minél j teljesebb őszinteséggel kövesse azt, ; amit Kállay Miklós miniszterelnök a MÉP legutóbbi budapesti riagygyü- • lésén e lmon diót t s amit e hetilap is hűségesen feljegyzett: „Mélyítsük el ! azt, ami minket összeköt és kerüljük . el azt, ami minket el tudna választani... ez a Kárpátmedence népei békéjének alapfeltétele.“ T. f. Váró G/örgy és Kiss Kálmán országgyűlési képviselők beszámoló körútja SZÉKELYUDVARHELY, julius 10. Váró György dr. és Kiss Kálmán országgyűlési képviselők. Nagy Ferenc vármegyei titkár és Dénes Mózes menekáf.t kisgazda társaságában együttes beszámoló gyűléseket tartottak az udvarhelymegyei Béta. Székelydobó és Vágás községekben. A lakosság mindenütt bizalommal és szeretettel fogadta képviselőit 6 a Váró György dr. által’ tartott vetített* képes e’őadások során megdöbbenve vé’re tudomásul azt a végtelen nyomorúságot, amelybe a bolsevista uralom 6ülyesztette az orosz népet. Az iskola-termeket zsúfolásig megtöltő közönség .előtt Váró György beszámolt a külpolitikai he'yzetről. Megállapította, hogy a frontokon pillanatnyilag uralkodó szélcsend bekövetkezendő nagy események előjelének tekintendő. Hogy hol indul meg a döntőnek látszó küzde'em, azt ma még nem lehe1 tudni, a tengelyhata!m?L azonban teljesen felkészülten váriak az ui?hb fordulatokat Magyarország sulvos áldoza'okat hozott az elmúlt tél folyamán a bo'sevizrnus elleni küzdelemben, mig az ország polgári lakos-ága az idegháboru eszközei ellen kell felvegye a harcot itt a békés határok között. A háborús viszonyokhoz való alka’mazko. dásunk. türelmünk és kitartásunk dönti e! sorsunkat. össze kell fognunk minden nemzeti erőnket, hogv célkitűzéseinket mgvatóeithas- suk. Feltétlenül szükséges, hogy akikbe KoY- mmyzó Urunk bizalmát helyezte, azok e?y akarattal irányítsák az ország sorsát. Váró képvisel ezután beszámolt azokról a tá. mogatásokról. melyeket a kormánv juttatott az erdélyi magyarságnak, maid az Erdélyi Párt közösségébe tartozó országgyűlési képviselők képviselőházi; szereplését ismertette. Kiss Ká’mán képviselő a magyar kisgazda, társadalom szervezettségének fontosságát emelte ki. Ma már megnyíltak a magyar gazdasági és politikai élet kapui s a magyar föld munka. sai szabadon járulhatnak hozzá sorsuk irányításához. Kiss Kálmán ezután beszámolt azok ró' az ered ményekről, melyeket az elmúlt évek folyamán sikerült elérnie a kisgazdák érdekében, ma;d részlegesen ismertette a kormány erdélyi me-' zőgazdasági juttatásait. Beszélt a milliárdos mezőgazdasági beruházás e'őnyeiről, amely a székely gazdasági élet felemelkedésének ie- lentős tényezője lesz, majd részletesen ismertette a Jurosek-féle tervnek a beszolgáltatások gyakorlati lebonyo'itására vonatkozó elgondolásait s az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket. Nagy Ferenc titkár az Erdélyi Párt vár- megyei tagozatának munkájáról számolt be, majd Dénes Mózes menekült kisgazda moa_ dott beszédet. Béta községben Feleki Márton kisgazda to’* mácsolta a község panaszait. A marhabeszolgáltatások ügyén kivül a gyümölcs Csikme- gyébe való szállításának, illetve áru'ásának engedélyezését kérte. Burghárdt Ferenc állami tanító meleg szavakkal mondott köszönetét a képviselői bes-zámo’ókért és az igen értékes vefitettképes előadásért. Székelydobó köz. 6egben Kovács Piroska áll. tanítónő mondott megható köszönetét a képviselőknek, majd toltnáosolta a község legfőbb óhaját, hogy a három szomszédos községben állítsák vissza a jegyzőscget. Az idegen uralom ugyanis a három székely község gerinces magyar magatartását! megtoro'ván, a körjegyzőséget meg. szüntette és a három községet a 8 kilométer távolságra fekvő bögözi jegyzőséghez csatolta. Ez a körülmény azt jelenti, hogy a különböző jegy rend szerek idején a jegyzővel gyakori érintkezésre kötelezett lakosság úgyszólván naponta 16 kilométeres utat kell meg- tegyen. A hazatérés után a három község vezetősége a» jegyzőség visszaállítása érdeké, ben kéréssel fordult az illetékes hatósághoz, eredmény azonban mindezideig nem mutatkozott. Kiss Kálmán és Váró György képviselők határozott ígéretet tettek arra, hogy Ud varhely vá/rmegye főispánjánál eljárva a jegvzőség ügyét kedvező megoldáshoz segítik A község további panasza a !e°e!őterü!et hiá. nya volt. Kiss Kálmán válaszában kifejtet'?, hogy a vármegye területén nincs kisajáiItha. tó birtok, azonban az il’etékes erdészeti hatóságoknál eljár annak érdekében, hogy az erdős terü'eteken is engedélyezték a legeltetést. Vágás községben Hodor Jakab rom. kát. plébános 'ugyancsak a jegyzőség visszaállítása érdekében eme't 6zót, majd a Jurcsek-fé’e be. szolgáltatási te-v egyes részleteivel kapcsolatban kért magvarázatot.
