Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-10 / 153. szám

6

ELI.CNZÉK

19 4 3 Julin*, 10.

Irjm : H ESZ KE BÉLA

halta könyve előszavában: „Són mu- ('liiw kvs libros qiu* tratau del rey dón Jaime el Tonqu ista dór; sobre suu se- guiwla esposa, la nmjrr más import iám! e (mi su vidia, — este lihrii» es eil primero“ (Van sok könyv, mely 1. Jakab királyról, a hódítóról szól; második feleségéről, — a Jakab éle- tlében a legfontosabb nőről, — ez a könyvecske az első).

Mindjárt, meg is jegyezhetjük, hogy nemcsak 'első, hanoi« elsőrangú is ez a nagy tárgy szeret eltel és alapossággal megirt könyv, melynek anyagát Oliver Brachfeld, Budapest sz/ulotto edited ások formájában már elmondotta Barcelonában és Mad. ódban a „('.ontre de Estudo« Ilisto- ricos“-ban, melynek igazgatója az európi&ihirü nyelvtudós, Kanión Mellé nd ez Tidal.

Ol ivei* Brachfeld egyébként nem ezzel a könyvével szolgálja elsőizben a spanyol —magyar irodalmi kapcsolatok ügyét. Eddig több olyan miivét ismerjük, amelyek behatóan és részletesen foglakoznak spanyol— magyar vonatkozású kérdésekkel. Ezek közül a legfontosabb Oliver B r a e h f e ld1 bölcsészdoktori értekezése, melyben a katalán irodalom magyar vonatkozásait vizsgálta. (Magyar vonatkozások a régi katalán irodalomban, 1930.)

A spanyol—magyar irodalmi kapcsolatokról beszélve, nemcsak Oliver Brachfeld értékes munkásságára kell felfigyelnünk; akad még más örvendetes esemény, moly spanyol irodalmi kapcsolataink elmélyülését példázza.

A minap is két érdekes könyve* hozott a posta* Az egyik Zilahy Lajos meggondolkoztató, szép regényének, „A Jélek kialszik“ cimü miinek a spanyol fordítása („El alma se apaga“), mely a madridi „Coleodón Anfora“ sorozatban jelent meg ez év

tavaszán. A Zilahy-regény fordítója ji spanyol—nuagyur Kupé -.ultitok lelkes á)Holdja: Oliver Brachfeld.

Nem ez az első Zllaby-hvű, moly spanyol íordMásban mm megjelent. „A halálos tavasz“-t (i 'inna vera

mortal“) is lefordították. Ugyancsak most jelent meg Németh Endre Met ternichről Írott kitűnő monográfiája „Metternich y su tiempo“ (i.Metfer- nieh és kora) címmel.

Az idézett müvek két egymástól távoleső nép kulturális egyinásrata- lálásáuak biztató jelei. Csalhatatlan bizonyítékai annak a régi, Íratlan törvénynek, hogy két nemzet egymáshoz való közeledését, barátságát elsősorban a szellemi kincsek kicserélése indítja el és ötvözi maradam dó kapoccsá, mely mindig erősebb a politikai formaságoknál.

EGY AMERIKAI „KÖNYVSIKER*1

A Idusaiméi „LTlhistré” juniue 16_i «78- mü érdekes liirl k.özöl Wendell Willkie-nek, Roo«eve'‘i megbízottjának ,,One World" (Egy világ) clmll műviről Ez a könyv ugyanis az USA legjobban vásárolt könyve, tehát az lugyneve/ett ,,best^eeller"*je. Naponta 50 000 példányt adnak el a könyvből, mely eddig 5 mil’iő példányban jelent már meg.

Mi az oka a nagy könyvsikernek? Természetesen e!6<V,orban az jmerikai «rzenzációéhség, mert Willkie leírja könyvében annak az öt órának a lefolyását, amelyet Sztálinnál töltött emlékezete« európai útja alka'mával. Három órát tárgyalt Willkie Sztálinnál és két órát moziban töltött vele. Ennek 87. öt érának aprólékosan elmondott története a könyv legnagyobb vonzóereje.

Csak a naiv ős az iroda'mat, az „olvasmányt“ a riporttal összetévesztő yankee-tö_ meg hazájában lehetséges hasonló ,,könyvsiker".

Eszünkbe • jutottak az európai irodalom mostoha-sorsu nagyjai, akik közül hánynak uwy ke iett meghalnia, hogy nem is adhatta ki müvét, mert nem akadt kiadója. Vájjon lm sikerük attól függőt' volna, hogy egy királlyá* vagy egv diktátorral töltött öt órájuk eseményeit Írták volna le. szóba elegyedtek vo!na a feltételezett ..s/emé'yekkel"? Nyugodtan ,,nem"-mel felelhetünk) erre a kérdésié — helyettük.

NYUGATI ŐRJÁRAT

MÉG EGY PÁRISI történet: Yves Mlrande betéved egy műsort Is adó zenés párisi kávé- házba. Csapnivalóan rossz műsor, gyernge zene, ostoba szórakoztatások fogadják. Rövid

F«rfcc<fcxér«i’ munkólrtlolml ju BMUBBMW tónymntn vállal ;

hl.I.ÖRINCZY .lÓZNKF,

lakás: Zn: olya-ulen 14. szám., vutfy SEBŐK - cukrászda.

Mátyás király-tér 2J. l el. : 19—ŐÖ.

SPANYOL—MAGYAR IRODALMI KAPCSOLATOK

Többen kérdezhetnék — és joggal — hogy beszélhetünk-e egyáltalán spanyol magyar irodalmi kapcsolatokról? Hiszen annak az egy pár de pék spanyol újságírónak a látogatása, akiket a kultuszkormányzat hívott meg hazainkba, meg nem jelent „irodalmi kapcsolatot“, csak szives vendéglátást, amiből kellemes emlékek, személyes kapcsolatok támad- hatiiiak.

Ez 1 elict a véleménye a felületes szemlélőnek. Aki azonban figyelmesebben számon tart ja a magyar betű külföldi sorsát, kellemes meglepetésben részesül és legott felfedezi, hogy a spanyol—magyar és magyar —spanyol vendéglátáson túl, kiadványokban, kölcsönös ford i tások ban nyilatkozik meg a két nép szép hagyományokat termtendő irodalmi kapcsolata.

A kereszténység felvételével a nyugati kultúrkörbe vont magyarság külföldi kapcsolatai a latinság felié épültek ki legkorábban. E kapcsolatok történelmi vizsgálata elsősorban az olasz és francia vonatkozásokat hozta felszínre s a legújabb időkig kevés szó esett a magyarság spanyolországi kapcsolatairól.

A magyarság ibériai kulturális, művészeti és politikai kapcsolatainak vizsgálata annyira kiesett, az érdeklődés köréből, hogy nagy általánosságban elterjedt .az a hiedelem, hogy az ibériai latinsággal nem volt semmiféle szellemi relációnkAz utóbbi két évtized magyar tudományosság azonban fokozódó érdeklődéssel fordult Spanyolország felé s csakhamar nyilvánvalóvá lett, hogy a nyugati kultúra irányába tájékozódó magyarság régi kapcsolatokkal rendelkezik spanyol vonalon is.

A spanyol—magyar kapcsolatok égik eklatáns példája a XVI.II. század első felében lezajlott úgynevezett délmagyarországi „spanyol telepítés“.

A török hódoltság alatt ugyanis a

temesi Bánság érezhetően elnéptelenedett és 1716-ban, a visszafoglalás évében Merev kormányzó Barcelona és Viscava környéki spanyolokat telepített oda, A második délmagyarországi spanyol telepítés 1736-ban történt. E kiét telepítés magyarázza azt, hogy Temesváron, Versecen, Mereyfalván miért találunk még ma is spanyol eredetű családneveket.

Ne gondoljuk azonban, hogy spanyol kapcsolatainkat az említett két telepitéssel fel is soroltuk.

Sokkal előbbi már a XTIT. századból való kapcsolatokról tudunk s e kapcsolatok egyik jelentős nyomával foglalkozik Oliver Brachfeld, a budapesti születésű, spanyol anyanyelvű filológus, akinek a köziéi múltba ti jelent meg egy nagyon szép kiállítású könyve Barcelonában, az ,,Edition es de la Gacela“ kiadásában.

Oliver Bractfeid könyve („Dona Viol ante de Hun gr ia, relua d‘Ara- gon“ — Magyarországi Dona Viol ante, Adagonía királynője) nagy figyelmet érdemel a magyarság részéről, mert első olyan kJ kérlelt, mely rendszeresen és tudományosan dolgozza fel a spanyol—magyar történelmi kapcsolatok első nyomát a XIII. századból.

Dona Violante de TTungria, T. Jakabnak, Aragónia királyának második felesége volt. Ennek a magyar származású aragóniai királynőnek élettörténetét meséli el Oliver Brachfeld szép kiadású spanyolnyelvü könyvében. Alapos dokumentációval tarja elénk a magyarbarát spanyol szerző Jolánnak, dl. Endre magvar király leányának élet tőrén étét, 1231- ben bekövetkezett: haláláig. Ejf a magyar származású aragóniai királynőt Dona Violante de Húingria néven ismerj a spanyol történelem.

Oliver Brachfeld! pedig jogosan, irottlét után haragosan telkei és távozni k> _ szül. A ruhatár talán ogy feliratot olva-v „hulyakat behozni tilos”. Yves Miranda gyorsan ceruzái vesz és a figyelmeztetés alá írja: ,Az Alttvédő Egyesület”, fs távozik.

MAkCüL ACHAkD, a nu unk te jóíismeit francia vigjátékszenző egyik sikerült játékát íiLrme vetzik. (Voulcz vows Jouer anec moal Főszerepeit Pierre Braeeeur és Arlety lógja játszani.

EMIL PRETORIUS, a havreuthi ünnepi já tekok világhírű Wagner-szc enikusa maga* német kitüntetésben részesült. A jelenleg ÖO éves ősz művész nemcsak mint sz.reniku* híres, hanem elismert könyvillusztrátor é* grafikus. 1907-ben megjelent „Peter Schle- mihl'-kiadása a modern német könyvforma első példánya volt.

HANS JUNKERMANN, aki több évtized»* nevettette Európa mw.ibajáróit, meghalt Berlinben 72 éves korában. Junkermana utóbb a berlini Schiffbaueióamm_Theatei tagja volt.

GABY MORLAY, a nálunk Is JólLsmert francia jellemszinésznő, háorus tárgyú film. szerepet vállalt. „Éjjelt szolgálat” (Service de nult) uj filmjének time.

WERNER EGK „Peer Gynt" cimü operáját a szerző vezényletével mutatták be a párisi nagyoperában. Egk „Columbus" cimü operájának berlini bemutatójára most készülnek.

RICHARD STRAUSS fiatalkori szeriemé* nyélből játszottak a bécsi „Konzert für Ken ner und Liebhaber" cimü hangversenysorozat keretében. A „Neues Wiener Tavhlatt” ju

nlus 13.1 számában hosszabb kritikát olvas, tunk a hangversenyről. A kritikus feleleveni tette* a Richard Strauss-ról ezelőtt 60 évvel rrott bírálatokat, amelyeknek vezérszólama ez volt: „Egyetlen hibája, hogy még fiatal". Ha minden művésznek és alkotónak csak ez lenne hibája!?

EDWÍGE FENILLTRE ismert francia színésznő szcenáriumiráera adta a fejét. „Lucréce ‘ cimü filmjének ő irta a forgatókönyvét >«. ö a második francia «z.inésznő, aki saját magának forgatókönyved irt. Az első ugyanis Viviajine Romance volt.

PARISBAN megalapították az uj művészetek konzervatóriumát. (Conservatoire des art» nouveaux”). Az uj „Conservatoire" ve. zető|e Marcel L'Hetbler, a világhírű rendező

ALFRED CORTOT lemezre játszot'a Chopin valamennyi ,,£tude"-jét. (Candidej.

■."(I 11 JU XAJI— U—

GYŐZELEM

I

ragr

HALÁL

RÉSZLET ÖVÁR1-ÖSS JÓZSEF ILYEN CIMÜ EJTŐERNYŐS REGÉNYÉBŐL

Baráti a repülőtér közepén ül a füvön. Poros az arca, lángol a melegtől és fekete barázdákat vág rajta a homlokáról lecsurgó izzadság. Kezefejével törli izzadt üstökét és leveti a fejvédőt. Kezdi kifüzni a bakancsot.

A töUbiekről meg is feledkezett. Csak most jutott eszébe, hogy hol vannak a társai, hiszen együtt ugrottak. A stoppert nézi a karján: négy óra huszonhárom perc . . .

Csak három perce lenne még? , . . csodálkozik.

Mennyi minden fér el három percben! Mennyi szorongás, rettegés, halálfélelem, veritékes gondolkozás, feszült agymunka, pattanásig feszített idegek, dobogó szív, lüktető akarat, mennyi minden máís, szavakban ki nem fejezhető valami. Kuszáit érzések, mintha egy ismeretlen, otromba kéz durván belenyúlna egy telefonközpontba és össze-vissza gubancolná a szerteszét ágazó érzékeny huzalokat.

Három perce . . . még látja Korponay főhadnagy ur komoly, szürke szemét, szája szélén a bűvös és mégis cinikusan ható mosolyt, aztán nem lát már semmit, csak a tátogó feketeséget, a mindent elnyelő, sötét, mély szakadékot, az életet és halál megmérhetetlen, feneketlen kútját, melyben megfér és elfér szenvedés, szereti, ' szenvedély, az élethez való ragaszkodás és a haláltól irtózó, fellángoló életösztön.

És látja a fehér selyemgombolyagot is a combján és újból kiveri a veríték.

De csak pillanatokig tart ez, mert most élesen felsír a mentőautó szirénája és azt is látja, hogy a hangárok előtt sürögnek- forognak a kivehetetlen alakok, balkézről pedig döcögve, a repülőtér hepehupáin ide-oda dülöngélve, mint a részeg ember, jön a mentőkocsi.

— Csak nem történt szerencsétlenség? — döbben belé a kérdés. Pillanatig sem gondol arra, hogy utána jönnek és le is veszi szemét a még mindig szirénázó mentőautóról.

Felfelé fordítja tekintetét és szakértő

szemmel figyeli, mint érnek földre, mint hupannak egymás után bajtársai.

Az egyiknek, aki negyven-ötven méterre lehet tőle és még nem zárta össze a lábát, oda is kiált, hogy vigyázzon, mert itt a pillanat. Csak most látja, hogy Nagy Lóránd az, akinek odaszólt. Osz- szevillan a szemük és nevetnek mind a. ketten. Most megfeledkezik a bokájában hasogató fájdalomról és csak a bajtársat látja, az életre-halálra szövetkezett testvért.

Lóránd baj nélkül ér földet. Kicsit odaveri magát, de máris felpattan, mint a gumilabda és oldalt kikerülje az ernyőt, rohan előre, mert a kupolába belekapott a szél és cipelné is magával. Két rántás és már lent is van az ernyő. Baráti nem hívja, hogy segítsen, mert tudja, hogy Lóránd úgyis odajön. Csak vár türelmesen és ül a zöld fűben. Lóránd kiáltása figyelmezteti, hogy nézzen fel.

Feltekint. Érdekes jelenet játszódik le szeme előtt. Ketten jönnek lefelé. Az egyiket már felismeri. Tarcsay ez, látja valószinütlenül nagy fejéről és hosszú lábáról. A másik meg biztosan a kis Antal Bandi, olyan pöttömnyi. Antal Bandi van alul, a másik kissé oldalt felette. De a szél egyenesen ráviszi Antalnak az ernyőjére. Nagyan komikus, amint Tarcsay váltig kapálózik és nagy csizmájával rugdossa a vékony ernyőt, amelyet mint a vitorlát, kidagaszt a szél. Nem ér vele semmit. Ő a nehezebbik és gyorsabban esik, mint a másik. Most oldalról rugaszkodik neki epv légáramlat, Tarcsay kileng és még mielőtt észbe kapott volna, mint az inga, már át is lendül Antal Bandi ernyőiének a zsinórjai között.

Baráti szélesre húzza a száját. Nem lehet megállni nevetés nélkül. Mmt Dávid és Góliát, vaav inkább, mint Pat és Pa- tachon, a két bajtárs most életre-halálra össze ran kötve. Elválaszthatatlanul. Legalább is Q földmérésig. Igen ám. de Tarcsay most. is gyorsabbban esnék, mint a másik és már túl közel a föld. Belekapaszkodik hát a másiknak a lábába és

úgy huzódzkodik fel rajta, mint a mászópóznán. összefogódzva átkarolják egymást és úgy érnek földre. Szerencsére Tarcsay esik alul, Antal meg reá.. Szidják is egymást kegyetlenül, majd hogy összs nem verekednek. Felszabadul most bennük minden gátlás és szorongás. Kibuggyan a jókedv a szivükön.

A mentőautó már egészen közel jár. Baráti még mindig a földön fekszik, de már levetette a bakancsát. Ökölnyi daganat a balbokáján. A mentőautó nem érdekli, el szeretne bújni, de nein lehet, mert az őrnagy ur ott áll a gépkocsi hágcsóján és már messziről rákiált:

— Mi történt? Csak nem komoly? — a hangján érzik az aggodalom. Le is ugrik a hágcsóról és odaszalad a földön fekvő Barátihoz. Lehajol és tapogatja a fájós bokát. Baráti fel sem szisszen, pedig fáj nagyon. Térdben fogja a lábát és nézi az őrnagyot.

— Semmi az egész — legyint az őrnagy ■— csak alapos ficam. És szerencsére el sem tört. Most felcsattan a hangja és éles lesz, mint a borotva. — Mindez azért van, mert nem zártad össze lábad a kiugráskor. Erre nincs mentség. Most gyengélkedőre mégy édes fiam és a gyengélkedő után hét nap szigorított. — Azzal feláll, int a sebesültvivőnek és gyalog elindul a hangárok felé.

Baróti sápadtan tekint utána. Tudta jól, hogy efféle jön, de ennyire nem számított. A sebesültvivő segítségével, nagy- nehezen feltápászkodik és féllábon ugrál- i'a elindul a mentőautó felé. Most ér oda Nagy Lóránd. Arca csupa kérdőjel.

— Hagyd — feleli Baróti a ki nem mondott kérdésre. — Egy heti szigorított.

— De miért? álmélkodik el a másik.

— Szét volt a lábam és rátekerődött a zsinór. Épp, hogy lejöttem . . . hosernyő- vel . . .

— Az bizony baj — szól huncutul a másik és vág szemével a szanitécnek jent is maradhatták volna. De fáj?

De Barátinak most nincs kedve a tréfához. Beül a kormánykerék mellé, Nagy a hágcsóra Ml. A kocsi elindul.

A hangárokhoz érnek. A széles beton- kifutó mellett ott állnak az újoncok és két-három fiú a menekült szakaszból. Karjukon az ernyő zsákja, a zsinórok és a selyem■ is kilóg belőle, ahogy csak úgy hevenyészve belegyiirték.

Ott áll Csordás is, szétterjesztett lábakkal, derékszíjába fűzve a hüvelykujj*