Ellenzék, 1943. július (64. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-16 / 158. szám
X L Jhäftj-íáiót C-űtol ‘■0:.y7,u-u 22 ►* *■' f PÉNTEK jaliös Ifi. LXIV. éviöl fam, l&fc s^ám. ÄRA Í2FILLÉR osxerkesztfiség é* kiadóhivatal: Kolozsvár, JókaJ-o. 16., 1. em. Telei.; 11—09. Nyomda: Egye- 8. sz. Telel.; 29—23. Csekkszáela 7205* IIIPIIOTTI: I RT Hl MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV ALL AI AT** Kt. Kolozsvár. Előiizetési árak: 1 bóra 3.20 f*.* negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 P. V És mégis mozog a föld Irta KASSAY GÉZA Ezt a cimet kellett volna adjam: „Szél- •gyzetek egy felhívás metlé‘(. Esetleg divatost így: „Egy prospektus margójára“'. Ugyan- ' akármelyiket választom, kettős haszon szár- lazott volna belőle. Először elkerültem volna zt a félreértést, hogy esetleg a nemrégen le- ajintt tői ökországi földrengésről akarok ir- i. Másodsorban a becses olvasó már a cim- b-i megállat ithatta volna, minden fejtörés netkül' hogy m: a •cikk tartalma. Most már, hogy ilyen nyomós érvek ellenére is ezt a cimet adtam:. „És mégis mozog a föld", ezt nem írói fogásból, pusztán kíváncsiság ébresztéséért tettem, sem nem azért, mert Jókai hasonló cimü müvének szeretnék reklámot csinálni (u. i. erről lekéstem Esten- sek Itala). Egyszerűen azért adtam a fenti cimet, mert azt szeretném, hogy az olvasó (és itt gondolok a vezető, magyar tényezőkre) ezen irásocskának ne a tartalmát, hanem a lényegét értse meg. Hogy miért teszek különbséget a tartalom és a lényeg között? Azért, mert ez kettő. Tartalom az, hogy én a valóságot látom. A lényeg az, ahogy a valóság megvan. Hogy egyszerű példát mondjak: ha felteszünk egy divatos napozó, zöld szemüveget és így nézzük a falusi, fehér házakat, akkor azokat szürkének látjuk. Ebben az esetben a szürke szín a tartalom és a fehér szín a lényeg. Ha egy pi- ros-fehér-zöld szólamokkal megtűzdelt magasröptű szónoklatot hallunk arról az ekeszarva mellett verítékező kisgazdáról, aki négy középiskola vagy polgári elvégzése után visszament az édesanyaföidhöz, hogy gazda- társait tanítsa (sajnos, nagy or sokszor) ez csak a iártalom. A lényeg az, hogy az a négy középiskolát vagy polgárit végzett gazdaifju (napjainkban), akinek „rengeteg“ tudománya van a fejében, négy középiskola után már nem szereli a kapát, meg a kaszát, de a falut sem.- városi ember és ur akar lenni. Ezzel helyben is vagyunk; akarom mondani, most már szóljunk nyíltan. Egy újonnan létesített (és biztosan nagy szakértelemmel és sok költséggel létesített) középfokú mezőgazdasági iskola nemrégen felhívást intézett a falu jobb gazdáihoz, gaz- dakörökhőz,- tanítókhoz, hogy a falu négy középiskolát, vagy polgárit végzett gazdafiait irányítsák ebbe a középfokú gazdasági iskolába. A felhívás gyönyörűen vázolta az iskola célkitűzését. A négy középiskolát, vagy polgárit végzett gazdaifju ebben a középfoki gazdasági iskolában elsajátítana mindent, amit máma egy haladó gazdának tudnia kell és az iskola elvégzése után, mint gazdaságilag érettségizett, általános műveltségét, de főleg szaktudását gyümölcsöztethetné otthon a falu többi gazdái, népünk és nemzetünk javára. Egy gazdaköri gyűlésen olvasta ezt fel az elnök. Mindeníkünknek nagyon tetszett és jegyzőkönyvbe foglaltuk, hogy ezt az ügyet felkaroljuk. Egyébként a suba gyanakvó szokott lenni a ködmoh iránt, de ctzben az esetben me gér ezt ük, hogy itt egy olyan dologról van szó, aminek hiányát régtől sínyli a falu. Hiszen eddig is sok elismerő támogatásban volt része a falunak. A kisgazdák tanfolyamod ken vettek részt, ezüst- és aranykalászt kaptak, észlelhető is a haladás, de érzi annak hiányát, hogy az ő gyermeke vezesse őt. Hiába, jobban hisz az ő húsából való húsnak és az ö csontjából való csontnak. Ne essen ezért sértődés, szerepe van ebben a suba gyanakvó természetének, de valljuk meg, a ködmönt is terheli némi mulasztás. A műit télen egy ismeretterjesztő előadásról kijövet mellém fu- rakodolt Mihály bácsi harcsabajusza alól ezt dörmögte. — Nagyon szép, ahogy az urak buzdítanak minket és ahogy dicsérik a veri- tékes mezeimunka szépségét, de felülnek az autóra elpüfögnek és egyikük sein jön ki velem a szántóföldre, hogy megmutassa milyen is az a mélyszántás, vagy tarlóhántás. Ezek szerint a legnyomósabb érv az ilyen képzett és iskolázott gazdaifjak mellett, az elmondottakon kívül az, hoey állandóan falun éln'-k. Megmaradnak továbbra is „paraszti“ sorban, cgyüttélnek a néppel, ismerik annak í minden baját, nyomorúságát, ismerik falujuk határát, a föld termőképességét, az időjárás viszonyait. Nemcsak biztatnak arra, hogy vessünk cukorrépát, mert az jól fizet, ■ de saját kicsiny földjükön megpróbálják és ha bevált, akkor azoknak, akik kedvet kaptak, nemcsak szóban, de gyakorlatban is útmutatással szolgálnak. Nem csoda, ha ezeket számbavéve, gazdakörünk nagy lelkesedéssel magáévá tette az enuitett középfokú gazdasági iskola felhívását. Most az volt a kérdés, hogy kit küldjünk ebbe az iskolába? Falunkban mindössze három gazdaifju tanult tovább. Kettő az idén végezte a négy gimnáziumot és egy a polgárit. A gazdakör vezetősége engem bízott meg, bog y beszéljek velük. Falun a „privát“ ügyet vasárnap vagy esős időben intézik, kapálás idején, mert máskor minden jótét lélek kint van a mezőn. Nekem másnap itthon kellett maradnom valami hivatalos ügyből kifolyólag. Ett is a méreg, mert gyönyörű, éppen kapálásnak való idő volt. Jövök a községházáról dél felé és ime, mit látok: az egyik gimnázista egy kölcsönkért kerékpáron sétakerékpározik. Felmérgelődtem. — Hé, Gábris! — kiáltok utána. Eelém- karikáz.ott.-—Te miért nem kapálsz ilyenkor? — lepleztem bosszúságomat. Isten ennél jobb időt nem adott kapálásra. És tudtommal apád meg anyád már kora hajnaltól kint vannak. — Gábris értelmetlenül nézett rám. Mikor megmagyaráztam; négy gimnázium után sem szégyen a kapa és éppen ő kellene előljárjon jó példával, megrázta a fejét és azt mondta, hogy nem azért tanult, egyébként is írnok lesz a jegyzőségen. A másik kettővel is igy jártam. Azok városon szeretnének elhelyezkedni. Csuda jó dolog a villany, meg a járda — mondották. A szülőket látogattam meg és próbáltam rábeszélni. — Meghiszem -— mondotta Nagy Mózes —, hogy zoo holdon érdemes gazdálkodni érettségivel, de 20 holdon csak nyomorog az ember. Jobb, ha elmegy hivatalnoknak, mert akkor ur lesz. M e gdöbben tű párbeszéd volt ez. de érdemes felfigyelni, mert a ma hangját szólaltatja meg. Vegyük le a jövőt színesen látó szemüveget■ és nézzük meg a lényeget, a valóságot. Nemrégen zajlottak le az évzáró vizsgák. Az újságok büszkeséggel írtak arról, hogy a polgári iskolák és gimnáziumok 3—600-ig terjedő lét'- számmal zárták a tanévet. Szomorkodjunk azon. hogy ifjúságunk tanulni akar? Sőt. De elgondolkoztat az, hogy gyermekünk neon akar kereskedő lenni, nem szereti az ipart és ha kisgazdáink vállalják négy középiskola költségét, ezt azért teszik, hogy gyerekükből hivatalnok legyen. Nagy kérdés az, miképpen lesz őrségváltás iparban, kereskedelmben ilyenformán, de életbevágóan fontos az, hogy milesz a magyar földdel, ha a jövendő gazdagé- ncráció nem szereti a kapát meg a kaszátţ És ez nemcsak helyi tünet. Ialusi ember városi ruha alatt is megérzi másik emberben a falut. Ezzel a falu szemével szoktam körülnézni városon és pár szó után kiderül, hogy az egyetemek, klinikák, város, vármegyeháza, bankok és sok más helynek, hivatalnak, intézetnek, altisztjei, kifutói, szolgái, házmesterei 1940 óta hagyták ott a falut. — Hiszen bejöttek a magyarok, most már mi is lehetünk urak — mondotta az egyik. A másik ezt mondta; — Itt legalább a gyermekemből urat nevelek. Megkérdeztem, mennyi földje van otthon? 30 hold. 75 éves apja kínozza otthon, persze, nem terem rajta semmi. A kemény, bikaerejü ember pedig egy aktatáskával -napjában egyszer elmegy a postára. Ennyi a dolga városon. — Mi lesz a 30 holddal? — kérdezem, mert négy )ia van, de azok tanulnak. Vállat von. Ezért adtam ezt a címet, hogy mozog a. föld. Pedig a föld nemcsak mozogni tud, hanem vándorolni is. Nem mi megyünk a föid- hoz: a föld jön hozzánk, vagy vándorol el tőülnk idegen kezekbe. A tengelycsapatok egyre erélyesebben állnak ellent a Szicíliában partra- szállt seregek nyomásának cataniai sikon vonulnak fel a szembenálló felek — Teljes erővel támadja a tengely légiereje az angolszász utánpótlást — Mindkét részről Jolynak az előkészületek a döntő összecsapásra Óriási veszteségeket szenved a Szovjet az oreli anyagesatában A SZICÍLIAI HADIHELYZET az utolsó huszonnégy órában lényegesen nem változott. A jelentések azt mutatják, hogy mindkét fél a legnagyobb energiával készül fel a döntő összecsapásra. Az angolszászok a két utóbbi nap folyamán pa^tratett páncélosokkal és nehéztüzérséggel további tért hódítottak, a területnyereség azonban még nem veszélyezteti a tengelycsápatok fő védelmi pontjait. Berlinben, mint Otto von Heyde- breck telefonálja, az események második szakaszában úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a tengelycsapatok szicíliai mozdulatait egyelőre a teljes defenzív magatartás jellemzi. Súlyosabb harcok a pántol távolabbi helyeken fejlődtek ki, főleg a Licatatól északra és az Augustától nyugatra eső területeken, ahol az angolszászok — ezt is Heydebreck közli — egyre erősebb kötelékkel támadtak. Illetékes nemet katonai magyarázók rámutatnak arra is, hogy az uj erőkkel növekedett partras/.álló szövetséges erők nyomása Catania irányában is egyre súlyosabban érezhető. A német—olasz hadi jelentések nem hallgatják el az így kifejlődött helyzet jelentőségét. A német fővárosban egyébként ostobaságnak minősitik az egvik semleges állam sajtójának olyan értelmű felfogását, mintha a partraszállás politikai következményekkel iárna a német—oí tsz \i szonyban. A BUDAPESTI TUDÓSÍTÓ külügyi távirata szerint a szicíliai harcokkal kapcsolatban a svájci lapok különösen azt emelik ki. hogy a szövetséges csapatok szerdán es csütörtökön nagyszámú páncélost raktak ki az elfoglalt kikötőkben. Montgomery hadoszlopai, a Journal de Geneve értesülése szerint, Catania irányában fejtenek ki nagy erőfeszítést s hir szerint egyes csapatok Cata- nia közvetlen közelébe érkeztek. Egy páncé- ios brit egyseg tizennyolc kilométernyire közelítette meg Cataniát — mondja a Budapesti Tudósító csütörtök reggeli külügyi rivirata■ A Patton tábornok parancsnoksága alatt harcoló amerikai csapatok egyik csoportja középsziciliai repülőtereket támad, mintegy huszonöt kilométerre északkeletre Gálától. Egy másik amerikai csoport ettől nyugatra, Calta- girone felé támad. Ismeretes, hogy német részről a szicíliai had műveletek súlyát átengedték az olasz, haderőnek. Ezt igazolja az a berlini jelentés is, amely szerint a szigeten küzdő 'német—olasz hadosztályok olasz főparancsnokság alatt állanak. Umberto trónörökös, mint a délolasz hadsereg főparancsnoka, a harcok közvetlen irányítását Roata tábornoknak engedte át. Érdekes hír, hogy legutóbb francia csapatok is kiszálltak Porto Empedocle, Augusta és Siracusa kikötőjében s a legközeiebbi órákban már tüzvonalba is kerülnek. Alexander tábornok brit kömmt cirkálón megérkezett Siracusába, megszemlélte a frontra induló szövetséges csapatokat, buzdító beszédet intézett hozzájuk, majd visszatért Észak- afrikába, A KELETI HADSZÍNTÉR harci cselekményeit zavaija az időjárás, de ez nem akadályozza meg a szovjet had’-ezetosé- gét abban, hogy hatalmas erőkkel ne folytassa Orel környéki ellentámadásait. A rossz időjárásnak is része van abban, hogy a szovjet hadosztályok, különösen páncélosokban, az elmúlt napon nagy veszteségeket szenvedtek. A Német Távirati Iroda katonai munkatársa a szovjet páncélosok fokozódó veszteségeit azzal magyarázza, hogy a szovjet parancsnokok, miután a T. 34. tankóriások igen megritkultak, egyre nagyobb mértékben vezényelnek amerikai gyártmányú General Lee tankokat, ezek azonban elakadnak a nagy sárban. Megemlíti a DNB katonai munkatársa azt is, hogy a keleti arcvonalon a német Tigris páncélosok egyenrangú ellenfelének csak a szintén amerikai eredetű General Sherman páncélosok bizonyultak. Egyelőre a Szovjet nincs dóban a helyzetben, hogy nagy számban használja ezeket a tankokat s mig a Perzsiai-ÖDölbe érkezett 1500 General Sherman tank (ezt az adatot a Neue Züricher Zeitungból tudtuk meg) megérkezik a frontra, még hossza : iő el fog telni. A NYUGATI LÉGIHÁBORU hevessége a két fronton dúló elkeseredett harcok ellenére megtartotta a júniusi és a májusi szinovanalat. Aachen, Torino és Páris voltak legutóbb soron. Az angliai repülőterekről kiindult négymotoros brit bombázók főképp Torinóban okoztak rettenetes pusztítást. Az clasz. sajtó megdöbbentő leírásokat ad a légitámadás iszonyú éjszakájáról. A nagy iparváros lakossága, a szirénák megszólalásakor a várost környező dombokra menekült és onnan nézte végig a pokoli színjátékot. Mikor a mintegv száz angol négymotoros ledobta rakományát, géppuskatiiz/el végigpásztázta a menekülőket. A halottak száma négyszázkettőre emelkedett, a sebesülteké pedig megközelíti az ezeret. A tengelyerők teljes egyetértésben küzdenek az angolszászok ellen** RÓMA, julius 16. (MTf.) Gayda a GJiornale d‘Italiában megállapítja, hogy az ellenség a szerdai nap folyamán sem ért el újabb sikereket. Az ellenségnek néhány ponton való előretörését a német-olasz egyesült csapatok visszavonulásra kényszeritették. Ez azt mutatja, hogv a tengelyerők teljes enyetértéshen küzdenek az angolszászok ellen.
