Ellenzék, 1943. június (64. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-26 / 142. szám

2 ü T. I. r. N 7. t K 1 91 3 j u in u s 2 b. Délerdélyi magyar f'esfö- es szobrász-művészek képzőmiiveszéti kiállítást rendeztek Brassóban /'/\ I.S.SO, Ildim* (t A Romániai Magyar Nopkö/üsscg brassói tagozatának párilogasá ' al OS niepeji'itéscvel nagysikerű hcpzőmüvé s, éti kiállítást rendeztek Brassóban a- dél­et dclyi magyar testó- és szobrászművészek. A délerdélvi magyar művészek tárlata a leg szebb erkölcsi és anyagi síkéit ereóméns e/tc; nu uz első négy napon a kiállító 14 mű­ves/ 150 képéből 57 testménvt vásároltak meg. Bar a kiállirási helyiség a brassói nag;>ar kereskedelmi iskola 'enne - egyál­talán nem lelel meg a követelményeknek és a kepek elhelyezése minden művészi hatást nélkülözni volt kénytelen, a tárlat mégis bepillantást nyújtott a délerdélyi magy ír 1 ép'őmü vészek munkájába. A brassói tárlaton legnagyobb s.kerc U':> A.leicnek, a kitűnő envedi le.tőnek volt. aki i i k állított képe közül már az. első napok­ban kettő kivételével valamennyit eladta i .ni Albert kiérett és b./.i >s ecseckezelése, pasztelljeinek szinpompája és sajátságos olaj­képei művészetét az. eís^k to/é emeli. Fir­mái, színei és mondanivalója szerencsés össz­hangban vannak. Hajós hűre aradi festő egyes képein (A szélkakas, Rák-csendélet) a francia iskola ecsetkezelésének nyomai láthatók, de emellett sajátos technikája is kellően érvénye sül. Művészi felfogása és mondanivalója a Behavazott Arad" és „Őszirózsák“ cimü ké­pein észlelhetők. A brassói Kollár Gusztáv is­mert és már régóra becsült aquarellistája a városnak, a most kiállított alkotásai nagyvo naluak. szabadabb felfogásuak és szindusab- bak s különösen olajképein (Hívatlan vendéit) színben és formában hoz újat. Muhos Kornél (Lugos) sajátságos, friss és buja vizfestmé nyeivel tűnt ki. Kétségkívül egyike a jövő legbiztosabb reményeinek. Sok erő lappang Paál Albert (Lipova) olajvásznaiban. Na­gyobb alkotásain, mint a „Marospart*• és a „Falu a völgyben“ élettelt és üde szinellen- téteket használ. Tónusban gazdag „Tavaszi hangulat“ és Szürke hangulat“ cimü 1 est- mén ve. Megérdemelt sikere van az aradi Fa- tv ki Sándornak, akinek formában nem minőig egységes, de megfigyeléseiben annál finomabb aquarelljei a (kiállítás színvonalát emelik. Soó< István (Uj-Arad) a szobrászatból rân­duit át a festészetbe, stilusbizonytalansággal küzd: néha szinekben túl gazdag, máskor tűi száraz, de formai érzéke figyelemremél­tó. Ha sikerül magáratalálr.ia, szép jövő ál! előne. Ugyancsak igen tehetséges az aradi Beleznay István. A kiállító művészek között szerepel a Kolozsvárt is jól ismert Gruzda Já­nos, az erdélvi tél kitűnő festője. 12 vászna, az. erdélyi tájak kiváló megfigyelőjét példáz­zák. A délerdélvi művészek brassói kiállításán résztvett Letter Artur (Brassó) és Lukász Irén (Brassó), valamim- az arcképfestő W’o// Ká­roly (Arad). A szobrászokat Gallasz Nándor éi Vassné Székely Piroska (Nagyer.yed) képvi­selte. A kiállítás a délerdélvi művészeknek to­vábbi ösztönzést ad. annál is inkább, hogy örvendetes vásárlási kedv mutatkozott alko­tásaik iránt. ÜLÉST TARTOTT A 42-ES BIZOTTSÁG BUDAPEST, junius 26. (MTI.) A 42 tagú 'országos bizottság Ivády Bé­la elnökletével pénteken délelőtt a képviselőház elnöki tanácstermében ülést tartott, amelyen a kormány ré­széről Kállav Miklós miniszterelnök, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter, Reményi-Scbnel 1 er La­jos pénzügyminiszter, továbbá Fáy István, vitéz Bonczos Miklós, Bar- czav János, Csizik Béla, Szilágyi Er­nő, Bártfav Gusztáv és Horváth Bé­la államtitkárok jelentek meg. A bi­zottság Ronkay Ferenc előadásában több fontos rendeletet tárgyalt, ame- Ivek a napokban jelennek meg. Laky Dezső, Imrédy Béla, gróf Esterházy Móric, R.assay Károly, Lili János, We- kerle Sándor, Temesváry Imre, gróf Teleki Mihály, gróf Somssieh László, Purgly Emil, Matolcsy Mátyás, Em­ber Géza, Pajor Miklós. Csizmadia András, Demkó Mihály és Nagy Iván hozzászólása és a miniszterek vála­sza után a bizottság a rendeleteket tudomásul vette. Parkettedéül munkálatokat jutányosán vállal: id. Lőrmcíy Jázssf, lakás: Zápolya-utca 14. sz. vagy Sebő k-eukr ászdx Mátyás király-tér 23. Tel. 19—59. liLJLFOUIUíti ltomáaia óh Szlovákia A Slowakische Rundschau-ban hosszabb „tör- téiiclnn tanulmányt irt I upas professzor, a nagyszebeni egyetem (Universitatea din Cluj) prodékánja. A tanulmány, amelyet a budapes­ti sajtó részletesen ismertet, azokkal a ,,küz­delmekkel“ fogfallktv.ikj, amelyeket a ma­gyarországi román és szlovák kisebbségek szolidárisán folytattak a „magyar elnyomó politika“ ellen. Szerepel ebben .1 cikkben min­den. magyar elnyomás, régi uralkodó osztá l)ok. Herder jóslata .1 magyarság pusztulá sáról. a/ 184N. évi szlovák- román egyetér­tés, az iK68-as nemzetiségi törvény elleni román ellenállás, az 1895-ös nemzetiségi kon­gresszus határozata a magyar hegemónia el­hív, a millcnium el'len kiadott közös nemzeti­ségi tiltakozás, a szlovák védőügyvédek sze­repe a román vádlottak védelmében a memo­randum-por idején. Hlmka szegedi fogsága a román politikusokkal egyetemben és meg szá­mos olyan „történelmi“ jelentőségű esemény, amelyeket a románok a szlovákokkal „szoli­dárisán szenvedtek végig“. A cikk érdemi részére röviden ugv vála­szolhatunk, hogy a magyarság időnkint az önvédelemhez folyamodott a román és a szlovák kisebbségek sorozatos, célz.atos és szo­lidáris fellépése ellen. Forma szerint azonban rendkívül feltűnő, hogy portásán annak az államnak a sajtóor­gánumai támadják rendszeresen Magyaror­szágot, amelyik letet éppen az 1958 óta bc- következett ui európai rendnek köszönheti. Nemrég a magyar miniszterelnök beszédét kritizálta meg szokatlan élességgel a szlovák kormány hivatalos lapja, most pedig a legje­lentősebb szlovák politikai tolvoirat ad he­lyet egy tendere ózus „tudományos“ tanul mánynak. Úgy látszik, hogy az újdonsült kis- ország újdonsült vezetői összeférhetőnek tart­ják az uj Európáért hozott magvar katonai áldozatokat azokkal a magyarellenes tárna dásokkal, amelyeket pontosan azok ellen in­téztek, akiknek a magyar áldozathozata! cl- h.nározásáh.rn nem csekély részük van. A/.t is meglepetéssel vettük mir régóta tu domásul. hogy a történelmi szeszély, vagy a hosszabb meggondolás lehetetlensége folytán létrejött parányi középeurópai állam és a transzniszrnás Románia között a baráti meg­értés és a célok tudata olyan folyamatot ala­kított ki. mely kísértetiesen hasonlít a kisáll­tam megszületésének módjához. A kisantant egyik, viszonylagosan épen maradt tagja, le­redukált igényekkel bár, hiszen Szlovákiát hatalmi szempontból nem leltet összchasonloa ni a csehszlovák Rcpubhkával, minden ere­jével azon fáradozik, hogy Magyarország köt ül a kordont ismét felállítsa. Nem tarta­nok ezek után meglepetésnek, hogyha I.upas professzor a ,,montenegrói Runaschau^-ban is hasonló hangú cikket helyezne el. A cél éppen annyira átlátszó, mint az a kapkodó, kétségbeesett tapogatózás is, ame­lyet az uj utakat keresők tanúsítanak. Lassan- Ir »an bebizonyosodik, hogy a politikai ha­gyományokat nem pótolhatja semmiféle kor­szerű és modern akvizíció. 4 francia politika Egy algíri jelentés beszámol a Giraud és de Gaulle közt létrejött, megegyezésről. Sok -vajúdás után a két francia tábornok tárgyalása végre mégis eredményben csúcsosodott ki és ennek a hatása minden bizonnyal nem cse­kély mértékben járul hozzá a francia metro­polison kívül élő franciák együttműködésé­nek megerősödéséhez. A d’sszidens franciák l ét vezérének az angol király jelenlétében történt megegyezése közvetve érinti az euró­pai franciák jövőbeli magatartását is. Francia, német és óla1-/ lapok többször ra­li.itattak arra, hogy a vichyi kormány ve­zetése alatt maradt francnak csekély megér­téit tanúsítanak az európai problémák iránt é< 'iokan közülük sóvárgó szemekkel néznek a Földközi-tenger déli partjai felé. Az. 1940. juniusvégi tragikus összeomlás után. mint ismeretes, Pétain tábornagy t kin- télyuralommal igyekezett a szétbomló franc 1 bitodalnut az adott körülmények között íny munteni. A megmentés érdekében .1 tábornagy >Ónak látta a némeukk 1 szemben loj.íli' 00 Fókát folytatni. Kormányra hívta a Berlinbui és Rómában igen jól jegyzett Láváit, Mon- toircben Hitler kancellárral kétnapos tárgyalás után kijelölték a két volt ellenség közös in­ját. Ugyanez alatt az idő alatt Angliában és a/ F.gyesülü-Á Hantokban a szövetséges kor Hiányok legerélyesebb támogatásával szervez te közös zászló alá Charles de Gaulle a disszidens frandákat. , A francia tömegek, ha alkalmuk nyílt véle ménynyilvánitásra. mindig kifejezték rokon- v/envüket a Comite de I4 Francé iibre ve­zérkara iránt. Fnnek tudható Ix*. hogy Pétain és Lava! a montoirei szellemben folytatott pol ókat kísérlete, a közvélemény ellenall.1 sár. meghiúsult. A háború fejlődésével pár­huzamosan a konfliktus előtti francia politika vezető egyéniségei is mind nagyobb és na­gyobb számban csatlakoztak de Gaulle moz­galmához Így a német fogolytáborból meg­szökött Giraud tábornok is Esfcakafrikába hajózott, az. északafrika; angol és amerikai partraszállás idején pedig az Algírban, Ora.i- ban, Marokkóban és Casablancában tartózko­dó francia hivatalnokok és tábornokok, akik addig hűek voltak Vichyhez. gondolkodás nélkül Cserbenhagyták Pétaint é-s Láváit, s legfőképpen tekintélyes nevükkel erősítették a szekadár franciák mozgalmát. Pétain tábornagy legutóbbi nyilatkozata René Benjáminnak, az Akadémia tagjának, amelvet már röviden ismertettünk, a franci 1 közvélemény átalakulásának mérvét a legil- letékesebb forrásból tudatja a világgal. Mint megírtuk, a Marérhal keserű hangon pana­szolta el az akadémikusnak, hogy a citoyenek nem értették meg az ő oecsületes és katona? politikáját és uj utakon indultak el. remélve, hogy azon ismét eljutnak a nagyhatalmi po­zíciójú Empirehez. NAGY JÓZSEF. „ÉSZ ÉS BŰBÁJ“ Hozzászólás Szabédi László legújabb cikkéhez A Termés, Hitel és a Március lapjain éleink vita kerekedett a ma­gyar jelképrendszer körül. Lükő Gábor 1942. könyvn^ra megje­lent A magyar lélek formái c. könyvét élesen birálta Szabédi László a Termés téli (1943) szánéi­ban, melvel viszont Vincze Lajos bírált meg a Március 4. számában. Erre Szabédi válaszolt a lenti cí­men a Hitel ezévi 6. számában. Az atjbhi cikk e „válaszhoz" kivan hozzászólni. A fogadatlan prókátor fizetését érdemel nem, ha Szabédi Lászlónak a Hitel júniusi szántában megjelent cikkéhez illetéktelenül szólnék hozzá. Mivel azonban Szabédi cikrte közérdekű jelentőségű, helyénvalónak érzem egy-két észrevétellel egyengetni a vita útját a tisztázódás tele: ugv is. mint a Március állan­dó munkatársa, ugv is, mint Vincze Lajosnak a Szabédi Termés-beYi tanulmányára irt cik­kével tartalomban haconló cikknek a szerzője. Úgy látszik, valóban rendkívül hasznos volt e vita megszületése ahhoz, hogv tisztáb­ban megismerhessük egymást. Szabédi Hitel­be'} cikke most megerősítette azt a sejtelmet, mely első cikkének olvasásakor fogamzott meg bennem: hogy t.. í., mi lényegében egyet akarunk. Azt akarjuk mi is, arrvt Szabédi: „teljes értékű“, szerves magyar „élet“-cT. melynek csakugyan kiváló alapia lenne .,egy olyan rendszer mely az államélet irányításá­ban azokat a területeket engedi nagyobb sulv- lyal érvényesülni, amelyeket e pillanatban magyarok tartanak megszállva . . — Ezt írja Szabédi és ebben egyek vagyunk vele. Utunk ott válik kétfelé, ahol eme vágy, tö­rekvés. akarat megvalósításához keressük a lehetőségeket. Nézeteltéré-ünk tehát nem esz­mei, hanem csupán eszközbeli különbség. Min­den közöttünk lévő ellentét kiindulási pont­jára vet fényt Szabédi következő mondata; „Nem a magyar lélek formáit kell elsősorban propagálni■, hanem az c formákat termelő magyarságot kell súlyhoz juttatni élete irá- nyitásában“‘. Tehát mégegyszer; nem a lelki formákat, hanem a magyarságot, mely azokat termeli. Ezek szerint maga is bevallja, hogy hisz ama bizonyos sajátos lelki formák létezé­sében. éppen csak hogy- ő nem ezeket igyek­szik kutatni és terjeszteni, hanem a magyar­ság élő, ányagi etnikai valóságát akarja kellő súlyhoz juttatni. Hasonlattal élve: ha egy ma­gyar ember testből és lélekből áll, akkor fentiek szerint a fizikai mivoltában megjelenő magyart kell előbb kellő súlyhoz juttatni, nem pedig a lelki formáit kutatni. Ebből kö­vetkezik az is, hogy Szabédi most már. felté­telezi. hogy mindazok, akik viszont a ma­gyarság irracionális valóságával foglalkoznak, mindenekelőtt a magyar lélek formáit akar­ják hirdetni egvetlen eszközként a cél eléré­sére a magas magyar kultúrát, a sajátosan magyar jov, tett, nyelv és jelképrendszert, melyekben a magunk kategóriái szerint nyilvánulhatunk meg s ezáltal a magyarság jelen problémáit felig sikerül megoldani, a másik felét ilyen lelkiség birtokában könnyebb lesz megoldani Szabédléknak. Ha hiszi Szabédi említett ha­sonlatomat. hogy t. i. az ember testből és^ le­iekből áll, akkor nem kételkedhetik abban sem, hogy a magyarságnak, mely testtel és lélekkel biró egycdekből áll. ugyancsak van anyagi valósága (melyet Bartucz Lajos faj­biológiai kutatásai alapján le Is ir) és van lel- k: valósága, (melvet Karácsony S., Liiko pró­bál leirm és Tamási érzékeltetni, megragadni). Miért tartja bűnnek, ha valaki hisz eme ir­racionális valamiben? Vagy csupán Bartucz- ban és a szociográfusokban szabad hinni.' Mesterséges hittel vádolja ezt az ifjúságot. Van igazsága, de az csak egyesekre érvényes. F.gvesekre. polgári társadalmi élményeken fel­nőttekre, akik valóban racionális utón jó mák el a hivésig. de ezt becsületesen be is vallják. Nem ezekről van szó. hanem azokról, akik szamara ez a mágikusnak es misztikusnak iteit világ éppen olyan természetes, mert beleszü­lettek, mint Szabédi gondolkodása, mely pe­dig számukra misztikus és érthetetlen. Felhí­vom a figyelmet ezzel kapcsolatban Veres Péter Stukáról szóló tanulmányára (Sorsunk, jun. száma), melyből kitűnik, hogy Sinka csak azok számára lehet különös es misztikus, akik egy más világból igyekeznek megköze­líteni Ót; Veres Péter, aki maga is végigcsi­nálta a Smka-féle ..misztikát4', reális való­ságnak találja ezt a költészetet. A Szabéditől tárgyi tévedésnek minősített tételeket a szerző van hivatva megválaszolni, ezeket nem akartam érinteni. Csupán arra akartam rámutatni, hogy helytelen ^ dolog, ha a magvar író páratlan dialektikáját, kr tűnő nyelvét arra hasznaija fel, hogy atyai oktatás és válveregetes stílusában támadjon valakit azért, mert a lelkieken keresztül akar­ja megközelíteni ugyanazta a celt, anvit o racionális utón vél elerni. SALAMON SÁNDOR. P Ma kezdődnek a kolozsvári országos lovasmárkőzések KOLOZSVÁR, junius 26. A ma dél­ben kezdődő négynapos lovasverse­nyek iránt nemcsak a versenyzők, hanem a. közönség körében is rend­kívül nagy az érdeklődés. Ez a nagy­fokú érdeklődés azzal magyarázha­tó, hogy az utóbbi években hasonló nívójú lovasversenyek voltak Kolozs­váron és a lovassportot szerető ko­lozsvári közönségnek ehhez hasonló élvezetben volt része De ez az ér­deklődés nemcsak a különlegesség­nek, hanem magának a nagy gond­dal és szakértelemmel összeállított versenyszámoknak is szól. A mai na­pon bonyolítják le az egyméteres, az 1.20 méteres akadálvu pályán a díj­lovaglásokat, a könnyű osztályú díj­lovaglásokat. a Military díjugratást és a díjugratást két pályán. Tiszt its & [j meg olykor szervezetét a bélben felhalmozódott sok káros salaktól akkor is, ha nincs székrekedése. Jó tisztitó Itt rejtőzik a nézeteltérés magja. Ezek az „iiracionalisták“ (Kodály, Karácsony Sándor. I ükő, Sinka, Tamási) soha le nem rták, hogy nincs szükség népművelésre, szociálisabb tár­sadalmi berendezkedésre, t ajpolitikára, mér­tékadó civilizálódásra, egészségvédelemre, egyke elleni harcra, stb., vagyis azokra a tényezőkre, amelyek a racionálisan gondolko­dó Szabédi „teljes értékű“, szerves „magyar élet“ énck alapfeltételei. Ezek a „szektás" népiek csupán azt merték hirdetni,' hogy mindezen anyagi valóságokon túl van valami kézzel meg nem fogható valami is, ami a magyarságot teszi és hogy ezeket az erőket éppen úgy kell tisztein , mint az érzékelhető valóságokat, fel kell szabadítani őket, kellő j súlyhoz kell juttatni ezeket is a magyarság j életének irányításában. Az eszközök tekinte- l tében. ezek az írók tehát nem állap'tottak meg j fontossági sorrendet, mint tette azt Szabédi. ! har.cm ma is azt vallják, hogv mindakcr.tő egyaránt fontos: csak én ezt csinálom, te meg . c-ináld amazt. Ha Szabédi hajlandó volna ennyit belátni, rájönne, hotjy itt egy közös cél érdekében folytatott küzdelem munkamegosz- , fásáról van szó csupán: egyik csapat küzd a j lelki formákat termelő magyarság teljes ér- } tőkü életének megszervezéséért (Szabédi), a ' másik ped'g eme lelki formákat akarja fel- i színre hozni (I ükő). Ilyenformán nem ellen- i felekként, hanem munkatársakként kéne néz­niük egymást. Azt kérdezi továbbá Szabédi, hogy miben ; hisz az ilyen Vincze-féle ifjúság és máris ítél. , anélkül, hogy közelebbről ismerné ezt az ifjú- | ságot. Abban h- sz, hogv léteznek sajátos ma- j gyár lelki formák és abban hisz, hogy ha he- ; lyes intuícióval és tárgyi felkészültséggel nyu- I lünk néphagyományainkhoz, népművészetünk- j hoz, Vörösmarty Arany János. Ady, Szabó Dezső, stb. költészetéhez meg lehet teremteni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom