Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-31 / 122. szám

X

ELLENZÉK

1943 májas 31.

Kállai miblós miniszterelnök nagy beszéde! a maggar élet pârtia választmányi gyűlésén

A Magyar Élet Pártja fővárosi és pest- rmegyei szervezete nagy érdeklődéssel wart, együttes nagyválasztmányi gyűlést tartott szombaton délután a Nemzeti Sportcsarnokban. A nagygyűlést Homon- nay Tivadar dr. főpolgármester nyitotta aneg, majd lelkes, zajos ünneplés közben IKállay . Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy nagyszabású beszédét elmondja:

llíncs és nem volt változás a fcfli- és fee politikai alapvető tételekben

— Féléve annak — kezdte meg beszédét a miniszterelnök —, hogy a költség- vetési vita során és a megajánlási vitával kapcsolatosan utoljára nagyobb beszédben fejtettem ki álláspontomat országunk és kormányzatom alapvető és időszerű kérdéseiről. Hogy azóta nem kerestem az alkalmat nagyohb megnyilatkozásra, a külügyi bizottságokban^ tartott beszámolóimon kivül, azt két körülmény indokolja. Az egyik az, hogy most sincs és az alatt az idő alatt sem volt semmi változás, semmi elhajlás azokban a kül- és belpolitika} alapvető tételekben, amelyekkel a kormányt átvettem és | az első perctől kezdje vezettem. (Nagy taps és helyeslés.) De alkalmam sem adó- j dott reá. Nemcsak azért, mert ez idő nagyobb részében az országgyűlés nem ülésezett, hanem azért sem, mert hadrakelt seregünk kint volt a Don partján. És j amikor az ellenséges túlerő súlyos csapásokat mért hadseregünkre, akkor sem j szólhattam, míg tisztán nem állott előttem a helyzet, az egésznek a képe, had- I seregünk küzdelme és vesztesége.

— Ma a II. hadsereg itthon van, leszerelése folyamatban van, számadással tartozunk. Ez a számadás pedig — bármennyire sok is a veszteség, a mérleg a nemzet szempontjából nyereséges és dicsőséges. (Nagy taps és éljenzés.) Nyereséges, mert azon a számlán, amit keleti posztunkon vezetünk Európa, a kultúra, a civilizáció védelmében lerótt áldozatainkról, a követelrovat teljesitett kötelességünkért, áldozatainkért és hullatott vérünkért újra egy lşppal gyarapodott. (Úgy van! Úgy van!) Amint mindig történelmünk folyamán csak a túlerőnek engedtünk vagy a sors csapásai elől tértünk ki, most is, mint mindig, utolsónak hagytuk el a harcteret. (Nagy taps.)

I bifbora bőseit és szenvedőit illeti meg minden darab főid, bengér» állás, gondoskodás i

hogy békében és jó egyetértésben éljünk velük, közösen munkálva a közös érdekeket és létfeltételeket. (Nagy taps és helyeslés.) Tisztában vagyunk azzal; hogy a hosszú közös mult nemcsak kapcsolatokat, de ellentéteket is teremtett. Mélyítsük ki tehát azt, ami összefűz, igyekezzünk kölcsönös jóindulattal kiküszöbölni azt, ami elválaszthat. Hasonlóképpen igyekszünk kiküszöbölni- mindazokat az akadályokat, amelyek többi szomszédainkkal való jó szomszédságunk útjában állnak. (Helyeslés.)

R nemzetiségi kérdés meg» oldása ; a Jogok kölcsönös tisztelnie és az emberiesség

— Ezzel kapcsolatban elsősorban a nemzetiségi kérdést kell megemlítenem, mint -amely a legtöbb súrlódásnak forrása volt és sajnos, még jelenleg is az. A jogok kölcsönös tisztelete és az emberiesség az a két elv, amely ezt a kérdést nyugvópontra juttathatja. (Úgy van! Úgy van!) Mi a magunk részéről igyekszünk ezt megvalósítani, azoknak a hsf1- gyományoknak szellemében, amelyeket Szent István országában, Széchenyi, Eötvös, Deák és legutóbb boldogult emlékű, nagy elődöm: Teleki Pál gróf képviselt. És van, keli, hogy legyen megértés, emberszeretet és türelmesség nemcsak a különböző nemzetek, de. a különböző ajkú emberek között. (Úgy van!) És még ha a tisztán gyakorlati síkra is helyezkedünk, az érdekek síkjára — ami politikai vonatkozásban elkerülhetetlen —, akkor is megállapíthatjuk, hogy szomszédainkkal sokkal több a közös érdekünk, mint az ellentétes. (Úgy van! Helyeslés.)

— A nemzetek között tartós együttműködés csak akkor lehetséges, ha a nemzeti sajátosságokat kölcsönösen tiszteletben tartják, ha önérzetes nemzetek önérzetes fiai munkálják azt. (Úgy van!)

Egyetlen ember sem d!I a Coriolánasok mögött

— Coriolánusok, sértett lelkű és csalódott-emigránsok sem képesek mást elérni, mint esetleg egyéni pozíciójuk átmeneti biztosítását.

— Ezek a gyászmagyarok tudják, hogy itthon ' senkinek sem kellenek (Viharos 'taps.)

— És le kell szögeznem még valamit. Amit ezek az urak állítanak, amit a kis- antant-államok emigránsai állítanak, mindabból egy szó sem igaz, mindaz sze- menszedett hazugság. (Yiharos taps és helyeslés.) Magyarország soha egy talpalatnyi földet el nem vett senkitől. (Ügy van! Úgy van!) Magyarország Ezeréves területét Trianon megcsonkította, annak egy részén más államok rendezkedtek be, e területek egy része visszakerült most, az anyaországhoz, másik része nem. Egy ezeréves birtoklás áll szemben, egy húszéves uj birtoklással. Ennyi a puszta valóság! (Viharos taps és éljenzés.)-— Most, amikor itt állok és szavaimat j innen, közületek az egész országhoz inté- | zem, első szavam, tiszteletem és hálám a j háború hőseinek, halottainak, rokkantjai- j vak és minden szenvedőjének szól. ■ Ami j rendelkezésünkre áll, egy darab föld, kenyér, állás gondoskodás — elsősorban ezeket illeti. (Úgy van! Úgy van!)

— A legrövidebb időn belül vagy rendeleti utón vagy törvényhozásilag javaslattal fogok élni és a. szükséges intézkedéseket megteszem, hogy a végrehajtás még ősszel meginduljon.

— Nem az én kormányom alatt döntetett el, hogy részt veszünk az 1942-es orosz hadjáratban. Nem kétlem, hogy igy kellett dönteni és ha elhangzott szövetségesünk hivó szava, azt követni kellett. De az én feladatom és szent kötelességemnek tartom, hogy az elveszett helyeţt uj hadsereget teremtsek az országnak, uj éíetet a háború veszteseinek és uj hitet és lelket adjak az esetleg elcsüggedők- nek. (Viharos taps és helyeslés.)

fhm tétiünk le a páriámén» tarízniffs vonaláról

— Sajnos, néhány tünet azt tette szükségessé, hogy a Ház elnapolását javasoljam,' mert csak úgy lehet zavartalanul a mai háborús időkben megőriznünk — már pedig meg kell igy őriznünk —, hogy ha szem előtt tartjuk azokat a szabályokat és határokat, amelyeket az idők nehézsége, kényessége minden magyar em- | bérré kényszerűen ró. (Úgy van! Úgy I van! Helyeslés.) Ezt mind a képviselőházban, mind a felsőházban egy éven ke- | resztül sikerült is elérnem.

— Meggyőződésem, hogy ez igy lesz a jövőben is és csak jó szolgálatot tettem j éppen ennek az ügynek, amikor nem en'gedtem, hogy egyes — nézetem szerint \

— meggondolatlan felszólalások vagy nyilatkozatok úgy elrontsák a légkört, í hogy a nyugodt parlamenti munka, ami

— ismétlem — háborúban a parlamentarizmus fenntartásának alapfeltétele —, esetleg lehetetlenné váljék. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.)

— Nem is kell elmondanom, hiszen mindenki, tudja, hogy az elnapolás semmiképpen sem jelent a parlamentárizmus vonaláról való letérést. Sietek kijelenteni, hogy ezt az elméleti megállapításomat senki se tekintse választás bejelentésének. Ilyen szándékom nincs ebben a pillanatban és szükségét sem látom fennforogni, mert a kormány mind a képviselőházban, mind a felsőházban olyan óriási többséggel rendelkezik, amilyenre parlamentünk történetében talán példa is alig van.

— Ennek a többségnek gerince ez a párt, amelynek élén állok, amelynek nevében beszélek és amelyen keresztül most szólok az egész országhoz is.

Csak olgan áldozatot vállalok, amely a nemzet erejével arángban áll

fl Kárpátmedence népet eggmásra kell bogg

találjanak

béke volt, amig abban összefogó, a népeket összetartó erők működtek. Ezt bontotta meg 1918-ban és ezt akarja megbontani most Európának benesi félrevezetése. (Nagy taps.) Béke nincs, amíg a Kárpátok medencéjében a taszító erők mAiködnek. A béke alapfeltétele, hogy a Kárpátok medencéjének népei egymásra találjanak és az őket körülvevő népekkel megértésben, az Isten és'történelem és a nép akarata által megszabott keretekben alakítsák ki uj népi és nemzeti létüket.

,(Viharos taDS és helyeslés.)

taps.) Ennek és saját népünknek védelmében csatlakoztunk ahhoz az Olaszországhoz és népéhez^ amely Trianon után elsőül nyújtotta felénk baráti jobbját és nagy vezéréhez, Mussolinihoz, akit legutóbb volt szerencsém látni és újból meggyőződni megértő és őszinte barátságáról, — álltunk mellé annak a német birodaloménak és annak az államférfiunak, — Hitler vezér és kancellárnak — aki a trianoni bilincset szétpattantotta és ezáltal tette lehetővé törénelmi jogaink ér- vényesiését és egyedül képes Európát a bolsevizmus rémétől megmenteni. (Viharos taps és éljenzés.)

— Válságos időkben minden nemzet saját létének, állami fennmaradásának és erkölcsi magatart4sának alapvető törvényeihez tér vissza.

I — A mai magyar külpolitikára nézve is érvényesek ezek a megállapitások: nemzeti és állami létünk biztosítása a legfőbb cél, amelyet a vállalt kötelezettségek hűséges betartásával szolgálunk, azzal az erkölcsi magatartással, amely a magyart mindig megbízható baráttá és értékes szövetségessé tette. (Taps és éljenzés.) Lelkiismeretünk nyugodt lehet ebben a tekintetben: mindig megtettük azt, amire vállalkoztunk, a saját érdekek és a másokkal szemben fennálló kötelezettségek pólusai között mindig megtaláltunk azt az utat, amelyet a nemzeti becsület kijelöl. (Taps és helyeslés.) A nemzetek élete folytonos áldozatok sorozatából áll és mi, magyarok mindig becsülettel leróttuk az áldozatok adóját. (Nagy taps és éljenzés.) De a lehetőségek természetesen határt szabnak az áldozatnak is, mert az áldozat nem öncél — a cél a nemzet érdekeinek szolgálata. Ezt az alapvető szempontot soha sem tévesztettem szem elől és ezért csak olyan áldozatot vállalok, amely a nemzet erőivel arányban áll. (Viharos taps és éljenzés.)

— A magyar külpolitika egy további jellemvonása az európai szolidaritás. Ez állított minket harcba 1941-ben a bolsevista támadással és veszéllyel . szemben, 2z adta kezünkbe a fegyvert, hogy meg- "jédjük mindazt, amit értéknek, tartunk. y^édekező háborút folytatunk, egyetlen

í'üpt-'ü.nk az, hornj békáén élhessünk európai határaink között, mint egyike azoknak az önálló és független európai nemzeteknek, amelyek saját hagyományaik, saját intézményeik, saját életformáik keretei között akarják munkálni az emberi fejlődés nagy célját. (Úgy van! Helyeslés.)

Szomszédainkkal főbb a közös, mint az ellentétes érdé* künk

— Az utóbbi időkben sok mindent hallottunk a kis nemzetek életképtelenségéről és arról, hogy tulajdonképpen csak a nagy nemzetek árnyékában volna joguk 'élni — érdekszférákban, mindig meghajolva a hatalmasabb,, az erősebb kívánságai előtt. (Nagy taps és helyeslés.) Magyarország azokat az elveket imllja, amelyeket. a tengely államfér fiainak legutolsó és különösen az olasz államtitkár legutóbbi megnyilatkozásai oly ékesszólóan és meggyőzően szögeztek le: a kis nemzetek elidegeníthetetlen jogát az önálló élethez. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden jog, úgy ez is kötelességekkel és felelősségérzettel jár együtt és ezeket a kötelességeket készségesen vállaljuk. (Úgy van! Úgy van!)

— A legfőbb ilyen kötelesség a saját jogokhoz való törhetetlen és áldozatkész ragaszkodás mellett a megértés és a tisztelet mások megalapozott jogai iránt. Ennek már ismételten tanujelét adtuk. A történelmileg is mindig fennállott hor- vát és az első bécßi döntés után kialakult szlovák nemzetek államait elsőkként ismertük el és egyetlen, célunk az, .

Rémképeket Isst maga elé, aki 1918-ra gondol

—■ Áttérek most néhány belpolitikai kérdésünk vázolására. Politikámnak alaptétele a belső rend és nyugalom fenntartása, a közgazdasági kérdéseknek a háború adottságai között lehetséges és megfelelő vezetése és a nemzet hitének és bizalmának megőrzése. (Viharos taps és éljenzés.)

— Pillanatnyi nyugtalanságot sem okoz belső rendünknek kérdése. Rémképeket fest maga elé, aki 1918-ra gondol vagy bármilyen más forradalmi vagy puccsszerű megmozdulásra. Érről csak annyit, hogy bármilyen oldalról is mernének

tattam annak a vájnak alaptalnságát, amely .Magyarországot és az 1848-ig tényleg fennállott nemesi rendszert antiszociálisnak, a nyugati haladással lépést nem tartónak akarta bemutatni. Nagy tévedés. A történelemben sokszor megelőztük a Nyugatot.

— Nem azt akarom ezzel állítani, hogy a szociális kiegyenlítettség ugyanolyan nálunk, mint a hivatkozott nyugati államokban. Sajnos, nem. De le kell szögeznem, hogy hadsereget fejleszteni és szociális intézményeket megteremteni, anyagilag alátámasztani, a közjólétet emelni és háborút viselni egyszerre és egyidőben nem lehet

___

megmozdulni, azt csirájában elfojtjuk.

— Meg kell még emlitenem itt az úgynevezett baloldali megmozdulásokat, illetve a népfrontnak kölcsönvett elnevezése1 alá foglalt mozgalmat. Ilyen mozgalom nincs.

— A fontos most az, amit már ismételten mondottam, hogy minden erőnket a hadsereg felszerelésére, a termelésre és a háborúban oly nehezen megvalósítható, elsősorban a közszükségleti cikkeknek a megfelelő helyre eljuttatásában rejlő feladatra összpontosítsuk. (Ugv van! Úgy van!)

— A jövőt azonban elő kell készítenünk. A magyar szociális törvényhozásnak fel kell készülnie a jövőre. Nem áll módomban a kérdésekkel most részletesen foglalkozni, ezért méltóztassék megengedni, hogy felsoroljak néhányat azok közül a kérdések közül, amelyekre vonatkozólag a kormány törvényjavaslatot kíván előterjeszteni. Ezek: a mezőgazdasági betegségi biztosítás megszervezése és a mezőgazdasági társadalombiztosítás egyéb irányú továbbfejlesztése, a szolgálati és munkaviszony szabályainak korszerű továbbfejlesztése; az ipari és kereskedelmi alkalmazottak kamarákba szervezése; a munkaviszonyokban felmerülő ellentétek békés kiegyenlítésének előmoz-.

flz Aranybulla és a Triparfitnm áfán a magyar szociális törvényeit Codexinek kell következnie

■— Már a megajánlási vitában kimuI ■— Éppen ilyen igaztalan vád a nemzetiségek elnyomása. Mert hiszen, hogy élhetnének itten megszaporodva, megerősödve teljes nemzeti öntudatban nemzetiségeink, ha azokat évszázadokon keresztül elnyomtuk volna? (Úgy van! Úgy van!) Ezzel szemben az a történelmi igazság, hogy egyedül Magyarország biztosította nemzetiségeinek népi és nemzeti fennmaradását, mig a nyugati államok, ha sorra vesszük őket, mind beleolvasztották az impériumuk alatt élő, különböző fajú és nyelvű népeket. ,

— A Kárpátok medencéjében mindig

maradinak hűek önmagánkhoz

—- Válságos időket élünk. A háború döntő szakaszába érkezett és ezért minden nemzettől, de minden egyéntől is maximális helytállást követel. Ez a helytállási nemcsak politikai feladat, hanem elsősorban és legfőképpen erkölcsi magatartás kérdése. A legfőbb parancs az, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, magyarságunkhoz, törhetetlen keresztény hitünkhöz. Csak önmagunkhoz hűen lehetünk hűek mások iránt, csak magyarul lehetünk hűek. Egy dolog bizonyos: az európai eszmének, a keresztény civilizációnak győznie kell és győzni is fog ebben a háborúban és ez az igazi európai győzelem a mi győzelmünk is! (Viharos